Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-05 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

ni lesz o noszvodí :o c i >• Ä <y 75 jz. = <-> jd -a :0 N O M <» ° -s . o- « i o w — O g.-S :0 -O c « ž o Z — n > o N • i: > i/> o.—

» o o -o c -r — N n O O O sorsa ľ ISMERKEDÉS A FALUVAL A közel hétezer lakosú község, a Nyitra bal partján fekszik. Hogy mióta, nem tudni pontosan. Valamikor évszázadokkal ezelőtt — mesélik — halászok alapították. Ma főleg kiváló kertészeiről és arról híres, hogy keménykötésű, forró fejű emberek lakják. A község, amelynek vagy száz utcája, számos nagy tere, több hatalmas, parlagon heverő beltelke, s egy minden igénynek megfelelő művelődési otthona, több temploma, kocsmája, jól kiépült üzlethálózata van, Érsekújvár és Ögyalla felől közelíthető meg aránylag jó országúton. A szlovákok és magyarok lakta falu — mint általában a mátyusföldi települések — kitűnő termőfölddel rendelkezik, de csakúgy, mint szomszédai — nem nyújt minden fia számára megélhetést. A lakosság jőrésze eljár kenyér után a faluból. Ki messzebbre, ki közelebbre. Annak ellenére, hogy a járáson kívül is elismerten, jól cseng a szövetkezet neve. HOGYAN IS KEZDŐDÖTT? — Hogyan kezdődött? — ismételte Polgár Vince, a HNB elnöke, — úgy, hogy idegenek jöttek a faluba. Morvaországból! Még ezerkilencszázhatvanhatban. Kemény, viharvert, mindenre elszánt legények. A faluban nem időztek sokat, csak éppen be, szóltak a szövetkezetbe, és ide, hozzánk, hogy tudjunk róluk. Aztán irány a falu Nyitra néven ismert határrésze ... Kincskeresők — kőolajkutatók voltaki Szemügyre vették a terepet, majd vezetőjüknek, Konštantín Jureňának, a Hodoníni Csehszlovák Kőolajbányák gbelyi részlege fúrómesterének a szavára munkához láttak. Anélkül, hogy megfordult volna a fejükben, mit idéznek majd elő munkájukkal... — Szerencséjük volt, ha nem is teljes egészében — fejezte be a HNB elnöke. — A furatból ugyanis előbt kőolaj (sajnos, nem hasznosítható), majd az alsóbb rétegekből, mintegy háromezer méter mélységből víz — forró víz tört fel. Földalatti hőfoka gőzállapotban — 130 fok. Ma a víz kétezer méter mélyből jön, és hőfoka 61 fok ... LÁTOGATÁS A „CSODAVÍZNÉL" Tibor Kyššiak, a HNB titkára kísért el. Űrömmel tart velem, mondta, mert szeret kinn időzni a szabadban. „Különben is — tette hozzá — rég nem kúráltam a légcsőhurutomat és gyomromat!" A víz a Nyitra jobb oldalán, a községtől kb. másfél kilométerre, a Gúta felé kanyargó „nyaktörő" út mellett tört fel. (Percenként százöt liter). Erősen nafta szagú, messzire bűzlő, zavaros — üledéke kékes-fekete iszap. — Az egészet úgy, ahogy itt van — mondotta a kísérőm —, mint hasznosítható forrást a múlt év októberében adták át a szövetkezetnek. A szövetkezet először üvegházakat akart itt építeni. Később — noha a furat kiképzése e célra már sok pénzébe került — eltekintett a tervtől. Ennek megvalósítása ugyanis — kezével a most ls víz alatt álló legelőre mutatott — igen nagy befektetés volna ... — Amikor átvették a forrást, tudták-e, hogy nem közönséges meleg vízről van szó? — Nem! — Mégis az a hír járja a forrásról, hogy egyedülálló gyógyvíz? — Csak néhány hónapja és jogosan. A VASAT IS MEG TUDNÁM ENNI... Legszívesebben sürgettem volna a titkárt, mondjon el mindent, amit csak a vízről tud. De váratlanul egy literes üveggel a medence fölé hajló cső szájához lépett s amikor megtelt az üveg jókat kortyolt zavaros tartalmából. Látva csodálkozásomat, sötét bőrű arca mosolyra derült, majd nagylelkűen felém nyújtotta az üveget. — Büdös, sós és forró — mondtam. — De aranyat ér! — lelkesedett. — Amióta ezt iszom — kéthetente egykét decit — nem nyomja a kór a mellem, és a gyomromat sem kínozza, mint azelőtt... Olyan étvágyam van, hogy a vasat is meg tudnám enni. A titkár meggyőzően beszélt, elmondta, hogy a vizet a légcsőhurutosok és a gyomorbetegek isszák, a reumások és más hasonló betegségekben szenvedők pedig fürdésre használják. Az utóbbiak vagy a helyszínen fürdenek, illetve áztatják fájós testrészüket, vagy hazaviszik a vizet és otthon vesznek húsz-harminc perces fürdőt. Néhány percen belül egy gumikerekes lovaskocsi állt meg mellettünk. / < "Z. tn < OŽ CZ. O u. < Bránlczky Mihály — kezében vödörrel — a csőhöz sietett. — Kinek viszi a vizet? — Az apósomnak, Poloreczky Pálnak. Reumás az öreg, a bal karját fájlalja. — Segít neki? — Hogy segít-e? Egyedül ez segít! — Milyen gyakran használja? — Eleinte — úgy négy hónappal ezelőtt — hetente egyszer, most már ritkábban, kéthetenként. ... Benn a faluban az ezerkilencszázötvenháromban hátgerinccsigolya törést szenvedett Keszi Mihály mondta: — Egy éve fürdöm a vízben. Nyáron kint, télen Idehaza. Mondhatom, a ménkű sok orvosság után, végre ez segített... Dolgozni, terhet emelni is tudok, ha bár nehezen. Tóth Gyuláné, szül. Csontos Gizella sem rejtette véka alá elismerését: — Rettenetesen fájt a derekam s a lábam, Nem bírtam járni. A nyáron kezdtem áztatni a fájós lábam. Hetente, kéthetente, mikor hogyan volt rá időm. A víz mindig segített. Utána mindig jól éreztem magam. Most újra készülök, sajog a derekam ... Cservenka Lászlónét, aki már nem tudott járni, s mozogni is csak alig, ha még nem is teljesen, de meggyógyította a „csodavíz". Mindez szépen hangzik, de még nem ok arra, hogy hitelt adjak a csodavíznek. Ezért újra a községháza felé vettem az irányt... Ml IGAZ A CSODÁBÓL? — A nyár elején, amikor már faluszerte egyre több szó esett a hőforrás gyógyhatásáról — mondta Polgár Vince — elhatároztuk, hogy mintát veszünk a vízből és elemzés céljából elküldjük a pőstyénl fürdőigazgatóságnak. íme, a Pőstyénl Állami Fürdőigazgatőság balneokémiai laboratóriumának f. év augusztus 21-én keltezett BCHL/82/68 számú levele, amelyet az intézet nevében K. Linhart RNDr. hitelesített: „A naszvadí mélyfurat elemzett vize (az elemzés mellékelve) jő minőségű jódos-brómos ásványvíz, mely öszszetételénél, magas hőfokánál és hathatóságánál fogva a maga nemében páratlan az egész Csehszlovák Szocialista Köztársaságban (kiemelve a levélben). E tulajdonságokra való tekintettel javasoljuk az ásványvíz mielőbbi felhasználását a balneoterápiában, de főleg a dermatológiában." (A páratlan gyógyvízben, bár az csak a maga nemében egyedülálló, és nem is gyógyít mindent, mint egyesek a faluban beszélik, nem kételkedtem tovább. Ellenkezőleg! Elvégre gyakorlati példák bizonyítják a pőstyénl szakembert. Csoda-e, tettem fel magamban a kérdést, hogy a víz híre a falu környékét is bejárta? És csoda-e, hogy nyomában megbillent Naszvadon a világ, hogy... Nem, egyáltalán nem csoda, hisz a korábban csak gyanított titkot, maga a világhírű Pőstyén igazolta.) — így szereztünk tudomást a víz titkáról — folytatta Polgár Vince. Az SZNT hatáskörébe tartozó Csehszlovák Állami Fürdők pozsonyi igazgatóságától szeptember 12-1 keltezéssel az alábbi levelet kaptuk: „1968. szeptember 4-én vettük kézhez a balneokémiai laboratóriumunk önökhöz intézett levelének másolatát, amelyben a naszvadi mélyfurat ásványvíz-elemzésről van szó. Ez úton kérjük önöket, tudassák velünk, milyen furatról van szó, kl fúrta, milyenek a hidrológiai paraméterei stb." Aláírás: Ján Trnka, igazgatóhelyettes LESZ FÜRDŐ, NEM LESZ . FÜRDŐ? Augusztus óta ez foglalkoztatja a falut. A HNB szeretné, ha lenne. A falu ls szeretné. Megelégedne olyannal ls (Igaz csak egyelőre) — mint amilyen Patnak van. — Nincs rá pénzünk. A járás nem sok megértéssel kezeli a fürdőtervünket — mondta Polgár Vince. — És a felsőbb szervek? — Tőlük még nem kaptunk választ. Én, a HNB, a jó csengésű EFSZ helyében nem várnék ... Nekifognék — önsegéllyel. Inkább ma, mint holnap. Hogy addig is legyen valami, míg a felsőbb szervek ... Kezdeményezni kell. A HNB-nek! Valahogy úgy, mint a vízmintával tette. A falu támogatni fogja. íme néhány vélemény: Haris ]őzsef: Fiatal ember vagyok, de dolgozni nem bírok. Kínoz a reuma meg miegymás. Hogy nem nyögök, azt a víznek köszönhetem. Ezért ha épül itt fürdő, ötszáz koronával járulok hozzá. . Keszi Mihály: Anyagilag és amenynyiben bírok, munkával ls segítek. Patasi Péter: Nekem kutyabajom sincs, de ötszáz koronát adok, csak legyen fürdő. Most már csak az a kérdés: ml, lesz a naszvadi csodavíz sorsa ... KEZES JÖZSEF r