Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-26 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

A cél: f or malitásoktól mentes együttműködés a szakszervezetek és az állatni, illet­ve a gazdasági szervek között # A szakszervezetek védelmezik a dolgozók anya­gi, szociális és kultúrál i s - politi kai érdekeit — tekintet nélkül arra, milyen nem­zetiségűek, vallásúak vagy melyik politikai párthoz tartoznak > Javaslat: a Szak­szervezeti Szövetségek Szlovák Tanácsa mellett átokuljon bizottság a nemzetiségi csoportok szamára A csehszlovák szakszervezetek 1968. januárja után olyan új utat választottak, amelyen haladva, a tagok sokmilliós tömegei ér­dekeinek és G szocialista életnek megfelelő szervezetté edződ­nek. Mit jelent ez? Elsősorbn is meg kell változtatni az eddigi szakszervezeti munkq egész rendszerét és tartalmát. Azonkívül a szakszervezeti mozgalom szervezeti felépítésének a megvál­toztatására kell törekedni. Éppen ezért a Szlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom első kongresszusának előestéjén né hány kérdéssel fordultunk Vojtech D a u b n e r elvtárshoz, > Szlovák Szakszervezeti Tanács elnökéhez. A DOLGOZÓK SZÓVIVŐI LESZÜNK • A szakszervezetek miként kívánnak részt venni a társadalom további életében és fejlesztésében? — Ügy vélem, valamennyi szakszer­vezeti tag az ország további sikeres szocialista fejlődése fő zálogát a kom­munista párt vezető szerepének érvé­nyesítésében látja. Ezt valamennyien elismerik és teljes mértékben támogat­ják. Ugyanakkor a szakszervezetekbe tömörültek arra törekednek, hogy a szakszervezet, mint jelentős társadalmi erő és a dolgozók alapvető érdekeinek képviselője, az eddiginél sokkal kifeje­zőbben vegyen részt a társadalmi dön­tések létrehozásában és megvalósításá­ban. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a körülményt sem, hogy mi tömö­rítjük a pártonkívüllek túlnyomó több­ségét ls, akik éppen a szakszervezetek közvetítésével kívánnak érvényesülni a politikai és a társadalmi életben. En­nek feltétele pedig az, hogy a szakszer­vezetek önálló politikát folytathassa­nak és aktív módon léphessenek fel a Nemzeti Frontban. • Azt jelenti ez, hogy a szakszerveze­teknek beleszólásuknak kellene len­niük az állami és a gazdasági szer­vek által hozott számos kérdés meg­oldásába? Hogyan képzelik azt el a gyakorlatban? — Elsősorban is arra törekszünk, hogy egy újszerű, formalitásoktól men­tes együttműködés jöjjön létre a szak­szervezet és az állami, illetve a gazda­sági szervek között. A múlt évben ilyen irányú egyezmény már meg is szüle­tett a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa között arra vonatko­zóan, miként működnek közre ebben az évben az életszínvonal alakulása, Illet­ve a szociális-politikai intézkedések te­rén. Ez az egyezmény megteremti an­nak feltételeit, hogy megoldjuk azokat a kérdéseket, amelyeknél elkerülhetet­len a központi szervek közreműködése és segítsége, különösen az életszínvo­nal, a létfenntartási költségek és a fo­gyasztói árak szakaszán, s hasonlókép­pen a munkabiztonság, illetve a szociál­politika terén. A jövőben már nem csu­pán észrevételeinket kívánjuk tolmá­csolni, hanem követelni is fogunk, hogy a dolgozók érdekeinek érvényt szerez­zünk. Az intézkedések előkészítésében és a döntések hozásában is részt aka­runk venni. • A szakszervezetek tehát kidolgozták saját programjukat. Megvannak-e a feltételek valóra váltásukra is? — Programunkat mind a Szakszerve­zetek Központi Tanácsa, mind a Szlo­vák Szakszervezeti Tanács még tavaly előterjesztette a tagság elé. Oly módon fejezzük kl benne a szakszervezeti munka új értelmezését, hogy a tagság jogos érdekelt tükrözze és védelmezze. Programunk reális és aktuális. Ennek bizonyítéka egyebek között az ls, hogy számos kitűzött feladatot már teljest­tettünk, illetve előkészítettük megvaló­sításuk feltételeit. Említsük meg pél­dául az ötnapos munkahét bevezetését, a fizetett szülési szabadság kiszélesíté­sét, az alacsony nyugdíjak emelését, az egyes népgazdasági ágazatokban dol­gozók bérének javítását, az éjszakai munkát végzők, vagy a megszakítás nélkül dolgozó üzemek alkalmazottjai munkájának előnyben részesítését stb. Amennyiben a Szlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom első kongresz­szusa jóváhagyja programunkat, min­den erőnkkel azon leszünk, hogy tel­jesítsük a programnak azt a részét is, amely az életszínvonal kérdéseit, a dol­gozók érdekeinek védelmét, szociális, munka- és életfeltételeit illeti. Termé­szetesen tudatosítani kell azt is, mind­ennek az a feltétele, hogy biztosítsuk a termelési feladatok teljesítését és megoldjuk népgazdaságunk mai problé­máit. • Ilyen problémák pedig nyilván min­den szakaszon bőven akadnak. Sok vita (olyik például a szocialista vál­lalatok új helyzete, a dolgozók ta­nácsai, a kollektív szerződések új küldetése stb. körül. Mit kívánnak tenni a szakszervezetek ezen a té­ren? — Az új helyzet megköveteli, hogy nagyon gondosan megfontoljuk az ösz­szes fennálló kérdést. Fel kell becsül­nünk az eddigi eredményeket, tapasz­talatokat és olyan elvek kidolgozására kell törekednünk, hogy az új intézke­dések maximális gazdasági hatékonysá­got eredményezzenek, kedvezően befo­lyásolják az emberek aktivitását és kezdeményezését, és a szociális bizton­ság érzetét adják nekik. Ami a kollektív szerződéseket illeti, azt kívánjuk, hogy végérvényesen kife­jezésre jusson: a kollektív szerződés előkészítése és megkötése ne függjön a vállalati terv jóváhagyásától. Ellenke­zőleg, a kollektív szerződésben foglalt — a gazdasági vezetésre és a szakszer­vezetekre háruló — kötelezettségek ak­tív módon befolyásolják a terv kidol­gozását. A kollektív szerződés tehát semmiképp sem lehet csupán a terme­lési terv egyes feladatainak a „másola­ta", hanem a jövedelem létrehozásá­nak ós elosztásának a feltételeit is tar­talmaznia kell. Főleg pedig azt, hogyan használják fel a vállalat jövedelmét a bérezésre, a szervezet további fejlesz­tésére, illetve a dolgozók kulturális, szociális vagy egyéb szükségletelnek a fedezésére. A kollektív szerződésnek jogilag is kötelezőnek kell lennie. • A szakszervezetek, mint látjuk, szá­mos probléma megoldása előtt áll­nak. Mégis érdekelne: miként képze­lik el a nemzetiségi kérdés megol­dását, például az egyes szervekben való képviseletet, a funkcionáriusok iskolázását, a nem szlovák szakszer­vezeti tagok kulturális-népművelö­dési tevékenységét, különösen Dél­Szlovákiában? — A szakszervezetek új programjá­nak alapelve, olyan társadalmi érdek­szervezetté váljanak, amely elsősorban azért tömöríti a dolgozókat, hogy vé­delmezze anyagi, szociális és kulturális­politikai érdekeiket. Ezt azért hangsú­lyozom, mert ml valamennyi dolgozó érdekeit szemünk előtt tartjuk, tekintet nélkül arra, milyen nemzetiségűek, val­lásúak vagy melyik politikai párthoz tartoznak. A tagok jogai egyformák, bármilyen nemzetiségűek is. Ez termé­szetesen csupán alapelv. Ugyanakkor teljes mértékben tudatában vagyunk annak is, hogy a nemzetiségi kisebb­ségek kérdését a szakszervezeteken be­lül is meg kell oldani. Ezért érdekünk, hogy — különösen Dél-Szlovákiában — a funkcionáriusok között magyar nem­zetiségűek is legyenek. Meg kell hall­gatnunk nézeteiket, észrevételeiket ós javaslataikat, s ezeket el is kell fogad­nunk. Éppen ezért azt a javaslatot ter­jesztettük elő, hogy a jövőben a Szak­szervezeti Szövetségnek Szlovák Taná­csa mellett bizottság alakuljon a nem­zetiségi csoportok számára. • Milyen lesz a szakszervezetek ú| szervezeti felépítése? — A szakszervezetek hagyományos küldetését helyezzük előtérbe. Azt, hogy a dolgozók társadalmi érdekszervezete legyen. Ugyanakkor nem feledkezünk meg arról, hogy a szocialista társadal­mi rend építésének olyan feltételei kö­zött kell dolgoznunk, amikor gyakorla­tilag már nem létezik a termelőeszkö­zök magántulajdona, s ezért maguknak a dolgozóknak részt kell venniük a szo­cialista népgazdaság fejlesztésében és ezért felelősséget is kell vállalniuk. Ilyen koncepció alapján új szerkezeti felépítést érvényesítettünk a szakszer­vezetekben. Elsősorban is a szövetségi elrendezés útjára léptünk. Tájékoztatá­sul: megalakul a Szakszervezeti Szövet­ségek Cseh Tanácsa és a Szakszerve­zeti Szövetségek Szlovák Tanácsa. Ezek lesznek a cseh és a szlovák országré­szek szakszervezeti mozgalmának poli­tikai szervei. Hasonlóképpen a szak­szervezeti szövetségek ls nemzeti ala­pon alakulnak meg. Ily módon 30 cseh és 25 szlovák szakszervezeti szövetség jött létre s ezeken kívül egy országos jellegű, a Csehszlovák Néphadsereg Polgári Alkalmazottjainak szövetsége. • Nem túlságosan nagy-e a szakszer­vezeti szövetségek száma? Tudni fogják-e szervezetileg koordinálni és operatív módon irányítani tevékeny­ségüket? — Igaz, 1968 januárja előtt országos viszonylatban csupán 12 szakszervezett szövetségünk volt. Sok közülük oly mó­don keletkezett, hogy adminisztratív módon „összeházasították" a probléma­körük szerinti rokonszövetségeket. E hibák logikus következményeként 1968 januárja után egy másik véglet­be estünk: olyan „atomizálási" törek­vésre került sor, amely az egységes szakszervezeti mozgalmat apró, célsze­rű, avagy hivatásbeli szervezetekké akarta bontani, sőt olyan irányzatok ls jelentkeztek, hogy az egységes Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalmon kívül ís hozzanak létre szakszervezeti szövet­ségeket. Nem hiányoztak az olyan né­zetek sem, hogy a szakszervezeti szer­vezetnek le kellene mondania politikai jellegéről, a szocializmus további építé­séért vállalt társadalmi felelősségéről, és kizárólag — nemegyszer a többi dol­gozó érdekeivel ellentétben « egyes hivatások anyagi érdekeinek védelme­zőjévé kellene válnia. Ezeket az Irányzatokat azonban — szakszervezeti tagjaink magas politikai színvonalának érdeméből — hamarosan legyőztük. Tagjaink nagy része az egy­séges Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom mellett foglalt állást. Ilyen ala­pon építjük ma — legjobb elképzelé­seink és akaratunk szerint — önállóan a Cseh és önállóan a Szlovák Forradal­mi Szakszervezeti Mozgalmat. • Nein bontja-e meg ez a megoldás a szakszervezetek egységét? — Csehszlovákia szakszervezeti moz­galma egységének a védelmezői va­gyunk, azonban azzal a kikötéssel, hogy tiszteletben kell tartani a nemzeti önállóságot és a nemzeti mozgalmat a szakszervezetekben, s úgyszintén az if­júsági és a női szervezetekben. A mi esetünkben a szakszervezetek valódi egységének feltétele egyrészt a szak­szervezetek föderallzálása, másrészt a szövetségi struktúrára való visszatérés. Mindkét szervezeti Intézkedés egyúttal a szakszervezetek demokratikus életé­nek feltétele és megnyilvánulása — ezt mondottam a Fémmunkások Szakszer­vezeti Szövetségének első konferenciá­ján. És ma is ezt vallom... O. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom