Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-23 / 19. szám, csütörtök

A CSKP Központi Bizottsága plenáris ülésének vitáin (Folytatás a 8. oldalról) Meggyőződésem, hogy a Jobboldali irányzatok veszélyességéhez mérten egyaránt veszélyesek a pártunkban gyökeret vert dogmatikus-szektás irányzatok, amelyek terjesztőinek a szorosra fogott gyeplőhöz hasonlítható politika lenne a legmegfelelőbb, nemkülönben az, ha visszatérnénk a korábbi állapotokhoz. Ezt óhajtják még akkor is, ha hűségnyilatkozatot tesznek január utáni politikánk, a párt egysége, a szocializmus érdekei s a proletár nemzetköziség mellett. Lehetséges, hogy az elkövetett hibák, a leegyszerűsítő és kíméletlen, minden tárgyilagos bírálatot mellőző rágalmazások, a megszégyenítő jelzők hangoztatása sok becsületes elvtársunkat késztette az ilyen állásfoglalásra. Nem vonom kétségbe túlnyomó többségük becsületes szándékait. Magatartásuk azonban nem támogatja pártunk és társadalmunk egységesítését. Lehetséges, hogy más történelmi feltételek között az ilyen magatartás is helyénvaló volna, de ma azonos az olyan visszahúzó erővel, amely végső fokon egyaránt árt pártunknak és a szocializmusnak. Az említett erőket képviselő egyének legújabban gyors ütemben szervezkednek, s olyan módszereket alkalmaznak, amelyek egyrészt összeegyeztethetetlenek pártunk alapszabályaival, másrészt minden politikai tevékenység etikájával is. Érvelés helyett sértegetnek, rágalmaznak, pártszerveink tudomása nélkül s hátuk mögött terjesztik a Zprávy című folyóiratot, különféle brosúrákat stb. Olyan gyűlésekre hivatkoznak, amelyeken különböző pártszervezetek tagjai, különböző járások s kerületek kommunistái találkoznak, éspedig nem a pártszervezés területi-termelési elvei alapján, hanem azonos nézetektől vezetve, és olyan meghívásokra, amelyekről az illetékes pártszerveknek nincs tudomásuk. Az ilyen tevékenységre felhasználják pártunk egyes régi tagjait, visszaélnek érzéseikkel. Hasonlóképpen használják fel közbiztonsági szerveink az állami s a pártapparátus egyes tagjait is. Nyilvánvaló tehát, hogy nincs szó -> csupán szektás irányzatokról, hanem a párton belüli frakciózás aggasztó tüneteiről. Azok az egyének pedig, akiket nézeteik és kijelentéseik miatt gyakran jobboldali beállítottságúaknak tartanak, határozatokat, cikkeket, elmefuttatásokat írnak alá, párbeszédeket folytatnak és kockáztatják, hogy ezeken a helytelen vagy irreális elgondolásaikon, képletesen mondva, betörik a fejüket. Nyilvánvaló tehát, hogy ideológiai vonalon felléphetünk ellenük, és érvelhetünk is. Ám ezek a kommunisták, akikről beszélek, névtelenségbe burkolóznak, elbújnak a napfény elől, félnek a közvéleménytől, mert jól tudják, hogy a lesújtó bírálatok elsöpörnék őket. Nagyjában ez késztet arra a gondolatra — mondotta Vaculík elvtárs felszólalása végén —, hogy a dogmatikusszektás erők éppúgy veszélyeztetik pártunk egységét és együttes fellépésünket, mint a kispolgári álradikalizmus és a tényleges jobboldali irányzatok. A jelenlegi helyzetből kivezető utat elsősorban abban látom, hogy a novemberi határozatban kifejezésre juttatott politikai Irányvonalunkat követve azt állandóan konkretizáljuk. Azt a programszerű fellépést, amelylyel pártunk a társadalom politikai megmozdulásainak élére állhat. Szilárdítsuk pártunk vezető szerepét ANTONÍN KRČEK elvtárs felszólalása __ A CSKP KB elnökségének nyilatkozata ugyan felfogta a párt ellen irányuló támadások hullámát, de nem szüntette meg jelenlegi helyzetünk lényeges okait. Ez azért van így, mert a nyilatkozat nem pótolhatja a nagyon konkrétan kidolgozott novemberi határozatot, sem pedig következetes érvényrejuttatását pártunk életében, tevékenységében. Hiszen mindnyájan tudjuk, merről fenyeget bennünket a veszély, erre félreérthetetlenül utal a novemberi határozat is. Nem várhatunk tehát ölhetett kézzel, újabb csapásokra, mint ahogyan a novemberi plenáris ülés után következett. Pártunkat ugyanis nem lehet állandóan csak határozatokkal, beszámolókkal irányítani és ez különösen akkor nem lehetséges, amikor olyan erők léteznek nálunk, amelyek állandóan fellépnek a határozatok teljesítése, vagy azok helyes tartalma ellen. Nem lehet szó torzításról, vagy nem demokratikus állásfoglalásról, ha azt akarjuk, hogy a határozatokat konkrét politikaiszervező munka kövesse — és ha szükséges — akkor káderintézkedések. És én ezt nem nevezném keménykezű politikának, hanem teljesen reális szükségességnek. A Központi Bizottság elnökségének nyilatkozata visszhangot keltett pártunk alapszervezeteiben, ami szintén azt bizonyltja, hogy az egyszerű emberek már megúntájí a siránkozást, az érzékenykedést, a bántalmak okozta érzések állandó felhánytorgatását, a politikai és szociális idegesség, s bizonytalanság terjesztését. Ezt végre azoknak is tudatosítaniuk kellene, akik különösen legújabban oly szívesen hangoztatták s hangoztatják, hogy ők a nép kizárólagos képviselői, s nagyon gyakran beszélnek a nép nevében, vagy a munkásosztály nevében, esetleg az ország 14 millió lakosának nevében. A pártszervezetek s a párttagok többnyire indokoltan kérik a részletesebb, jobb tájékoztatást és a kabinetpolitika egyes még létező módozatainak megszüntetését. Véleményem szerint nincs szó csupán a tájékoztató anyag mennyiségéről, hiszen Dubček elvtárs ezen a gyűlésen ls megmondotta, hogy a tájékoztatás bőséges. Elsősorban olyan tájékoztatásra van szükség, amely a pártszerveknek és szervezeteknek lehetővé teszi a helyes tájékozódást, felvértezi pártunk tagjait a

a helyes nézetekért folytatott küzdelemre, s ezzel lehetővé 1983 tesz

l> bogy idejében megfelelő álláspontra helyezkedjenek. 23 Nem tarthatjuk a tájékoztatás tökéletesítésének a különböző, 7

kulissza mögötti mesterkedéseket, a visszaélést a nép bizalmával, sem pedig a mesterségesen előidézett és terjesztett válságos helyzeteket szülő, politikai kampányokat, amelyek különféle kalandorok malmára hajtják a vizet. Ami azonban a legutóbbi hónapokban tájékoztatási eszközeinkben lejátszódott, egyáltalában nem mondható újdonságnak, mert azonos azzal a taktikával, amelyet a jobboldal már múlt év tavaszától folytat. A Központi Bizottság elnökségének határozott állásfoglalása, ennek eredménye s visszhangja értékes tanulság mindnyájunk számára. Bebizonyosodott, mennyire visszásak lehetnek az olyan ún. nyomást gyakorló helyzetek, milyen mesterségesen szervezettek és különböző trükökkel felnagyítottak ezek a kampányok, melyekben bizonyos határozatokat szövegeznek meg, s azokat az ország minden dolgozója véleményeként, közvéleményként tálalják. Krček elvtárs felszólalásában a Központi Bizottság elnökségének nyilatkozatára hivatkozva hangsúlyozta, ismét félreérthetetlenül bebizonyosodott, hogy pártunkat az említett nyomások nem kényszeríthetik visszavonulásra, mert a párt megbízhat káderei túlnyomó többségének politikai érettségében. És az esetben, ha a párt vezető szervei félreérthetetlenül határozott politikát folytatnak, minden esetre számíthatnak a párt s a társadalom többségének támogatására. Nem lehet azonban szem elől tévesztenünk és lebecsülnünk a jobboldali körök törekvéseit, mert ezek a körök a jelenlegi helyzetben taktikájukat megváltoztatva arra törekszenek, hogy előkészítsék a talajt bizonyos újabb követelmények előadására, számos bonyolult kérdés fokozatos feltárására, és egész pártunkat, de különösen annak vezetőségét ilyen viták porondjára akarják kényszeríteni. Lényegében reakciós követelményeiket nagyon gyakran az ún. munkásállásfoglalás érve alatt akarják érvényre juttatni és minden módon be akarnak furakodni az üzemekbe. Nem az a szándék vezeti őket, hogy meg akarják Ismerni, figyelembe akarják venni a dolgozók Igazi érdekelt. Más célt követnek. Elsősorban ls politikai eszközökkel akarják bomlasztani a munkásosztályt és szervezettségét. Ha így látjuk a helyzetet, akkor tudjuk, hogy továbbra ls aggasztó. A párt vezető szerepe megerősítésének múlhatatlan feltétele, hogy a párt határozatai konkrétabbak és névre szólók legyenek. A novemberi határozat ugyan általánosan és névtelenül elítélte a pártunkban rejtőző Jobboldali opportunista erőket, de mindmáig nem alakult ki olyan egyértelmű vélesak maradtunk azzal, hogy nagyon alaposan kellett volna elemeznünk a párt vezető szerepe gyakorlati érvényrejuttatáiának kérdéseit. Ezt nem tettük, és így a társadalmi szervezetekben ténykedő kommunistákat gyakran ösztönszerű fejlődés kénye-kedvére bíztuk. Másként nem is magyarázható, hogy a nyomás gyakorlás megszervezői tevékenységüket elsősorban a szakszervezeti szervekre, s magukra a szakszervezetekre irányítják. Az embernek az a benyomása, mintha valakinek érdekében állna, hogy a szakszervezetek szembekerüljenek a párttal, a párt magatartásának és határozatainak elveivel. A szakszervezetekben nagyon mélyreható változásokra került sor, s ezeket nem lehet felületesen szem elől tévesztenünk, hanem nagyon alaposan elemeznünk kell őket. A szakszervezetekben Jobban kifejezésre jut az érdektevékenység, valamint az egyes munka és szociális jellegű problémák megoldása, de ezzel egyidejűleg gyöngülnek azok az erők, amelyek az egész társadalom érdekeit védik, ami végeredményben nagyon kedvezőtlenül befolyásolhatja az egyes szakaszokon indokolt követelmények fokozatos megfelelő teljesítésének lehetőségeit A hadsereg szilárdan áll a párt- és államvezetés mellett MARTIN DZÚR elvtárs felszólalása mény, hogy tulajdonképpen ki képviseli ezeket az erőket. Ez pedig a jobboldali elemeknek, vagy pedig a jobboldali nézetek híveinek lehetővé teszi, hogy megtartsák pozícióikat és közben úgy viselkedjenek, mintha Csehszlovákia Kommunista Pártjában nem léteznének jobboldali erők. Ogy vélem, — mondotta Krček elvtárs — hogy pártunk csak akkor lehet igazi párt, ha Ismét hasznosítja mindazt, ami az eltelt évtizedek folyamán jó és értékes volt. Ha a múlt év elején a szocializmus és a párt újjászületéséről beszéltünk, akkor ma újítsuk fel azt, ami mindenkor egészséges volt pártunkban, ami ezentúl is jelentős sikerek felé vezetheti, s amivel ismét elnyerheti polgártársaink bizalmát. Krček elvtárs felszólalása további részében a tömegtájékoztatási eszközökről beszélt és rámutatott, hogy a tökéletesebb tájékoztatásnak s pártunk vezető szerepe érvényrejuttatásának feltétele a tájékoztatási kultúra egyoldalú befolyásolásának megszüntetése. Ezzel szorosan összefügg az a kérdés is, ki jogosította fel a sajtó dolgozóinak kongresszusát, hogy döntsön arról, mi egyeztethető össze pártunk január utáni politikájával, mit lehet tehát ezzel kapcsolatban megjelentetni és mi nem egyeztethető össze ezzel a politikával, s mit nem kell nyilvánosságra hozni? Olyan is lehetséges, hogy a sajtószabadságért síkraszállók között nem akadt egyetleif egy sem, aki a cenzúra ilyen értelmezése ellen fellépett volna? Az újságírók ilyen magatartása nagyon furcsa magyarázata állítólagos demokratikus és toleráns állásfoglalásuknak. Pártsajtónk szervei sem tesznek eleget annak a küldetésüknek, hogy megszilárdítsák a párt vezető szerepét. Erről már a Rudé právóról folytatott vitában is beszéltünk. És tegyük fel azt a kérdést, mennyiben segítette a Rudé právo legújabban pártunk szerveit a Központi Bízottság novemberi határozatának teljesítéséért folytatott küzdelemben és a Szövetségi Gyűlés elnöki tisztségével kapcsolatban indított kampányban? Végül még egy kérdés. Nagyon aggasztó és bonyolult a helyzet azzal összefüggésben, hogy mily módon érvényesüljön megfelelően pártunk vezető szerepe a társadalmi szervezetekkel szemben. A védnökösködés régi és helytelen módszerel már nem érvényesülnek, de még mindig nem jött létre újabb és helyesebb kapcsolat. Ez azonban a párt szempontjából létfontosságú, -mert e nélkül a kommunisták nem fejthetnek ki eredményes tevékenységet az említett szervezetekben. Krček elvtárs felszólalása végén a következőt mondotta: az a benyomásom, hogy mi — a Központi Bizottságban — adóVitaíelszólalásában Martin Dzúr elvtárs főképp a hadseregben uralkodó jelenlegi politikai helyzet kérdéseivel és a fejlődés irányával foglalkozott. Mint mondotta, a hadsereg tagjai túlnyomó többségben pozitívan fogadták a CSKP KB novemberi plenáris ülésén hozott határozatét és a CSKP KB elnökségének a jelenlegi politikai helyzetről közzétett nyilatkozatát. E dokumentumokat — mondotta — alapvető kiindulási pontnak tartjuk a hadsereg valamennyi tagja politikai egységének megszilárdítása szempontjából. A politikai konszolidáció azonban a hadseregben is olyan folyamat, amely összefügg az emberek gondolkodásával. Nem lehet megvalósítani egyszerre, egyik napról a másikra paranccsal, vagy más adminisztratív intézkedéssel, fokozatosan kell kiformálni szorgalmas politikai-nevelő és szervező munkával, s ezt össze kell kötni konkrét feladatok megoldásával. Martin Dzúr elvtárs ezután azokkal a problémákkal foglalkozott, amelyek a hadseregen belül 1968. januárja előtt, a személyi hatalom időszakában gyülemlettek fel, amikor a CSKP KB, a kormány és a Nemzetgyűlés gyakorlatilag nem vehetett részt a problémák megoldásában, pedig ez a hatáskörébe tartozott a honvédelem területén. Megemlítette, hogy a néphadsereg kiépítésének nem világos perspektívái állandó átszervezésekhez vezettek. Tisztek elbocsátása megrendítette a hivatásos katonai szolgálat távlatai iránti bizalmat. Kitért a parancsnoki kar kedvezőtlen nemzetiségi összetételére is, amelyben nem egészen 20 százalék a szlovákok száma. Tavaly április közepén — folytatta Dzúr elvtárs — az újonnan kinevezett vezetőknek egyszerre bonyolult és sokáig halogatott kérdéseket kellett megoldaniuk, s ezért a kritika kereszttüzébe kerültek. Ugyanakkor felmerült az a törekvés ls, hogy az államvédelem kérdését közüggyé kell tenni. Azokat a régi módszereket, amelyek szerint a hadsereget a párt irányította, joggal elvetették, de nem dolgoztak ki újakat a helyükbe. A CSKP április és májusi plenáris ülésein hozott határozatokkal egyetértésben a katonák legszélesebb tömegeinek bevonásával kidolgoztuk a néphadsereg akcióprogramját, s ezt a katonák egészben véve pozitívan fogadták. Áprilistól augusztusig nem volt azonban a hadsereg vezetőségének elég lehetősége és nyugalma ahhoz, hogy a hadsereg élete belső problémáinak átfogóbb megoldására összpontosítsa a figyelmét. A rendkívül bonyolult körülmények között azonban — mondotta Dzúr elvtárs — a hadsereg konszolidált maradt, s képes volt teljesíteni kötelezettségeit. A hadseregben kialakult helyzetet komplikálta a Varsói Szerződés öt tagállamai hadseregeinek bevonulása. Ebben a helyzetben a néphadsereg nem tudta teljes mértékben teljesíteni kiképzési feladatait. Az üj parancsnoki kar a rendkívüli helyzetben nem tudta megfontoltan és teljes egészéhen végrehajtani a kitűzött célokat és kibontakoztatni a munkát. Ezek a tények visszatükröződnek a katonák politikai magatartásában és nézeteiben, a hadsereg jelentőségét és társadalmi szerepét, valamint a katonai hivatást illető kétkedésben. A nézetek és irányzatok e különbözősége ellenére ls — folytatta Dzúr elvtárs — gyorsabban folytatódik, különösen a CSKP KB elnökségének nyilatkozata után a. politikai konszolidáció. A hadsereg egészben véve — noha vannak problémái — teljesíti a harci és politikai felkészítés feladatait a kiképzési parancs szellemében. Lényegében biztosítva van a katonaságnak harci készültsége. A hadsereg döntő mértékben becsülettel teljesítette fő feladatait, melyeket a párt- és államvezetőség tűzött elébe. Döntő többségében tudatában van nemzeti és nemzetközi kötelezettségeinek s a Varsói Szerződés többi tagállamának közösségében teljesíti is őket. És teljesíti, ha szükség lenne rá, azokat a feladatokat ls, amelyeket a honvédelmi törvény alapján teljesítenie kell a közrend és a közbiztonság fenntartása érdekében. Ezt kinyilvánítottuk abban a parancsban is, amelyet a CSKP KB elnöksége nyilatkozatának közzététele után adtam kl. A hadsereget azonban e tekintetben a törvények rendfettntartó feladatok ellátására korlátozzák és alá van vetve a közbiztonsági testület szerveinek. Beszéde végén Dzúr elvtárs főképp azokkal a problémákkal foglalkozott, amelyek megvalósításra várnak a hadseregben. Ki kell dolgozni a néphadsereg makrostruktúráját, meg kell oldani a hivatásos katonák létés szociális biztonságával öszszefüggő kérdéseket, meg kell Javítani a parancsnoki kar nemzetiségi struktúráját, a katonaság elszállásolási és a hivatásos katonák lakáskörülményeit és még számos más kérdést. Dzúr elvtárs beszéde végén biztosította a Központi Bizottságot: 1969 folyamán a hadsereg parancsnoksága mindent megtesz annak érdekében, hogy a csehszlovák néphadsereg helyrehozza a múlt deformációit, hogy korszerű és sokoldalúan felkészült szocialista hadsereg legyen, amely a Varsói Szerződés többi tagállamának hadseregével együtt megbízhatóan teljesíteni tudja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és az egész szocialista közösség védelmi feladatait. Térjünk vissza az igazi tudományos szocializmushoz ZDENEK FIERLINGER elvtárs felszólalása A jelenlegi fejlődés pozitívumát abban kell látnunk, hogy népünk zöme nem vesztette el hitét a szocializmusban, elfogadta újjáteremtett programunkat, és hajlandó hozzájárulni e program megvalósításához. Ez részben a társadalmi fel(Folytatás a 8. oldalon)