Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-19 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1969. január 19. A NAP kel: 7.2S, nyugszik: 16.25 órakor. A HOLD kel: 8.38, nyugszik: 17.58 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük SÁRA — DRAHOMÍRA, nevű kedves olvasóinkat. • 1803-ben született EDGÁR ALLAN POE amerikai költfi, novellista (t 1849). • 1839-ben született PAUL CÉZANNE francia testö, a posztimpresszionista festészet legnagyobb alakja, a modern festészeti törekvések egyik elindító mestere (+ 1906). • 1919-ben született VLADIMÍR REISEL szlovák költö, műfordító. Minket is bosszant A napokban egyik olvasónk Indulatos hangfi levélben adta tudtunkra, hogy nem ért egyet a hétköznapi Oj Szó számok árának felemelésével, inkább lemondja az Dj Szót és rendel valamilyen más újságot. Ne haragadjon kedves olvasónk, hogy levelére itt válaszolunk, de szeretnénk figyelmeztetni, hogy valamennyi központi napilap árát 50 fillérre kerekítették, és így ha mái lapot rendel is kénytelen lesz ugyanannyit fizetni, mint az Oj Szóért. Higgye el, minket ls boszszant, hogy a különféle Árucikkeknél tapasztalható áremelkedés hulláma a sajtót ls elérte. Mi igazán nem tehetünk róla, és amint már megígértük, olvasóinkat csupán azzal kárpótolhatjuk, bogy még tartalmasabb, frisebb és színvonalasabb lapot készítünk. Ezt nagyon komolyan gondoljuk, és az olvasóinktól érkező levelek bizonyítják, hogy törekvésünknek máris vannak bizonyos eredményei. A véletlen játéka, hogy amikor a szemrehányó levelet olvastuk két olvasónk járt a szerkesztőségben, akik elhatározták, hogy belépnek állandó előfizetőink sorába. Egyikük nyugdíjas, akinek jövedelme elég csekély. Mégis előfizet a lapra, mert Agy érzi, bogy szüksége van rá, és megtalálja benne mindazt, amit egy napilaptól vár. Őszintén örültünk elhatározásának. Lapunknak stabil előfizető tábora van, és az elmúlt hónapokban ha lassan is, de Állandóan növekedett a szám. Tudjuk a drágulás kellemetlen dolog, de azért az Oj Szónál eszközölt áremelés sem olyan arányfi, amely megingathatná több mint nyolcvanezres újságolvasó táborunk kapcsolatát lapunkkal. Talán észrevették olvasóink, bogy idei első vasárnapi számunkban jelzett lapszámozást megváltoztattuk. A hírlapterjesztő vállalat kívánságára tettük, kénytelenek voltunk Igazodni laptársunkhoz, a Pravdához, mivel a hírlapárusok a sorszámok alapján számolnak el. Ezért ezentúl a Vasárnapi Oj Szónak külön számozása lesz 1—52-tg, a napilapokat pedig külön fogjuk számozni, a vasárnapi szám nélkül. Bízunk benne, hogy ez már végleges megoldás. Szeretném még felhívni olvasóink figyelmét a mrnpi ÚJ szú következő számának néhány érdekes frására: Ankétot közlünk napjaink aktuális kérdéseiről; Közöljük Gyönyör József Félelem nélkül cimfi írását, mely a nemzetiségi törvény kapcsán vet fel problémákat. A SZERKESZTŐSÉG Aktivitást! de nem akármilyent! Pártunk Központi Bizottságának tavalyi novemberi határozata soraink és helyzetünk rendezésének útját jelzi. Ezen az alapon fokozatosan győzelemre vihetjük mindazt, ami 1968 januárja ntán] politikánkban célravezetőnek bizonyult, kiállta a próbát. Ennek agy meghatározó fontosságú teltétele van: az, hogy az említett Időszakból átmentsük talán a legfontosabbat — a kommunisták és a pártonkívüliek aktivitását, politikai elkötelezettségét. Természetesen nem akármilyen aktivitásra gondolunk. Van ugyanis aktivitás, amely semmiképp sem szolgálja, sőt gátolja az ország életének konszolidálódását, amely a rend belyett zűrzavart teremt. Sajnos, az utóbbi időben is tanúi lehettünk különféle, tájékozatlanságból vagy meggondolatlanságból eredő kampányoknak, felelőtlen híreszteléseknek, amelyek végső következményeikhez anarchikus tettekbe torkollhatnának és beláthatatlan következményekkel járhatnának. Az ilyen aktivitásra éppúgy nincs szükségünk, mint az olyan kevésbé veszélyes formájára sem, amely „kiéli magát" a puszta szavakban, és a tettekre már nem marad Ideje. Elég erre egyetlen egy példát megemlítenünk. Van még sok olyan pártszervezetünk, amely amellett, hogy joggal Igényli a nagyobb fokú tájékozottságot, megreked az Ilyen és az ehhez hasonló követelményeknél, esetleg a magasabb fokú pártszervek bírálatánál, (persze az aktivitás ezt sem zárja kllj és tökéletesen megfeledkezik a szervező tevékenységről, a határozatok teljesítéséről, az adott munkahely problémáinak rendezéséről. Nem ilyen, hanem építő szándékú, pozitív, valamennyiünk számára hasznos tettekké érő aktivitásra van tehát szükségünk. Ebben az időszakban ez olyan fontos, mint a levegő. Ez ngyanis múlhatatlanul fontos közege annak, hogy minél hamarább kilábaljunk gondjainkból, bajainkból. Ez politikai és gazdasági vonatkozásban egyaránt érvényes. Vessünk végül egy pillantást arra, miként jelentkezik ez a kérdés a csehszlovákiai magyar népcsoporton belül. A gondos elemzés kimutatja, hogy itt sajátos a helyzet. Gazdasági szinten — bátran mondhatjuk — nincs komolyabb panaszra okunk. Magyar dolgozóink az eltelt egy esztendőben, néha kedvet szegő jelenségek nyomása alatt is, meggyőző tanújelét adták annak, hogy a munka kenyerük, vállalják és becsülettel helyt is állnak. Legfeljebb az olyan, néha ugyan indokolt, de mindig az aktivitás kárára menő kisebbségi érzet ellen kell felvennünk a harcot, amely kesernyés éllel „kullzásnak" minősíti a hétköznapok fáradozását. Tudatosítanunk kell végre, hogy általában Is, de ma különösen, éppen ez a „kulizás" fektetheti egészségesebb alapokra egész népgazdaságunkat. Nem lebetünk már annyira elégedettek a politikai, társadalmi aktivitással, bár eredményként könyvelhetjük el, hogy az elmúlt időszakban negatív formákban nem jelentkezett, sőt tavaly tavaszszal volt néhány hónap, amikor a legidőszerűbb társadalmi-nemzetiségi kérdések szélesen gyűrűző, konstrnktfv aktivitást váltottak ki a magyarság körében. Most viszont ismét visszahúzódás, begubózás tapasztalható. Ha valamin, akkor elsősorban ezen kell változtatnunk. Többet kell vállalnánk az állam Irányításából, a közügyek intézéséből. Nem téveszthetjük szem elől, hogy hazánk további fejlődése tőlünk, az e földön élő hatszázezer magyartól ls lügg. s nem utolsó sorban elkötelezett aktivitásunk hőfoka kihat arra Is, hogy mennyiben válnak életes életté létfontosságú nemzetiségi érdekeink is a szövetségi köztársaság Aj feltételei között. GALY IVAN Äsztaivita vagy halogató taktika ? Miközben a dél-vietnami harcterekről csatározásokról érkeznek jelentések, és tovább tart a háború, a párizsi tárgyalásokon tovább folyik az úgynevezett asztal vita. Tudtuk, hogy a vietnami problémát nem lesz könnyű megoldani, a tárgyalások nem lesznek akadálymentesek, azzal azonban nem Igen számoltunk, hogy már a megbeszélések kezdeti stádiumában olyan procedurális vita alakul kl, amely könnyen zsákutcába juttathatja a megbeszéléseket. Hetenként érkeznek Párizsból a Jelentések, hogy még mindig nem sikerült megegyezni a tárgyalóasztal formáját illetően. Talán már a geometria valamenyi rafinált ábrájával megpróbálkoztak, azonban még mindig nem jutottak közös nevezőre. Hírügynökségi Jelentések szerint az amerikai küldöttség a legutóbbi találkozón újabb két variációt terjesztett elő. Egyik javaslata szerint felébevágott körasztalnál helyezkednék el a két-két küldöttség: egyik oldalon az Egyesült Államok és a saigoni kormány, a másik oldalon pedig a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vletnaml Felszabadítás! Front küldöttsége foglalna helyet. Saigon ezt a javaslatot ls visszautasította. Az amerikai lapok arról írnak, hogy Hanoi magatartása miatt nem kezdődnek meg az érdemi tárgyalások. A probléma lényege azonban nem az asztal formájában van, hanem abban, hogy a VDK azt követeli, hogy a Felszabadítást Front egyenjogú partnerként vehessen részt a tárgyalásokon, hiszen DélVietnam lakosságának több mint a fele az ellenőrzése alatt álló területeken él és ezeken a területekén az államhatalmat ls a Front gyakorloja. A saigoni klikk azonban nem akar belemenni, noha Washintgon már hajlandó lenne valami kompromisszumra. Saigoni sajtójelentések szerint az amerikaiak a jelenlegi kormány helyett szívesebben látnának egy olyan garnitúrát, amely hajlandó tárgyalni a Felszabadítást Fronttal. Állítólag több félreállított politikust már kl is szemeltek egy új kormányba. Thleu elnök makacsul ellenzi ezt, és nyomban hazarendelte Párizsból Ky alelnököt, amikor az újságíróknak kijelentette, hogy ő személy szerint kész közvetlen tárgyalásokat kezdeni a Felszabadítási Fronttal. Kérdés, milyen meggondolások késztették Kyt e nyilatkozatra: az amerikaiak saigoni kormány átalakítási tervei, vagy a párizsi tárgyalások teljes megtorpédózása? Még mindig nem világos milyen megoldás híve Nixon, az ÚJ amerikai elnök. Az már valószínűnek látszik, hogy Johnsonnak nem sikerült a párizsi tárgyalásokon eredményt elérnie. A hírmagyarázókat kissé zavarba hozta Nixon elhatározása, hogy a Párizsban tárgyaló amerikai küldöttség élére Cabot-Lodget nevezte ki, aki saigoni nagykövetként a háború kiterjesztésén fáradozott. Nixon helyén hagyla Bunkert, a Jelenlegi saigoni nagykövetet is. Egyes megfigyelők szerint az új elnök ezt azért teszi, hogy az eszkalációban részes politikusok fejezzék be a háborút, és ezzel kivédjék a „héják" támadásait. Ezek persze találgatások. Az elkövetkező hetekben Nlxonnak nyíltabban állást kell majd foglalnia, mivel az amerikai közvélemény már belefáradt a vietnami kudarcokba, és nem akarja, hogy további ezrekkel növekedjék a harmincezres halállista. Sz. B. Az Oj Szó fennállásának 20. Évfordulója alkalmából köztársaságunk elnöke Munkaérdemrenddel tüntette ki lapunkat. Ebből az alkalomból ünnepi estet rendeztek a bratislavai Slovnajt Művelődést Házában, ahol B. Graca elvtárs, az SZLKP Központi Bizottságának titkára átnyújtotta a magas kitüntetést Lőrincz Gyula elvtársnak, az Oj Szó főszerkesztőjének. (Tóthpál Gyula felvétele) A Nemzetközösség kományfőt értekezlete alkalmából mintegy kétezer sötét bőrű tüntető vonult a londoni Hyde Parkból a Downing Streetre, a miniszterelnöki palota elé, hogy tiltakozzék a fajt megkülönböztetés ellen. (AP felv.) m - ^ Jrj r' 1 1 m - ^ <* 'te? 1 tT inl

H B ^MhhbP Uh ľ»ŕ 1 •Hl&Mf 0J3Ž • pr t"1 M „ % % ' ' " : : , ' < | 1' | Vlagyimir Satalov szovjet űrhajós családja körében. (Telefoto: CSTK — TASZSZ) Őszinte levél Párizsba A — Kedves Uraim! Engem nem érdekel milyen lesz az asztal! (International Herald Tribúne)