Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-12 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

A2 elmúlt nyár elején, omlkor az Oj Szó kulturális rovatóban elhatároztuk, hogy hazánk ötvenéves évfordulójának alkalmából cikksorozatban mutatom be a két világháború közötti csehszlovák művészeti avantgarde kimagasló alakjait vagy kollektíváit, rendezőket és táncosnőket, képzőművészeket és építészeket, kutatásaim során egy igen érdekes emberre akadtam, Jaromír Dohnalra, a kladnói színház jelenlegi igazgatójára. Ez a Jaromír Dohnal, aki nagy készséggel útbaigazított, hogy hol keressem Spitzer Ferenc még életben lévő ismerőseit és egykori munkatársait, egy ideig maga is részt vett a cseh baloldal művészeti avantgarde mozgalmában, mégpedig mint szívós, lelkes és tehetséges szervező. Jóllehet pályafutása kezdetén színészi ambíciói voltak, úgy vélte, hogy a progresszív cseh színpad fejlődéséért mint szervező, minden bizonnyal többet tehet. Azzal sem törődött, hogy a kultúra e napszámosainak nevét gyakran homály födi, s azt sem bánta, hogy az ezópusi mesék madártársadalmának ilyen szorgos és hasznos tagjait a feketeszmokingos dalos feketerigókkal ellentétben szürke verebeknek nevezik. Am vannak esetek, amikor a szürke verébnek is fénylik a tolla, és Jaromír Dohnal életének is vannak szakaszai, amikor munkásságával nagy érdemeket szerzett a haladó szellemű cseh színházi mozgalomban, s ezekben az időszakokban e szerényen, a háttérben meghúzódó szürke ember-verébnek ugyancsak fénylett a tolla! Pályafutása alatt, mint mindazok, akik életükben sok hasznos munkát végeztek, minden bizonnyal hibát is elkövetett. Rosszat azonban soha nem tett. És mégis a Novotný-rezsím, amely a személyi hatalom rendszerének minden antihumanista jelieget magán viselte, és az erőszaktól sem volt mentes, Jaromir Dohnalt, mint sok más harciasnak nem nevezhető pártonkívüli segítőtársunkat, saját énjének csigaházába kényszerítette. Jaromír Dohnal nem tartozik azok közé, akik az idei január előtt már réges-régen formálódó és szervezkedő ellenzéki mozgalomhoz csatlakoztak, ő bátortalanná, tanácstalanná vált és bizalma a fennálló társadalmi rendben, törvényszerűen megingott. JAROMIR DOHNAL E

z a bizonytalanság nyomta rá jellegét találkozásunk első félórájára is, amikor egy júniusi estén a kladnói színház igazgatóját prágai lakásán felkerestem. Bizalmatlanul, gyanakodva fogadott, a dubček! tavasz lágy szellője sem tudta tartózkodó magatartását a kommunista újságíróval szemben egykönnyen megváltoztatni. Őszinte szavaim, nyomós érveim végül ls meggyőzték partneremet becsületes szándékomról és a kezdeti vontatott társalgást, amely két kardvívó tapogatózó próbálkozásaira emlékeztetett, az éjszakába nyúló hosszú órákig tartó baráti beszélgetés váltotta fel, amelynek folyamán Jaromír Dohnal, elbeszélve saját élettörténetét, a prágai Művészklub és a Népi Színpad születéséről, sorsáról is vallott. Édesapjának az első világégés vérés lángtengerében nyoma veszett, s az alig négyesztendős Jaromír, a hadlárvák szűkölködésben bővelkedő életét élte, tengette. És hiába jött a felszabadulás, az önálló, függetlan, csehszlovák állam, a nekibúsult anya gyászruhás árnyéka az ábécé nagy titkaiba behatoló kis nebuló első örömeit ls csendes mélabúvá változtatta. Később J irka bátyja, a kitanult lakatossegéd és lelkes műkedvelő színész pótolta az apát. A halkan bánatos öcskös az ő segítségével végezte el Pizeöben az elemi és a kereskedelmi Iskolát, sőt állásba is az ő révén jutott. Az idősebb testvér, aki felcsapott színésznek — jelenleg ís a prágai Nemzeti Színház jónevű tagja és a fővárosi színházlátogató közönség kedvence — kedveltette meg öccsével a színházat, s Jaromír Dohnal prózai polgári foglalkozása mellett igen gyakran statisztált a plzeňi színházban. Közben múltak az évek, változtak az Idők, Plzeiíben is megalakult a Szovjetbarátok Szövetsége, amelynek Jaromír is tagja lett. Ott ismerkedett meg Llna Rejcinovával (a Rejcln per vádlottjának a húgával (és az ő révén került összeköttetésbe a karlíni srácokkal). így nevezték akkortájt a CSKP Kariinban — prágai városnegyed — székelő központi titkárságával kapcsolatban levő, többé-kevésbé csendes és nem csendes párttagokat, akik munkaadójuk antikommunizmusa miatt a nyilvánosság előtt nem szerepelhettek mint kommunisták. Rendszerint külön böző tömegszervezetekben serénykedtek, ott propagálták, népszerűsítették a marxista—leninista eszméket. A példák vonzzanak", Jaromír Dohnal is rövidesen követi bátyja példáját. Feladja polgári foglalkozását, elhagyja Plzeňt, és a pardubici színházhoz szerződik. Onnan Prágába, a zsizskovi Akropoliszhoz kerül. Szabad óráiban a cseh kommunista értelmiség folyóiratát, a Roentgent terjeszti és koplal. Koplal, mivel a fővárosban nagy a konkurrencia és bizony akkoriban sok prágai színháznak tiszavirág élete van. A ztá

n elérkezik a sorsdöntő for** dulat. Hősünk ugyan szerencsétlennek érzi magát, mert ott kell hagynia a színészi pályát. Még nen> Néha a fénylik tudja, hogy éppen az elkövetkezendő időszak lesz életének legszebb, legjelentősebb időszaka. Ezerkilencszázharminchatban ugyanis megalakul Prágá ban a „Cseh és német színészek müvészklubja". Ez a klub elejétől kezdve a cseh és a német antifasiszta érzelmű színészek és művészek egységfrontjának a létrejöttét szorgalmazta, mégpedig sikerrel. Mindaddig, amíg a München utáni gyászos napokban a második köztársaság Berlinből irányított Quisling-kormánya, Háchával az élen, a német antifasisztákat különféle rendőrségi határozatokkal a klubból ki nem űzte. A német megszállás éveiben a Mfivészklub számos tagját, köztük Július Fučíkot, Kurt Konrádot, Jaroslav Kratochvílt, Evžen Rošickýt, Václav Sinkulet, Ladislav Santrochot és Vladislav Vančurát, a nagy írót, a hitleri hóhérok vagy felkötötték, vagy lefejezték. Közülük sokan, mint például Nina Jirsíková, E. F. Burian, Božena Pülpánova, Jozef Skoupa, a Spejbl és a Hurvínek szülőatyja, valamint Vladimír Šmeral és mások a koncentrációs táborokban ismerkedtek meg a hitleri Harmadik Birodalom nordlkus „kultúrájával"! Harminchatban azonban erre még senki sem gondolt. A közös cseh—német művészeti antifasiszta egységfrontklub gondolatát elsőként a prágai Nemzeti Színház legkiválóbb színészei istápolták, utánuk pedig az E. F. Burian vezette D-37 Színház jelentkezett kollektív tagnak, majd jöttek a többi prágai színházak jelesei, Lotár, VnouCek, Svobodová és Gollová ... A prágai német színészek közül, hogy csupán a legismertebbeket soroljam fel, Friedrich Falk, Walter Taus és a nagyszerű Elizabeta Warenholz léptek be a Klubba, melynek elnöke id. Václav Vydra, a legnagyobb cseh színészek egyike, titkára pedig Jaromír Dohnal lett, az egykori hadlárva és exszínész. A klubnak azonban nem voltak helyiségei. Gyakorlatilag tehát nem működhetett volna, ha ... Ha a szemfüles Jaromír Dohnal, aki rövidesen bebizonyította, hogy kiváló szervező, meg nem győzte volna Werich asszonyt a klub küldetésének fontosságáról. így aztán a klub átmenetileg a Felszabadult Színház helyiségeiben kezdte meg sikeres ténykedését, majd rövidesen a Lützow utca (a mai Opletálová ul.J 33-as számú házában lelt végleges otthonra, s ennek helyiségeit Adolf Hoffmeistér, Antonín Pelcz, valamint a klub több, más képzőművész tagjának ötletes karikatúrái díszítették. A klub programja gazdag volt és színvonalas, s ugyanakkor internacionalista. Műsoros estjein költők, tudósok és politikusok léptek fel, olaszok és bolgárok, németek, jugoszlávok és szürke a tolla köztársasági spanyolok. Valamennyien antifasiszták, akik Hitler és csatlósai véres terrorja elől menekültek hazájukból, s a prágai Művész Klubban találtak új otthonra. A klub zártkörű műsoros estéin, főleg a München utáni időszakban, számos cseh költő, Nezval, Hora, Halas és Seifert verseit szavalták és egy zimankós csütörtök este, 1938. február 8-án, a később mártírhalált halt, kedves Antonín Straka közreműködésével, Ady Endre költészetét ismertették meg a közönséggel. Jómagam is részt vettem a Művész Klub néhány Ilyen műsoros estéjén, melyeket a Mánes első emeletén levő klubhelyiségekben rendeztek, s ahol 1939. február második felében ismerkedtem meg E. F. Buriannal, Fr. Selferttel, Elena Hálkovával, ott láttam az akkor már illegalitásban élő, szakállas Július Fučíkot ls, s ott csodáltam meg Nina Jirsíková kiváló tánctudását ... A klub az első években azonban színelőadásokat is szervezett. Az egyik ilyen nagyszerű rendezvénye Jan Nep. Štépánek, „Cseh és német" című színdarabjának a bemutatása volt. A premiert az akkori Stavovské divadlo-ban (a mi J. K. Tyl j színházban rendezték meg, reprízét pedig a Tartományi Német Színházban (a mai Divadlo 5-ho Kvétnaj, amelyen dr. E. Beneš, köztársasági elnök is megjelent. A többi előadásokra a Karlini Varietében, a mai Operett Színházban került sor. Úgy vélem, érdemes talán megemlíteni, ha csak utólag ls, hogy J. Nep. Stépánek színdarabjának, melynek cselekménye a felvilágosodás korában v? [ í/ r v^A K Játszódott le, volt érdekessége. A németül beszélő személyeket ugyanis cseh színészek jelenítették meg, míg a cseh szerepeket németek játszották. A rendezvény sikerén felbuzdulva, 1938-ban a klub létrehozta a Népi Színház elnevezésű szervezetet, amelynek az volt a feladata, hogy a széles népi tömegek számára hozzáférhetővé tegye a prágai színházak Igényes előadásait is. És az sem érdektelen, hogy a szervezetnek, amely tíz év alatt hétezer előadást rendezett és tagjainak száma egy Időben meghaladta az ötvenezret, Jaromír Dohnal, a nagy szervező lett a titkára. Az úgynevezett szlovák állam kikiáltása után a Művész Klub és a Népi Színház a Szlovenszkóról embertelenül kiűzött cseh nemzetiségű színészekből egy új társulatot hozott létre, a Népszínpadot, ahol az olyan progresszív gondolkodású cseh színészek mellett, mint Vladimír Smeral, K. Hradílek a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház volt tagja, Eva Deylová, L. Dvorský, Eva Foustková és mások, a kassal Keletszlovenszkól Színház elűzött színészei és színésznői játszottak. A Művész Klub, a Népi Színház, valamint a Népszínpad működése kétségtelenül minden progresszivitásán túl, egyben hazafias tett ls volt, s ugyanakkor eredményes is. Az eredmények spanyolfala és a sikerek fénycsóvái mögött pedig, az árnyékban húzódott meg szerényen, a sikerek fáradhatatlan és lelkes szervezője, Jaroslav Dohnal, az ezópusi mesék szürke verebe, melynek tollazata azonban valóban fénylett. Ezután egy közel négy évig tartó intermezzó következétt, s ebben Jaromír Dohnal mint önálló színházi magánvállalkozó és színházigazgató szerepel. Mindaddig, amíg a német hatóságok negyvennégy végén a Cseh— morva Védnökség területén minden színházat, így Jiŕí Dohnal Intim Színházát is bezárták. Negyvenöt májusában az Intim Színház még egyszer megnyitja kapuit. Da csak rövid időre. Megalakul a Realistické Divadlo, ahol Jiŕi Dohnal a kezdet kezdetén még irányít és szervez. Majd átpártol az Amerikából hazatért Jan Werichhez és részt vesz az ABC színház megalakításában. Aztán hősünk életében nagy törés következik be. A párton kívüli Jaromír Dohnalt, a Novotný által létrehozott személyi hatalom rendszere az élet peremére taszítja. Maradandó érdemelt nem veszik tudomásul, csupán a kapitalista magánvállalkozót látják benne, ésszerű, gyakorlati javaslatait elvetik, majd félreállítják. Először rezignál és most több mint 10 év után, én, a magyar kommunista riporter vagyok az első ember, akinek bevallja: „annyira el voltam keseredve, olyan reménytelennek láttam a helyzetet, hogy már-már emigrálni akartam". Aztán mégiscsak meggondolta a dolgokat, talán nem ís gondolkozott, Inkább a szíve parancsára hallgatott, és itthon maradt. De valahogy mégiscsak tiltakozni volt kénytelen, és ez a szerény, csendes ember hallgatagon lázadott. Jaromír Dohnal, a színház szerelmese, 1962-ben a művészetekbe durván beavatkozó, hozzá nem értő bürokraták érzéketlen kulturális politikája elleni tiltakozásul, egy Prága környéki földművesszövetkezetben vállal munkát, mint állatgondozó! Am a szokatlan és nehéz munkát, valamint a kulturálatlan környezetet nem bírja sokáig. Visszatér Prágába, megszervezi a Fiatal Nézők Klubját, amelynek programja erősen emlékeztet az egykori Népi Színház ténykedésére. Aztán Ismét fordul a kocka és Jaromír Dohnalt 1966-ban a kladnói színház vezetőjévé nevezik ki. A riport véget ért, a történet, azaz Jaromír Dohnal élete azonban nem. Az elmúlt hónapok eseményei őt is bizonyára érzékenyen érintették. De ennek ellenére hinni szeretném, hogy az őszinteségre, némi húzódás után, őszinteséggel felelne. BARSI IMRE Adolf Hoffmelster karikatúrái a Művész Klub Litzow utcai székházában. (Az x-szel jelzett E. F. Bnrlan, jobbra tőle a nyíl irányában E. Warnholz, Taub, J. Voskovec, J. Werich, V. Vydra ld. és Dostál.j t verébnek is