Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-23 / 19. szám, csütörtök

A CSKP Központi Bizottsága plenáris ülésének vitája Konkréten, névszerint bíráljunk FRANTIŠEK TESAft elvtárs felszólalása A Központi Bizottság novemberi plénuma óta "eltelt egész időszakot — köztudomású — az erős politikai aktivitás jellemzi. A gyűléseken és az aktívákon a remény, bizonyos megnyugvás és bizalom érzéseivel találkoztunk, másrészt azonban láthatók voltak a tanácstalanság, a kétely, a beteges pszichózis és csalódás jelei is. A decemberi plénumon az elnökség jelentésének elkerülhetetlenül reagálnia kellett az államunkban kialakult ilyen fejlődésre. A pártban különösen hangsúlyozták a Központi Bizottság néhány tagjának helytelen fellépését a határozatok megmagyarázásában és a tömegtájékoztatási eszközök negatív állásfoglalását. A decemberi plénum álláspontját úgy fogtam fel, mint figyelmeztetést és aggodalmat a novemberi határozat biztosítása során felmerült néhány hiányosság miatt. E komoly és jól gondolt figyelmeztetés ellenére a plénum után olyan politikai légkör alakult ki, ami túlszárnyalta mindazt, amin pártunk és társadalmunk augusztus óta keresztül ment. Politikai téren olyan helyzetbe kerültünk, hogy válság válságot, káosz káoszt követ. Annyira jutottunk, hogy olyan politikai légkör alakult ki, amely nyilatkozat kiadására kényszerítette az elnökséget. Ügy vélem, hogy jogosan hangzott el és hangzik még njindig az a bírálat: a Központi Bizottság szervei késedelmesen reagálnak a helyzetre, vagy olyan időpontban, amikor már a válság katasztrófával fenyeget. Ez az ingadozó magatartás nem egy esetben azt okozta, hogy az alsóbb pártszervek gyakran kerültek a tájékozatlanság helyzetébe, hibás álláspontokat vitattak, sőt néhányan védelmeztek. Ogy vélem, hogy az aktívák véleményével összhangban a vezető pártszervektől követelnünk kell, hogy bíráló magatartást tanúsítsanak minden olyan kísérlettel szemben, amely a közvéleménnyel manipulál csoportok vagy egyének érdekében. És a párt vezetősége nem engedheti meg, hogy nyomást szervezzenek ultimátumjellegű követelményekkel. A pártban van olyan nézet, hogy az ilyen helyzetek azért keletkeznek, mert ha valaki hangosan kiabál, hogy ismét visszatérünk a január előtti időszakba, vagy ismét kezdődik a kabinetjiolitika, a vezetőség megijed. És így ahelyett, hogy tényekkel befolyásolnánk a helyzet magyarázatát, inkább meghátrálunk, visszavonulunk, amire a nyomás fokozódik, és magunk is láthatjuk, hogy a merészség azután nem ismer határt. Ha mindehhez még csatlakoznak az ötvenes évek kísértetei, akkor már valóban viszszatérünk valahová a január előtti időkbe. Mély meggyőződésem — mondotta Tesaf elvtárs —, hogyha vissza akarnánk térni a január előtti időkbe, az úgy történhetne meg a leggyorsabban, ha elkerülnénk saját hl-, báink bíráló és őnbíráló elemzését, ha nem fogunk következetesen a novemberi határozat szellemében dolgozni. Hiszen csak rövidlátó ember lehet hajlamos arra, hogy általánosítva elítélje a január utáni időszakot — a párt január utáni politikáját. Január után és az egész mögöttünk álló időszakban elvégre nagyon sok jó volt, amit nem lehet elítélni, elvetni, hanem ellenkezőleg, ehhez kell logikusan kapcsolódni, ezt kell folytatni és ezt kell tovább fejleszteni. Ha vezetőségünk — Központi Bizottságunk ki akarja vezetni a pártot és az egész társadalmat a jelenlegi helyzetből, akkor következetesen végre kell hajtani a tömegtájékoztatási eszközökre vonatkozó intézkedéseket. Emlékszem Cerník elvtárs állásfoglalására a Központi Bizottság decemberi plénumán, amikor bíráló ítéletet mondott a tömegtájékoztatási eszközök magatartásáról a novemberi határozattal kapcsolatban, és ezt a magatartást ingadozónak nevezte. Akkor ez helyes volt és megfelelt a pártetikának. Azonban azóta sem javult semmit, sőt ellenkezőleg, így a Központi Bizottság elnöksége komplex intézkedéseket fogadott el, amelyek nem anynyira rövidlejáratúak, hanem hosszabb időre érvényesek. Bebizonyosodott, hogy a tömegtájékoztatási eszközökkel valóban nem megy másképpen, és ma már csak az a kérdés, hogyan fogják ezeket a jó és szükséges intézkedéseket következetesen valóra váltani. Bár a sajtóban, a rádióban és a televízióban dolgozó újságírók munkájával kapcsolatban differenciáltan kell ítélni, nem lehet visszarettenni a bírálattól és egyes esetekben a káderbeavatkozástól sem. Az általánosító bírálattól való aggodalom alaptalan és nem hangzik általánosításnak akkor, ha konkréten és név szerint bíráljuk azokat a személyeket, akik a szélsőjobboldali erőkkel kacérkodnak. A helyzetet jelentősen befolyásolhatná a pártsajtó nagyobb elkötelezettsége és aktivitása, következetesebb reagálása az összes problematikus nézetekre és azok érveire, akik kampányokat indítanak a novemberi határozat ellen. A Rudé právonak ilyen szempontból nagy adóssága van. Azt várjuk, hogy sokat fog segíteni a „Tribúna", de kissé érthetetlen a „Politika" körüli huzavona. Hatását mindenekelőtt alaposan értékelni kellene. Az újság vezetését olyanra kell bízni, aki a párt politikájának érvényesítését és védelmét fegyelmezettebben értelmezné, mint az eddigi főszerkesztő. Biztos hátországot a további eltebaíadásltöz ĽUBOMÍR STROUGAL elvtárs felszólalása •Strougal elvtárs felszólalása elején annak legfontosabb feltételeit elemezte, hogy pártunk uralhassa a jelenleg bonyolult helyzetet. Szerintem az a legfontosabb — mondotta Strougal elvtárs, — hogy hathatós és félreérthetetlen legyen pártunk vezetésének tevékenysége. A vezetőségnek — a Központi Bizottság elnökségére, titkárságára és irodájára, nemkülönben a tevékenységükben való saját részvételemre gondolok — úgy kell dolgoznia, hogy idejében vesse fel a legégetőbb problémákat és alapozza meg megoldásukat a mindennapi szervező munkára. Döntéseink hatékonyságának feltétele az a legcsekélyebb követelmény, hogy a vezetőség egyes tagjainak fellé[>ése ne legyen ellentmondó, s az értelmezések mindenkor az adott üggyel kapcsolatos egységes véleményt juttassák kifejezésre. Az állásfoglalásainkban megínyilvánuló különbségekre való tekintet nélkül mindnyájunknak azt az egységes nézetet kellene vallani, hogy nincs olyan társadalom — és ez még inkább vonatkozik a szocialista társadalomra —, amely akkor is előnyösen fejlődhet, ha Ilyen vagy amolyan okokból állandóan válságosán feszült helyzetbe vetik vissza. Ez a politikai vezetőséget olyan helyzetbe sodorja, amelyben aligha befolyásolhatja az események alakulását. Napjainkban ezért az a legfontosabb feladatunk, hogy gyakorlatilag ls bebizonyítsuk a vezetőség céltudatos magatartását és azt, hogy döntéseivel meg akarja oldani a legfontosabb kérdéseket. Erős kézzel akar irányítani, tapintatosan, de ugyanakkor teljesen félreérthetetlenül akarja megvédeni és tettekkel bizonyítani a kitűzött irányvonal helyességét. Ez nemcsak a központi vezetőségre vonatkozik, hanem pártunk alacsonyabb fokú szerveire, szervezeteire is. A Központi Bizottságnak s végrehajtó szerveinek az ilyen egységes fellépéshez, s a legfontosabb tények hathatós feltárásához egyrészt kedvező politikai légkörre, másrészt biztos hátországra van szükségük — mondotta Strougal elvtárs, majd így folytatta: úgy vélem, hogy ezt a biztos hátországot elsősorban a Központi Bizottság aktívájában, apparátusában kell megtalálniuk. Pártunk apparátusa a január utáni napokban amolyan légüres térbe jutott, és azt, sajnos, mindmáig nem sikerült megszüntetnünk. Jelenleg a párt központi és kerületi apparátusának átszervezését célzó javaslatok vannak előkészületben, amelyekről minél előbb döntenünk kell. Egyben az ls szükségesnek mutatkozik — jelentette ki Strougal elvtárs —, hogy teljes egészében le kell rögzítenünk pártunk további eljárásának taktikáját, s meg kell állapítanunk, mit akarunk elérni ma és mit holnap. Ki kell tűznünk céljainkat, meg kell határoznunk eszközeinket, megjelölnünk útjainkat, és a célok elérésének egyes szakaszait. Ezekkel a taktikai mozdulatokkal szervesen kellene összefüggniük azoknak a konkrét feladatoknak is, amelyeknek célja a kongresszusok, s az általános választások előkészítésével kapcsolatos szervező munka elmélyítése. Strougal elvtárs felszólalásatovábbi részében szervezési kérdésekkel foglalkozott, azzal, hogy pártunknak s legfelsőbb szerveinek milyen tevékenységet kellené kifejteniük a párt s az állam föderatív átszervezése adta feltételek közepette. Kijelentette, hogy a föderalizálással összefüggő módosítások a cseh társadalmi szervezkedés teljes terjedelmét érintik. Hangsúlyozta, hogy semmiképpen sem mondható könynyűnek az a szerep, amelyet a kommunista pártnak a cseh országrészekben kell vállalnia. A jövőben fontos feladatot teljesítve kell arról gondoskodnunk — mondotta Strougal elvtárs —, hogy kommunista pártunk mindkét része egyre közelebb kerüljön egymáshoz, s a párt internacionális egysége — tekintet nélkül nemzeti s területi tagozódására — legyen ezentúl is minden tevékenységének alapelve. Ezt a tényt nem lehet figyelmen kívül hagynunk, márcsak azért sem, mert az ország föderatív átszervezése után is mi, kommunisták alkotjuk azt az egyetlen internacionális politikai pártot, amely az előző nemzedékek súlyos küzdelmei közepette kiharcolt csehszlovák államiság és egység hordozója és kezessége. Ezért a csehszlovák föderáció megszilárdítását tartom a kommunista párt egyik oszthatatlan s legfontosabb feladatának. Strougal elvtárs felszólalása végén hangsúlyozta, hogy a kommunisták magatartásának próbaköve a párt irányelveivel szemben tanúsított magatartásuk és részvételük valóra váltásában. Pártunknak pedig mindenütt s mindenkor határozottan pártolnia, s maradéktalanul támogatnia kell azokat, akik ezekért az irányelvekért síkraszállnak. tosan el is fogadják — ehhez két alapvető tényező szükséges. Elsősorban a jó, állandó s lehetőleg a legteljesebb igazság, amennyiben a külső tényezők megengedik. Ilyen külső tényezők tájékoztatás a törekvésekről, a'célokról, a vezetőség kitűzte feladatokról, a haladó szellemű távlatokról, a megvalósítás taktikájáról. Még pedig olyan tájékoztatások, amelyek közérthetők, de főleg, amelyeket elfogadnak és meg is valósítanak. E téren bármilyen hiba megingatja a vezetőségbe, s a pártba vetett bizalmat, és — jól tudjuk, kölcsönös bizalom nélkül a vezetésnek ezt a formáját nem lehet megvalósítani. Ezért egyet értek Dubček elvtárssal, hogy a fő dolog — a kitűzött irányvonal és az elfogadott feladatok megoldásán kívül — az idő. De népünk e felizgatott túlérzékeny lelkiállapotában — amely ugyanolyan vagy talán a konkrét jxjlitika szempontjából még fontosabb politikai realitás — az elégtelen tájékoztatás reakcióhoz vezet, amely bizonyos körülmények között nyomást és robbanást idézhet elő. Igy sokak számára esetleg érthetetlen. Olyan ez mint a bűvös kör, mert a bizalmatlanságot áthidalni akaró igyekezet aztán gyakran meggondolatlan akciókban nyilvánul meg, s a következmény a kölcsönös bizalom további csökkenése. A pártvezetés e modern formájához szükség van az alulról felfelé ható információra is, amelynek ugyanolyan folyamatosnak, következetesnek és intenzívnek kell lennie, mint a fentről lefelé ható tájékoztatásnak. Gondolom, hogy ennek a visszaható tájékoztatási rendszernek legalább annyi, ha nem nagyobb figyelmet kell szentelnünk, mint a tájékoztatások elsődleges áramának. Ez ugyanis sokkal bonyolultabb és nehezebb, mert a tájékoztatásokat nagyon széles felületről kell összpontosítani a centrumba. Ha az áramlás nem kielégítő, kölcsönös bizalmatlanságot idéz elő, és főleg a centrumnak kell hézagos ismeretekkel dolgoznia, mert nem tudja pontosan, miről van szó, helytelen diagnózist állapít meg, hajlamos arra, hogy igyekezetében passzív módon az ár ellen ússzék, szembeszegüljön a tömegekkel, hogy vezetés helyett diktáljon, hogy megnyerés helyett korlátozzon. Éppen a közelmúlt — a január előtti és a január utáni — győzött meg bennünket félreérthetetlenül arról, milyen veszélyes a döntéseket helytelenül kialakított tájékoztatási rendszerre építeni. Milyenek az eszközei egy ilyen tájékoztatási rendszernek? A január előtti időkben többnyire rábíztuk magunkat a pártapparátus tájékoztatásaira. De bebizonyosodott, hogy ez mennyire hiányos. Megtörtént, hogy a tájékoztatások ilyen áramlásával a párt vezetősége csupán saját nézeteinek visszhangját kapta vissza. Fontos eszköz a sajtó, elsősorban a pártsajtó. De fontos a nem pártsajtó is, persze csak olyan körülmények között, ha teljes értékű lehetőségekkel dolgozhat, ha nem köti gúzsba a félelem, hanem öntudatosan, az elfogadott határozatok értelmében munkálkodik. Sajnos még most is felmerülnek olyan irányzatok, amelyek a tájékoztatások medrét szűkíteni akarják. Végeredményben a szerkesztőktől sem kívánhatjuk, hogy csak szervezői legyenek a beszélgetéseknek, inkább legyenek aktív összekötő kapocs a vezetőség és a tömeg között. Ennek feltétele azonban megint a kölcsönös bizalom. Közvetlenül január előtt tudatosította a párt, mennyire fontos tudományos módszerekkel meggyőződni a közvéleményről. Tudjuk, hogy milyen értékes eredményeket és Információkat nyertek ezáltal. Sajnos ezt a módszert később elejtettük. Nem tudom, kinek nem tetszett. A tájékoztatás további fontos eszközei, minden bizonnyal a rádióban, a televízióban vagy egyebütt ^fclytatott viták. Ám ezeknek a vitáknak csak akkor van értelme, ha nem félünk attól, hogy olykor felszínre hozzák az ellentétes nézeteket is. Azonban mindenképpen jobb megismerni ezeket az ellentétes nézeteket. Igy lehetőség nyílik a nyilvános vitára, ahol felsorakozhatjuk érveinket, hogy újból bizalmat keltsünk és megértésre találjunk. Ezért úgy gondolom, hogy a párt vezető szerepének megszilárdítását illetően most a legfontosabb teendőnk céltudatosan, tervszerűen, megfontoltan kihasználni a tájékoztatás valamennyi korszerű eszközét, kidolgozni a visszahatásos rendszert úgy, hogy valóban híven tükrözze a valóságot, lehetővé tegye így állampolgáraink lelkiállapotának és nézeteinek helyes felmérését. Ne hagyjuk, hogy elriasszanak azok a reakciók, amelyek abban a bizonyos túlérzékenységben gyökereznek. Ellenkezőleg, megértéssel távolítsunk el mindent, ami izgató, ami bizalmatlanságot kelt. Ugyanis, ha a párton belüli és a párton kívüli tömegek hangja „pusztába kiáltó hang", ha úgy érzik, hogy nézeteiket nem veszik komolyan, hogy fel sem érnek a vezetőségünkig, kezdetben igyekeznek nézeteiket határozatok formájában tolmácsolni, amelyekkel aztán át akarják törni a korlátokat. Utat, módot keresnek arra, hogyan juttassák el az információkat a vezetőséghez. Ha ez az út eredménytelen, akkor tüntetések robbannak ki, amelyek Idővel veszélyedé válhatnak. Ha idejében és nyíltan meghallgattuk volna a nézeteiket, s így a valóságnak megfelelően irányíthattuk volna őket, sok bonyodalmat, ezt a legutóbbit is, megelőzhettük volna. Akcióegységünk feltételei JAN HAVELKA elvtárs felszólalása Nagyobb figyelmet a tájékoztatási rendszernek IVAN MÁLÉK elvtárs feszólalása A párt vezető szerepének olyan megformálása, mint ahogy január után felvázoltuk, csak olyan intellektuálisan, kulturálisan és politikailag fejlett társadalomban lehetséges, mint a mienk. S hogy jó munkát végezhessen, hogy céltudatos vezetősége legyen — azaz, hogy meglegyenek azok is, akik öntudatosan vezetnek, de azok is, akik ezt a vezetést öntudaA január utáni napokban, amikor pártunknak egységesen hozzá kellett volna látni alkotó munkájához, olyan erők léptek fel — hangsúlyozta Havelka elvtárs —, amelyek figyelmét másfelé terelték. Igy volt ez nemrég is, amikor a Szövetségi Gyűlés elnöki tisztségének betöltésével kapcsolatban indítottak kampányt. Véleményem szerint ez a kampány, ez a hadjárat a Központi Bizottság ellen, pártunk ellen, a párt vezető szerepe ellen irányult. A kampánnyal kapcsolatban sok szó esett az ún. kabinetpolitikáról ls. Múlt év januárja előtt mindnyájan tanúi voltunk a kabinetpolitikának s annak, hogy gyakorlatilag a jíártszervek tudomása nélkül döntöttek arról, milyen funkcióba ki kerüljön. Kérdem azonban, kabínetpolitikának nevezhetjük-e azt, ha az illetékes pártszerv hagy jóvá kommunistákat e funkciók betöltésére. Hiszen köztudomású, hogy mindenkor az illetékes pártszervnek kell döntésével jóváhagynia, melyik kommunista milyen fontos funkciót töltsön be. Erre az adott esetben a CSKP Központi Bizottsága illetékes és ezért szó sem lehet kabinetpolitikáról. Magától értetődő azonban, hogy a pártnak figyelembe kell vennie az emberek véleményét. Az illetékes pártszervnek azonban vitathatatlan joga dönteni arról, hogy kit jelöljenek. Éppen ezért kell bírálnom a Szövetségi Gyűlés elnöki tisztségébe való jelöléssel kapcsolatos kampányt, melynek az volt a célja, hogy előre befolyásolja az illetékes szerv döntését. Én úgy vélem, hogy a Szövetségi Gyűlés elnöki tisztségének betöltése csak amolyan ürügy volt azzal a céllal, hogy elterelje a párt figyelmét a novemberi plenáris ülésen hozott határozatról s a Központi Bizottság decemberi ülésén hozott határozatokról. Lényegében a párt és a társadalom megszilárdulása s rendeződése folyamatának megzavarásáról volt szó: Arról, hogy a párt és az ország a konfliktusok zsákutcájá/a jusson. Mi egyebet céloztak a (Folytatás a 10. oldalon)