Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-28 / 23. szám, kedd

Megkezdődött a Szlovák Forrad almi Szakszervezeti Mozgalom I. kon gresszusa __— 1——— 1... ..r ^j^^y^p p 1 "f 1 i 11 1 i mtrrr-n—irarr n IIII I II IIII i ini niii n nn m i iniin ni 'i nf iľ j " ii u ii * n ľ i "Hamsam . J.ót í'Z 1. oldalról) m; n változásokat az illetékesek a lakossággal idejében közöl­jék. és hogy azt indokolják is meg. Egyesek árbefagyasztást javasoltak. A szakszervezetek is belátják, hogy ez az új gazda­ságirányítási rendszer szellemé­vel ellentétes intézkedés lenne. Teljes foglalkoztatottságra törekszünk Az életszínvonal alakulásával kapcsolatban Szlovákiában rendkívül fontos szerepet ját­szik a foglalkoztatottság növe­lése. Napjainkban nemcsak az ifjúságot kell a munkafolyamat­ba bekapcsolni, hanem a mun­kaképes nők gazdasági aktivi­tását is növelnünk kell. A szakszervezet ezért a munka­alkalmak számának szaporítása érdekében az állami szervekre jelentős hatást gyakorol. Az ötnapos munkahétre valő áttéréssel kapcsolatban V. Daubner kijelentette, hogy 1970-ig az ország valamennyi munkahelyén áttérnek a rövidí­tett munkahétre. Különösen a szolgáltatóüzemekre hárul eb­ből kifolyólag jelentős feladat. Ügy kell dolgozniuk, hogy a rövidített munkahét folyamán is teljesíthessék szolgáltatásaikat. A dolgozó emberről való gon­doskodás a szakszervezet egyik legfőbb feladata. A szakszerve­zetek szlovákiai elnöke beszá­molójában hangsúlyozta, hogy jelentős erőfeszítéseket kell tenni a nők munkakörülményei­nek megjavítására. A dolgozó nők szerepe nemcsak gazdasági jellegű. Asszonyaink elsőrendű, biológiai funkciója — az anya­ság. Az extenzív gazdaságfej­lesztés időszakában erről gyak­ran megfeledkeztek. A jövőben ezt orvosolni kell. A szülési sza­badság időtartamát a közelmúlt­ban 26 hétben állapították meg. A szülési szabadság idején a dolgozó nők bérük 90 száza­lékát kitevő segélyt kapnak. Viszont még ezek az intézkedé­sek sem oldották meg teljesen a dolgozó anyák problémáit. A jövőben ezért lehetővé kell ten­ni, hogy a dolgozó anyák gyer­mekük harmadik életévéig fize­tett szabadságot vehessenek ki. A jövőben a szakszervezetek a sokgyermekes családok meg­segítését is szorgalmazni fog­ják. Szociálpolitikánk néhány hiá­nyossága a táppénzkiutalással függ össze. A jövőben a szak­szervezet egységes táppénzki­utalási rendszert szeretne ki­harcolni. E tervek szerint a dolgozó betegsége egész időtar­tama alatt bérének 90 százalé­kát kapná. A későbbiek folyamán V. Daubner a dolgozókról való gondoskodás más vonatkozásai­val foglalkozott. Arról beszélt, hogy a kormányszervekkel együttműködve hogyan kellene javítani az egészségügyi gon­doskodást, hogyan lehetne pl. a nyugdíjasok számára ls ele­gendő üdülési és gyógykezelési lehetőséget biztosítani. A mun­kavédelemről és munkabizton­ságról szólva hangsúlyozta, hogy egyes üzemekben a biz­tonság rovására még mindig csak a gazdasági hatékonysá­got tartják szem előtt. A lakás­építési programmal kapcsolat­ban kijelentette, hogy az orszá­gos lakásépítési terv alapján Szlovákia lakosságának a jövő­ben az eddiginél lényegesen több lakást kell biztosítani. Eszerint Szlovákiában évente — az egyénileg épített lakásokon kívül — legalább 40 000 lakást kell építeni. Szükségesek a munkástanácsok A vállalatokról és a szocialis­ta vállalkozásról szóló törvé­nyek jóváhagyása után — mon­dotta Daubner elvtárs — felme­rül a kérdés, hogy a dolgozói?, a kollektíva és a szakszervezet egy-egy vállalatban majd mi­lyen szerepet játszanak. A szak­szervezetek vezetősége egyértel­műen híve a munkástanácsok­nak. Ezért a szakszervezet te­vékenysége arra irányul, hogy a jövőben törvény szabályozza a munkástanácsok és a vállalati igazgatóságok kapcsolatát. Ezt a törvényt úgy kell kidolgozni, hogy az feleslegesen ne komp­likálja a helyzetet. Beszámolója befejező részé­ben Daubner elvtárs hangoztat­ta, hogy a szakszervezeteknek új munkastílusra van szüksé­gük. A szakszervezeteknek a politikai életben elfoglalt sze­repével kapcsolatban megje­gyezte, hogy a dolgozók ezen érdekvédelmi szervezetének a politikai életben konstruktív szerepet kell játszania. Semmi esetre sem akarjuk feladni a CSKP akcióprogramjának elveit. Az akcióprogram platformján kívül a szakszervezeti akció­program teljesítése is lehetet­lenné válna. A délutáni órákban a vitában elsőként dr. Gustáv Husák, az SZLKP KB első titkára szólalt fel. A kongresszus vitával foly­tatja munkáját. ( t. m.) Gustáv Husák elvtárs felszólalása Tisztelt Elvtársak! Tisztelt Barátaim! Engedjék meg, hogy Szlová­kia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának nevében üdvö­zöljem a kongresszusi küldöt­teket és a szlovákiai szervezett dolgozók több mint egymilliós hadseregét, amely népünk leg­főbb társadalmi rétegét repre­zentálja. Kongresszusukat nehéz idő­ben, bonyolult politikai helyzet­ben tartják. Daubner elvtárs előadásából is látható, milyen végtelenül sok, a dolgozó em­bereket érintő kérdés vár meg­oldásra. Mind a pártszerveze­tek, mind az állami és gazdasá­gi szervek feladata a problémák megoldása, hogy a szocialista társadalom alapgondolata — a dolgozó ember szabadabb, Jobb, gazdagabb élete valósággá vál­jék. Ennek ellenére következe­tesen el kell térnünk a konk­réťgazdasági és szociális prob­lémák megoldásától. Államunk politikai élete már több mint egy év óta nagyon viharos, és különösen az utóbbi időszakban egyik feszültség a másikat, egyik válságos helyzet a mási­kat követi. Ezek a kérdések természete­sen nem csupán a kommunista pártot érintik, hanem minden polgárt is, és annyival inkább, a dolgozók hatalmas szerveze­tét, amilyen a szakszervezeti mozgalom. Végülis az a politi­kai küzdelem, amelyet a mun­kásmozgalom több mint egy év­századon át vívott, két síkon játszódik le: egyrészt politikai síkon, ahol elsősorban a mun­kásosztály és a dolgozó nép politikai pártja teljesítette funkcióját, másrészt a szakszer­vezeti mozgalom síkján. Ebből ls látható, hogy a kom­munista párt és a szakszervezet érdekei már a múltban is azo­nosak voltak. Ma egyes emberek valahogy elködösítik a szocialista társa­dalom legbensőbb értelmét. A szocializmust úgy magyarázzák, hogy végül már semmi sem ma­rad belőle, csak az elnevezés. Tudjuk, hogy a munkásmozga­lom már a múlt évszázadba visszanyúló kezdete Idején har­colt és áldozatokat hozott azért, '•>ogy hozzájáruljon a kizsákmá­nyoló osztály legyőzéséhez és felépíthesse a politikailag jobb, szociálisan Igazságosabb, min­den kizsákmányolástól mentes társadalmat, amely belsőleg is demokratikus. Ettől a céltól a kommunista párt — és meggyő­ződésem szerint a szakszerveze­ti mozgalom sem tért el. Igaz, hogy az ötvenes évek jelentős torzulásai rányomták bélyegü­ket mozgalmunkra, gyengítették eszméink és gyakorlati lépé­seink vonzóerejét, gyengítették a párt népszerűségét a dolgozók széles tömegei előtt és számos negatívummal az egész társa­dalmat. Másrészt azonban eb­ben az időben is az embermil­liók becsületes munkája révén államunk gazdaságilag, szociá­lis és kulturális téren is igen magas színvonalat ért el. Mind­azt, amit ezekben az években kiépítettünk, nem lehet leírni, nem lehet csupán tagadni. Az egész politikai rendszer­ben azonban annyi hiányosság volt, hogy politikai erők tömö­rültek és célul tűzték ki a tár­sadalom bürokratikus vezetésé­nek megváltoztatását és a léte­ző torzulások felszámolását. A január előtti áldozatok egyike a szakszervezeti mozga­lom volt. Mellékvágányra terel­ték a szakszervezeti mozgalmat, politikai súlyával, és e szerve­zet több millió tagjával együtt. És ezáltal csak amolyan kisegí­tője lett annak az embercso­portnak, amely a politikai éle­tet uralta. Tehát társadalmunk reformja elkerülhetetlen szük­ségszerűség volt nemcsak poli­tikai, hanem gazdasági szem­pontból is. Bekövetkezett a stagnálás egész gazdasági éle­tünkben, láthatóvá váltak a vál­ság jelel a szociálpolitikában, amikor egész társadalmi réte­gek — mint például a paraszt­ság és az értelmiség — nem rendelkeztek azonos jogokkal. Így került sor nálunk 1968 ja­nuárjára. A politikai reform fogyatékosságai és eredményei Politikai rendszerünk reform­jára azonban akkor került sor, amikor erre még nem készül­tünk fel kellő módon. Nem volt kidolgozva, hogy milyen prog­ram szerint kell fokozatosan megoldani a megérett kérdése­ket a gazdasági és a politikai életben. Ezért közvetlenül ja­nuár után láthatóvá válik a von­tatottság és a rögtönzés a cél­kitűzésekben, programokban és a konkrét megoldásokban és az elkerülhetetlen reform elsődle­ges, tervszerű és céltudatos megvalósítása helyett szemta­núi lettünk a különböző felfo­gások politikai küzdelmeinek. Ennek ellenére elmondhat­juk, hogy a reformot megköve­telő alapvető célokat — ame­lyeket népeink milliói támogat­tak —, mégis elértük. Említsünk meg legalább néhányat. Habár nem túlságosan terv­szerűen és következetesen, még­is csak kizártuk társadalmunk­ból a bürokratikus, centraliszti­kus uralmi rendszert és a prob­lémák ilyen módon történő megoldását. Bár még nem értük el, nem fontoltuk meg, de a demokratikus megoldások és döntések váza már látható, és jelentős mértékben a gyakorlat­ban is érvényesül. Polgáraink millióinak együttműködésével tovább fogjuk javítani és töké­letesíteni, mindenekelőtt a nagy tömegszervezetek szoros együttműködésével. A dolgozó ember számára megnyílt a po­litikai tér. Közéletünkből eltűnt az a rendszer, amely nem szá­molt az emberrel és az ember­nek azzal a jogával, hogy részt vehet az állam lényeges kérdé­seinek alakításában és ellen­őrizheti a döntéseket. Kialakult a szocialista demokrácia, a pol­gárok demokratikus kapcsola­tainak és az egyes szociális csoportok kapcsolatainak új tartalma. Sokat beszélnek ar­ról, hogy valaki korlátozni akarja a polgárjogokat. Néz­zünk szét magunk között, hol korlátozzák ezeket a jogokat. Beszélnek például a sajtósza­badságról. Igaz, hogy szeptem­ber óta létezik a sajtótörvény, de mindnyájan olvasnak vala­milyen újságot és tudják, egyes lapokban annyi a szabadság, hogy az hullámzásba hozza a társadalmat, sőt még a fejlődé­sünkre is ártalmas. Az alapvető demokratikus jogokat nálunk megtartják és a párt vezetősége szintén arra törekszik, hogy ezeket az alapvető Jogokat tiszteletben tartsák és megho­nosítsák. Olyan fontos demokratikus jogot léptettünk életbe, mint a nemzetek azonos Jogú helyze­tét államunkban, amelyet sem a München előtti burzsoá állam nem tudott biztosítani, sem negyvennyolc után nem lehe­tett megoldani. Az állam föde­ratív rendezése, amely azonos jogokat biztosit a szlovák és a cseh nemzetnek egyaránt, nem sérti a cseh nemzet érdekelt, január utáni politikánk jelen­tős eredménye és megteremti a nemzeteink testvéri kapcsola­taihoz szükséges előfeltételeket. Ezzel a néhány rövid példá­val is, amit itt január utáni po­litikánk pozitív eredményeként említettem meg, bizonyítható a társadalmi reform szükségessé­ge, amelyet már több mint egy év óta szorgalmazunk, valamint az is, hogy a párt és az állani jelenlegi vezetősége életbelép­teti a január utáni politika po­zitív elveit. A politikai erők differenciálódása Miért támadnak tehát olyan küzdelmek és megmozdulások, amilyeneket például a múlt hé­ten éltünk át? Látni kell, hogy az a politikai front, amely 1968 januárja előtt a Novotný-rend­szer ellen kialakult a maga egységében bonyolult volt. A társadalom bürokratikus irányí­tása ellen volt a kommunisták egy része, amely látta e rend­szernek a szocializmusra gya­korolt pusztító következmé­nyeit. Voltak aztán sokan, nem kommunisták, becsületes, bátor emberek, akik államuknak szabadabb rendszert kívántak. Azonban ezen a fronton álltak olyanok is, akik egyáltalán nem értettek egyet a szocializmus­sal. Azért említem ezt, mert igen gyakran, ha valakiről be­szélnek, azzal érvelnek, hogy ez vagy az Novotný ellen volt. Ez azonban magában véve még nem lehet a szocialista társa­dalommal kapcsolatos állás­pont mércéje. A gárdisták is Novotný ellen voltak, és még­sem tartjuk őket ma a haladás hordozóinak, hanem óvatosak leszünk, ha arra törekszenek, hogy politikai életünkbe saját eszméiket csempésszék be. Január után, a múlt év folya­mán a politikai erők átcsopor­tosultak. A párt vezetősége Dubček és a többi elvtárssal arra törekedett, hogy az akció­program szellemében tervsze­rűen valósítsa meg a társadal­mi rendszer reformját. Január óta azonban fokozatosan kiala­kult az ellénzéki front ťs, amely állandó nyomást gyakorol a pártvezetőségre, újabb és újabb követelményekkel áll elő, kam­pányokat szervez e követelések érdekében, és alapjában véve lehetetlenné teszi, hogy a párt és az állam vezetősége lépésről lépésre megvalósítsa a reform­tervet. Ezt a harcot kezdetben nagy­jából a Novotný-féle garnitúra ellen vezették. Az ellen, amit dogmatizmusnak, baloldali szektás elhajlásnak nevezünk. Tudjuk, hogy sokan, akik nem tudtak megbarátkozni az új eszmékkel, szívesen fogadnák a Január előtti viszonyok visz­szatérését. Ezek pozíciója azon­ban az év folyamán egyre gyengült és Szlovákiában ma már nem jelentenek potenciális veszedelmet akkor sem, ha né­zeteik eltérnek a párt hivata­los magatartásától. A második oldalon viszont szervezkedtek és szervezked­nek azok a különféle szocialista­ellenes erők, amelyek nem tudtak soha belenőni a szocia­lista társadalomba és ezt soha­sem tartották sajátjuknak. Ezek az erők a párt Jobboldali cso­portjaival együtt szüntelenül demagóg jelszavakat hangoztat­nak, ezzel hívják fel magukra a széles néprétegek figyelmét, majd ezt használják ki a párf és az állam vezetőségének Irányvonala ellen, hogy így ál­landó feszültséget és válságot idézzenek elő. Az ellenzéki erők, valamint a párt és az ál­lam vezetősége között húzódó választóvonal mindenekelőtt a szocialista társadalom építésé­nek marxista—leninista értel­mezése, amely tiszteletben tart­ja mind az általános alapelve­ket, mind a specifikus feltétele­ket. A közelmúlt eseményeinek tanulsága Husák elvtárs ezután a CSKP KB novemberi, valamint a kö­vetkező plénumok határozatai­nak Jelentőségéről beszélt, majd azokról az akciókról, amelyeket az ellenzéki csopor­tok szerveztek hazánk nyugodt konszolidációja ellen. Az elmúlt hét eseményeinek politikai vonatkozása — mon­dotta Husák elvtárs — gondol­kodásra kényszeríti a pártot, valamint arra, hogy ezekből levonja a szükséges következ­tetéseket. Szlovákia Kommunista Pártja vezetőségének nevében csak annyit mondhatok, hogy min­den türelemnek van határa, és ezt az államot felfordf!mi nem hagyjuk (hosszantartó taps). Az elmúlt hét Szlovákiában is megmutatta, hogy népünkben elegendő egészséges erő van. Nagyra értékeljük a szlovák szakszervezetek üzemi szerveze­teinek, valamint az egyes szak­szervezeti szövetségek vezető­ségének azt a magatartását, hogy nyugodtan és józan fej­Jel elemezték az eseményeket, és így hozzájárultak Szlovákia konszolidációjához és nyugal­mához. Meg kell mondani, hogy Ifjúságunk szervezete és a szlovák főiskolások vezetősé­ge megfontolt magatartást ta­núsított. És így a múlt héten is az egyik társadalmi szervezet a másik után vizsgázott meg­fontoltságból, állambölcsesség­ből, de ugyanígy vizsgáztak a párt és az állami szervek, to­vábbá sikeresen tették le ezt a vizsgát a többi szervezetek is. A napokban előtérbe került olyan érzékeny kérdés is, mint a csehek és a szlovákok kap­csolata. Ebből az alkalomból ls meg akarjuk mondani, hogy a szlovák kommunisták és a szlo­vákiai szervezett dolgozók — mint egyenjogú partnerek az ál­lamban — szavatolni akarják az állam egységét, szavatolni akarják a közös eljárást, a cseh és a szlovák nép közös életét és a progresszív fejlődést hazánkban. A cseh kommunis­ták, a becsületes cseh szerve­zett és más dolgozók számít­hatnak segítségünkre, támoga­tásunkra, arra, hogy becsületes partnereik leszünk. így kell kö­zösen eljárnunk, közösen ta­nácskoznunk, mert a CSKP KB egységes határozataiból és mindkét nemzetünk közös ér­dekeiből indulnak ki. A feltétel még mindig a konszolidáció Nagyon örülök, hogy Daubner elvtárs beszámolójában felvetet­te az ifjúság kérdését és a szakszervezeti dolgozók gon­doskodását az ifjúságról. Szom­baton volt nálam a munkásfia­talok szövetségének küldöttsé­ge. Megmondom egyenesen, azt panaszolták, hogy a munkahe­lyeken nem igen járnak kedvé­ben a fiatal embereknek. És ez nemcsak a szakszervezetekben tapasztalható. Más területeken is panaszok merülnek fel. Elv­társak, mindnyájunknak — dol­gozzunk bármely ágazatban — gondolkodnunk kell afelett, mi­lyen figyelmet fordítunk a ser­dülő nemzedékre. Fontos szá­munkra, hogy milyen elképzelé­sei vannak az ifjú nemzedék­nek az életről, önmagáról, a vi­lágról és milyen feltételeket kell számukra előkészítenünk. Ezért erről a helyről is kérem önöket, hogy a szakszervezeti mozgalomban ls fordítsanak rendkívüli figyelmet e kérdé­sekre. Minden fájó pontunk orvoslá­sának alapvető előfeltétele a konszolidáció. Ezt sohasem té­veszthetjük szem elől. Az ellen­zéki erők utolsó támadása az el­lenzék teljes politikai csődjé­vel végződött. A szlovákiai dol­gozó nép a kommunista párt vonalát, a szlovák kormány vonalát, a szlovák szakszerve­zetek és szakszervezeti szövet­ségek vonalát támogatta és így megőrizte a nvugalmat é- a bé­két. Szlovákia Kommunista Pártja arra törekszik, hogy megnyu­godjanak a politikai viszonyok, hogy a leien programjára a normális problémák kerüljenek, amelyekből több van. mint kel­lene. Ezen az úton szilárdan együtthaladunk Csehszlovákia Kommunista Pártja egészséges erőivel, az egész szervezeti mozgalommal és szilárdan hi­szünk abban, hogy mögöttünk áll a dolgozó nép döntő többsé­ge. Szilárd meggyőződésem, hogy ezen az úton aránylag rö­vid idő alatt elérjük a jobb fel­tételeket. Kívánok az önök mun­kájához, kongresszusuk mun­kájához, valamint a kongvesz­szus utáni munkájukhoz sok si­kert!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom