Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-05 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

1969. január 5. A NAP kel: 7,32, nyugszik: 18,07 órakor. A HOLD: kel: 17,33, nyugszik: 9,02 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük SIMON — ANDREA nevű kedves olvasóinkat • 1477-ben született GIROLAMO DEL PACCHIA olasz festfi, az érett reneszánsz kiváló oltárfestője ( + 1535). • 1909-ben ezen a napon kezdődött Párizsban az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt 5. konferenciája. • 1910-ben halt meg PETELEI ISTVÁN író, a századvég legismertebb és legtiszteltebb magyar . novellistája (szül.: 1852). Nagy ígéretek nélkül Az 19B9-es év első Vasárnapi Ü| Szó-ját veszik kezükbe olvásóink. Az elmúlt évben megjelent tizenhárom számot csupáa kezdeti nekilendülésnek tekintjük és az idén olvasóink okos észrevételeinek figyelembevételével minden téren szeretnénk továbbfejleszteni vasárnapi számunkat. Tndjuk, hogy tartalmilag és a formai kivitelezésben is sok még a ki nem aknázott lehetőség vagy a javítani való. Az új év küszöbén szokás néhány szót szólni a tervekről, az elképzelésekről. Mi azonban nem akarnnk olvasóinknak nagy ígéreteket tenni, inkább azt szeretnénk elérni, hogy minden egyes szám őrömet, kellemes szórakozást, széles körű tájékoztatást nyújtson olvasóinknak. Minden erőnkkel éppen arra törekszünk, hogy az 0) Szó-ban megszólaltassak a csehszlovákiai politikai, szellemi és kulturális élet legjobbjait, hangot adjnnk dolgozóinknak, olvasóinknak és az egész csehszlovákiai magyarság lapja maradjunk. Néhány olvasóink javaslatára a Vasárnapi Gj Szó-t külön is számozni fpgjnk a fejlécben, és ntána zárójelben feltüntetjük azt is, hogy az évben hányadik megjelent szám. Akadnak ngyanis szép számmal, akik összegyűjtik a vasárnapi lapszámokat. A karácsonyi és az újévi ünnepek alaposan megnehezítették a szerkesztőség munkáját, hiszen egyik-másik vasárnapi szám elkészítésére alig maradt néhány nap. De azért már teljes lendülettel folyik a további számok előkészítése. Megkönnyíti munkánkat, hogy az elmúlt év ntolsó heteiben több munkatársunk külföldön járt és eredeti riportokban, kommentárokban számolhat be olvasóinknak élményeiről. Petrőczi Bálint Romániában járt, Dósa lózsef a magyarországi új gazdasági mechanizmust tanulmányozta, Protics Jolán az NDK néhány városát látogatta meg. Kollár József a magyar sportolókkal készített interjút, Szűcs Béla pedig a mai világpolitika egyik fontos országában, Egyiptomban járt. A következő vasárnapi számokban folyamatosan közöljük Írásaikat. Szeretnénk olvasóink legszélesebb rétegei számára valamilyen érdekes szellemi versenyt, pályázatot szervezni, egyelőre azonban törjük a fejünket, hogy milyen vonzó és érdekes formában készíthetnénk el. Reméljük, rövidesen sikerül valamit kisütni. A következő Vasárnapi Üj Szóból olvasóink figyelmébe ajánljuk Lovicsek Béla riportját: Sétáló buszmegálló; Gyilkosság a szivárvány öbölben — Jirí Brabenec és Zdenék Vésely novellája; Némelykor a szürke verébnek ls fénylik a tolla — Barsi Imre érdekes írása. Reméljük, mindenki megtalálja a neki megfelelő olvasmányt. SZERKESZTŐSÉG BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Vitapartner vagy ellenzék A CSKP Központi Bizottsága novemberi plénumán Dubček elvtárs vitaindító beszámolója, mind a tanácskozást záró határozat különkülön pontban foglalkozott a Nemzeti Fronttal, vázolva annak legidőszerűbb feladatait. Egybehangzóan leszögezték: a Nemzeti Frontnak mielőbb és nagyon rugalmasan — a CSKP teljes támogatását élvezve — az alapjaitól kezdve kell újjászületnie, megtisztulva az előző esztendők, de kiváltképpen az ötvenes évek, komoly elferdüléseitől. A Nemzeti Front a jövőben csak így tudja majd teljesíteni igazi küldetését és sikerrel ellátni fontos társadalmi-politikai szerepkörét. A fentlek gyakorlati érvényesítéséhez a Nemzeti Frontnak .