Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-26 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

ÄSII ROMÁNIAI JEGYZETEK (2) RENGETEG A MONDANIVALÓ N

em is tudom, hol kezelem. Talón ott, hogy Románia Írói novemberben tartották a közgyűlésüket, s itt az ország első embere arra hívta fel az írókat, hogy hatékonyan hozzájárulhatnak a világ összes államaival való együttműködéshez „függetlenül ezen államok társadalmi rendszerétől, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, a jogegyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás alapján. Országunk, Románia fokozott erőfeszítéseket tesz azért, hogy meghonosodjék a világon a népek közötti bizalom és barátság szelleme, hogy elismerjék minden egyes nemzetnek azt az elvitathatatlan jogát, hoqy az óhaja szerinti utat kövesse, hogy minden külső beavatkozás nélkül önállóan fejlődjék." Ez a kijelentés vetette fel bennem a gondolatot: ha a bizalom és a barátság szellemének útját követik nemzetközi viszonylatban, ennek hazai vonatkozásban még erősebben kell kidomborodnia. S ez fokozottabb mértékben érvényes az írókra, akik nemcsak élik a nagy társadalmi átalakulások korszakát, amelyben az ember egyre erőteljesebben érvényesül saját sorsának uraként, hanem az új társadalom realizmusát, szocialista humanizmusát tükröző műveikkel hatnak a tömegekre is. S egy olyan országban, mint Románia, ahol több nemzetiség is él, senki számára sem lehet közömbös, hogy ez a „hatáskeltés" milyen formát ölt. Ezért is érdekelt, hogyan értékelték a nagy jelentőségű közgyűlést. A kolozsvári magyar írók így vélekedtek: „Az egység gyakorlati megnyilvánulásának egyik példáját látjuk az írószövetség új vezetőségének megválasztásában is. A kilencvenegy vezetőségi tag között tizenegy romániai magyar, négy német és egy szerb író képviselt az együttélő nemzetiségek írásművészetének ügyét. Az írószövetség egyik alelnöke és egyik titkára magyar írótársunk. A szocialista demokrácia legteljesebb tiszteletben tartásával megtartott választások tehát fényes bizonyságát adták a román és a romániai magyar, német, szerb írók testvériségének." Az egyik titkár magyar író... Az írószövetségnek csupán két titkára van, az egyik a román Georgeta Horodtncá s a másik a magyar Szász fános. Mind a ketten „országos", az egész írótársadalmat érdeklő ügyekkel foglalkoznak. Szász Jánossal a szövetség épületében találkoztam. Eddig tizenkét kötete Jelent meg (1947-től — versek, útinapló, színdarab, regény), most adják nyomdába a tizenharmadikat. Szintén útinapló (bejárta már a félvilágot). Kurtára nyirt hajú, körszakállas, gondolkodó, elmélkedő ember. Eddig mint újságírót ismertem (az Előrében dolgozott), könyveit — sajnos —, mint a legtöbb romániai író könyvét nem olvastam, nálunk eddig nem vásárolhattuk a könyvesboltokban. Mondom is neki, jó lenne együttműködnünk... Bizony jó lenne — válaszolja, s máris fogja a telefonkagylót, hívja Bodor Pált, az Irodalmi Könyvkiadó főszerkesztőjét, hogy közvetítse találkozásunkat. És beszélgetünk. Közben hol az egyik, hol a másik telefon csengése zavar meg bennünket. Sok a gondja. Alig egy hónapja „költözködött" csak ide, és most, év végén egyszerre hetven külföldi írót látnak vendégül, az augusztusi eseményeink hatásaképpen csak most teszik náluk tiszteletüket. A „tervet" pedig nekik is teljesíteniük kell. Megérkezett a magyarországi írók küldöttsége. Hol szerezzen most szálloMÁTYÁS KIRÁLY SZOBRA KOLOZSVÁR FŐTERÉN dát, amikor minden foglalt?! Nem íróembernek való munka ez. Valakinek mégis csinálnia kell. Amíg bírja ... Bírnia kell, mert megbíznak benne. Majd rám tekint. Hol is hagytuk abba? A közgyűlésnél tartottunk ... —• Az írói élet demokratizálását eredményezte ... Elhatároltuk magunkat az idegen ideológiáktól... Csak jelszavasan tudom tolmácsolni szavait, mert minden, amit mondott, nem férne el egy cikk keretében. Az „elhatárolásnak" nincs mellékzöngéje? Ez nem jelenti azt, hogy nem érdekű őket, mi történik az egész világban. A marxista—leninista álláspont alapján szűrik le a tapasztalatokat. Megismétli: „Ez nem jelent bezárkózást, minden érdekel, ami a világirodalomban történik." De bizonyos kritikai szemmel, bizonyos tudattal veszik át a műveket. Bő a keret. Megemlíti a náluk megjelenő Kafka-, Sartre-könyveket. Nem engedik meg, hogy ne legyen véleményük mindenről „a mi filozófiánk, világnézetünk alapján. A vita, a bírálat joga a miénk. Kommunisták vagyunk, maradunk, az eszmék harcát nem adjuk fel. Elkötelezett írók vagyunk. Mindenről tudni akarunk, s mindenről meg akarjuk mondani a véleményünket..." S a romániai magyar irodalomra tereljük a szót. Félévszázados, akárcsak a miénk. Itt a közös vonás, itt a hasonló gond és probléma. Hol tartanak ök? Mit mond erről Szász János? — Oj struktúra alakult kl. Of államiság keretében megindult, egy a hagyományaira épülő s az úf valóságot tükröző új irodalom működése, mozgása. Értékeket termelt az elmúlt félévszázadban ... ÚJ DIÁKOTTHONOK KOLOZSVÁROTT — Ezeket az értékeket újra kiadjátok? — A romániai magyar írók sorozatában már az ötvenharmadik vagy ötvennegyedik könyvnél tartunk. Könyvkiadói siker isi Gyakorlatilag százötvenkétszáz olyan munka van (vers, regény, dráma), melyek újrakiadása nemcsak indokolt, hanem kötelesség ... Magunkra gondoltam. Hol tartunk mi még az ötven év irodalmának külön sorozatban való kiadásától?! Hogy a hasznosat összekössük a jóval, hogy a kiadó számára az annyira hiányolt „kasszasfkert" is jelentse, s Így bátrabban karolhassa fel az új tehetségeket. Mert erről — róluk — kezdtünk beszélni, amikor a felszabadulás utáni helyzetre terelődött a szó. — A romániai magyar irodalom életképes — mondta Szász János. — Sőt, az elmúlt huszonöt esztendőben a nemzetiségi kérdés megoldása során ennek az irodalomnak további fejlődése biztosítva van. A fiatalokkal kezdem, mert a fiatalok nélkül nincs semmi. Az elmúlt három-négy esztendőben vagy negyven fiatal író, új nemzedék jelentkezett. A „vérátömlesztés" nagy jelentőségű. A dogmatizmus felismerése és felszámolása után rengeteg a mondanivaló. S ez jellemzi őket. Talán ez a legnagyobb öröm számunkra. — S a kiadó mit tesz az érdekükben? — Megindította az elsőkötetesek, a „Forrás" című sorozatot. Évente négy kötettel kezdte, most már a tizenkét kötetnél tartunk ... Újabb tanulság. S a különböző nemzetiségekhez tartozó írók helyzete az írószövetségen belül? — Nem lenne jó, ha külön lennénk, ez nem internacionalizmus ... A nemzetiségek irodalmával, problémáival az írószövetség nemzetiségi bizottsága foglalkozik (magyar, német, szerb, ukrán, jiddis tagokkal). A nemzetiségek képviselve vannak a szövetség minden szervében. A közgyűlés határozata értelmében decentralizálják az irodalmi életet. Az eddigi fiókszervezetek helyett külön, önálló jogkörrel rendelkező irodalmi társaságok alakulnak az egyes kulturális központokban, mint pl. Marosvásárhelyt, Kolozsvárott s más román vidéken. Föderatív jellegű irodalmi társaságok, egyesülések lesznek ezek, az írószövetség költségvetéséből „pénzelik" őket. Ha akarnak, saját lapot is kiadhatnak, ők veszik fel a tagokat. A területi csoportosuláson belül külön csoportosulhatnak — nemzetiségre való tekintet nélkül — a költők, a prózaírók, drámaírók. S az írószövetség ezeknek az egyesületeknek a csúcsszerveként fog működni, ellenőrzi, hogy betartják-e a törvényes előírásokat vagy sem. így is lehet dolgozni, tevékenyebben szervezni az egyes kultúrközpontokban az irodalmi életet, fejleszteni a könyvSZASZ JÁNOS kiadást, mert ezt is decentralizálják. Külön kiadók létesülnek a vidéki kultúrközpontokban. Kolozsvárott már tárgyalnak erről. Több könyv jelenik meg, még több lesz az olvasójuk. Mondtam ls Szász Jánosnak, mennyire meglepett a könyvesboltokban látott „forgalom". — Nálunk szeretnek olvasni az emberek — válaszolta. — Országos viszonylatban elértük, hogy három könyv jut egy-egy főre. Nagy dolog ez ... Valóban nagy dolog. Mert az ember nemcsak szükségből olvas könyvet, fel is lehet kelteni benne a könyvek iránti érdeklődést. De ennek meg kell találni a módját ls. S ez újabb tanulság volt számomra ... PETRÖCI BÁLINT