Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-18 / 15. szám, szombat

ALEXANDER DUBČEK ELVTÁRS B E S Z I D E (Folytatás az 1. oldalról) akkor, ha tudatosítjuk, nap­jaink feladata az embereket megnyerni a gazdaság és a tár­sadalmi élet más szakaszal sür­getően Jelentkező feladatai­nak tevékeny megoldására. En­nek a feladatnak a teljesítését nem halogathatjuk, ha nem akarjuk, hogy további súlyos politikai bonyodalmakra kerül­jön sor, amelyek veszélyeztet­hetnék a társadalom további fejlődését. Ezt az utat tartottuk eddig és a Jövőben is egyedül helyesnek. Nincs más reális változat, amely biztosíthatná a Január utáni po­litika folytatását. Csak azzal a változattal számolhatunk, ame­lyet a párt akcióprogramja, a CSKP Központi Bizottságának májust, novemberi és decembe­ri határozata körvonalaz. Mi folytatni kívánjuk ezt a politi­kát Ez elsőrendű célkitűzésünk. A legutóbbi időszak fejlemé­nyei is bizonyították, hogy erre lehetőségünk és erőnk is van. Lehetőségeinkkel és erőnkkel élnünk kell, hogy következete­sen és egységesen haladhassunk előre. Nyugtalanítanak bennünket a szélsőséges nézetek Az első pillanattól kezdve tu­datában voltunk annak, hogy nem lesz könnyű érvényesíteni a novemberi és a decemberi plenáris ülés irányvonalát. Szá­mos tisztázatlan kérdés merül fel, esetenként találkozunk a kommunisták egy részének vagy a pártonklvülieknek egyet nem értésével. Mindez érthető, és jól tudjuk, hogy sok munkát, időt igényel, amíg sikerül el­oszlatnunk a kétségeket és meggyőznünk az embereket. Nyugtalanítanak bennünket azonban a szélsőségek, a be­csületes emberek kispolgári ra­dikalizmussal való félrevezeté­sének törekvései, az ultimatív Jellegű követelmények, amelyek közvetlenül vagy közvetve, tu­datosan vagy tudat alatt vlsz­szautasítják augusztus után választott utunkat. Ugyanakkor azonban képtelenek javaslatot tenni a Január utáni politika folytatásának valamilyen más reális változatára. Hallgatnak a Központi Bizottság határoza­táról, és a benne megszabott feladatokat Ismételten követel­mények formájában vetik fel. Az ilyen törekvéseket és kö­vetelményeket elemezve nyil­vánvalóvá válik, hogy enyhén szólva, nem reálisan és helyte­lenül mérik fel a társadalmi szükségleteket, visszavetnek bennünket olyan ellentmondá­sok és problémák szakaszába, amelyeket a novemberi határo­zattal már nagymértékben áthi­daltunk. Január utáni politikánkat és annak a további munkára vonat­kozó iránymutatását a szubjek­tív elképzelések és célkitűzések alapján kiválasztott néhány mo­mentumra szűkítik le. Leki­csinylik azokat a kétségbevon­hatatlan eredményeket, ame­lyeket augusztus óta az akció­program valóra váltásában el­értünk, és olyan nézeteket táp­lálnak, hogy a novemberi hatá­rozat ellentmondásban áll az akcióprogrammal. Újra napi­rendre tűzik a már megoldott *agy a megoldás stádiumában levő problémákat, illetve az olyan feladatokat, amelyeknek teljesítését a Központi Bizott­ság novemberi és decemberi ülésén egyértelműen szorgal­mazta, s amelyek megoldására hamarosan sor kerül. Érthetetlen okokból nyílt ka­pukat döngetnek, pl. olyan kér­désekben, amilyen a gazdasági reform folytatása, a dolgozók tanácsaival, a vállalatok helyze­tével kapcsolatos kérdések vég­leges rendezése, a rehabilitálás befejezése, a szocialista törvé­nyesség betartása stb. Ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak a Központi Bizottság határozatai, megoldásuk előtt állunk, 111. ez folyamatban van. A radikális követelmények és Jelszavak az ilyen emberek kö­rében illúziókat hívnak életre és bizalmatlanságot keltenek a párt becsületes célkitűzéseivel szemben. A dolgok logikájánál fogva — tekintet nélkül az Ilyen nézetekhez csatlakozó emberek szándékára — az ilyes­mi arra vezet, hogy ellentétbe kerülnek a párttal és egész Ja­nuár utáni politikájával. Ha eh­hez még hozzátesszük, hogy az ilyen törekvések a Nemzeti Front létező politikai mecha­nizmusának keretén kívül ta­pasztalhatók, és céljuk nyomást gyakorolni a Központi Bizott­ságra, valamint az állam veze­tőségére, akkor ebből le kell vonnunk azt a következtetést, hogy ellenzéki politikai áram­lat kialakulásának veszélye fe­nyeget. Nem kell élénk fantázia an­nak elképzeléséhez, hova Jut­nánk, ha ezen a téren nem lép­nénk fel elég következetesen és határozottan. Súlyos társadalmi konfliktusok robbannának ki, és nem habozom kimondani, hogy ez lehetetlenné tenné ép­pen annak a politikának a foly­tatását, amely valamennyiünk szívügye — a január utáni po­litika folytatását. Néhány megjegyzést szeret­nék tenni a Szövetségi Gyűlés elnöki tisztségének betöltése körül kibontakozott viták mar­gójára. Ez a kérdés egy nagyon intenzív politikai kampány tár­gya lett akkor, amikor a decem­beri plenáris ülés döntése alap­ján foglalkozni kezdtek vele az illetékes nemzeti, párt- és álla­mi szervek. Annak ellenére tör­tént ez így, hogy a decemberi plenáris ülésen világosan ki­mondottuk: nem gondolunk sem arra, hogy Smrkovský elvtárs távozzon a politikai életből, sem arra, hogy megfosszuk őt vezető párt- és állami tisztsé­geitől. Černík elvtárs erről az állás­pontunkról karácsonyi beszédé­ben tájékoztatta az ország la­kosságát. Minden bizonnyal fo­gyatékosság, hogy a propagan­dában és a sajtóban nem értük el ennek az álláspontnak a megfelelő népszerűsítését. Ez azután lehetővé tette, hogy né­hány napon belül kibontakozott az emberek tájékozatlanságára és az attól való aggodalmukra építő mozgalom, hogy Smrkov­ský elvtársat eltávolltfák a po­litikai életből. Ezt a kérdést végül is meg­egyezés útján rendeztük, s a párttagságnak, valamint a pár­tonkívülieknek döntő része ked­vezően fogadta az elnökség Ja­vaslatát, Colotka elvtárs Jelölé­sét. Tény marad azonban, hogy az ezt megelőző kampányban, a párt- és a szakszervezeti tagság tömegeinek becsületes szándé­kai mellett, megnyilvánultak az eltérő célt követő szélsőséges irányzatok is, amelyek nem az emberek zömének a január utá­ni politika valóra váltásával kapcsolatos aggodalmait osztot­ták, hanem el akarták vonni a figyelmet a CSKP Központi Bi­zottsága novemberi és decem­beri plenáris ölése határozatai­nak valóra váltásától. Általáno­san azt mondhatjuk, az utóbbi hetek tapasztalatai arról tanús­kodnak, hogy a Központi Bizott­ság novemberi határozatával el­lentétben álló minden törekvés — s ebből a szemszögből nézve végső soron nincs különbség e törekvések különféle árnyalatai között — akarva, akaratlanul azt szorgalmazza, hogy kataszt­rofális összecsapásra kerüljön sor. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy — szándékosan vagy meg­gondolatlanságból — olajat ön­tenek a tűzre a pártszerveze­tekben köröztetett, nem legális anyagok szerzői is. A Központi Bizottság elnöksége megtette a szükséges intézkedéseket. Több fzben figyelmeztette a kerületi és a Járási pártbizottságokat, hogy ne tartsák legálisaknak az olyan anyagokat, amelyek nin­csenek összhangban a pártszer­vek eljárásával és munkájával. A legfrissebb példa erre az a kísérlet, hogy Illegálisan meg­jelentessenek egy Smrkovský elvtárs lejáratására irányuló és már a Központi Bizottság el­nökségének nyilatkozata után kinyomtatott brosúrát. A végre­hajtő bizottság ezt visszautasí­totta, elhatározta a maidnem ötvenezres példányszám össze­zőzását és az eset kivizsgálását. Határozottan fellépünk minden Ilyen akció és anyag ellen, amelyet a párt politikájával el­lentmondásban adnak ki és ter­jesztenek. Az ilyen szélsőséges megnyilvánulások egymást köl­csönösen támogatják és veszé­lyeztetik egységes fellépésün­ket. Sohasem kételkedtünk abban, hogy az ilyen vagy amolyan kérdéssel kapcsolatban bíráló fenntartásokkal vagy kétségek­kel élő emberek zöme becsüle­tesen elkötelezett, és meggyő­ződésük, hogy Jó ügyet szolgál­nak. Az ilyen emberekkel bizo­nyára megértjük egymást, amennyiben a soron levő Idő­szakban meggyőzzük őket a párt Központi Bizottságának fő célkitűzéseiről, stratégiai el­képzeléseiről és a január utáni politika megvalósítására tett taktikai lépéseiről. Nem té­veszthetjük azonban szem elől azt a tényt, hogy a politikai kampányok kibontakoztatása lehetővé teszi a szélsőséges erőknek, a kalandor hajlamú embereknek, sőt a programsze­rűen szocializmusellenes erők­nek is az idegesség, a párt és a január utáni program megva­lósítására irányuló eltökélt tö­rekvésével szembeni bizalmat­lanság kiváltását. Erre a célra mindent ürügyül használnak fel. A társadalmi szervezetekben dolgozó kommunisták felelőssége Az általam említett jelensé­gek elsősorban azért lehetnek nagy befolyással a társadalom­ra, mivel visszhangra találnak a tömeges hírközlőeszközökben. Nem kell újra hangsúlyoznunk a Központi Bizottságnak és el­nökségének álláspontjait, ame­lyeket nemegyszer kifejezésre juttatott a tömeges hírközlő­eszközök címére. Tiszteljük be­csületes dolgozóik törekvését, hogy rátaláljanak a CSKP Köz­ponti Bizottsága határozatainak és a Január utáni politika gya­korlásának útjára. Becsüljük őket a párt törekvésének támo­gatásáért s azért, hogy felelős­ségteljesen igyekeznek érvé­nyesíteni a hírközlőeszközök szerepét a társadalom demok­ratikus életében. Ugyanakkor azonban nem téveszthetjük szem elől, hogy ezekben az esz­közökben előfordulnak eltérő politikai koncepciók is, segítsé­get nyújtanak a párt célkitűzé­seivel ellentmondásban álló vagy a párt Központi Bizottsá­ga elképzeléseinek valóra vál­tását akadályozó kampányok szításában, amelyek szüntelenül aggodalmakat és kétségeket váltanak ki a közvéleményben. Ezért ha a jelenlegi helyze­tünkből meg akarjuk találni a pozitív kiutat, feltételnül szük­ségesnek tartjuk a novemberi határozat azon részének a tel­jesítését, amely a tömegtájé­koztató eszközökre vonatkozik. Azt sem téveszthetjük szem elől, hogy bennünket nyugtala­nító nézetek kerültek felszínre az elmúlt feszült napokban né­hány szakszervezeti szövetség alakuló kongresszusán is. Öröm­mel fogadjuk a szakszervezetek önálló társadalmi aktivitásának felélénkülését, amire éppen a CSKP Központi Bizottsága ösz­tönzött, s amiben a Január utá­ni fejlődés eredményét és ré­szét látjuk. Csak örömmel fo­gadhatjuk azt a támogatást, amelyben a szakszervezetek ré­szesítették a január utáni poli­tikát, és a párt Központi Bi­zottságának novemberi, vala­mint decemberi ülését. Okul­nunk kell azonban a közelmúlt tapasztalataiból és sokkal na­gyobb figyelmet kell szentelni a szakszervezeti szervezetekben éveken keresztül elhanyagolt meggyőző munkának. Elsősorban a szakszervezeti mozgalomban dolgozó kommu­nisták segítségétől függ, hogy a szakszervezetek politikai aktivi­tása tartős. pozitív eredmények­kel járjon, amelyek Javára vál­nak a társadalomnak és magá­nak a szakszervezetnek is. A kommunistáknak, éppen a Ja­nuár utáni politika érdekében, ezen a talajon is védelmezniük kell és meg kell valósítaniuk a párt irányvonalát. Ugyanez vonatkozik a kom­munistáknak az Ifjúság és fő­ként a diákság körében végzett munkájára. Az egész Január utá­ni fejlődés igazolta, hogy az if­júságnak, a munkásoknak, a földműveseknek, az értelmiség­nek és a diákságnak zöme ls fokozatosan elfogadta a CSKP Központi Bizottságának január utáni politikáját, és tevékenyen síkraszállt mellette. Ugyanez vonatkozik a párt Központi Bizottsága augusztus utáni időszakban gyakorolt poli­tikájának támogatására ls. A fiatalok aktív magatartással fo­gadják a Központi Bizottság határozatait, a párt és a társa dalom bonyolult problémáinak megoldására Irányuló törekvé­seit, azt a célkitűzését, hogy a további időszakban is valóra váltsa a január utáni politika alapvető feladatait. A fiatalok ezzel továbbra is kifejezésre jut­tatják Csehszlovákia Kommu­nista Pártja iránti pozitív ma­gatartásukat. Ez azonban nem mentesít bennünket attól, hogy megfontolt, tapintatos, s ugyan­akkor elvszerű, türelmes politi­kai tevékenységet fejtsünk ki az Ifjúság körében. A pártmun­kának ebben a nehéz szakaszá­ban, a pozitív vonások ellenére, a diákmozgalom soraiban is megnyilvánultak törekvések, hogy olyan radikális platform­ra helyezzék a diákságnak ál­talában pozitív elkötelezettsé­gét, amely a diákmozgalmat rá­bírná a párt fellépésével ellent­mondásos útra. Az anarchia és a szélsőséges politika ugyan felszíthatja a szenvedélyeket, de következmé­nyében súlyosan megkárosíthat­ja azt, ami az ifjúság döntő többségének is szívügye, vagyis a január utáni politika alapve­tő kérdéseinek gyakorlati ren­dezését. Annak érdekében, hogy meg­találjuk az adott helyzetből ki­vezető utat, és elkerüljük az olyan jelenségek ismétlődését, amelyek megbontják a párt fel­lépését a Január utáni politika érvényesítésében, választ kell adnunk elsősorban arra a kér­désre, hogy milyen objektív okok magyarázzák az általam említett irányzatoknak a közvé­lemény általi bizonyos támoga­tását. Nem elég annak megál­lapítása, hogy csak kisebb-na­gyobb csoportokról van szó, amelyek képesek a közvéle­mény félrevezetésére. Ezzel le­egyszerűsítenénk a helyzetet, és helytelen következtetésekre Juthatnánk. A mostani politikai életünkben ható objektív tényezők Milyen objektív tényezők hat­nak mostani politikai életünk­ben? Legalább néhányat meg­említek közülük. Elsősorban a felbolygatott nemzeti érzelmek, valamint azok a kérdések, amelyeket különféle okok miatt eddig még nem oldottak meg, s ezért feszült helyzetet terem­tenek és olyan problémákat idéznek elő, amelyekről az elő­zőkben szóltam. További ténye­ző az embereknek eddig le nem küzdött aggodalma, hogy leté­rünk az 1968 januárjában meg­kezdett politika útjáról. Aztán itt van a bizonytalan jövőtől való félelem. Ha ezenkívül még figyelembe vesszük a bonyo­lult gazdasági helyzetet, a kü­lönféle szociális feszültséget, a társadalmi rendezés intenzív megváltozásának méreteit, ak­kor látjuk, reális helyzetünk­ben sok lehetőség nyílik arra, hogy a szélsőséges politikai akciók érdekében visszaéljenek az emberek érzéseivel. Ezért lehetünk különös Jelenségeknek a tanúi: a különféle szélsősé­ges akciók és kampányok nem a párt politikájának elutasítása jegyében folynak, hanem ellen­kezőleg úgy, mintha ezt a po­litikát támogatnák, és a külön­féle álláspontokat, a politika egyedül Igazi, el nem ferdített megnyilvánulásának kiáltják ki. Ugyanakkor ezek következ­ményeikben sokszor ártanak a január utáni politika érdekei­nek. Pártmunkánk számára milyen következtetéseket vonunk le mindabból, amit a politikai helyzetről, a társadalmi fe­szültség és konfliktusok szub­jektív és objektív oldalairól el­mondtam? A gyakorlatban ez minde­nekelőtt azt jelenti, a Közpon­ti Bizottság novemberi és de­cemberi határozatainak teljesí­tésével szüntelenül bizonyítsuk és igazoljuk: folytatjuk a ja­nuár utáni politikát. És ezt csakis azzal az aktív eljárással tehetjük, amelyet a párt a Köz­ponti Bizottság novemberi és decemberi plenáris ülésein tűzött ki. A gyakorlatban kell bebizonyítanunk, hogy a no­vemberi határozat nem az ak­cióprogram tagadása, hanem teret és tartalmat ad e prog­ram megvalósításának, ha egyes részeit pontosabbá is te­szi. Ezt egyébként a Központi Bizottság áprilisi plénuma és a kongresszus előkészítése is feltételezte. Most kimondottan az egyes feladatok valóra vál­tásának üteméről van szó. Ezt a pontos meghatározást a Je­lenlegi politikai feltételek kel­lő mértékben megindokolják. Erről azonban nemcsak e po­litika iránti hűségnyilatkozattal lehet meggyőzni az embereket, hanem mindenekelőtt konkrét tettekkel, a társadalmi fejlő­dés sürgős feladatainak teljesí­tésével. Bízom benne, hogy a párt és a közvélemény elisme­ri, ehhez bizonyos időre van szükség, amennyiben az egyes feladatok kidolgozása során el akarjuk kerülni a szubjektív hibákat és fogyatékosságokat. Gondosan olyan eljárást kell választanunk, hogy intézkedé­seink, a nyilvánossággal való kapcsolataink formái a lehető legrugalmasabbak legyenek, és így megőrizzük a folytonossá­got mindazzal a pozitív ténye­zővel, mely január után ki­fejlődött, s kiküszöböljük a ne­gatív Jelenségeket, amelyekre a Központi Bizottság májusi és novemberi plénuma rámutatott, s egyszersmind rákapcsolód­junk a húszéves szocialista épí­tőmunka valamennyi pozitívu­mára. Anélkül, hogy elvi pozí­ciónktól a legkevésbé is eltér­nénk, óvakodnunk kell mindat­tól, ami az emberekben indo­koltan vagy indokolatlanul bi­zalmatlanságot keltene vagy aggodalmat okozna, hogy fel­éledhetnek a régi, merev, ma­radi, gyakran deformálódótt módszerek, és a fejlődés által túlhaladott gyakorlat. Amiből ki kell indulnunk Ma egész politikai tevékeny­ségünkben a következőből kell kiindulnunk: nemcsak azt kell megmondanunk, mi ellen va­gyunk, habár erre is feltétle­nül szükség van, hanem első­sorban, és ezt ki akarom emel­ni, világosan meg kell mutat­nunk miért harcolunk, milyen pozitív feladatok és célok felé akarjuk a népet vezetni. Csakis ezen az alapon egyesíthetjük a kommunistákat, és tudjuk bebi­zonyítani a gyakorlatban, ki hogyan gondolja a CSKP Köz­ponti Bizottsága irányelveinek megvalósítását, ami alatt a ja­nuár utáni politikát értjük. Csakis ezzel a pozitív, előre mutató programmal lehet egye­síteni a népet. A helytelen nézeteket és kö­vetelményeket ls elemezni kell, fóként ha a közvélemény vala­mely részében támogatásra ta­lálnak. Meg kell vizsgálni őket, hogy esetleg nem tartalmaz­nak-e ésszerű elemeket, s ke­resni kell pozitív megoldásuk lehetőségeit. A csupán szóbeli elítélés még akkor sem elegendő, ha kimondottan pártpolitika-elle­nes nézetekről van szó. Ebben az esetben ls kl kell fejtenünk és meg kell indokolnunk, miért tartjuk az adott nézetet vagy követelményt helytelennek, il­letve megvalósíthatatlannak. Csupán így tudjuk politikailag elszigetelni a valóban idegen, ellenséges elemeket, akik ki­használják politikai és szerve­zési munkánk minden gyenge pontját. A párt, politikáját és tevé­kenységét semmiképpen sem értelmezzük deffenzíven, mint az adott állapot megvédelme­zését, hanem kimondottan of­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom