Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-05 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

Már megtettük az első lépéseket az idei gazdaságpolitikai tervek megvalósítása felé. A lehetőségek keretében alaposan felkészültünk arra az útra, amely népgazdaságunk további ki­bontakoztatásához, a termelés fokozásához, a társadalmi szük­ségletek kielégítéséhez, a még fennálló aránytalanságok kikü­szöböléséhez és az új gazdasági mechanizmus következetesebb érvényesítéséhez vezet. Az elmúlt évben elért sok-sok termelési sikerrel a tarsolyunkban indultunk el erre az útra, amely ennek ellenére nem lesz könnyű, mert „felszerelésünkből" még sok minden hiányzik. Ez megnehezíti a kitűzött célok elérését s a feltételezettnél nagyobb erőfeszítést követel tőlünk. ben? A terv szerint Szlovákiában ax át­lagbéreknek 3,5 százalékkal, ebből az iparban 2,7 százalékkal kellett volna emelkedniük, a valóságban pedig 7,2, illetve 5,1 százalékkal emelkedtek. A munkatermelékenység növekedése 5 százalék helyett ugyanakkor csak 4,4 százalékot ért el. Az 1968. évi terv a lakosság reáljövedelmének 2,5—3 szá­zalékos növekedésével számolt, a való­ság pedig 4,5—6 százalék. Mi ennek a következménye? Az, hogy a munkater­melékenység növekedésében a béremel­kedések mintegy 52 százalékos hánya­da helyett ez a számarány elérte a 135 százalékot, vagyis mintegy 340 millió koronát fizettünk kt bérek címén anél­kül, hogy ezt az élO munka magasabb fokú hatékonysága megfelelően ki­egyensúlyozta volna..* hogy az új elvek aktívan hathassanak. Mindannyian Jól éreztük «s láttuk, hogy változást kell eszközölnünk nép­gazdaságunk irányításában, szervezé­sében és mindennapi munkájában, mert a régi, adminisztratív rendszer idejét­múlt volt és semmiképpen sem Jutta­tott ki bennünket abból a hullámvölgy­ből, amelybe Jutottunk. Kár, hogy az új gazdasági mechaniz­mus életbe lépésekor még nem volt komplex és ezért nem mint egységes, általános érvényű rendszert vezettük be, amely kivétel nőikül mindenki szá­mára egyformán kötelező lett volna, vagyis a gazdasági szabályozók és egyéb intézkedések megbonthatatlan egységét képezte volna. Nem titok, hogy úf Irányítási rendszerünk még ma ls hézagos, számos fontos részét el­A GAZDASAGI PROBLÉMÁK ISMÉT ELŐTÉRBEN Az elmúlt évet nagy politikai aktivi­tás jellemezte. A CSKP KB Januári ple­náris ülésétől az év végéig olyan moz­galmas életet élt egész társadalmunk, amelyhez hasonlót bajosan találnánk történelmünkben. Elsősorban űj belpoli­tikai irányvonal kitűzésére, új akció­program kidolgozására és megvalósítá­séra, hazánk két országrészének föde­ratív rendezésére irányult a fő figye­lem, azután pedig az igen bonyolult nemzetközi helyzetből kellett keres­nünk a kiutat és megtalálnunk a kon­szolidálódás útját. Éppen ezért amo­lyan ,pákuum" keletkezett a nem ke­vésbé sürgető gazdasági kérdések tár­gyilagos megvitatásában és megoldásá­ban, amelyekre — a már krónikus hiá­nyosságokon és nehézségeken kívül —' az augusztusi rendkívüli események ls rányomták bélyegüket. Csak a CSKP és az SZLKP Központt Bizottságának decemberi plenáris ülése foglalkozott ismét mélyrehatóan nép­gazdaságunk helyzetével és kilátásai­val. Mélyreható elemzésnek vetette alá gazdasági fejlődésünket, értékelte az elért eredményeket, feltárta a hiányos­ságokat, leleplezte a hátráltató körül­ményeket, vizsgálat alá vette az új gaz­dasági mechanizmus érvényesülését és kitűzte a jövő évi népgazdaságfejlesz­tési program fő céljait, valamint az 1971—1975. évekre szóló távlati terv alapelveit. Napilapjaink