Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-08 / 339. szám, Vasárnapi Új Szó

Megfontoltabban, de céltudatosan Ilii GONDOLATOK A CSKP KB NOVEMBERI ÜLÉSÉNEK HATÁROZATÁRÓL (H.) DIFFERENCIÁLÓDÁS ÉS EGYSÉG Cikkem első részében figyelmeztettem arra, hogy a pártunkban és társadalmunkban jelenleg végbemenő polarizálódás, a különböző nézetek kikristályosodásának, kölcsönhatásának és harcának folyamata nem veszélyes, hanem természetes és szükséges jelenség. Szükséges, mert csak Így alakulhat ki magasabb eszmei szinten, az új körülményeknek megfelelő egység elsősorban a párton belül, illetve a párt és a nép között. Persze, téved az, aki ügy gondolja, hogy abszolút egységre törekedhetünk. Politikai viszonylatban ilyen sohasem volt, ma sincs és tulajdonképpen nem is lehet. Vessünk egy pillantást visszafelé. Ki tagadhatná, hogy januárt megelőzően, bármennyire ls sok szó esett ilyen, meg amolyan egységről, az csak formailag létezett mind a párton belül, mind azon kívül. Sőt, az elmúlt húsz esztendő politikai hibái — amelyekért a felelősség főként az adminisztratlv-bürokratikus irányítást, a személyi és a csoportos önkényt terheli — minden téren egységbontóan hatottak. További polarizálódás, a nézeteknek nyílt és burkolt összecsapása volt szükséges a hegemóniát gyakorló kommunista pártban, hogy januárban nem formális módon az egység új szintézise jelentkezzék. Vak az, aki nem látja, hogy a következő nyolc hónapban mind a párt soraiban, mind a párt és a nép kapcsolatában a szocialista demokrácia kibontakoztatása bázisán jelentősen megerősödött ez az egység. Viszont ismét, enyhén szólva, politikai rövidlátás volna észre nem vennünk, hogy ez sem volt, ez sem lehetett abszolút, teljes egység. Elég megemlíteni, összhangban a párt novemberi határozatával, hogy a kérdéses időszakban legalább három alapvető áramlat éreztette hatását. Igaz, hogy a párttagságnak és a népnek zöme támogatta és a magáénak vallotta az új politikát. Ugyanakkor azonban ettől a fő medertől Jobbra helyezkedtek az opportunista és az antiszocialista áramlatok, balra pedig a dogmatikus-szektás irányzatok. Még látszólagos azonosulásuk vagy hallgatásuk sem győzhet meg arról, hogy nem voltak más, elfogadhatatlan céljaik és eszközeik. Ettől eltekintve, még az egészséges fő áramlat esetében ls tudomásul kell vennünk, hogy egyes rétegei, csoportjai különböző intenzitással pártolták januári utunkat, illetve eltérő volt ezzel összefüggő aggodalmaik fajsúlya. Vegyük csak például azt a körülményt, hogy a munkásság egy része tartott az ún. nem népszerű gazdasági intézkedésektől, a szövetkezeti parasztság Igen jelentős hányada ebben a forrongó időszakban — többek között történelmi tapasztalatai miatt — nem volt aktív, a nacionalizmus megnyilvánulásai miatt a nemzetiségek tagjai sem voltak biztosak a jövőben és nagy társadalmi csoportok (párt- és államapparátus, a hatalmi szervek dolgozói stb.) is bizonytalanságban voltak. Egységről tehát abszolút viszonylatban ebben az Időszakban sem beszélhetünk, bár a fejlődési trend azt mutatta, hogy a januári gondolatok soha nem ismert kohézió kialakítására képesek. Sajnos a bizonyításra már nem maradt idő ... AZ AUGUSZTUSI ESEMÉNYEK Központi Bizottságunk novemberi ülésének határozata lényegében átsiklik azon a történésen, amelyet az „augusztusi események:" címszó alatt könyveltünk el. Bizonyára ez nem a véletlen műve. Ez a határozat ngyanis koncentrál azokra a kérdéscsoportokra és Jelenségekre, amelyekben a Jellemzés, az értékelés elfogadhatóvá válik a párt vezetőségében és szerveiben, szervezeteiben, a párttagságban eltérő nézeteket képviselő csoportok számára. Másodsorban pedig a határozat kerüli azokat a pontokat, amelyekben pártunk véleménye nem egyezik a „varsói ötös" látleletével. Márpedig ebbe a kategóriába tartoznak főleg az augusztusi események. Bár ez hiányérzetet kelt az emberekben, hiszen kulcsfontosságú problémáról van szó, amelyet előbb vagy utóbb tisztázni kell, mégpedig a történelmi igazságnak megfelelően, mégis helyesnek tartom ezt a megoldást. Helyesnek azért, mert a ktút megtalálásának követelménye késztet bennünket arra, hogy most elsősorban azt vegyük figyelembe, amiben a határokon Innen és túl is közös nevezőre juthatunk, ami kiindulást támpont lehet. Nem ls vetném fel az augusztusi események kérdését, ha ezt nem tartanám feltétlenül szükségesnek az egységgel kapcsolatos eszmefuttatás továbbviteléhez. Nézetem szerint azt a viharos körülmények között szinte elemi erővel izmosodó egységet is elemeznünk kell. Minden bizonnyal rájövünk arra, hogy az igazságot most ls két szélsőséges felfogás és értékelés között kell keresnünk. Nem tudok egyetérteni egyrészt az olyan beállítással, hogy ez a felfokozódó öszszefogás negatív előjelű volt és fő Ismérvként szerepelt Itt a nacionalizmus, a szovjetellenesség, az antiszocializmus. Elsősorban azért nem, mert ez a széles hullámokat verő megmozdulás védekező jellegű volt. S nem is akármit vett védelembe: egy szocialista ország szuverenitását, kiállt törvényesen megválasztott párt- és állami tényezői mellé és ezen túlmenően slkraszállt a Januári szocialista politika mellett. Másrészt nem tudok egyetérteni azzal a felfogással sem, amely szintén egyhúrúan idealizálja ezt az összefogást és nem látja, vagy nem akarja meglátni árnyékosabb oldalát, peremjelenségeit is, Végeredményben tudnunk kell, hogy ezekben a sorsdöntő napokban — rajtunk kívülálló okok miatt — összekuszálódtak a frontok és szóhoz juthatott a tudatos nacionalizmus, szocializmus- és szovjetellenesség ls. Az ilyen nézetek képviselőivel nem vállalhattuk és a jövőben sem vállaljuk az „egységfrontot". S neih vállalhatjuk az eszmei közösséget azokkal, sem, akik az augusztusi eseményekben nem láttak semmi mást, csak a'kalmat arra, hogy ismét visszakanyaríthassák a fejlődést a Január előtti viszonyokba vagy akár az ötvenes évekbe. KÉTFRONTOS HARC A novemberi határozat a párt és a nép egészséges erőire apellál, rájuk támaszkodik törekvéseiben. Az „egészséges erők" fogalmát is tisztázza, amikor kimondja, hogy ide tartoznak mindazok, akik szívügyüknek tartják a békés kibontakozás biztosítását. Azt sem titkolja viszont, hogy ez a békés kibontakozás egyben harcot is jelent. Elvszerű küzdelmet a szélsőségek, elsősorban a jobboldali veszély, de egyben a balos szakadártevékenység ellen ls, miközben jelenleg fő veszélyként jelöli meg a jobboldali opportunizmust és az antiszocialista megnyilvánulásokat. Következetes kétfrontos harc meghirdetéséről van itt tehát szó, amely ugyan szükség esetén kilátásba helyezi az adminisztratív-hatalmi eszközök bevetését is, de elsősorban nem erre, hanem a politikai munkára, az eszmei harc eszközeinek igénybevételére épít Ezzel kapcsolatban rendkívül fontos, hogy a határozat kifejezetten leszögezi: „A pártnak sorai maximális egyesítése érdekében gondoskodnia kell annak az alapelvnek betartásáról, hogy múltbeli vagy jelenlegi nézeteiért ne érjen károsodás egyetlenegy párttagot sem, amennyiben ntncs szó pártellenes vagy a törvénybe ütköző tevékenységről." S talán még ennél is fontosabb a határozatnak az a része, amelyben a Központi Bizottság hangsúlyozottan aláhúzza, hogy: „semmilyen körülmények között nem engedjük meg a visszatérést a szocialista törvényesség megsértéséhez és a deformációkhoz, amelyek súlyosan megkárosították a szocializmust." Olyan kétfrontos harcról van tehát szó, amely az egyik oldalon tiltó piros fényeket állít a világnézetünktől Idegen vagy ellenséges, a másik oldalon pedig a múltban objektíve nem kisebb károkat okozó szektás, dogmatikus nézetek és képviselőik érvényesülésének útjába. Ez annál ls Inkább szükséges, mivel különben pártunk nem őrizhetné meg kapcsolatát a néppel és nem szilárdíthatná vezető szerepét, ami alapvető feltétele a szocializmus sikeres építésének. NYÍLT PROGRAM A kétfrontos harc küzdelmet jelent valami ellen. A novemberi határozatot nemcsak, sőt nem elsősorban ez jellemzi, hanem a harc valamtért. S itt, ezen a ponton kerül előtérbe a CSKP áprilisi akcióprogramjának kérdése. Sokan felteszik a kérdést: Mi maradt belőle érvényben? Joggal hangzik el ez a kérdés, hiszen közismert dolog, hogy az utóbbi hónapok néhány intézkedése, például a sajtó- és az utazási szabadság, valamint a társulási jog korlátozása ellenkezik az akcióprogram idevágó fejezetelvei. Nem célom részletezni, hogy a novemberi határozat közvetve milyen további megszorításokra utal. Ez tisztázást igénylő körülmény, mert hiszen az embereket közvetlen érdekeikben érinti. Sokkal figyelemreméltóbb azonban, hogy a novemberi határozat nem tanúskodik valamiféle kapitulációról, az akcióprogram Jeladásáról. Fő gondola.a tovább élnek ebben a határozatban, legfeljebb kiérezhető belőle a lassabb ütem követelménye. Mintha ez a határozat lényegileg azt mondaná az akcióprogramról: Megfontoltabban, de céltudatosan. Reálisan gondolkodó ember nem lázonghat emiatt, bármily kellemetlenül ls érintik egyes intézkedések. Nem arról van sző, hogy opportunista módon valamiféle beletörődést népszerűsítenénk. Csupán annak figyelembe vételét szeretnénk elérni, hogy megváltozott a helyzet, vagyis politikánknak, gyakorlati lépéseinknek is változniuk kell. Éppen azért, mert a párt akcióprogramja nyílt, az adott helyzethez rugalmasan igazodó dokumentum és nem dogma. Ugyanakkor nem szabad elveszteni azt a meggyőződést sem, hogy Idővel, a feltételezettnél hosszabb folyamatban, érvényre lut minden objektíve igaz gondolata. Ez már az élet sora, hogy minden űj utat tör magának. KOMMUNISTA „TÍZPARANCSOLAT* januári utunk folytatása ugyan nem hasonlít vasárnap délelőtti korzóra, a novemberi határozat mégis eloszlathatja aggodalmunkat, hogy zsákutcába jutottunk. Sok olyan terület van, amelyen nem torpanunk meg és nem is kell megtorpannunk. Ebből adódik az előttünk megvalósításra váró rengeteg feladat ls. Ezeket a feladatokat a novemberi plénumon mondott beszámolójában Dubček elvtárs tíz pontba foglalta. Ékesen tanúskodnak arról, ami napjainkban Is továbbélteti a januári szellemet: 1

Szektásság nélkül érvényesítsük a párt oe• zető szerepét, szüntelenül újítsuk fel az emberek pártpolitikába vetett bizalmát, Igazodjunk a demokratikus centralizmus lenini elveihez, fokozzuk a kommunisták részvételét a párthatározatok megvalósításában, a pártpolitika kidolgozásában. 2

Teremtsük meg a szocialista kezdeményezés • kibontakoztatásának, a pártpolitika kidolgozásában és megvalósításában hazánk lakossága tevékeny részvételének feltételeit, mégpedig úqy, hogy felélénkítjük a Nemzeti Front munkásságát, nyílt, őszinte és becsületes politikát gyakorolunk a pártonkívüliekkel szemben és nem formálisan megbecsüljük más politikai pártok tevékenységét. 3

Törekedjünk arra, hogy a munkások valóban • részt vegyenek az igazgatásban, erősítsük a munkásosztály vezető szerepét, távolítsuk el a munkások, földművesek és értelmiségiek közti gátakat, számoljunk fel minden deformációt, amely ezen a téren rányomta bélyegét a fanuár előtti fejlődésre. Társadalmilag és gazdaságilag egyenjogúsítsuk a szövetkezeti parasztság új osztályát. 5

Következetesen biztosítsuk az alapvető pol• gári szabadságjogokat, a szocialista törvényesség betartását és következetesen rehabilitáljunk minden jogtalanul sújtott polgárt. 6

Hozzuk létre a gazdasági reform elmélyíté• sének feltételeit, hogy aktivizáljuk a vállalati munkaközösségeket. 7

Következetesen érvényesítsük az új állam• Jogi elrendezés alapján a nemzetek egyenjogúságának lenini elvét. 8

Sokkal jobban törődjünk az emberek közvet• len szükségleteinek kielégítésével, tevőlegesebben oldjuk meg az életszínvonal problémáit, főleg a személyt fogyasztásnak, a díjazásnak, a lakásépítésnek, a munka- és az életkörülményeknek kérdéseit. 9

Fiatal nemzedékünket vonjuk be a közélet• be, nyerjük meg értelmét és érzelmeit a szocializmus eszméinek. i. Helyezzük szilárdabb alapokra szövetségün- !!• ket a Szovjetunióval, a szocialista tábor országaival és a nemzetközi kommunista mozgalommal. Következetesen teljesítsük minden Internacionalista kötelességünket. Ma ez további fejlődésünk kulcsa. S e feladatok teljesítésére - nehéz feltételek között - szilárd öntudatot és kemény fegyelmet követeL GALY IVAN 4. 10.