Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-24 / 20. szám, péntek
4 A CSKP Központi Bizottsága plenáris ülésének vitifa (Folytatás az 5. oldalról) mát, igen megfontoltan kell eljárnunk, ami a tömegtájékoztatási eszközök bírálatát illeti, ha meg akarjuk őrizni a nép többségének politikai bizalmát. Általánosan elfogadott vélemény szerint a tömegtájékoztatási eszközöknek nemcsak az t feladatuk, hogy biztosítsák íz időszerű tájékoztatások megtelelő mértékét fentről lefelé, hanem közvetíteniük kell a tájékoztatások, ismeretek, vélemények, javaslatok, bírálatok és figyelmeztető jelzések folyamát is ellenkező irányban, amelyek a polgárok értelméből ós szívéből áramlanak a szerkesztőségekbe. A szocialista szerkesztők erkölcsi kötelessége, hogy a valóságnak megfelelően közvetítsék a közvéleménynek és a közéleti személyiségeknek ezeket a javaslatokat, jelzéseket és bírálatokat. A politikusoknak hálásnak kellene lennie ezért a szerkesztőknek. A modern politikus síkere sokban függ attól, menynyire tud együtt dolgozni a sajtóval, a rádióval és a televízióval. Itt nem arról van szó, hogy írjon az újságokba, vagy fellépjen a rádióban, illetve tvben, hanem elsősorban is arról, hogy tudnia kell a tömegtájékoztatási eszközök közvetítésével meghallani a közvélemény szavát. Ha tömegtájékoztatási eszközeink vitába szállnak egyes politikusainkkal bizonyos egyéni nézeteivel, vagy sajátságos megfogalmazásaival, amelyekben egyéni módon interpretálják valamely szerv határozatának tartalmát, akkor véleményünk szerint az ilyen vitát nem lehet megengedhetetlen támadásnak minősíteni. Ezért a tömegtájékoztatási eszközök ellenőrzésének bevezetése abból a célból, hogy ezzel a hasonló vitákat adminisztratív módszerekkel elfojtsák, nagyon hasonlítana a január előtti gyakorlathoz. Tudjuk, a politikai munka lenini stílusa megkívánja, hogy a politikai döntések a párt céljai, gyakorlata és a széles tömegek véleménye közötti állandó konfrontáción alapuljanak. A közönséget kellőképpen tájékoztatnunk kell, hogy nyilvánvaló legyen előtte, miért történik vagy miért nem történik ez vagy az. A politikai munka ellenőrzésének egyik hatásos eszköze a sajtó, a rádió és a televízió. Lenin világosan megmondotta s ez egyformán érvényes a január előtti és a jelenlegi időszakra is, hogy „minden hatalommal vissza lehet élni, de rossz elleni harcban létezik ellenőrzés ls, például a sajtó formájában" ... Ezt az ellenőrzést ma veszélyeztethetné a személytelen általános kritika, mely a tömegtájékoztatási eszközök ellen, de nemcsak ellenük irányul, mint ahogyan azt az utóbbi időben gyakran szokássá válik. Ez nyugtalanságot és bizalmatlanságot kelt az újságírókban és rajtuk keresztül a közvéleményben is. Sokan ebben közvetett megfélemlítésre irányuló kísérletet látnak. Ezért konkrétan meg kellene mondani, ki, mikor és hol, mit mondott, cselekedett, írt helytelenül és rá kellene mutatni, miért helytelen ez vagy az a nézet, továbbá, hogy melyik a helyes nézet és miért? A tömegtájékoztatási eszközök bírálata például csak azért, mert a lakosság valamely csoportjának vagy egy társadalmi intézménynek nézeteit tolmácsolják, óhatatlanul arra vezet, hogy a szerkesztők körében az igazságtalanság, a bizalmatlanság, olykor talán a félelem érzetét is kiváltja, és akkor azután a bizalmatlanságnak ez az atmoszférája a hivatalos kritika tárgyává