részletesen beszámol­tak ezekről a nagy jelentőségű ülések­ről, az ott elhangzott beszédekről és határozatokról. Nyíltan Ismertették gazdasági helyzetünket és problémáin­kat, valamint ez évi reális kilátásain­kat is. Nem akarunk szalmacséplők lenni, mégis úgy érezzük: érdemes el­gondolkozni egynéhány komoly kérdés felett, hiszen ezeknek megoldásától függ Jólétünk, elégedettségünk, élet­színvonalunk. HOGYAN TOVÁBB a gazdasági reform útján? JÓL KERESNI, DE NEM MINDEN ARON Sokan azt állítják: a csehszlovák népgazdaság helyzete katasztrofális. Igaz, nem rózsás, sok részletében fe­szült, mégsem ad okot borúlátásra. Ezt bizonyítják az elmúlt évben elért gaz­dasági eredmények. A bonyolult belpo­litikai és nemzetközi viszonyok ellené­re népgazdaságunk — a szlovákiait is beleértve — teljesítette a termelési ter­vet, sőt több szakaszon a feltételezett­nél is gyorsabb ütemű fejlődést ért el. Az ez évi állami költségvetés ls ki­egyensúlyozott. Ennek ellenére számos olyan jelenséggel ls találkozunk, ame­lyek megnehezítik előrehaladásunkat s ezért — ha ez nem is népszerű — nyíltan kell róluk beszélnünk. Az egyik ilyen jelenség a jövedelmek alakulása. Részletesen foglalkozott vele az SZLKP KB plenáris ülésén Viktor Pavlenda professzor ls, mert a bérek emelkedése túllépte az előirányzatot. „Hogy Jól megértsük egymást — mon­dotta V. Pavlenda — mi nem vagyunk a Jövedelmek növekedése elleni Ellen­kezőleg, támogatjuk, ha olyan társa­dalmilag szükséges használati értékek növekedésével kapcsolatos, amelyek keresett árucikkek formájában kerül­nek üzleteinkbe, a beruházások piacára vagy a külföldi piacra. Nem a bérek növekedését, mint olyat bíráltuk, hanem a bérek olyan növekedését, amit nem kísér a munkatermelékenység megfele­lő emelkedése..." Milyen volt a helyzet az elmúlt év­KÉT IRÁNYÍTÁSI RENDSZER KOEGZISZTENCIÁJA Ámde nem csupán a jövedelmek nem tervezett megugrása okozott az elmúlt évben — különösen annak végén — feszültséget népgazdaságunkban. Nem kevésbé komoly problémát jelent, hogy még ma is szabálytalan a kereslet és a kínálat „játéka". A piaci viszonyok nem kiegyensúlyozottak, a termelés és az értékesítés között hiányzik az egész­séges együttműködés. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az ipar nemegyszer még ma is azt gyárt, ami számára ki­fizetődő — tekintet nélkül arra, hogy szükséges, keresett, avagy értékesítés­re alkalmatlan áruról van-e szó —, a piacnak pedig — mivel a külföldről be­hozott áru mennyisége még nem elég­gé konkurrenciaképes —, azt kell át­vennie és kínálnia a vásárlóközönség­nek, amit a termelés „rádiktál". A gazdasági központ itt sem akar ad­minisztratív beavatkozásokhoz folya­modni, viszont azt sem tűrheti, hogy a szabad piacon hiányozzék a tervszerű­ség. Ennek következménye ugyanis az, aminek különösen az utóbbi hónapok­ban vagyunk tanúi, hogy a piacon nincs elegendő áru a kívánt választékban és minőségben. Az egyensúly helyreállítá­sa igen bonyolult dolog lesz. Pavlenda professzor ezzel összefüggésben egye­bek között ezeket mondotta: „A nép­gazdaságban a múlt hibáinak helyre­hozása ma azt Jelenti, hogy teret kell nyitni a népgazdasági szempontokból legdinamikusabb, leghatékonyabb szak­ágazatok fejlődésének és e folyamatot pozitívan kell befolyásolni a föderális és a nemzeti központból egyaránt, s a lehetőségeken belül reálisan kell disz­ponálni az eszközökkel." KÍNALAT HELYETT „DIKTÁTUM" Sokan kifogásolják, miért nem ér­tünk el népgazdaságunkban az új irá­nyítási rendszer bevezetése után — különösen az elmúlt évben — kiemel­kedőbb eredményeket, s miért nem vetettük le azokat a béklyókat, amelyek hátráltatták és még ma is hátráltatják gyorsabb előrehaladásunkat. Itt ls olyan kérdéskomplexummal állunk szemben, amelynek elemzése hosszabb tanul­mányt igényelne. Az ezzel összefüggő egyes problémákra mégis rá kell mu­tatnunk. Elsősorban is az új Irányítási rend­szert — helyesebben egyes elveit — olyan Időszakban kezdjük érvényesíte­ni, amikor a politikai légkör meglehe­tősen korlátozta, sőt hátráltatta azt, méletileg sem dolgoztuk kL (Gondol­junk például a szocialista vállalat és vállalkozás kérdésének a tisztázására, amely nélkül pedig elképzelhetetlen egy újszerű gazdálkodási rendszer ér­vényesítése.) A másik ezzel összefüggő, nem kevés­bé fontos hátráltató az, hogy túlságo­san sok a kivétel a már bevezetett sza­bályok alól. Vonatkozik ez a hitelnyúj­tásra, a dotációkra, a költségvetési be­fizetésekre, a külkereskedelmi ügyele­tek körüli kedvezményekre illetve pót­lékokra, az előnyben részesített beruhá­zásokra, az adókedvezményekre stb. Ez is egyik oka annak, hogy az új gazda­sági mechanizmus már bevezetett sza­bályai sem fejthetik kt maradéktalanul a hatásukat, nem stabilizálják eléggé a helyzetet és nem nyújtanak elegendő biztosítékot a vállalatoknak. Ma gyakorlatilag két gazdasági me­chanizmus „együttéléséről" beszélhe­tünk. A régi de jure már ugyan nem ér­vényes, de facto azonban sok tekintet­ben működik, az új pedig de Jure ugyan érvényes, hatékonysága de facto azonban elégtelen. Egészségtelen ká­tyú ez, amelyből ebben az évben vala­miképpen ki kell lábolnunk. MIT HOZ AZ 1969. ÉV? Szlovákia gazdasága komoly poten­ciált jelent az egységes csehszlovák népgazdaságban. Eddigi fejlődési üteme gyorsabb volt az országosnál s ilyen­nek kell lennie a Jövőben is. Ezt fejezi kl mind az 1969. évre szóló gazdasági program, mind a Szlovák Szocialista Köztársaság első költségvetése. Sajnos, erre a költségvetésre, illetve Szlovákia gazdasági élete fejlődésére ls rányomta a bélyegét a kiegyensúlyozat­lan helyzet, amelynek eredőjét főleg a belföldi és a külföldi piac és az épít­kezések szféráiban kell keresnünk. Az SZLKP Központi Bizottságának plenáris ülésén elfogadott határozat rámutat arra, gazdasági és politikai szerveink­nek elsősorban mely szakaszokra kell fordítaniuk a figyelmüket. Ide tartozik egyebek között a beruházási építkezések színvonalának javítása, a lakásépítke­zések befejezésének meggyorsítása, a piac kielégítése, az életszínvonal nö­vekedése, a szlovákiai vállalatok gaz­dasági helyzetének Javulása, a pénz-, dotációs, hitel- és árpolitikai intézke­dések érvényesítése, a nagykereskedel­mi árak módosítása, a hozzáférhető nyersanyagok következetes hasznosítá­sa a tartalékok feltárása, a techno­lógia és munkafegyelem fokozása. Nem űj feladatok ezek, de új tartalommal kell őket megtöltenünk. Az új gazdasági program nagy sűlyt helyez a feldolgozó Iparágak kibővítésére. Ilyen a zólyomi sajtgyár is, amely évente mintegy 2000 tonna mennyiségű 23 fajta ömlesztett sajtot termel. (J. Valko — CSIK felv.) Terveink merészek. Azok a célok, amelyeket el akarunk érni ke­csegtetőek. A gazdasági reform megvalósítása felé vezető utun­kon azonban tarsolyunkat számos olyan ballaszt is terheli, ame­lyektől csak fokozatosan szabadulunk meg. Ilyen nem kívánatos nehezéket jelentenek mindazok a népgazdaságunkban előfor­duló negatív jelenségek, amelyekről fentebb beszéltünk — és sok további hátráltató is, amelyeket le kell győznünk gazdasá­gunk reformja érdekében. DÓSA JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom