Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-08 / 339. szám, Vasárnapi Új Szó

H ópihék repdesnek a levegőben, tal­punk alatt zörög a haraszt, csak em­léke zúg a vidám gyerekzsivajnak, a kioszkok is lehunyták ablakszemü­ket, a kapu ugyan még nyitva, de a pénztárosnő krimit olvas ... Csu­pán a kazánházak felöl hallatszik neszezés, és az asztalosműhely fűrészei muzsikálnak. Téli pi­henőre készülődik az állatkert. A miniteknősök már alusznak a hatalmas láda fenekén, homokba ágyazva, a papagályok, flamingók és egyéb exoti­kus madarak téli szállásán óriási villanykörte pó­tolja a napot, a sivatagi állatok ketrece mögött kattog a fűtőtest, csak a jegesmedve nyújtózik kéjesen és Bambula, a nőstény teve szaladgál ide­gesen istállója előtt. Kis Bambulát siratja, „akit" előző napon vittek el a bajmóci állatkertbe. Hiá­baI Az anyaszív, még a teve vastag bőre alatt is sajog. Bambula keserve felveri az állatkert csend­jét. Waldemárt, a kétéves kameruni kecskebakot, három fiatal nő veszi körül. Hátulsó lábát tapo­gatják, és nem győzik távol tartani Félixet „aki" a bajt előidézte. Ogy kezdődött mint általában ... Lizának, a fiatal fekete nősténynek ketten tették a szépet. Nem tudott választani. Nem új törté­net ... Szerencsére nem komoly a baj. Az állator­vosnő, dr. Ivona H u 1 i n s k á, befejezi a vizs­gálatot, lehordja túlbuzgalmáért Félixet, hóna alá kap egy dobozt, melynek apró kerek skatulyái vannak (mindegyiken dátum és név) azután felém fordul. — Parancsol? — Szeretném tudni, mi van a skatulyákban? Megmutatja. Trágya. Bakteriológiai vizsgálatra. Mert ez is van. A látogatók, akik nyáron át — minden tiltó rendelkezés ellenére — agyonetetik kedvenceiket, Ilyesmire álmukban sem gondolnak. Ezért dobálnak be többek közt vasszeget meg spirálcsavart a barna medve barlangjába. Az or­vosnő és az ápolók gondja, ők felelnek azért, hogy a rossz tréfából ne legyen komoly baj. Egy-egy állat igen sok pénzbe kerül. Többnyire „kemény' valu­tába. Mikor Ara, a papagáj, etetés közben kisza­badult, Anna Posilová ijedtében a medve barlang­jába akarta vetni magát. Hétezer koronába kerül egy olyan rikítószínű tarka szárnyas. Szerencsére Arát megfogták, és etetőjével, Anna Posilovával, azóta, együtt kacagnak a kaland felett. Mert Ara kacagó madár ... A majmok is viccesek. Az egyik maki egyszer beleharapott az Anasztázia Gibaldová nadrágjába, hátul..., amikor éppen lehajolt. A nadrág feszült és Anasztázia fiatal. Mindenki fiatal itt, az állatok körül. Ludmilla Zavarská 19 éves, Viera PaSková 20, dr. Ivona Hu­linská 22, de komoly és felelősségteljes, mintha 60 lenne. Szereti az állatokat, és azok is őt. — Kivéve az öreg páviánt. Üt-ver, ha elkap. Hivatásomért van az ellenszenv. Az öreg vereke­dett egyik vetélytársával. (Szintén nőügy.I Végül be kellett varrnom a felhasított bundáját. Ezt nem bírta nekem elfelejteni. No, meg hogy a be­tegség ideje alatt elkülönítettem. Mire visszatért, társa végleg csatlakozott az ifjú vetélytárshoz. Most az fekszik varrót sebbel elkülönítve. — Nem hittem volna, hogy a páviánok ilyen temperamentumosaki Erik itt meglepetések az embert. Azt sem hit­tem volna, hogy Ali, a csíkos tigris dorombol, mint a macska, ha ápolója vakargatja a fületövét. Valóbanl Ali dorombol, és gondozója keze után kapdos. Játszik. Annál harciasabbak a szomszédai. Az oroszlán, a párduc, a hiúz ... Szőrük borzolódik, megérzik Nyitva még a kapu — a pénztárosnő krimit olvas # A teve vastag bőre alat t is saj og az anyaszív • Az orvosnő és az ápolók gondja # Kacag ó p apa­gáj # Üt-ver a pávián # A majmok „nőüg ye" # A tigris doromb ol, mint a macska # Doll árt za­bált a medve # S peciális étrend: nyers hagyma, főtt tojás salá tával , ma rhahús, n yúl, le kváros ke­nyér. .. # A fiatal nők miért dolgoznak az óllat­kertben? az orvosnő pórázon vezetett uszkárját. Valahol a tudatuk alatt kísért az őserdő. A borzas kutyus­ban, úgy látszik, elsatnyultak már az atavisztikus ösztönök, mert nyugodtan pislog a rács mögé... A barnamedve két lábra áll és „karját" tárja felénk. Ugyanaz, amelyik csavart zabált. — Zabált már ez dollárokat is — nevet Fero, a medveápoló. — Valamelyik látogatónk úgy meg­feledkezett, hogy kiejtette kézitáskáját, zsupsz be a barlangba. Repült a valuta. A javát ezért meg­mentettem. — Akkor repültek jutalomdollárok is. — Repült, hogy mit ne mondjak. Húsz koronát kínált a nanya. Mondtam, akkor már inkább ajándékba csinálom. Az óriási teknősök téli szállásán kellemes me­leg fogad. Kettő pislog felém. Az ifjabb alig 90 kilót nyom, és legalább annyi éves. A másik több. Tapintatból nem kérdezem sem súlyát, sem korát. Feltevésem szerint túl van már az első teknős­ifjúságon ... A konyhában különös illatok terjeng­nek. Némi rosszindulattal — szagnak ís nevez­hetném. De távol áll tőlem ilyesmi, mihelyst kö­rülnézek a konyhán. Komoly étkeztetés folyik, speciális étrend, gondosan összeállított menü ... A majmok napi kosztja: ebéd nyers hagyma, sár­garépa, héjában jött krumpli; vacsora: tejbedara, gyümölcs. A madarak főtt tojást kapnak salá­tával, a nagy vadak nyers marhahúst, nyulat. A medve lekváros, mézes kenyeret. A kosztosok ét­vágyára nincs panasz. Bambi, az őzbak a nádból készült háztetőjét is megeszi, ha gusztust kap rá. Mindegyik állatnak neve és mindegyik „körzetnek" külön felelős gondozója van. Itt a női nem 7—2 arányú többséget képez. Mindnyájan fiatalok és szakképzettek. Éppen kérdezni akartam. Mely lelkikényszer hatása alatt választja egy fiatal lány magának ezt a hivatást? — Cirkusz művész akartam lenni..., ez tulaj­donképpen kompromisszum részemről... — Én tengerész ..., de ez is elég fantasztikus számomra. — Szeretem az állatokat. Apám ötlete. volt, hogy idejöjjek... — Itt jól fizetnek — mondja Anna, aki már családanya és reálisabb szemüvegen keresztül nézi a világot. Mindegy végeredményben kt, miért? Jól érzik itt magukat, jól végzik munkájukat. Nevet­nek ... Fiatal erős, egészséges fogsoruk villog, ar­cuk piros a hidegtől, a kezük kék ... Még egy közös sétát teszünk a kopaszodó fák, sárguló lombok alatt. Elhaladunk a farkasok előtt, az egyik nyűszít gondozója jelé. — Sétálni szoktam vele, pórázon... szelíd, mint egy kutya ... A róka ápolója kezét nyalogatja. Valóban olyan, ravasz, mint a híre? Nem tudják. A rácsos ket­recben ilyesmi nem derül kt. A hóbagoly bután bámul utánunk apró fekete gombszemével. A tó­ról eltűnnek a vízimadarak.. . Es a medve? Elfelej­tettem megkérdezni téli álmot alszik-e itt ts, mint rokonai kinn az erdőn? Tulajdonképpen sok min­denről elfeledkeztem. Például, nem tudom meny­nyi a napi bevétel főszezonban és szezon után, hány kilogramm nyers húst fogyasztanak el az állatok, és hány hektáron terül el a kert? De ezen a szép őszi sétán kerülni kívántam a szá­mokat, a statisztikát. Eléri az ember amúgyis kérdezetlenül. — Sajnos sok kívánnivaló van még itt — men­tegetőznek kísérőim. — Dehát az egész intézmény fiatal, az ország legfiatalabb állatkertje ... DÁVID TEREZ 1. A medve „karját" tárja felénk ... 2. Mosakszik a hiúz. 3. Dr. Ivona Hulinská. 4. A műtőasztalon. (Tóthpál Gyula felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom