Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-08 / 339. szám, Vasárnapi Új Szó

AMIKOR NEM IBI LL .EN A MÉRLEG SERPENYŐJE N

emrég a losonci állomáson egy fiú, * egy lány párbeszédére figyeltem föl... Közel álltak hozzám, és olyan érdekes dolgokat mondtak, hogy akaratlanul hegyezni kezdtem a fiilem. Mindketten szülőfalujukba — Ragyolcra igyekeztek. Vagyis a „világ végére", ahol „dögunalom" vár rájuk. Azért „dögunalom" — (bocsánat az idézett kifejezésért) —, mert a mozi nem játszik, a könyvtár legérdekesebb könyveit már régen kiolvasták, kulturális élet alig van, hiszen a fiatalokat nem szívesen engedik be a kultúrházban levő klubhelyiségbe, s ha nagynehezen bejutnak, este kilenckor kizavarják őket... A hallottak felcsigázták érdeklődésemet. Néhány nap múlva Ragyolcra ntaztam. „Nem értenek meg minket" Elsőnek B e n c sík Zoltánt, a CSISZ helyi szervezetének elnökét kerestem fel. — Az utóbbi időben, bármihez fogtunk, falakba ütköztünk — mondja. — Fogalmam sincs, hogy miért? Legutóbbi rendezvényünk egy esztrádműsor volt, melyre csak nagyon kevesen jöttek el. A közöny bénítólag hatott ránk. Munka, fáradtság kárba veszett. Kevesen támogatnak Igazán, többen bírálnak. Egyszerre nem értenek meg minket. A meg nem értést valahogy még elviselnénk, de hogy félreértenek, az bizony rosszul esik. Például áprilisban egy alkalommal gyűlést tartottunk. Megbeszéltük a május elsejei felvonulást, és megtárgyaltuk az akcióprogramot. Összejövetelünk már a vége felé közeledett, amikor megérkeztek a helyi pártszervezet tagjai, akik szintén gyűlésre jöttek. Kijelentették, hogy akit érdekel, az maradhat. Egy dargbig még maradtunk. Mire az akcióprogram ismertetésére került a sor — melyet mi már előzőleg megvitattunk —, eléggé előrehaladott volt az idő. En felálltam, és távoztam. Nem tehetek róla, hogy a többi CSISZtag követett. Csak másnap tudtam meg, azt beszélik rólam, hogy az akcióprogramot tárgyaló pártgyűlésről kivezényeltem a fiatalokat. Ami történt, minden hátsó gondolat nélkül történt. Később, amikor felvetettem, hogy jó volna csatlakozni a klubmozgalomhoz, rámfogták, hogy apolitikus vagyok. Arra senki sem gondolt, hogy a klub érdekkörei erősebb vonzást gyakorolnának a fiatalokra... Eddig az volt a szokás, hogy meghívóinkat az iskolások hordták szét a faluban. Most a taf I s Bencsik Zoltán: „Nem akarok többet vállalni, mint amennyit birok ..." nító visszaküldte őket. Az indok: hordjuk szét magunk, nem lesznek a szolgálóink. Nehéz a fiatalokat összehívni, csak este nyolc óra után gyülekeznek a klubhelyiségben. Kilenckor mégis kizavarnak minket, a házirendre hivatkozva. Valahogy minden az én vállamra szakadt. Szervezetünk titkárnőiéről kiderült, hogy két év óta egyetlen jegyzökönyvet sem továbbított a járást titkárságra. Ilyen körülmények között aligha lehet eredményesen tevékenykedni. Most szinte hallom, amint rámfogják majd, hogy meghátrálok. Ugyanis lemondtam. Komoly okom volt rá. S nem akarok többet vállalni, mint amennyit bírok. Az olvasóteremről álmodni sem mernek A kedvemért, és azért, hogy a tagok véleményét ls meghallgassam, összehívott egy röpgyűlést. A fiatalok jköztük 0 j p ál Eva, Bencsik Mária, Bandür Gyula

f elmondták, hogy Bencsik Zoltánnal mindvégig meg voltak elégedve, és őszintén sajnálják, hogy meg kell tőle válniuk. A kultúrház klubjában nem érzik jól magukat, a takarítónő beleszól a szórakozásukba, és este kilenc órakor kizavarja őket, mert be akarja zárni a kultúrotthont, mondván: „Nem leszek jenn miattatok éjfélig

ľ Ha pedig a kölcsönkért épületkulcsot este tízkor elviszik a lakására, akkor azért haragszik, hogy felköltötték. Kiabál velük, és azon sopánkodik, hogy mennyit kell utánuk takarítani. A nagyterem takarításáért külön ötven koronát kér, pedig ők maguk ls kisöpörnék. Tény az, hogy Mari néni viselkedésével elriasztja a CSISZtagokat. Hová menjenek, mikor a mozit is beszüntették. A kultúrház nagyterme kihasználatlanul áll, s ha a könyvtárat áthelyeznék a klubhelyiségbe, a megüresedett szobát vetítőkamrának lehetne használni, s megkezdődhetnének a filmelőadások. Igaz, ők így jóformán kiszorulnának, de Ideiglenesen, amíg a könyvtárt megfelelően elhelyeznék, ez is megoldás volna. Szeretnének egy olvasótermet fa könyvtár zsúfolt, nehéz válogatni, a kötelező olvasmányokat a füleki könyvtárból kell kikölcsönözni), de erről álmodjii sem mernek. A fiatalok túl okosak Az olvasóteremnek és egy tágasabb könyvtárnak nemcsak a fiatalok, hanem Csaba Ferencné könyvtáros és huszonkét állandó felnőtt olvasója is szívből örülne. A jelenlegi körülményekkel elégedetlen. 3100 kötetet tart nyilván. A múltban 4500 koronát kapott a járási szervektől vásárlásra. Ez évben már a HNB költségvetéséből kellene fedeznie. Az első félévben sokáig egy fillért sem látott, nemrég kapott 1500 koronát apró kiadásokra (levelezés stb.). Amikor a HNB-n ezt szóvá teszi, azt felelik neki, minek évente új könyveket vásárolni. — Mi a véleménye a CSISZ helyi szervezetéről és munkájáról? — A fiatalok „túl okosak", nem szeretnek senkit sem meghallgatni. Mit mond a pártelnök? Csaba Ferencnétöl egyenesen Magyar József hez, a helyi pártszervezet elnökéhez megyek. Szeretném végre tisztázni azt a bizonyos „kivonulást". Nem sikerül. — Sajnos nem voltam jelen azon a gyűlésen. Utólag értesültem a kínos jelenetről. Igaz, nem hívták meg őket, de ha már ott voltak, maradhattak volna. Ha pedig távozni óhajtottak, ezt megtehették volna néhány elnézést kérő és magyarázó szó kíséretében. A történteket különben már tisztáztuk a fiatalokkal. Bencsik Zoltán szépen vezette őket, de mióta bizonyos távlatai nyíltak (az újjáalakult nagykürtöst járásba megy dolgozni] hetenként lemond. A szervezet így alig csinál valamit. Jellemző rájuk a szalmalángszerű föllángolás. Valahol hiba van. Azelőtt százon felül volt a CSISZ-tagok száma Ragyolcon. Most huszonötén vannak. Pedig brigádokra sem kell járniuk, mint régebben. Azt sem helyeslem, hogy politikai vonalon alig ténykednek. „Mindig az kell nekik, ami nincs" További utam Bódi Gyula, a HNB elnökéhez vezetett. — A falu új utat kapott, melynek építése közben néhány épületet le kellett bontani, köztük a régi üzletházat is — mondja az elnök. — A Jednota felszabadulás óta mindig könnyen jutott üzlethelyiséghez. Megígérték, hogy 1969-ben végre hozzáfognak az új üzletház építéséhez. Nem akartuk, hogy lakosaink Fülekre járjanak különböző szükségleti cikkekért, ezért az üzletházat átköltöztettük a moziba, melyben ez év január elsejétől beszüntettük a vetítést. — A fiatalságnak —, és nemcsak nekik —, nagyon hiányzik a mozi — jegyeztem meg. — Szó van arról, hogy a könyvtárt átköltöztetjük a klubba, s a kiürült helyiségbe helyeznénk el a vetítőberendezést. A fiatalok addig kárpótolhatnák magukat a tévékészülékkel. — Hogyan nézzék' a televíziót, amikor este kilenckor kiküldi őket a takarítónő? — szakítottam félbe. — Ez nem igy van. Addig lehetnek ott, amíg nekik tetszik. A klubhoz van kulcsuk, miért nem csináltatnak az épülethez ls? Így a takarítónő körüli panaszok nagyrészt• megszűnnének. Pedlg ugyancsak volna okuk a bizalmatlanságra. A billlárdasztalt ís tönkretették, s most használhatatlan. Mindig az kell nekik, ami nincs. Amit nagynehezen megszerzünk nekik, hamar jelentőségét veszti. Így volt a zenekarral is. Támogattuk létrejöttét. Villanyzongorát vettünk és egyéb hangszereket. Végül felbomlott, mert tagjai haszonlesők voltak, s inkább játszottak más falvakban pénzért. Pedig a HNB ezer koronát adna nekik havonta, csak Itthon zenéljenek. Annak örülnénk a legjobban, ha a fiataloktól visszhangzanék a kultúrház. Olvasóteremről is gondoskodnánk, ha látnánk, hogy a mostani klubhelyiség tömve van az olvasóval, s már kicsinek bizonyul. Ami pedig a könyvtárt illeti, 3000 koronát Irányoztunk elő könyvvásárlásra. Ennek az összegnek a jelét könyvtárosnőnk megkapta. — Ogy hallom, hogy csak az apró kiadásokat fedezheti ebből. — Apró kiadásai alig lehetnekI Többet nem adhatunk. A fiatalság kulturális életét nincs szándékunk akadályozni. Akár naponta is összejöhetnek. De ne csak azt nézzék, milyen anyagi, hanem milyen erkölcsi sikerrel zárul a rendezvényük. Azután ne legyenek anynyira sértődékenyekl „Én vagyok a rossz?" Anyaggyűjtő körutamat H u g y i n a M i h á i y n é n ál, a rettegett takarítónőnél fejeztem be. Mari néni idős, törékeny asszony. El sem akarja hinni, hogy valami panasz merült föl ellene. — Még sohasem sértettem meg a fiatalokat, de ők már engem igen. Azt mondták, én akarok parancsolni a kultúrházban. Eszemben sincs kérem, csak mindenen ott a szemem. Ez a kötelességem. Meg aztán szeretem a rendet. A cigarettahamut és a széjjeldobált csikkeket nem tűröm. Rájuk pirítok, azért haragszanak rám. En szívesen kinyitok, ha szólnak. Még hétfőn is, amikor szünetnap van. De éjjel tizenegykor félek kimenni a faluba, bezárni a kultúr otthont. Igazán csináltathatnának már egy kulcsot. En azt nem bánnám, ha előre tudnám, mikor lesznek a gyűlések. Háromszáz koronáról szól a megállapodás havonta, a búi, vagy a táncmulatság után még külön ötven koronáról a nagyterem kitakarításáért, átrendezésért. Ez papiroson van, ha akarja meg is mutathatom. De az idén még egy fillért sem kaptam. Es mégis nyugodtan várok. Tudom, mihelyt lesz pénz, kifizetnek. S még én vagyok a rosszI Elbúcsúztam Mari nénitől. Elgondolkodva tapostam az Aj aszfaltos utat. íme, beszéltek a fiatalok, s beszéltek az idősebbek. Mindenki, aki illetékes volt. Makacsul kitartottak álláspontjuk mellett. Ezért én — a kívülálló, nem billentem sem az egyik, sem a másik oldalra a mérleg serpenyőjét. Ezt megteszik helyettem a ragyolciak. Mert a lalu egyébként olyan, mint egy nagy család. Mindenki mindenkiről mindent tud. Talán az igazságot isi Azt az igazságot, melyet nekem nem sikerült kiderítenem. Pedig jó lenne sürgősen tisztázni. Mert senkinek sem lehet közömbös, honnan hallatszik a fiatalság hangja: a kultúrotthon, vagy a kocsma felőli ARDAMICA FERENC Ragyolc valóban a ',,világ vége" lenne? fiatalokat kevesen támogatják, többen bírálják 0 Esta kilenckor kizavarták őket # Felesleges vita Mar nénivel # Ha kulcsot csináltatnának megszűnne a kulcskérdés 9 Nincs mozi - nincs muzsika # Tisztázták a kínos jelenetet # Brigádra *sem kell járniok, mégis kevés a CSISZ-tag £ Az lenne az öröm, há a fiataloktól visszhangzanék a kultúrház £ Kinek van igaza?