Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-19 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

(Folytatás az L oldalról) rétegről van szó. Ügy ériem, hogy erre most alkalom és lehetőség nyílott. Másszóval: olyan feltételek kialakításán kell fáradoznunk, amely a politika inasaiból, s a „kétéltűekből" gyakorló politikusokat teremt. A kérdés egy része így hangzik: Mi az író krédója, amikor hivatalosan is politikusnak kényszerül"? Hű maradni önmagamhoz, az írás ABC-jéhez, az igazmondáshoz. © Milyen érzésekkel fogadja ezt a tisztet, s hogy értékeli azt a tényt, hogy a „megfelelő" képviselet elve alapján a törvényhozó és a legfelsőbb végrehajtó szervben a nemzetiségek képviselői — ismét — „helyhez* jutottak? — Az érzéseim? Furcsák, szorongatóak. Egyszerűen nehéz hozzászokni a miniszterség gondolatához és tényéhez. Szeretnék kényszerszünetek nélkül gondolkozni, kizárni a „lehet, nem lehet, szabad, nem szabad, he-, lyes, nem helyes" késleltető momentumait. A megfontoltság szükséges, de nem válhat tanácstalan fontolgatássá. Ez a tisztség határozottságot is követel, döntéseket s olykor egyértelmű állásfoglalást. Ez másféle tárgy és fogalomkör, mint amiben eddig éltem. Aklimatizálódnom, szoknom, tanulnom keU ezt a másféle világot. De azt hiszem, hogy nem az én naiv érzéseim a fontosak, hanem e tisztség számunkra lefordítható jelentése, értelme. — A kormánynak vannak örökölt reszortjai, (az SZNT megbízotti hivatalai), amelyek minisztériumokká alakultak. S vannak teljesen kezdő részlegek. Ilyen elölről, a semmiből kezdés az én munkaköröm is. Nincs elődöm, nem örököltem sem jót, sem rosszat. Funkciómat így jelölték: tárcanélküli miniszter. Ebből kifolyólag tréfa tárgya is lettem, elmondtak „munkanélkülinek", ragasztván rám sokféle kedvezőtlen jelzőt No, de nem ezen múlik. Konkrét munkaköröm a n e mzetiségek ügyének gondozása. Nem szeretnék senkiben hamis illúziókat kelteni, ígérgetni sem akarok. Magam is várakozással tekintek e megbizatás elé. Viszont a kételyeken, a várakozáson s az ellentéteken túl, "ez mégiscsak lehetőség, több lehetőség. Ezáltal alkalom nyílik arra, hogy a Szlovákiában élő nemzetiségek — magyarok, ukránok — ügyel a kormány szintjén ítéltessenek meg. Ez pedig nem mellékes. Gondoljunk csak az elmúlt évek beadványaira, s e kérvénybeadványok sorsára. Míg az államigazgatás, a különböző szervek, intézmények útvesztőiben egy-egy jogos követelés vagy javaslat célhoz ért volna, elsorvadt, megöregedett, meghallgatása előtt ad acta került. Az SZNT-ben, valamint a kormányban elért pozícióink jelentése elsősorban abban van, hogy ügyeinket, megoldatlan problémáinkat közvetlenül, „áttételek" nélkül terjeszthetjük a szloválc államvezetés csúcsszervei elé. Másodszor: pozícióink, s helyzetünk intézményes megoldása révén az örökös védekezés helyett, aktív részesei lehetünk az állami politika alakításának. Harmadszor: a pozíciók, tisztségek mögött lássuk, értelmezzük a folyamatot is. Nevezetesen: az irodalom, az újságírás, a népművelés, a népművészet, a pedagógia kétévtizedes fejlődése szükségessé tette, elősegítette egy nemzetiségi-politikai- program megfogalmazását. Voltaképpen innen származik jelenlegi tisztségviselőink „kétéltűsége" is. Kultúránk fejlődésének folyamatában alakult ki a művész-politikus, az irodalmár-politikus, a népművelő-politikus tipusa. Politikus rétegünk kialakulásával szükségszerűen létrejön a kultúra és a politika bizonyos fokú „műfaji" differenciálódása. Ez azt jelenti, hogy az irodalmunk irodalmibb, a népművelés közelebb kerül önmaga törvényeihez stb. Negyedszer: az elmúlt esztendő egyik nagy hozadéka számunkra, hogy felerősödött a csehszlovákiai magyarság politikai érdeklődése, 'érzékenysége. Közvéleményünk éber, figyelő közvélemény lett. Lehet, hotfy magam ellen is beszélek, de ha a demokratizmust komolyan gondoljuk, elengedhetetlenül szükséges, hogy ez a figyelő közvélemény állandó „nyomás alatt" tartsa politikusait, politikánkat. A számotadósnak, a felelősségrevonásnak, „a nyitott ajtónak" szerintem fendsžeirré kell válnia a közéletünkben. Nagy baj lenne, ha megszédülnénk a címektől. A pozíciót, a funkciót, én eszköznek, lehetőségnek, előfeltételnek és szolgálatnak tekintem. Minden tisztség anynyit ér, amennyit eszménk, ügyünk előbbre vitelének használ. © A nemzetiségi alkotmánytörvényben számunkra hátrányosnak mutatkozik, hogy az elfogadhatónak és demokratikusnak tekinthető arányos (tehát lélekszám szerinti) képviselet helyett csak „megfelelő" képviseletről van szó. Ez ugyanis különbözőképpen magyarázható. Vajon a készülő konkrét törvények, intézkedések a valós helyzetből, abból a tényből indulnak-e ki, hogy magyarság a legszámottevőbb nemzetiség az ország, ban, tehát a jogos követelményeket tartják-e szem előtt, vagy csupán a szubjektívan értelmezhető „megfelelőket"? — A nemzetiségekről szóló alkotmánytörvény eredeti, általunk javasolt szövegében az arányos (a lélekszám szerinti) képviselet elve szerepelt. Ezt demokratikus, igazságos, helyes elvnek tartom. A „helycsere", azaz a megfelelő képviselet elve akaratunk ellenére került az alkotmánytörvénybe. A további törvények kidolgozásánál én az eredeti, tehát az arányos képviselet elvéhez tartom magam. Lehetőségeink szerint ezt kívánom érvényesíteni. 0 Lehetséges, hogy mikorra ez a beszélgetés megjelenik, már több dolog ismertté válik. Mégis megkérdezném: az elmúlt hetekben a nemzetiségek képviselői több ízben találkoztak a politika és közélet képviselőivel. Milyen jellegűek voltak ezek a megbeszélések, esetleg milyen megállapodások születtek? — Az elmúlt napokban több ízben is folytattunk megbeszéléseket további pozíciók betöltését illetően. Véle1 „Építsd világod: lenn a mélyben tervezi lombját a gyökér;' tudatos rendszere készen, mire győztesen fénybe ér". (VÁCI MIHÁLY) DOBOS LÁSZLÓ miniszter A • m • • • «• ményünk szerint szükséges, hogy a számunkra kulcsfontosságú minisztériumokba magyar nemzetiségű miniszterhelyettesek kerüljenek. A kormány elnökével, Štefan Sádovský elvtárssal elvben megegyeztünk abban, hogy az oktatási, a művelődési, a mezőgazdasági, az egészségügyi minisztériumokba magyar miniszterhelyettesekre, valamint a belügy, az építésügyi minisztériumokba vezető beosztású elvtársakra teszünk javaslatot. Remélem, hogy javaslatainknak sikerül érvényt szerezni. Q Az SZNT Nemzetiségi Bizottsága által a nemzetiségi kérdés intézményes rendezését célzó, a közelmúltban elfogadott törvényjavaslat reálisnak, ugyanakkor a mai igények szempontjából megfelelőnek látszik. Az augusztust megelőző, nemzetiségek ellen irányuló szinte szervezettnek mondható kampány tekintetnélkülisége, s az azóta tapasztalt félmegoldások azonban szkeptikussá tesznek bennünket. A jogok és kötelességek értelmezésének egyenlőtlen mércéje nemcsak sértő, de az egységet s a kibontakozást hátráltató is. Hogy tekint ön erre a kérdésre s hogy ítéli meg a jövőt? — Az augusztus előtt fejünkre olvasott vádakra augusztusban, de azóta is a csehszlovákiai magyarság méltó választ adott. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Ha visszagondolok arra, hogyan és mivel kezdtük a 68-as évet s azt összehasonlítom jelenlegi helyzetünkkel, nem vagyok borúlátó. Helyzetünk rendezése megítélésem szerint valahol a félúton tart összegező, érdemleges véleményt csak azután mondhatunk, ha elképzeléseink, javaslataink további részét is sikerül realizálnunk. Annak a mechanizmusnak, amit elképzeltünk, még csak néhány kereke forog. Érthető, hogy sok emberben ez a lehangoltság, a hiábavalóság, s a tehetetlenség érzését váltja ki. Olyan vélemények is elhangzanak, hogy amit „kaptunk" az semmi. A lekicsinylő véleményekkel, a „minden hiába" elvével nem értek egyet. Ha ennek adnánk helyet, akkor fel kellene adnunk céljainkat. A lemondást nem ismerem el, a küzdelmet igen. Az Ígéretek, a fogadkozások helyett szívesebben mindnyájunkat érintő eredményekről adnék számot. A jó „zárszámadás" reményében hiszek abban, hogy amit célul tűztünk magunk elé: helyzetünk társadalmi — nemzeti rendezése, — sikerül. @ Végül egy személyes jellegű kérdés: A politikusnak jut-e ideje arra, hogy benne az író, tehát a művészi alkotómunka is szóhoz jusson. Közelebbről: milyen tervei, elképzelései, dédelgetett álmai vannak e téren? — írásra nincs időm, sajnos, az olvasásra is kevés óra jut. Dédelgetett terveim, álmaim? Szabadidő, nyugalom. Csavarogni, „civilként" járni-kelni, szemlélődni, figyelni, aztán írni.. . Belátható időn belül alkotószabadságra kényszerülni. O Van-e még valami mondanivalója az olvasók számára? — Sok táviratot, üdvözletet, jókívánságot hozott a posta. Sajnos, mindegyikre képtelen vagyok válaszolni. Akik őszintén mondták, amit kívántak, azoknak ezúttal becsülettel köszönöm. Az előlegezett bizalomra igyekszem rászolgálni. A sok távirat közül egy viszont nagyon fájt. Helmecről küldték, szülőfalu — városomból. A távirat aláírása így szólt: „volt helmeci barátaid." Azóta sem tudom, miért csak „v o 1

1", miért csak volt barátaim? NEM ÉRTEM... FÓNOD ZOLTÁN I M — m, i i Í# : i : Ä i i.fiV: t ' > „ - i* J c: -í::.; : ^ i::.: . : • V/ Í^SšSF . š** ' m • je 'JMMÍIM > ' ' ' * ', "" S i <> * : iéhhhni ül XANTUS GYULA (MNK): KŐBÁNYA