Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-23 / 19. szám, csütörtök

0. Cerník miniszterelnök beszéde a cseh szakszervezeti kongresszuson. (Folytatás az 5. oldalról) megfontoltságon, az ésszerű gondolkodáson. Ez azonban nem lehet tartósan Így, mert különben a nemzet számára klúttalan helyzet jönne létre. Éppen ezért önökhöz, a szakszervezetek képviselőihez, olyan emberekhez fordulok, akiket a mindennapi élet és munka késztet ésszerű gondolkodásra. Értsék meg a jelenlegi helyzetet és ennek alapján vonják le saját következtetéseiket. Hiszen társadalmunkban elsősorban a munkásosztálynak, dolgozóinknak vannak jogaik, másfelől pedig a nemzet sorsának eldöntésével járó felelősségük is. A munkásosztályon és pártján ezért soha, még a legkiéiez'ettebb helyzetekben sem vehet erőt a pillanatnyi hangulat. Mindig gondolniuk kell a szocialista építés távlataira. Ez a kor kemény és kérlelhetetlen parancsa, amely megfelel a magunk által vállalt felelősségnek. A munkásosztály és politikai pártja az egyéneknél nagyobb felelősséget visel és tetteinek összhangban kell lenniük ezzel a felelősséggel. Helyzete parancsolja, hogy keresse és lelje meg az egész nemzet életútját, a gyakorlati kiutat, amely a nemzetnek világos távlatot biztosít. A CSKP Központi Bizottsága rátalált arra az útra, amely társadalmi követelményeink és szükségleteink fokozatos valóra váltásával lehetővé teszi a CSSZSZK-ban a szocializmus építésének kibontakoztatását. Be kell vallanom, és higgyék el nekem, saját magamon érzem a legjobban, hogy ez az út — amely számos akadály leküzdését követeli meg — nagyon nehéz. Meggyőződésem szerint azonban ez az egyedül járható út. Tekintetbe kell venni adott feltételeinket és ezeknek felismerésére kell ösztönöznünk a többieket is. Ez nem népszerű dolog, ez nem a nagy gesztusoknak és a nagy álmoknak, hanem az áldozatos munkának áz útja. A párt és az állam vezetősége ezt. az utat választotta. Abban a szilárd hitben és meggyőződésben tette ezt, hogy így nemzeteinknek biztosíthatja azoknak az alapvető értékeknek megőrzését és további gyarapítását, amelyekkel népünk összekapcsolja a fejlett szocialista társadalomra vonatkozó elképzelését. Kérem, szavaimban ne lássanak passzív magatartást, a kompromisszumok előtti behódolást. Áldozatos és nem hivalkodó munkáról beszélek, vagyis az akadályok leküzdéséről, arról, hogy létrehozzuk eszményeink megközelítésének mindjobb feltételeit. Tetté érjen a vita és a szó Ezzel kapcsolatban beszélni szeretnék még az egység kérdéséről. Az egységről, amelyet szorgalmazunk, amelyben előrehaladásunk múlhatatlan feltételét látjuk. A nép és nemzeteink szocialista egységére gondolunk. Az első pillanatban az egység követelménye paradoxnak tűnik. Tudjuk ugyanis és beszélünk is erről, hogy társadalmunk nem egyöntetű, különféle nézetek és érdekek nyilvánulnak meg és érvényesülnek benne. Mi azonban olyan egységre célzunk, amely nem azonos a mozdulatlansággal, az ellentmondások mesterséges kiküszöbölésével. Ez az egység nem zárja ki a különféle érdekeknek és magatartásoknak bírálatát, hogy rátaláljunk a nép döntő többsége érdekeinek megfelelő megoldásra. Találkozunk és a jövőben is találkozni fogunk eltérő célokat követő nézetekkel. Ezeket a nézeteket politikánk gyakorlati eredményeivel akarjuk következetesen leküzdeni. Ez szükséges minden olyan esetben, amikor társadalmunktól idegen célokról van szó. A hosszadalmas viták és a nagy szavak a szocializmust egy milliméterrel sem mozdítják előbbre. A ma parancsa: minden munkahelyen fokozatosan, a szocialista köztársaságot szolgáló konkrét tettekké érleljük a vitát és a szavakat. A politikai munka egyetlen egy fokán sem kerülhetjük el a gyakran nagyon éles vitákat. Ugyanakkor azonban fel kell ismernünk azt a megfelelő pillanatot, amikor szükséges a kötelező lépések megszabása és a sürgetően jelentkező kérdések rendezése. A CSKP legutóbbi központi bizottsági üléseinek határozatai bizonyos fejlődési szakaszt öszszegeznek s egyben meghatározzák