Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-26 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

Több tucat utca, több ezer árusa • A gombostűtől a brilliánsig • Alkudni illik • Sokan egy asztalkán kezdik • Elkápráztatják a vevőt • Művész kézművesek A KAIRÓI UTCÁN ILYEN GYÜMÖLCSÁRUSOK SOKASAGA CSÁBÍTJA A VASARLÓKAT. A

raikor az iszlám világ tudományos központjának szimbóluma, az Azhar Egyetem előtti téren kiszálltam a taxiból, körül sem nézhettem, máris mellettem termett egy nagybajszú emberke, és a világ számos nyelvéből maga kreálta kérdésekkel ostromolni kezdett: Hová való? Mit szeretne látni? Mit akar vásárolni? Milyen pénze van? Majd tudtomra adta, hogy ő minden ellenszolgáltatás nélkül elvezet azokba az üzletekbe, ahol nem csapnak be, és léláron vásárolhatok meg mindent. Megpróbáltam lerázni a nyakamról készséges „idegenvezetőt", mert már ismerőseimtől, olvasmányaimból sejtettem, hogy a kereskedők egyik felhajtója vetette ki rám a hálóját, én pedig egyedül akartam felfedező útra indulni a közeli bazárba, vagy ahogy röviden itt nevezik: a Szukba (más néven Muszki). A bazár nagy ismerőjétől azonban nem sikerült olyan egyszerűen megszabadulni, nem is hallgatta, mit beszélek mint a pulikutya a nyomomban maradt, és amint megálltam egy kirakat előtt, szinte besodort az üzletbe és beajánlott a tulajdonosnak. Ez az őszinte ragaszkodás annyira az idegeimre ment, hogy az egyik ezüstmíívesnél vettem egy kulcstartót, de csak azzal a feltétellel, ha megszabadít a kísérőmtől is. Sikerült. A felhajtó megkapta a kereskedőtől a filléreit, és végre egyedül nekivághattam Kairó legcsodálatosabb városnegyedének, a bazárnak. Emberek, ételek, illatok I A kairói bazár fantasztikus világ. Az ember elindul benne, kavargó zajos forgataga magával ragadja és sodorja, pörgeti egyik üzlettől a másik árusig, a zajos tömegnek részévé válik, szinte nem is képes érzékelni az idő múlását, csak ámul-bámul, alkudozik, magyarázkodik, méltatlankodik, vagy tiltakozik. Arabok, négerek, ázsiaiak, európai és amerikai fehérek, és még ki tudná megmondani, milyen keverék fajok hangoskodnak, tolonganak, kacagnak, dalolnak itt. Az utcai pékes, vagy cukrász rétessütő művészete szinte páratlan, a tésztát kicsit megpofozza, aztán nagy ívben felkapja a levegőbe, mire a lendülettől kétszeresére nyúlik. Kétszer-háromszor megismétli ezt a műveletet, és máris ott fekszik előtte a hatalmas levéltészta, nyújtó sem kellett hozzál A kunafának nevezett cérnatésztát pedig úgy készítik, hogy dobalakú kályha hatalmas sima lapjára soklyukú edényből spirálalakban pillanatok alatt rácsurgatják a híg tésztát, egy-két perc, és szabad kézzel máris összefogja a lapról a hajszálvékony tésztát. Ezt dióval töltik, leöntik mézzel, vagy ki hogyan szereti. Aki szendvicsre vágyik, az utcai büféstől kaphat. Gúla alakú felnyársalt ürühús sül a nyitott tűzhely előtt. Az elárusító lefarag belőle, zsemle közé teszi, lelöttyenti pikáns ízű tahinamártással, és kész a finom falat. Persze a szegényebbje megelégszik az egyszerű lángossal, vagy a hatalmas gömbalakú rézalkalmatosságból vásárol hozzá néhány piaszterért egy kis babfőzeléket. Minden utcasarkon akad néhány gyümölcsárus is. A narancs és mandarin nagyon olcső: egy kiló libanoni alma áráért öt-tíz kilót is vásárolhatsz. A banán füzérekben lóg, de megtalálható itt a datolya, kókuszdió, óriáskörte, szóval a szubtropikus éghajlat valamennyi ízletes gyümölcse. Majd feldönt egy kis szamaraskordé, gazdája sipító hangon agyagkorsókat, tálakat kínál. Aztán egy emeletnyi magasra kosarakkal megrakott árus tör utat, majd egy nagykerekü köszörűs ajánlja szolgálatalt. Három szutykos gyereke is ott kuporog a kenyérkereső szerszámon. A járda szélén lefátyolozott arcú anya szoptatja gyerekét, mellette hatalmas kosár tele apró tojásokkal. Közben veszekedésnek is beillő alkut folytat egy százkilós matrónával. Mindenütt gyerekek: kicsik, nagyobbak. Mint kiskutyák jóízűen falatoznak az elárusító pultnak kinevezett kordé kerekei között. Néha elkapják kabátodat és baksisért könyörögnek. Kitartóan, makacsul. De nem nyafognak. Naphosszat bolyongnak a bazárban, de síró gyereket nem is hallottam, mintha ösztönösen éreznék, hogy az üzletkötést zavarja az ilyesmi. Sőt elriasztja a vevőket. A bazárnak megvan utánozhatatlan „illata" is. Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy bűze (ahogy gyakran olvastam). Ogy tűnt, mintha a különféle szagok örökösen birkóznának egymással, és egyszer egyik kerekedik felül, máskor másik. Gyümölcsök, illatszerek illata keveredik fűszerek átható szagával, az utca bűzével. annyi iparosember, hog<y várásra megcsinálják a javitéiti) Üzletek, bódék, polcok Nincs a világnak talán olyan árucikke, ami a bazárban meg nem található. Csak az a kérdés, kinek van annyi ideje, hogy ezt a hatalmas városnegyedet tüzetesen átnézze. Az igaz, hogy mint valamennyi keleti bazárban, az egyes szakmáknak Kairóban is megvan az utcájuk, (sőt némelynek több utcája), de jártam olyan kereskedőnél is, ahol a használt hatalmas golyóscsapágyaktól és körfűrészektől kezdve az Osztrák—Magyar Monarchia hanglemezeiig, vagy a múzeumi motorkerékpártól a legújabb japán tranzisztorokig mindenben lehetett válogatni (sőt még néhány hindu könyvet is láttam). A cipészeknek, táska- és bőrdíszműárusoknak, rőfösöknek, rézműveseknek, ékszerészeknek külön utcájuk van. Pontosabban sikátoruk. Két oldalán boltbolt mellett, de talán nem is üzletek ezek, inkább kisebb-nagyobb kirakatok, tenyérnyi helyiséggel. Az áru jelentős része, a legszebb holmi a kirakatokban van, hogy lássa mindenki. Az épületekben többnyire módosabb kereskedőknek van üzletük, a szegényebbje egy asztalkán, kisszekéren, polcon, ládán az utca két oldalán rakja ki a portékáját és kínálgatja kifogyhatatlan türelemmel. Ogy látszik itt a bazárban mindenki kipróbálhatja kereskedői tehetségét, ha van néhány zsilettpengéje, mosdószappana és golyóstolla. Amikor végigballagtam a cipészek borszagú utcáján, arra gondoltam, hogy akik évszázadokkal ezelőtt megvalósították azt a „szakosítást" itt, nem gondoltak a konkurrenciára. Hiszen láttam, hogyan halászták el egymás orra elől azt a francia turistalányt, akinek bazárnézés közben leszakadt a cipősarka. (Közben ezért felsóhajtottam: mikor lesz nálunk is Kktesefeteft turkáttam Világéletemben nem becsültem sokra a nemesfémeket, és nem nagyon értettem a csillogó villogó ékszerek utáni vágyat. A múzeumi vitrinekben sem kápráztattak el régmúlt korok uralkodóinak értékes kincsei. Bevallom, egyetlen egyszer bűvölt el az arany, az ezüst és a drágakő: az aranyművesek utcájában. A szűk utcában, ragyogó kivilágításban legalább két-két tucat ékszerüzlet sorakozik egymás mellett. Ennyi aranyat, drágakövet egész életemben nem láttam. Csupán egyetlen picike üzlet kirakatában összeszámoltam kétszáz különféle gyűrűt, ugyanannyi fülbevalót, melltűt, és a keleti nagyurak ízlésének megfelelő fantasztikus nyakékeket. Megtalálhatók itt a különféle korok és országok aranypénzei, ha tetszik gyűrűben, vagy láncban. A szent Korán idézetei különféle aranylapokba vésve, ezernyi formában. A finomművű ezüstláncokat, melltűket pedig meg sem lehet számlálni. Az egyik kirakat előtt kicsit tovább bámészkodtam, az üzletes nyomban betessékelt. Kávéval kínált és leste a tekintetem. Amikor észrevette, hogy kicsit hosszabban nézem a drágaköveket, benyúlt az üveg alá és mint a közönséges kavicsot kiborította elém a doboz tartalmát: különféle nagyságú és árnyalatú türkiszek, színjátszó vörös alexandritok, rubinok, ametisztek, smaragdok, igazgyöngyök hevertek előttem. Félénken hozzájuk értem, de ő bátran beletúrt, s bíztatott, hogy válogassak csak nyugodtan. Észrevettem, hogy szinte élvezi, milyen gyámoltalanul tapogatom a vagyont érő kincseket. — Ki szállítja önnek ezt a sok szép ékszert, mely országból kapja? — kérdeztem naivan. Rejtélyes mosollyal elrakta a sok csillogó árut, becsukta az ajtót és intett, hogy kövessem. Keskeny ajtón csúsztunk egy fantasztikusan elhanyagolt udvarba, ahol két hatéves formájú toprongyos gyerek forgatott egy ismeretlen célú hatalmas kereket. Aztán benyitottunk egy ajtón, ahol három aranyműves öntötte, reszelte, kezdetleges szerszámokkal a csodálatos ékszereket. A levegő fülledt volt, a mesterek szótlanul görnyedtek munkájuk felett, a tűz felett miniatűr kondérban ezüst olvadt. Néztem a munkásokat és rádöbbentem, hogy a csillogó fémnek ezek a névtelen kézművesek adják az igazi szépséget, finomságot, fantáziát. Itt nincsenek tervező művészek, az aranyműves lelke egy darabját formálja bele a nyakékbe, vagy a fülbevalóba. » • • Tudom az üzleti szellem, a turisztika néha eltorzítja ezeknek a művészi érzékkel megáldott kézműveseknek az Ízlését, mégis merem állítani, hogy a bazárban tovább él és virágzik a népművészet. Szűcs Béla egyiptomi riportja KÜLÖNFÉLE TÁSKÁK, PAPUCSOK ÉS EMLÉKTÁRGYAK SOKASÁGÁBA ÜTKÖZIK AZ EMBER MINDEN LÉPÉSEN. ELFOGYOTT A LEPÉNY!... FRISS A LEPÉNYI (A szerző felvitelei) AZ UTCAI SZŐNYEGJAVtTO MINDEN MUNKÁT GYORSAN ÉS MEGBÍZHATÓAN ELVÉGEZ.