Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)
1968-12-08 / 339. szám, Vasárnapi Új Szó
H at hónappal a nagy sztrájk, valamint „a májusi események" után az emberben szinte felvetődik a kérdés, vajon nem álmodott-a, Igaz volt-e a hatalmas tiltakozó mozgalom. Látszólag minden a régi mederben folyik. Az emberek dolgoznak, hét végén kirándulnak, a párizsi piacok és üzletek bővelkednek áruban, az előnyös, részletre vásárlás a családokat televíziókészülék, mosógép, stb. vásárlására csábítja. A gyermekek ismét iskolába járnak, a gyárak teljes gőzzel dolgoznak. Párizsban a gépkocsiforgalom nagyobb, mint valaha, a mozikban éppoly rossz filmeket játszanak, mint azelőtt. A falakon, a hirdetőoszlopokon a plakátok, reklámok, színes sokasága ... Igen, külsőleg úgy tűnik, minden olyan, mint régen volt. Mégis többé kevésbé mindenütt látható a tavaszi események nyoma. Sőt a valóságban, semmi sincs ügy, mint azelőtt volt. MEGŐRIZNI A VÍVMÁNYOKAT Ami a munkásságot Illeti, általában még mindig annak a csalódásnak a hatása alatt van, amelyet a mozgalom részleges kudarca váltott ki, s amit betetőzött a baloldal választási veresége. Az emberek kiábrándultak, de nem legyőzöttek. A május—júniusi sztrájk a dolgozók millióit ráébresztette arra, milyen erőt képviselnek. A CGT és a CFDT között az utóbbi két évben igen aktív kapcsolat a gyakorlatban megszakadt. A CFDT tagságának egy részét továbbra ls megtéveszti a szélső baloldal. A szakszervezeti szövetségek azonban mind megerősödtek, a CGT 400 000 új taggal gyarapodott és 6000-el növekedett a szervezeteinek száma. A „grenelle-i megállapodás" gyümölcseként a szakszervezeti sajtó terjed a vállalatokban, és a szervezeti tagok sokkal szabadabbak. A munkaidő általában csökkent {heti 1—1,5 órával) a bérek pedig átlagosan évi 13 százalékkal növekedtek. (Ez a százalékarány az alacsonyabb kategóriában még sokkal magasabb.) Az árenelkedések ellenére az a vélemény, hogy a dolgozók vásárlóereje 1968-ban átlagosan 7 százalékkal emelkedett. 1936 óta nem volt példa ilyen emelkedésre. A dolgozók most elsősorban a „májusi vívmányok" megőrzésére törekednek, de józanul; ugyanis nem érzik általában erőhelyzetben magukat. Azok a munkáltatók azonban, akik már bánják, hogy tavasszal engedni kényszerültek, ha nem tartják be a megállapodásokat, a munkások heves ellenállásába ütköznek. Párizs egyik elővárosában a Rhőne-Poulent tröszt üzemének 1200 dolgozója tiltakozásul az egyik Franciaország hat hónap alán munkás igazságtalan elbocsátása ellen nyolc napra beszüntette a munkát, a vasutasok pedig két különböző szakaszon is sztrájkoltak, amiatt, hogy újonnan kivívott követeléseiket csak lassan teljesítik. E spontán akciók, amelyekben valamennyi szakszervezet és legtöbbször a munkások ls maradéktalanul részt vesznek, bizonyos óvatosságra intették a munkáltatókat. A GAULLEIZMUS „BERENDEZKEDIK" Néhány eset kivételével — például a Cltroén — kivételével a munkáltatók betartják a tavasszal kötött megállapodásokat. Ez azonban nem gátolja őket abban, hogy ne kíséreljék meg visszavenni azt, amit kénytelenek voltak megadni, de tapasztalataik óvatosságra, körültekintésre késztetik őket. A kormányzat előkészíti „a dolgozók részvételéről" szóló beharangozott törvényt, s a munkáltatók bizonyos határok köré szorultak, ahol „kisded Játékaikat játszhatják". Például valamennyi szakszervezeti szövetséggel tárgyalásokat folytatnak, amire gyakorlatilag húsz óv óta nem volt példa. A kormány a munkáltatókhoz hasonlóan viselkedik. Választási győzelmét — ügyesen — nem használta ki „kemény politika" folytatására, hanem ereje tudatában megjátssza a nagylelkűt, a liberálist. Ez látható volt például az Edgár Faure által elfogadtatott egyetemi reformnál is. A gaulleista apparátus ily módon egyre mélyebben befészkeli magát, s a parlamentben, az összes vezető posztokon túlsúlyban van. Az egyetemeken, ahol mindig erős tevékenységet fejtett kl a szélsőbaloldal, pillanatnyilag nyugalom van. Habár Edgár Faure reformja nem is oldja meg az összes problémát, enyhítően hat a helyzetre. Ogy tűnik, hogy a szélső baloldal veszít befolyásából. Az alapfokú és a másodfokú oktatás terén ls nagy elégedetlenség tapasztalható. A BALOLDAL TAPOGATÓZIK A baloldal még mindig a sikertelen választások hatása alatt áll. A szocialisták és a szövetség új párt megalakítására készülnek. Ami a kommunista pártot Illeti, a májusi és a júniusi események alatt két kő között őrlődött, egyaránt támadták jobbról és balról. Lényegében azonban megőrizte erejét. Ojabb csatát kellett megvívnia a nemzetközi események következtében. A pártkongresszusokon kialakult egységes állásfoglalás ellenfeleit zavarba hozta, és most a vihar után az ország belpolitikai problémáival foglalkozik. De éppúgy, mint a májusi mozgalom előtt, most ls világos, hogy csupán az egységes baloldal — közös programmal — érhet el olyan megoldást, amely a gaullizmus helyébe léphet. Sor került a tőkés monopóliumok és a kizsákmányoltak tömegének első nagy összecsapására, de e csata nem volt az utolsó. Levonta a következtetéseket a munkásság, a diákság és a pedagógusok harci frontjának tévedéseiből és fogyatékosságaiból, megvan a remény arra, hogy a jövőben egyesült erővel, egységben lépnek fel követeléseikért. El KJem túlozunk, amikor azt állítjuk, hogy az Egyesült Államok semmibe veszi és fenyegeti Ausztria függetlenségét és semlegességét. Látható volt ez a közelmúltban, amikor a NATO brüsszeli konferenciáján Rusk amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy egy Ausztria, f vagy Jugoszlávia7 ellen Irányuló „akció" a NATO-t ts érintené, mivel mindkét ország „a NATO biztonsági határain belül fekszik". Ez annyit jelent, hogy Ausztria a NATO érdekkörébe tartozik. Rusk nyilatkozata öszszefüggésben áll azzal a törekvéssel, hogy hangulatot keltsenek a további fegyverkezéshez, fokozzák az aktivitást és agresszivitást, és bizonytalan időre meghosszabbítsák az 1969ben érvénytelenné váló NATOegyezményt. A csehszlovákiai események célzatos emlegetése csupán ürügy, Az Associated Press amerikai hírügynökség jelentése szerint a NATO katonai szakemberei már dolgoznak is az Ausztria és Jugoszlávia védelmét szolgáló terveken. # Miért hallgat a kormány? Milyen visszhangja volt Rusk nyilatkozatának Ausztriában? Waldheim külügyminiszter első állásfoglalásában utalt azoknak a hatalmaknak a kötelességére, amelyek az Ausztria függetlenségét és területi sérthetetlenségét szavatoló államszerződést aláírták. Ausztria bízik abban, hogy az aláíró hatalmak ezeket a kötele-. zettségeket a Jövőben is betartják. Waldheim a parlamentben is hasonló tartalmú nyilatkozatot tett. Hozzáfűzte — „hogy Hruscsov 1960-ban tett ausztriai látogatása alkalmából kijelentette: „a Szovjetunió nem tűrhetné tétlenül Ausztria semlegességének megsértését." A különbség most csak nyegről. Egyes lapok azonban többékevésbé aggodalmaskodó meggondolásoknak adnak helyet. így például a Volksblatt, a néppárti kormány lapja, vezércikkében „elégtétellel" fogadja Rusk nyilatkozatát, de Itt-ott rámutat e nyilatkozat „nyugtalanító szempontJatra" is. Elszólás? A Rusk-nyilatkozatnak azt az értelmét és célját, hogy új hidegháborút idézzen elő, november 18-án, a német imperialistákra jellemző durvasággal fejezte kl a Dle Welt, a hamburgi Springer-lap: „Ha a brüsszeli nyilatAusztria a NATOcselszövések hálójában Semlegesség és „semlegesség" • A Rusk-nyilatkozat riadalmat kellett • Kétértelmű hallgatás — egyértelmű annyi, hogy a Hruscsov-nyilatkozat kizárólag az osztrák semlegesség védelmére vonatkozott, ezzel szemben Rusk nyilatkozata azt Jelenti, hogy Ausztria semlegességének durva semmibevételével az országot a NATO hatalmi körébe vonják. Waldheim tehát rámutatott az osztrák semlegesség semmibevételére és fenyegetésére, azonban a szövetségi kormány hallgat. A minisztertanács nem utasította vissza a Rusk-nyilatkozatot. „Ez aggasztó. Így akarják a Rusk-tézist hallgatólagosan elfogadni?" — írja ezzel kapcsolatban a Volksstimme, az OKP központi lapja A többi lapok többnyire szívesen fogadják az amerikai nyilatkozatot, vagy igyekeznek ártalmatlannak feltüntetni és elterelni a figyelmet a léA polgárt Oberösterrelchische Nachrichten a Rusk-nyilatkozattal kapcsolatban megjegyzi, hogy „kellemetlen érzéseket" ébreszt az ország lakóiban. Az államszerződés aláírása óta első ízben vált országunk a nagyhatalmak katonai politikájának tlrgyává, első ízben sodródott — habár csak szavakkal — a tömbök között keletkezett ellentétek forgatagába. „Ha nem ts tekintjük végig a Rusknyilatkozatból eredő és létünket fezéssel tölt el mindnyájunkat, hogy az nyegető lehetőségeket, kellemetlen érdi hidegháború egy lépéssel ismét közelebb került a valósághoz. A hidegháború viszont Ausztriát ismét Európa halott sarkába kényszerítené. Ezért: harc a hidegháború elleni" kozat nem csupán papírsárkány ereget é se, akkor a NATO-nak a biztonságpolitika; támadó stratégia útján kell haladnia, amely már nem várakozik saját érdekköre határat mögött egy agresszióra és az egyezmények határai között húzódó „szürke övezetet" nem engedheti át egyszerűen az ellenséges hatalomnak. Az az elhatározás hogy már a NATO-területek ellen Irányuló támadás előtt sem zárják ki az intervenciókat és agressziókat követő ellentámadást, /elentősen hozzájárulhat a Vörös-tengertől a Fekete-tengerig elterülő európai és földközi-tengeri országok megnyeréséhez." Fokozódó bűnözés Nyugat-Berlinben ® Gyilkosság, erőszak, gyermekrontás a bönlista első helyén KURT SELIGER NYUGAT-BERLINI LEVELE A z utolsó évtizedben a nyugat-berlini büntevékenység 75 százalékkal nőtt. Ezt a megállapítást közölte a közelmúltban a Der Tagessptegel című nyugat-berlini lap. Egy nyugatnémet kriminológus viszont azt jósolta, hogy a városban a közeljövőben bekövetkezik a „bűnözés explóziőja". Az elmúlt években a szigetvárosban a bűntevékenység 6—10 százalékkal nőtt, ebben az évben azonban már 13 százalékos emelkedésre kell számítani. Mivel a lakosság létszáma ugyanennyi idő alatt, tehát 1958-tól 1967-ig, 2 százalékkal csökkent, a jövő képe még lehangolóbb. A főbb bűncselekmények a gyilkosság, erőszak, rablás, nemi erőszak és gyermekek terhére elkövetett nemi vétség. Az erőszakos cselekedetek sorában az utóbbi Időben megkétszereződött az életveszélyes és súlyos testi sértések száma. Ennek állítólagos okai: a több szabadidő és jobb kereset és ebből eredően a szórakozóhelyek gyakoribb látogatása és a szeszes Italok fokozott fogyasztása. Érdekes, hogy az elkövetett bűntettekben a fiatalkorú tettesek arányszáma állandóan csökken. 1958-ban még 22, az elmúlt évben már csak 9,5 százalék volt. Bár a rablások arányszámát viszonylag alacsonynak tartják, mégis látni kell, hogy Nyugat-Berlinben évente kereken 240 ilyen bUntettet követnek el. Csökkentek a pénzintézetek, pénzbeszedők és taxivezetők ellen elkövetett támadások. A hatóságoknak évente 200—300 nemi bűntény ügyében kell eljárást indítani és a nemi bűncselekményeket 10 csoportba osztották. A valóságban azonban a nemi erőszak száma sokkal magasabb, mivel sok esetben a sértett a szégyenérzet miatt nem tesz feljelentést. A bűncselekmények miatt megindított nyomozásoknak közel ötven százaléka eredménytelen. 1958-ban csak az összes bűncselekmények 51,2, 1967-ben 53,7 százalékát tudták kinyomozni. Az elmúlt évben 58 384 bűncselekmény tettese maradt Ismeretlen. „Teljes egészében tehát nyilvánvalóan lehangoló feflemény" — Írja a Tagespiegel — „különösen ha meggondoljuk, hogy a statisztikák csupán az ismertté vált bűncselekmények arányalt láttatják, a valóságban azonban ez jelentősen nagyobb." Az egyes bűncselekmények felderítési aránya különböző. A rablásoknál ez 50—60 százalék, a csalásoknál az arány évről évre csökken, 1963-ban még 45, 1967-ben már csak 27,5 százalék volt. Az autótolvajok döntő többsége örökre Ismeretlen marad, az eredményes nyomozás aránya csak 4 százalék. Külön „szakosítást" Jelent ezen a téren az úgynevezett rombolás, amikor antennákat, vagy visszapillantó tükröket törnek le, vagy a kocsi egyes részeit leszerelik. Egyszóval a helyzet aggasztó.