a soron következő lépések programját. Ezek a fontos határozatok képezik az adott helyzetben az egyedül valós platformot. Ma politikai harcban állunk politikánk reális értelmezéséért. Azt akarjuk, hogy ezek a kiindulási pontok és ez a felfogás minél szélesebb támogatásban részesüljön. Ezért elsősorban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra támaszkodunk, amely progresszivitásával, politikai súlyával és céltudatos fegyelmével a társadalom egyesítése folyamatának bázisa és magva, s amely az egész néppel vállvetve, tetté válthatja minden eszményünket. Első kongresszusuknak — elvtársak — eredményes munkát kívánok. A CSKP Központi Bizottsága plenáris ülésének vitája Teljesítsük következetesen s ellenőrizzük a jóváhagyott határozatokat OTAKAR RYTÍŔ elvtárs felszólalása Otakar Rytíf elvtárs bevezetőül hangsúlyozta, hogy egyetért a CSKP KB elnökségének január 3-i nyilatkozatával és azt támogatja is, habár elkerüli azt a tényt, hogy jobboldali erők idézték elő a múlt év végén kialakult veszélyes helyzetet. Komoly megfontolásra késztet bennünket azonban az a tény — folytatta Rytíf elvtárs —, hogy ezt a nyilatkozatot röviddel a múlt év novemberi és decemberi plenáris ülés után kellett közzétenni. Ez is azt bizonyítja, hogy az említett plenáris üléseken hozott határozatok teljesítése aggasztó nehézségekbe ütközik. Rytíf elvtárs kijelentette, e nehézségek okát egyrészt abban látja, hogy a novemberi plenáris ülés után nem népszerűsítették kellőképpen az említett ülés határozatait, nem biztosították megfelelően politikaiszervezési eszközökkel teljesítésüket, másrészt abban a körülményben, hogy a plenáris ülésen hozott határozathoz igazodó tevékenység irányításához nem állt rendelkezésre a párt helyzetének részletes elemzése, ami elősegíthette volna annak tisztázását, milyen feltételek között kerül sor a plenáris ülésen jóváhagyott határozat teljesítésére. A novemberi plenáris ülés mérvadó jelentőségét abban kell látnunk — mondotta a továbbiakban Rytíf elvtárs —, hogy az ülésen rámutattak a január utáni politikánk pozitív kibontakoztatását főképpen gátló mozzanatokra — a jobboldali irányzatokra, a társadalmunkban rejtőző antiszocialista erőkre s a pártunkban megnyilvánuló jobboldali opportunizmusra. Rytír elvtárs hangsúlyozta, hogy amennyiben a jóváhagyott határozat pártunk egysége felújításának platformja, e ténynek figyelembevétele mindenki számára kötelező. Aki ezzel ellenkező magatartást tanúsít, a veszélyes ingadozás légkörét terjeszti pártunk soraiban. A néhány napja feszült légkörben lezajlott események folyamán ugyan nemzeti jellegű problémák jutottak előtérbe azzal kapcsolatban, hogy teljesíteni kell a szlovák elvtársak elidegeníthetetlen jogait. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagynunk a további, nem kevésbé fontos politikai szempontokat sem, amelyekhez elvileg állást kell foglalnunk. Arról van szó, hogy két politikai irányvonal, két politikai irányzat száll síkra a novemberi plenáris ülésen jóváhagyott irányelvek érvényre juttatásáért. Ezzel kapcsolatban Husák elvtárs és a szlovák elvtársak bebizonyították elvi szilárdságukat. Nagyon sok támadásnak vannak kitéve azért, hogy tevőlegesen akarnak hozzájárulni a január utáni állapotok fogyatékosságainak kiküszöböléséhez, s elvi szilárdsággal, következetesen lépnek fel pártunk vezető szerepének érvényesítéséért. Nyilván léteznek még nálunk olyan erők, amelyek minden lehető alkalmat arra használnak fel, hogy fokozzák újabb politikai válságunkat, lefékezzék és ha lehet, visszafelé fordítsák az ország normalizálásának, létfeltételeink rendezősédésének folyamatát. Mindenkor a jobboldaliak azonos mesterkedéseiről van szó, arról, hogy a lakosság körében aggodalmat keltsenek, mert úgymond január utáni politikánk elveszti pozitív jellegét. Így akarják fokozni az idegességet, a bizonytalanságot és növelni a közvélemény ingatagságát. Egyidejűleg határozott politikai akciókra akarják késztetni az ifjúságot, a diákokat s elő akarják készíteni a talajt egyes üzemek s pártszervezetek kormányellenes fellépésére. Rytíf elvtárs felszólalása végén azt javasolta, hogy a Központi Bizottság egyik legközelebbi plenáris ülésén határozzák el annak részletes ellenőrzését, hogy hol és miként teljesítik a novemberi határozatot, miként dolgozták fel a párt-, az állami s a társadalmi szervezetek szervei, s hogy ki milyen mértékben visel felelősséget azért, ha ezt a határozatot nem teljesítik. Javasolta továbbá azt is, hogy amíg pártunkban nem eredményesebb a realizálási folyamat, addig minden plenáris ülésem minden kulcsfontosságú szerv számára kötelező utasításokat kellene jóváhagyni. Ezek a szervek a megvitatásra kerülő kérdések jellegének megfelelően vennének részt a jóváhagyott Irányelvek teljesítésében. Ä novemberi határozat—program és kiindulópont további utunkon ANTONÍN KAPEK elvtárs felszólalása Antonín Kapek elvtárs felszólalása elején a normalizálódás problémáiról, s a novemberi határozat teljesítésének biztosításáról beszélt. Rámutatott arra, hogy a tömegtájékoztató eszközök sok esetben megnehezítik pártunk munkáját, különösen pedig azok a cikkek, amelyek bárdolatlan vagy durva kirohanásokat intéznek a Szovjetunió s más szocialista országok ellen. Kapek elvtárs a továbbiakban a jelenlegi súlyos helyzetre és arra figyelmeztetett, hogy semmit sem segíthetnek az e szervben elhangzott és támogatást hangoztató szavak, hanem csak az ígéretek gyakorlati megtartása segíthet, de mind a májusi, mind a novemberi események után ehhez még nagyon sok hiányzik. A rádióból megtudtam — mondotta Kapek elvtárs —, hogy legújabban a legelterjedtebb szavak és jelzők: „január előtti", „januári" és „január utáni". 1968 januárjának évfordulóján valóságos legendák keletkeznek. A Reportér című folyóirat visszatekintése 1968 januárjára nemcsak legenda, hanem bárdolatlan elferdítés is, jóllehet a cikk nagyon ügyesen használja fel a jegyzőkönyvekből vett idézeteket. Állítólag a XIIÍ. pártkongresszuson törvényesen megválasztott Központi Bizottság által előidézett fordulatról, s csupán a decemberi és a januári plenáris ülés eredményeiről van szó. Kérdem tehát, vajon nem arról van szó, hogy a Központi Bizottságban már régóta tömörültek azok az erők, amelyek kieszközölték a lényegbevágó reformokat, a munkastílus és a módszerek megváltoztatását, az őszintébb párton belüli demokrácia szavatolását, s ettől elválaszthatatlanul e demokrácia biztosítását társadalmunkban, s az államban ls? Kérdem tehát, hogy miért idézik oly csökönyösen a közvéleményben a január előtti Ijesztő tényeket, ha mindnyájan jól tudjuk, hogy azokat az időket senki sem kívánja vissza? Vajon január után nem adódott két lehetőség? Egyik a torzításoktól mentes szocializmus számára, amely hagyományainkra alapozva egyidejűleg az egész szocialista tábor közreműködésével, bizalmával, előnyös és életünkben múlhatatlanul szükséges gazdasági s politikai együttműködésével erősödik? Másrészt lehetőségek adódtak azok számára is, akik fékevesztetten rágalmazták kommunista pártunkat, lehetőség adódott a 231 cseh klubja, a KAN számára, a népi mllíclákat megszüntetni szándékozók számára, mindazok számára, akik 1948 februárjáig megtorlással fenyegetőztek, lehetőség adódott a semlegeskedők és azok számára, akik inkább a Nyugat-Németországgal, mint a szocialista országokkal való együttműködést óhajtották. Mondjuk meg félreérthetetlenül és leplezetlenül, hogy a január adta első lehetőséggel élni akarunk, de az ugyancsak január adta második lehetőséget megvonjuk, ha kell, hatalmi eszközökkel is, és ha másként nem lehetséges, akkor el is nyomjuk! Kapek elvtárs felszólalásában különösen a nemzetköziség fogalmát részletezte. Ne beszéljünk állandóan az internacionalizmus általános értelmezéséről — mondotta. — Minden konkrét összefüggésü és konkrét helyezkedésű. A mi nemzetköziségünk, vagy ha úgy tetszik, az internacionalizmus a mi feltételeink között, s a nálunk megnyilvánuló összefüggésekben elsősorban annyit jelent, hogyan tudunk együttműködni a szocialista országokkal, s miként leszünk arra képesek, hogy politikai, gazdasági, tudományos-műszaki, kulturális és katonai hozzájárulásunkkal mennyire erősíthetjük a szocialista országok közösségét. Márpedig ez a mi elsőrendű érdekünk! A tőkésvilággal szemben ettől függnek sikereink, vagy balsikereink. Ez a mi jövőnk vezető szempontja. Kapek elvtárs felszólalása végén rámutatott a nehéz helyzetünkből kivezető egyetlen utunkra, illetve arra, hogy: programszerű tervvel kell rendelkeznünk, amelyet megalkuvás nélkül kell érvényre juttatnunk, még annak árán ls, ha időnként veszteségeket szenvedünk, de azután győzelmesen jutunk céljainkhoz. Mindnyájan egyetértettünk a novemberi határozattal, amelyet programunk kiindulópontjának kell tekintenünk. Most már csak arról van szó, hogy ezt a határozatot teljesítsük, és szelleméhez igazodva támogassuk, s aktivizáljuk a teljesítéséhez szükséges erőket. Ä dogma tizmus es a szektásság éppen olyan veszélyes, mint a jobboldali irányzat MARTIN VACULÍK elvtárs felszólalása Vaculík elvtárs azokra az okokra hivatkozott, amelyek a múlt év végén nálunk olyan politikai feszültséget idéztek elő, hogy már a csehszlovák föderáció megvalósítása kezdetén is súlyos összecsapások zavarhatták volna meg nemzeteink kapcsolatait. Ha bármelyik társadalomban ösztönösen kezdődnek politikai kampányok — mondotta Vaculík elvtárs —, ez mindenkor a politikai vezetőség bizonyos gyöngeségének vagy tökéletlenségének bizonyítéka. Régi tapasztalataink arra tanítottak meg bennünket, hogy ahol nem mi határozzuk meg a politikai kampányok tartalmát, nem mi szervezzük és bontakoztatjuk ki az ilyen kampányt, ott más erőknek, vagy ösztönös fejlődésnek adunk szabad teret. Akkor is, ha önkéntelenül keletkeznek mozgalmak — s a múlt év végi kampánynak ilyen jellege volt —, az ország politikai vezető erejének, pártunknak kell e mozgalom élére állnia, és azt egész társadalmunk érdekét szem előtt tartva irányítania is. Hiszen nem volt szó reakciós, vagy antiszocialista megmozdulásról, s ezért nem lehet egyszerűen elutasítanunk vagy általánosítva radikálisnak, illetve jobboldalitok minősítenünk. Politikai terminológiánkban gyakran emlegetjük a következő fogalmakat: jobboldal, jobboldali erők, szélsőséges erők, radikalizmus stb. —, de sajnos, többnyire, az anonimitás leplébe burkolva beszélünk róluk, anélkül, hogy részletesebben megmagyaráznánk e fogalmak tartalmát. Ezekkel a fogalmakkal egyidejűleg gyakran hivatkozunk a politikai realitás és a politikai normalizálódás fogalmára is. Márpedig az emberek tudni akarják, ml rejlik a fogalmak mögött, kik azok az emberek, vagy csoportok, hol vannak azok a jobboldali erők, amelyekre hivatkozunk, milyen nézeteket vallanak, milyen célokat követnek. Az emberek teljes biztonsággal akarják tudni, vajon tényekről, a jobboldalról fenyegető tényleges veszélyről, vagy csak amolyan általános politikai demagógiáról van-e szó. Az emberek azt is tudni akarják, ml alapszik politikánkban a valóban új realitásokon, amelyeknek adottsága az augusztusi eseményekre, a Moszkvában megkötött egyezményre és nemzetközi kötelességeinkre utal. Tudni akarják, hogy konkrétan miként küszöböljük kl január utáni politikánk következményeinek fogyatékosságait s hibáit, és mi vezethető vissza pártunk vezetőségében bizonyos személyekre, vagy irányzatokra, mi vezethető vissza saját akaratunkra s kezdemén -ezésünkre, és mit burkolunk csupán a politikai realitás, a realista politika, a pragmatikus politika, vagy bármi más mezébe. A Központi Bizottság politikája iránti bizalom elsősorban e politika tartalmával és konkrét valóra váltásával függ öszsze, de azokkal a személyekkel ls, akik képviselik s a központban felelősséget viselnek valóra váltásáért. A párt vezetőségében még csak kevés tapasztalra tettem szert, de azoknak alapján is meg szeretném mondani, hogy a tárgyilagos és nyílt vita a legjobb orvosság ott, ahol a bajok okozója a nézetegység hiánya. (Folytatás a 10. oldalon)