áltétlenül végérvényesen szakítania kell az elmúlt másfél évtized gyakori deformációktól terhes munkastílusával. A személyi kultusz idején egészen 1968 januárig ngyanis — sajnálatos módon — o szerv munkájában is elburjánzott a formalizmus. Tevékenységét tetszetős külsőségekre összpontosította, majd az évek során fokozatosan elsorvasztotta és elnémította azt az egészséges irányzatot, amely tevékenységének első, legpozitívabb szakaszában (a fasizmus elleni aktív küzdelem s az ország háború utáni újjáépítésének évei) progresszivitásnak jellemzője volt. Igaz, 1968. januárjától már kereken egy esztendő telt el, és talán furcsának tűnhet valaki számára, hogy még ma is csak a Nemzeti Front jövőbeni küldetésével vagy programjával foglalkozunk. Valóságban azonban nem egészen így áll a helyzet. Az elmúlt tizenkét hónap a szervezet irányító apparátusának átszervezéséhez s az emlékezetes jégtörő januárig végzett mnnka alapos elemzéséhez volt szükséges. Éppen ezt a szakaszt zárta le pártunk központi bizottságának novemberi plénuma, mely az előző időszak objektív értékelése alapján vázolta a Nemzeti Front legsürgősebb teendőit. Kiváló érvényesülési, ténykedés! és bizonyítási lehetőséget biztosít számára a novemberi plénum határozatai közül például az, amely társadalmunk progresszív erői egyesítésének szükségességére hívja fel a figyelmet. Ez a feladat nemcsak a kommunisták, hanem a Nemzeti Frontban tömörülő többi politikai párt és társadalmi szervezet tagságának különös fontosságú érdeko ls. A Nemzeti Front keretén belül — továbbá — a jövőben sokkal nagyobb lehetőség nyílik majd az őszinte vitára, melyben — természetesen — akár teljesen ellentétes'nézetek is felmerülhetnek. Ez azonban még távolról sem jelent pártellenes ellenzéket (mindahogyan ezt ma is még helytelenül így vélik), hanem egyszerűen az emberek egészséges, szükséges véleménycseréjét biztosítja. Ma már nem vitás, és végső soron ezt bizonyítják a januártól eltelt időszak pozitív eredményei is, hogy éppen a nyílt vitában kristályosodik ki az igazi eszmei egység. A Nemzet Front így — még a mai bonyolult belpolitikai helyzetünk ellenére is —, lehetőséget nyújt a politikai érvényesülésre. Érthető tehát, hogy a jövőben a CSKP is teljesen újszerű, s az eddiginél sokkal tágabb lehetőséget biztosit e szerv számára. Ennek vetületeképpen viszont a Nemzeti Front kötelessége, hogy valóban demokratikus, szókimondó politikát folytasson és sikerrel töltse be az őszinte vitákkal fémjelzett társadalmi-politikai szerepkörét. MIKLÓSI PÉTER KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A vietnami kérdés az ú; év kezdetén Több változatban Ismert régi szállóige, hogy ha ketten vagy többen akarnak egyet, az nem mindig ugyanaz. Vonatkozik ez a vietnami kérdés rendezéséről folytatott párizsi tárgyalások nehezen Induló további szakaszára is. A Vietnami Demokratikus Köztársaság, a dél-vietnami hazafiak hatalmi szerve, — a Nemzeti Felszabadítási Front már régóta kívánja a fegyverek elhallgatását, a vietnami nép nemzeti érdekeinek megfelelő igazságos rendezést, s valamennyi javaslatát a megtámadott fél erkölcsileg fennkölt pozíciójából, megalkuvást nem ismerve tette meg. A hadviselő amerikai kormány a béketárgyalások kezdeti visszautasítása után a dél-vietnami hazafiak fokozódó harci sikereinek nyomására volt kénytelen lépésről lépésre hátrálni és engedni, míg végül beleegyezett, hogy Párizsban tárgyaljanak a békés rendezésről. Am különbség, ki miért és mibe egyezett bele. Washingtont a kényszerhelyzet — a nemzetgazdaság egyensúlyát veszélyeztető hadikiadások s a frontokon elmaradt harci babérok miatt — a helyzet kilátástalansága késztette a tárgyalóasztalhoz, s további tetteivel sem igyekszik bizonyítani, hogy békevágya őszinte. Ellenkezőleg. A párizsi tárgyalások sokáig spanyolfalul szolgáltak a közvélemény félrevezetésére. A vietnami béke hívei joggal vádoják Washingtont az érdemleges tárgyalások mesterkélt halogatásának taktikájával. Először az „asztalkérdésből" csináltak „komoly ügyrendi kérdést" az amerikaiak, majd különféle ürügyekkel igyekeztek távol tartani a DNFF képviselőit. A karácsonyi ünnepekre hirdetett fegyverszünet napjaiban 133 esetben szegték meg a fegyverszünetet — a szemben álló felek egymást vádolják a fegyverszünet megszegésével — s az amerikaiak 47 esetet különösen súlyosnak minősítettek. A VDK és a DNFF késznek mutatkozott Párizsba küldeni képviselőit, hogy akár azonnal megkezdjék a tárgyalásokat, s nem rajtuk múlott, hogy törekvéseik meddők maradtak. A vietnami kérdésnek van azonban egy újabb mozzanata is. Nagyon kiéleződött Washington és Saigon viszálya, a dél-vietnami bábkormány nagyon fél attól, hogy a „realitás", azaz a jelenlegi kényszerhelyzet felismerése rá fogja kényszeríteni az Egyesült Államokat; egyenjogú félként tárgyaljon a DNFF képviselőivel. Csakhogy az őszinte béketörekvés és a „realitás" között különbség van. Ky saigoni alelnök ezt úgy értelmezte, hogy fordítsanak hátat Párizsnak, s a saigoni kormány és a DNFF képviselői otthon próbáljanak egyezkedni. Tran Buu Klem, a DNFF párizsi küldöttségének vezetője ezt kereken elutasította, s kijelentette: nincs kivel egyezkedni, mert a saigoni bábkormány senkit sem képvisel. Először is egy délvietnami békekormányt kellene alakítani, csakis ez tárgyalhatna Dél-Vietnam népe nevében. Érthető, hogy ezek után a Ky-klikk még nagyobb nyomást fog gyakorolni Washingtonra, s késleltetni fogja a tárgyalások érdembeal megkezdését. A dél-vietnamiak azonban a karácsonyi ünnepekkor ls megmutatták, hogyan vélekednek a saigoni bábkormányról, amikor mintegy 200 főnyi katolikus és buddhista békeharcos tüntetéssel fejezte kl elégedetlenségét A Ky-repdszer erkölcsi és katonai kudarcot vallott. Ez realitás. Kérdés, hogyan fogja fel ezt a realitást a 20-án hivatalba lépő Nixon-kormányzat, mert addig aligha történik valamilyen komoly lépés a vietnami helyzet rendezésére. L. L. au d ata slolM A SztovCUc Nemzeti lanacs vasárnapi ülésének másoaik napján megválasztotta küldötteit a Szövetségi Nemzetgyűlésbe. A titkos választások eredményeként a Szlovák Nemzeti Tanácsnak 75 olyan tagja kerül a Szövetségi Nemzetgyűlésbe, aki nem tagja a régi Nemzetgyűlésnek. Az ülésen a résztvevőit megválasztották a Szlovák Nemzeti Tanács egyes szerveit is. (I. Dubovský felv. — CSTK) Az Apollo 8. utasai a Yorktown üdülőhajó fedélzetén megszegik az óriás-tortát. Balról a második William Anders, John Fifielt a hajó kapitánya, Frank Borman és James Lowell. (CSTK — UPI felv.

J Évkezdés az amerikai kii iügy^^"srténwmten A távozó Rusk külügyminiszter a hivatalba lépő Rogers külügyminiszterhez: - Hát akkor át is adom az ügyeket. A felső fiókban találja a fejfájás elleni tablettákat! (International Herald Tribúne karikatúrája.)