Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-12 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

Világ proletárjai, egyesüljetek! 1 korona SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Az évek éta tartó nemzetközi versengés az utasszállító repülőgépek fejlesztésére is rányomta bélyegét. Régóta ismert dolog, hogy világszerte — különösen a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és Franciaországban — sokan foglalkoznak a hangsebességnél jóval gyorsabb repülőgépek kifejlesztésével. A versenylistán a TU, a CONCORDE a BOEING s egyéb nevek szerepeltek. Az első forduló a TU-család legújabb tagjának biztosította az elsőséget. Az Alekszej Tupoljev kollektívájának új gépe, amely a TU-144 típusjelzést viseli, ugyanis már gyakorlatilag is elérte a hangsebességnél kétszerte nagyobb gyorsaságot. Mit jelent ez? Egyebek között azt, hogy a gép négy sugárhajtóműve óránként 2500 kilométeres sebességet biztosít s 16—20 kilométer magasságban repíti célja felé utasait. A gép hatósugara 6500 kilométer, vagyis ilyen távolságot tud megtenni leszállás nélkül 120 utasával. Es a nemzetközi visszhang? A Figaro: „A TU-144 próbaútja a szovjet repülőipar fejlődésének új szakaszát nyitja meg." A Washington Post: „Oroszország az első hatalom, amely repülés közben próbált ki szuperszónikus utasszállító gépet, s ezzel legkevesebb 3 és fél évvel megelőzte az EgyesUlt Államokat." (d) 1SSEJ: iinwrrn aagan—w Mifiwnia A HANGSEBESSÉGNÉL KÉTSZERTE GYORSABB A kis nemzetek lét- és korparancsa: BIZALOM MEGBECSÜLÉS Beszélgetés dr. SZARÓ REZSŐVEL, a Szlovák Nemzői Tanács alelnökével • A Szlovák Szocialista Köztársaság legfelsőbb nemzeti szervében, a Szlovák Nemzeti Tanácsban alelnökként vesz részt, mint magyar. Hogyan értékeli ezt a tényt, s milyen érzéssel és elhatározással fogadta ezt a tisztséget? — A leqfelsőbb szlovákiai államhatalmi törvényhozó és végrehajtó szervben a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöki funkciójában — melyet 1968. december 29. óta mint tiszteletbeli tisztséget töltök be — csak úgy mint a megbízottak között a múltban is voltak magyarok. Mi változott tehát s vajon csupán személycserékre futotta volna csak a nagy tavaszi nekilendülésből? A Péter helyébe a Pál került s megy minden tovább mint eddig? — teheti fel a kérdést bárki. Nem. Távolról sem. Az alapvető különbség két dologban rejlik. Mindkettő az 1968. október 27-én elfogadott alkotmánymódosító törvényekben gyökerezik. Az egyik, hogy a Tt. 1968/143. sz. alkotmánymódosító törvény megváltoztatta a szlovákiai á lamhatalmi szervek helyretét és hatáskörét s a föderáció életbelépésével, illetve a Szlovák Szocialista Köztársaság megalakulásával a Szlovák Nemzeti Tanácsot s az SZSZK kormányát a tényleges és teljes hatalom birtokosává tette; a Nemzetgyűlés nemzeti kamarájának felállításával pedig a szlovákiai képviselőket az egész köztársaság ügyeinek intézésében a csehországi képviselők egyenjogú partnerévé avatta. Ugyanis a nemzeti kamara felállításával olyan képviseleti szerv jött létre, ahol a két köztársaság képviselői — a majorizálás lehetőségének kizárásával — érdekképviseleti alapon oldják meg a döntő, országos szintű közös ügyeket. A másik: hogy míg az 1960-as alkotmány a csehszlovákiai magyaroknak csak egyedi jogait ismerte el, a Tt. 1968/ 144 sz. alkotmánymódosító törvény bennünket is a nemzetekkel azonos társadalmi alakulatnak, kollektív jogokkal rendelkező olyan népcsoportnak tekint, mely forrása és részese az államhatalomnak. Az idézett törvény ezen túlmenőleg nemcsak deklarálja a nemzetiségek sokoldalú fejlődését, hanem kilátásba helyezi a fejlődés lehetőségeinek és eszközeinek biztosítását, valamint olyan szervek létesítését, melyek a nemzetiségek jogainak érvényt is szereznek. A föderációról és a nemzetiségek helyzetéről szóló alkotmánymódosító törvények idézett alapelveiből és szelleméből következik, hogy míg a múltban a tisztségviselőknek nem volt alkotmányosan biztosított joguk ahhoz, hogy a nemzetiség egésze nevében nyilvánítsák véleményüket, most a tisztségviselőknek az alkotmányból eredő kötelességük, hogy a nemzetiség egészének érdekeit fejezzék ki, védjék és képviseljék az államakarat kialakításában és az államakarat végrehajtásában. # Ily módon tehát megszűnik az az állapot is, amikor jobbára a képviselő jóindulatán múlott, képviseli-e s hogyan a nemzetiségi problémákat? — 1969. január 1-től képviselőink és tisztségviselőink munkahelyeiken és az SZNT nemzetiségi bizottságában, mint a nemzetiségek alkotmányos kollektív testületében már nemcsak mint egyedek, mint választó körzetük érdekének kifejezői, hanem mint, az egész Szlovák Szocialista Köztársaság — s ezen belül mint a saját nemzetiségük javának — szolgálói veszik ki részüket (és kell, hogy kivegyék részüket!) az államhatalmi — törvényhozó és végrehajtó szervek munkájából. Ezt a tényt tudatosítottam magamban, s ennek a követelménynek szeretnék megfelelni egész népünk — magyarok és nem magyarok javára. Hiszem, hogy több, sokkal több az összekötő, az azonos érdek, mint az eltérő vagy éppen az ellentétes. Hiszek a mindannyiunk javát szolgáló megoldási formák létezésében, (Folytatfis a 3. oldalon)