válik. Számos vitafelszólalásban elhangzott, hogy a tájékoztatási eszközök nem segítenek kellőképpen megmagyarázni és propagálni a novemberi plénum határozatát. Ez kétségkívül komoly dolog. De: először — a novemberi plenáris ülést követő három héten belül vezető politikusaink közül senki sem lépett fel sem a rádióban, sem a televízióban, hogy erről a novemberi plénumról beszéljen. Másodszor: három hétig tartott a publicitás tilalma — vagyis nem volt szabad kommentálni a politikai eseményeket és a hírszolgáltatást a hivatalos jelentésekre kellett korlátozni, noha ezt a szerkesztők valószínűleg nem tartották meg. Harmadszor: a novemberi plénumtól az év végéig nem hívták össze a főszerkesztők értekezletét. Sőt az a benyomásom, hogy a Központi Bizottságnak azok a tagjai, akik gyakran erős szavakkal bírálják ezért a tájékoztatási eszközöket, maguk sem a sajtóban, sem a rádióban, vagy televízióban nem segítenek a novemberi plénum határozatait megmagyarázni és propagálni. Husák elvtárs igen fontos dolgot mondott, amivel teljes mértékben egyetértek: felhasználni a tájékoztatási eszközöket a párt politikája szempontjából — ez a párt létkérdése a jelenlegi időszakban. Ezzel teljesen egyetértek. Csakhogy kérdéses marad, hogyan lehet ezt elérni. És ehhez szeretném hozzátenni, hogy a szocialista sajtó maximálisan lehetséges szabadságát vallom belpolitikai kérdésekben. Ennek ellenére bizonyos igen korlátozott sajtóellenőrzést nem lehet kizárni. Például, hogy a sajtóban sértő módon írjanak szövetségeseinkről, ezt nem lehet eltűrni, sem nálunk, sem a szövetségeseinknél. Mindannyian tudjuk Lenin írásaiból és saját tapasztalatainkból, hogy csak a tárgyszerű kritika segít. Ámde nemcsak a Központi Bizottságban, hanem ugyanúgy a tájékoztatási eszközök frontján is. Ily módon tárgyszerű vitával, sok adminisztratív, tiltó rendelkezésnek elejét lehet venni. Minden politikus mégpedig annál inkább, minél rátermettebb és energikusabb, és ezért nagyon elfoglalt ember, annál gyakrabban enged a kísértésnek, hogy személytelenül kritizáljon, azután vádol és végül a szerkesztő leváltását követeli. Igy kezdődik ez — látszólag ártatlanul. De ha a szerkesztők a lakosság széles rétegeinek véleményét képviselik, az ilyen Intézkedések nem oldják meg a dolog lényegét, mert például a diákokat, az ifjúságot nem lehet leváltani. A tájékoztatási rendszerünkben felmerülő hibáknak van egy további kellemetlen következménye. A polgárok — ahogy az Novotný idejében volt — fokozott mértékben kezdenek érdeklődni a nyugati tájékoztató eszközök, mint amilyen a Szabad Európa és Amerika hangja hírei iránt. És ez nyilván nem jó dolog. Feladatunk ezért, hogy fenntartsuk a közvéleménynek a tájékoztatási eszközeink iránti mai bizalmát. Nyílt, őszinte együttműködés nélkül a derék, közvetlen és rátermett szerkesztőkkel nem lehet nálunk a közvéleményt irányítani. Ezért meg kell nyernünk a szerkesztőket, hogy legyenek bizaloBiinal irántunk, értsenek meg ós támogassanak minket, mert ezeket a dolgokat nem lehet semmiképpen sem kierőszakolni. Ha ez néha nem sikerül nekünk, nem kell, hogy az okvetlenül a szerkesztő hibája legyen. Rá kei] mutatni a szélsőséges erőkre' JINDŔICH UHER elvtárs felszólalása A novemberi piénumon hozott határozat megvalósítása folyamán teljes egészében megmutatkozott, mennyire komoly a helyzet a pártban, amelynek mélységét és kiterjedését is láthatjuk. Ehhez nem egy esetben hozzájárul a határozat tartalmának és értelmének különböző magyarázata is. Több szervben és szervezetben felszínre kerültek mind a kendőzött, mind a nyílt nemtetszés a Központi Bizottság álláspontját ilLetően. A novemberi plénum eredményei nem találtak szükséges támogatásra, a döntő fontosságú tömegtájékoztatási eszközök részéről sem. Ezt a helyzetet mind a párton belüli opportunisták, mind a jobboldali erők nyilván azzal magyarázták, hogy a Központi Bizottság sem egységes állásfoglalásában és hogy a határozata is tulajdonképpen taktikai megalkuvás. Ezek az erők tehát a jól bevált módszerrel tovább folytathatják oppozíciós, illetve bomlasztó tevékenységüket. S ez röviddel a novemberi plénum után történt, annak ellenére, hogy módszereiket és praktikáikat határozatilag elítéltük, tevékenységüket károsnak minősítettük a párt és a társadalom szempontjából egyaránt. ^jiipán természetes következmény volt, hogy ahelyett, hogy egyesítettük volna a párt sorait a novemberi határozat alapján, és a politikai helyzet nyugalmának helyreállítása helyett Ismét növekvő feszültségnek és a párttal szembeni fokozódó bizalmatlanságnak lehettünk tanúi. Valószínűleg hiba volt az ls, hogy nem foglaltunk határozottan állást a szélsőséges erők tevékenységével kapcsolatban, sem pedig határozatunk eltérő magyarázatát illetően, még a decemberi ülésen sem. Igy bekövetkezett az a helyzet, hogy a múlt év végén és ez év elején ismét válságba kerültünk, s ne habozzunk bevallani azt sem, hogy ez a helyzet olyan konfliktussal fenyeget, amelynek következményeit el sem tudjuk képzelni. Nagyra becsülöm a pártvezetőség határozottságát, s teljesen egyetértek mindazokkal a határozatokkal és intézkedésekkel, amelyeket a Központi Bizottság január 3-1 ülése fogadott el. A párt egységének bármilyen megbontása és vezető szerepének aláásása elkerülhetetlenül veszélyezteti társadalmi rendszerünket, s a bizalmatlanság magvának elhlntése nemzeteink között komolyan veszélyezteti az állam egységét, végsőfokon még a létét is. Ennek éppen annyira a tudatában kell lennünk, mint ahogy tudatában vannak ellenségeink is. Ezt mindenekelőtt nyíltan meg kell mondani a becsületes pártfunkcionáriusoknak — bármilyen fokon vagy vonalon dolgoznak is — és fel kell őket kérnünk, hogy mindig eszerint, időben és a szükséges éberséggel járjanak el. Nincs időnk arra, hogy egy helyben topogjunk. Eljött az ideje, hogy át kell térnünk az A Novotný-éra deformált politikája súlyosan érintette az egész pártapparátust. Ezért a január utáni feloldódás gyógyulást hozott a szervezetnek. Sajnos, egyes politikai sámánok visszaélése a tömegtájékoztatási eszközökkel hozzájárult sok helytelen, sőt talán szándékosan helytelen — nézet és hangulat megfertőzéséhez, éppen azokban az időkben, amikor érezhető volt a párt szervezetének legyengülése, s elég baja volt saját magával, hogy kimásszon a kátyúból. Ez eddig még nem sikerült, így tehát annál kevésbé fejthetett ki politikai hatást a nyilvánosságra. Amennyiben pedig elvtársak, megismerjük ennek az állapotnak a kórokozóit, akkor megállapodhatunk a gyógykezelésben is, amely meghozza a felépülést. Adjunk az alapszervezeteknek világos irányvonalat MARIÉ JIRÁSKOVÁ elvtársnő felszólalása Szeretném megerősíteni, hogy a KB elnökségének nyilatkozatát a trutnovi járás funkcionáriusai