Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-12 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

VASÁRNAP 1969. január 12. A NAP kel: 7.29, nyugszik: 18.18 órakor. A HOLD kel: 0.50, nyugszik: 11.09 óra­kor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ERNŐ nevfi kedves olvasóinkai • 1849-ben jelent meg En­gels cikke a Neue Rheinl­sche Zeitungban a magyar szabadságharcról • 1889­ben halt meg EDMOND HÉ­DOUIN francia festő és li­tográfus, Rousseau „Vallo­mások" clmü művének Il­lusztrátora (szül.: 1820) • 1899-ben halt meg SZILA­GYI SÁNDOR haladó ma­gyar tűrténetlró (szül.: 1827) B 1919-ben ezen a napon kezdte meg tanács­kozásalt a párizsi békekon­ferencia. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Nem mostoha­gyerek Az utóbbi időben — szemé­lyes találkozások és levelek útján is — szeműnkre vetet­ték, hogy az Gj Szó — hajda­ni jó szokásától elteklirtve — egyre keveseb helyet szentel a mezőgazdasági témájú írá­soknak. Találkoztunk már olyan szövetkezeti elnökkel ls, aki kerek perec kijelen­tette: az az érzésem, mintha a mezőgazdaság már az újsá­gok számára Is mostohagyerek lenne. Hogy ilyen helyzet alakult kl, abban sok minden közre­játszott. De ne kerülgessük a forró kását. Letagadhatatlan tény, hogy voltak Idők, ami­kor a mezőgazdaság, a mező­gazdaságot érintő kérdések taglalása társadalmi szinten is háttérbe szorult. Ez vetü­letként többé-kevésbé a lapok tartalmi összeállításában is visszatükröződött. Ez azonban csak egyik ol­dala az éremnek. A másik az, hogy a lapokban az érdekes­ségre való töreWés esetenként már annyira túltengett, hogy egy-egy mezőgazdasági témájú írás csak nagy üggyel-bajjal kerülhetett a lapba. Testvér­lapunk egy jfitollú mezőgazda­sági újságírója egy értekezle­ten így jellemezte a helyzetet: A mezőgazdasági témájú írá­sok már csak akkor kellenek, ha legalábbis „villára mennek" benne az állatgondozók, vagy lépten-nyomon „leleplezik" a „megcsontosodott dogmatikus" vezetőket. Természetesen mi még nem tartattunk itt. Egy dolgon azonban nekünk is gondolkoz­nunk kell. A mezőgazdaság rangot szerzett népgazdasá­gunkban. Hogy miért? Aki új­ságot olvas, annak ezt nem kell megmagyaráznunk. Ki ne látná azt a nagy átalakulást, ami a falvakban, Illetve a me­zőgazdaságban történik. Gs ezt az újságok sem hallgathatják el. Még inkább ml nem, hi­szen olvasóink döntő többsé­ge falusi ember, jogos tehát a kívánalom, hogy lapunkban többet szeretnének olvasni ma­gukról, örömeikről, gondjaik­ról. Mást nem mondhatunk, mint azt, hogy a jövőben az Ilyen kívánságokat erőnknek megfe­lelően próbáljuk majd kielé­gíteni. Igen szívesen vennénk, ha olvasóink egy kicsit ma­guk is részt vállalnának a lap tartalmának gazdagításából. Vállalják azt a kis fáradsá­got, hogy a falnsi, szövetke­zeti élet egyes mozzanataira felhívják szerkesztőségünk fi­gyelmét. így minden bizony­nyal még a látszatát ls eltün­tethetjük annak, mintha la­punkban mostohagyerek lenne a mezőgazdaság. A SZERKESZTŐSÉG Ä tudás dicsérete Ha tizennyolc-húsz esztendővel ezelőtt a szeminárium vezetője megkérdezte tőlünk, ml a szocializmus előnye a tőkés rendszerrel szemben, hosszabb tűnődés nélkül fgy feleltünk a kérdésre: „Az, hogy nálunk tervgazdálkodás van." Más szóval: mi tudjuk, hogy öt, tíz, húsz esztendő múlva hány tonna acélra, hány pár cipőre, mennyi könyvre és gépkocsira lesz szükségünk. Őszinte hangúak voltak ezek a beszélgetések. Egyrészt, mert ak­kor még csak a szocialista építés ábécéjét tanultuk, másrészt pe­dig azért, mert akkor még nem ls sejthettük, hogy az elkövetkező másfél évtizedben a tudomány és a technika fejlődése mi minden­nel lep meg bennünket. Es mi a helyzet ma? Hogyan állunk a tervezéssel? A kérdés megválaszolására hadd idézzük a Népgazdasági Tanács egyik vezető dolgozójának kesernyés iróniával tett megállapítását: „A tervezéssel oda jutottunk, hogy a vállalati anyagbeszerzőket szilvóriumos üvegekkel kell „felfegyverezni", mert — itt az egyik anyagbeszerző szavait idézzük — „a szocialista népgazdaság kere­kei is jobban forognak, ha megkenjük őket." Nem éppen pontosan, de azért ez a néhány mondat is kifejezi, hogy egyes népgazdasági ágazatokban a tervezést illetően hova jutottunk. Miközben a rothadó kapitalizmus elhalásának időpontját találgattuk, a tőkés rendszer gazdaságában — éppen az igazán tu­dományos tervezés térhódítása nyomán — jelentős fellendülés volt tapasztalható. Miközben üzemeink a tervezés égisze alatt az irodai alkalmazottak százezrei — ceruzávall — a kimutatások áttekinthe­tetlen tömegét készítették, addig a fejlett ipari országok némelyi­kében a statisztikát és a tervezést általában elektronikus agyakra „bízták". Eze: a tények jutnak az ember eszébe, amikor az új kormány­listát tanulmányozza. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy első­sorban a termelési minisztériumok élére diplomás szakemberek ke­rültek, akik többsége egy-egy munkaszakaszon már bebizonyította, hogy van koncepciója, hogy ismeri a reá váró feladatokat. Bizonyára akad, aki úgy véli, hogy a diploma nem minden. Eben van valami igazság, de csak akkor, ha olyan emberekről van szó, akik még nem mentek keresztül a gyakorlati munka tűz keresztségén. A régi típusú vezető gazdasági dolgozók jelentős része nem ren­delkezett elméleti tudással, így sok esetben fel se tudta mérni egy-egy találmány, műszer, számítógép jelentőségét. Nem egy em­bernek megvan az a rossz tulajdonsága, hogy az ismeretkörén kí­vül eső dolgokat, jelenségeket egyszerűen balgaságnak, utópiának tartja. Tehát a vezetők eddigi kiválasztási módszereinek főleg szubjektív hiányosságai voltak. Nemegyszer előfordult, hogy a vezető — ha tudatában volt elméleti felkészületlenségének — fél­tékenykedett a nála tehetségesebbekre. Ez sok gondolat kibonta­kozását gátolta . .. Az ország lakossága most mit vár az új miniszterektől? Vajon miért tartjuk lehetségesnek, hogy egy-egy tárca élén a kiváló szakember majd rendet teremt? ­Főleg azért, mert a szaktudásuk lehetségessé teszi egy-egy je­lenség objektív, elfogultságtól mentes elbírálását. És egy másik fontos szempont: amíg a gyenge tudású vezető — és itt nemcsak miniszterekről van szó! — lehetőleg gyenge tudású szakemberek­kel igyekszik magát körülvenni, addig a nagy áttekintéssel ren­delkező tényező sohasem fél, hogy munkatársa esetleg elhalvá­nyítja az ő csillagát. Az új típusú vezetők szubjektív tulajdonságai ily módon reményt adnak arra, hogy egy-egy népgazdasági ágazat összes dolgozója tudása egész fegyvertárával indulhat a gazdasági konszolidációért folytatott küzdelemben. TÓTH MIHÁLY Költözködés a Fehér Hiiban Közeledik az a nap, amikor Johnson elnök hivatalosan át­adja helyét Richard. Nixonnak, az Egyesült Államok új elnö­kének, aki új vezérkarával együtt január 20-án bevonul a Fe­hér Házba. Nixonnak jó két hónap állt rendelkezésére, hogy összeállítsa kabinetjét, s meghatározza politikájának fő elveit. Koncepcióját, amelyen még a gyakorlat változtathat, egyelőre csak az elnök nyilatkozataiból, gárdájának mentalitásából, meg a választási ígéretekből lehet sejteni. Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy a „kemény­kezű" Nixonnak nem lesz könnyű a dolga. Igaz, hogy kétezer új ember vesz részt a fehér házi őrségváltásban, nem kétséges, hogy a republikánus elnöknek a szenátusban és a kongresszus­ban egyaránt demokrata többséggel kell szembenéznie. A szenátusban például 58 mandátum a demokratáké és csak 42 a köztársaságiaké. A demokrata erő a jövőben fékezheti az új elnök elképzeléseinek megvalósítását, bár az alkotmány értelmében a kongresszusi szavazatok egyharmada elegendő ahhoz, hogy az elnök megvétózhassa a törvényjavaslatokat. Ám arra ls számíthatunk, hogy az erők polarizálódása követ­kezik be a demokrata párton belül. Nixon szoros győzelmet aratott az elnökválasztáson, s így a demokrata Humphrey ve­resége sem tűnik csúfosnak — mégis nyilvánvaló, hogy a de­mokraták erösebb egyéniséget fognak keresni. Edward Kenne­dynek, a szenátus demokrata többségi csoportjának helyettes elnökévé történt megválasztása arra a feltevésre jogosít fel, hogy a pártban még élnek a „Kennedy-hagyományok", s a leg­fiatalabb fivérben John Fttzgerald eszmei örökösét látják, vi­szont várható, hogy a demokrata politikusok egy része át­orientálódik — fennáll az a veszély, hogy a déli demokraták jelentős része közös platformra lép a republikánusokkal. Ilyen erőviszonyok között feltételezik, hogy Nixon ún. kö­zépirányzatot fog képviselni. Bizonyos kérdésekben konzerva­tívabb irányzatot követ, mint Johnson, s a washingtoni politi­kai jósok szerint arra fog törekedni, hogy „kivédje a jobbról és balról érő csapásokat". Az új kormányzat nehéz feladata lesz a vietnami béke meg­teremtése. Nixon e kérdésben is konzervatívabb elődjénél (hadügyminisztere, Laird a „héjákhoz" tartozik), de a józan észre hallgatva bizonyos „fájdalmak" árán is hajlandó véget vetni a vietnami háborúnak, hogy az erőket az Unió belső problémáinak megoldására összpontosítsa. Amerikában viszont senkinek sincsenek illúziói, hogy Nixon a nagytöke érdekeit fogja szorgalmazni, éspedig leplezetlenebből, mint Johnson. A társadalmi problémák, a szegénység felszámolása, a néger­kérdés megoldása stb iránt kevésbé érzékeny, mint elődei. Viszont tartózkodik a nagy jelszavaktól. Lemondott a „nagy társadalom" tervéről, inkább a gyakorlati politika híve. Óvato­sabb a latin-amerikai országokkal szemben, ellenzi, hogy az USA részt vegyen a latin-amerikai gorillapuccsokban. Inkább otthon akar „rendet teremteni". Ami ezt illeti a fantasztikus méreteket öltő bűnözéstől a legégetőbb szociális kérdésekig a belső problémák széles skálájával kell megbirkóznia. Talán ebben a szellemben értelmezhető egyik legutóbbi kijelentése: „Amerikának szüksége van arra, hogy megtalálja a széles körű s létfontosságú középrétegek hangját. A középirányzat éles támadások célpontja. Mindenáron ki kell tartanunk." L. L. Ludvík Svoboda köztársasági elnök Cerník miniszterelnök kíséretében váratlan látogatást tett a ÖKD Sokolovo vállalat Vysočany i öntödéjében és elektrotechnikai 'részlegében. A ké­pen: F. Veverka munkás üdvözli az elnököt. 'STK felv.j A Venus 5. szovjet bolygó­közi automata állomás és a Föld közötti kapcsolatot biz­tosító antenna. n romamai országútokon az aj esztendő első napjaiban fel­tűntek az első Dacia 1100 mintájú személyautók, amelyeket a francia Renault gyár áltál szállított alkatrészekből a pitestt autógyár állit elő. Az új román kocsinak Renault 5 mintájú öthelyes karosszériája, 1100 köbcentiméteres, 46 lóerő teljesít­ményű motorja van. (ČSTK — Agerpress felv.j JOHNSON: - Ne búsulj Dick, nem fogsz unatkozni! (International Herald Tribúne)

Next

/
Oldalképek
Tartalom