nagy megkönnyebbüléssel, azzal az érzéssel fogadták, hogy az elnökség végre felébredt és állást foglal. A CSKP KB elnökségének azonban először is reagálnia kellett volna arra a helyzetre, amely időközben kialakult. Tagjainak tulajdonképpen gyakrabban kellene ülést tartaniuk, és pontos, világos irányvonalat kellene az alapszervezetek elé kitűzniük. Dolgozóink el vannak foglalva a mindennapi élet égető problémáival. Pl. azzal, hogy nincs tüzelő. Az emberek megkérdezik, ki a felelős ezért? Évekkel ezelőtt a Központi Bizottságon arról volt szó, hogy meg kell oldanunk a bányászok szociális problémáit, nehogy károsultaknak érezzék magukat azok, akik életüknek jó néhány évét szentelték a bányászatnak, s most munkahelyet kell változtatniuk. Múltak az évek, s mi arra sem vagyunk képesek, hogy családjainknak biztosítsuk a$ évi 15—20 mázsa szenet, hanem azt mázsánként kell hazacipeltetnl szánkókon, taligákon. Polgárainkat továbbá aggodalommal tölti el az államapparátus aránytalan nagysága annak ellenére, hogy a parlamentben biztosítottak minket arról, hogy nem így lesz. De ha az ember közelebbről megnézi — államapparátus a Szlovák Köztársaságban, államapparátus a Cseh Köztársaságban, szövetségi apparátus — hát magam sem hiszem, hogy ez nem kerül pénzbe. Végső fokon a tv-ben az elvtársak is úgy nyilatkoztak, hogyha nem tartunk be bizonyos szabályokat, úgy ez államunknak, köztársaságunknak nem lesz kifizetődő. Szót emelnék még amellett ls, hogy addig, amíg választásokra kerül sor, a Nemzetgyűlés elnöksége vagy az alkotmányjogi bizottság foglalkozzék azzal a problémával, miként fogják megoldani a nemzeti bizottságok a helyzetet ott, ahol sok tagjukat elvesztették, akár önszántukból akár kényszerből adták fel funkciólkat. MIRŐL TÁRGYALTAK A SZOVJETUNIÓBAN ián Tabaček külkereskedelmi miniszter bemutatkozott az újságíróknak • itenzív politikára. Végre határozottan állást kell foglalnunk a párton belül működő opportunista jobboldali erők tevékenységével szemben. Enélkül aligha érhetnénk el a szükséges nyugalmat, és a politikai feszültség enyhülését, amely a konkrét és hasznos munka égetően elengedhetetlen feltétele. Érthető, hogy a párt ezen iránya nem nélkülözheti az eddiginél sokkal igényesebb politikai munkát, és az emberek meggyőzését, de a határozott állásfoglalását sem a helytelen nézetekkel és a pártellenes irányzatokkal szemben. Ez a jövőben megköveteli, hogy határozatainkban és állásfoglalásainkban már többé ne szorítkozzunk csupán az általános megállapításokra, a szélsőséges erők létezését és a hatását illetően, hanem ezekre az erőkre már végre konkrétan rá kell mutatnunk, meg kell őket neveznünk és nyíltan beszélni kell a tagsággal ezek módszereiről és szándékáról. Ez különben mindig is sajátossága volt pártunknak, s nem is lehet másképp sem ma, sem holnap. Ha elgondolkodunk a jelenlegi helyzeten a pártban és a társadalomban egyaránt, nem zárkózhatunk el azzal az időszakkal való összehasonlításától, amelyet tavaly januártól augusztusig éltünk át. Sok a közös vonás és irányzat. Azonban szeretném hinni, hogy itt csupán egyetlen alapvető különbség van, mégpedig az, hogy a párt mostani vezetőségének nagyobb az akcióképessége, mint akkor, és hogy határozottan szembehelyezkedik az opportunista és a jobboldali erőkkel. Ján Tabaček, a szövetségi kormány külkereskedelmi minisztere a napokban fejezte be tárgyalásait Moszkvában. L. Obllal, a minisztérium sajtótitkárával együtt sajtóértekezleten mutatkozott be a prágai újságíróknak. A miniszter mindenekelőtt a külkereskedelem múlt évi eredményeit, a minisztériumnak az államjogi rendezésünkkel kapcsolatosan felmerült problémáit, majd az újságírók kérésére a moszkvai tanácskozások eredményeit ismertette. — Külkereskedelmünk forgalma a múlt évben 6,4 százalékkal emelkedett — mondotta. — Míg a szocialista államokkal folytatott árucsere-forgalmunk 5,7 százalékos növekedést mutatott kl, a kapitalista államokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatok 7,5 százalékkal emelkedtek. • Milyen, volt az arány a behozatal és a kivitel között? — Árucsere-forgalmunkat fokozott behozatal jellemzi mind a szocialista, mind a kapitalista államokból. A szocialista államokból 10 százalékkal, a kapitalista államokból pedig 10,4 százalékkal több árut hoztunk be tavaly, mint 1967-ben. Ezzel szemben ugyanezen idő alatt 1,8, illetve 5,3 százalékkal több árut exportáltunk ezekbe az országokba. — Véleményem szerint a Szlovák Szocialista Köztársaságnak ezentúl nagyobb mértékben kell részt vennie a külkereskedelemben. A múlt évben ugyanis ez az arány mindössze 14 százalékot tett kl, noha Szlovákia az ipari termelésben 24 százalékban részesedik. • Ml a helyzet a külföldi tartozásaink, illetve követeléseink terén? — A kapitalista államokkal szemben fennálló külföldi tartozásainkat még nem sikerült kiegyenlítenünk. Vállalatainktól, illetve termékeinktől függ, hogy milyen mértékben sikerül törlesztenünk adósságainkat. Ezzel szemben azonban a szocialista államok a múlt év folyamán majdnem maradéktalanul megfizették tartozásaikat. Árut vásároltunk tőlük és Ily módon megszűntek a velük szemben fennálló követeléseink. A Külkereskedelmi Minisztérium tevékenységével kapcsolatban TabaCek miniszter kijelentette, hogy a legközelebbi feladatok egyike a külkereskedelmi politikánk és tevékenységünk új elveinek lefektetése. A további feladatként a törvénytervezetek kidolgozását jelölte meg. Vállalataink és a külföldi vállalatok közötti együttműködés koordinálása a minisztérium további fontos teendője. Nem utolsósorban pedig feladatul tűzte ki a nem-, zeti kereskedelmi minisztériumok zökkenőmentes együttműködését biztosító feltételek megteremtését is. • Miről tárgyallak a Szovjetunióban? — Moszkvai bemutatkozó látogatásunk alkalmával fontos problémákról tanácskoztunk szovjet kollégáinkkal. Mindenekelőtt felvetettük a hazánkban uralkodó szénhiány problémáját. A haladéktalan és gyors szénszállítmányok ugyanis nagy segítségünkre lennének. A továbbiakban a nagyobb mennyiségű előregyártott lakáselemek biztosítása érdekében szovjet házgyárak megvásárlásának a lehetőségei felől érdeklődtünk. A szovjet személygépkocsi szállítmányok mennyiségének emelése jelentős mértékben hozzájárulna a gépkocsihiány csökkentéséhez hazánkban. • Még milyen problémákról volt szó Moszkvában? — Szlovákia miniszterelnökének javaslatát is tolmácsoltuk, amelynek értelmében a Szovjetunió — eddig még pontosan meg nem határozott módon — részt venne Szlovákia visszamaradt területeinek fejlesztésében ... • Milyen eredménnyel végződtek a tárgyalások? — Á szovjet partnereink még nem nyilatkoztak. Állásfoglalásukat később közlik majd velünk. Reméljük azonban, hogy segítségünkre lesznek. —km—