Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-03 / 334. szám, kedd

Ne felszínes, hanem mélyreható elemzést JAN UHER ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA NOVEMBERI PLENÁRIS ÜLÉSÉN Amikor tárgyilagosan értelmezem a CSKP Központi Bizottsága legutóbbi ülésének s az SZLKP Központi Bizottsága mostani plenáris ülésének küldetését, tudatosítom, elsősorban a bírálat mércéjével kell mérlegelniük pártunk és társadalmunk Január utáni fejlődését, hogy ennek alapján levonhassák a megfelelő következtetéseket és tanulságokat — mondotta Uher elvtárs felszólása elején, majd így folytatta: Ügy vélem, nem is szükséges és nem is kell e feladat elől kitérnünk. Az igazi marxizmus—leninizmusra mindenkor az jellemző, hogy nem szorítkozik a társadalmi jelenségek csupán külső megnyilvánulásának tudomásulvételére, hanem e jelenségek okait keresi. Így tárta fel a társadalmi fejlődés szempontjából döntő, történelemformáló erőket és aktivitásával siettette érvényesülésüket is. Ha a tudományos szocializmusnak ezt az alapvető elméletét szem előtt tartva mérlegeljük a januári eseményeket, tudatosítjuk, hogy Csehszlovákiában húsz év alatt gyökeres szocialista átépítés és szociális-strukturális változás ment végbe, figyelembe vesszük azt, amit nálunk évek hosszú során át kinyilványítottunk, hogy rendszerünk vonzereje a szo cializmus számára megnyerte Csehszlovákia népének túlnyomó többségét s amennyiben népünk túlnyomó többsége önakaratából a szocializmus mellett, a Szovjetunióhoz fűződő szövetség mellett döntött; más szóval, ha ezek a tényezők érvényesülnek ma is nálunk, nyilván nagyon nehezen bizonyíthatná be bárki is, hogy a helyzet néhány hét, illetve hónap alatt oly rohamosan s gyökeresen megváltozott, hogy antiszociallsta fordulat veszélye fenyegetett, éspedig nemcsak külföldről, hanem mint ahogyan egyes elvtársak állítják, idehaza is. Ezzel az állításukkal is súlyos, veszélyes ellentéteket idéznek elő pártunkban és társadalmunkban. AZ „ANTISZOCIALIZMUS" NINCS GUMIBÓL Tagadhatatlan, hogy voltak s ma is vannak nálunk antiszocialista erők, sőt a január utáni fejlemények folyamán előtérbe is léptek. Az antiszocialista erők fogalma azonban túl tömény, túl egyértelmű ahhoz, hogy bárki tetszés szerint alkalmazza ezt a fogalmat, mint ahogyan ennek az augusztusi események után gyakran lehe tünk tanúi. Ez a fogalom ugyanis nincs gumiból, nem lehet tehát úgy kinyújtani, hogy fel lehessen használni a január előtti állapotok vagy bizonyos funkcionáriusok bármilyen értelmű bírálatára. Ha pedig közvetlenül a kommunista pártban keresnénk az antiszocialista erőket (vannak ilyen törekvések), ez nagyon is szembeötlő módon keltené életre azt az egykori, hírhedt tézist, misze rint az ellenség legjelentősebb kémügynökségét közvetlenül a pártban kell keresni. Kétség kívül szó lehet arról, hogy a pártban jobb vagy baloldali szektás, opportunista, vagy revizionista irányzatok ütötték fel fejüket. Am úgy beszélni a pártunkban megnyilvánuló antiszocialista erőkről, mint ahogyan ez különféle vonatkozásokban mostanában gyakran előfordul (nem gondolok hivatalos pártdokumentumokra), ez már alig különbözik az olyan kijelentésektől, hogy ezek az erők a pártba furakodva céltudatosan akarják bomlasztani pártunkat. Az antiszocialista erők fogalma tartalmilag olyannyira pontosan meghatározott, hogy minden kétértelműséget kizárva olyan erőkre vonatkozik, amelyek a szocializmus ellen mint társadalmi rendszer ellen léptek fel. Nem céljuk tehát a szocializmus tökéletesítése vagy módosítása, hanem annak megszüntetése éspedig gyökerestül. Véleményem szerint másként nem is értelmezhetjük ezt a fogalmat, mert ellenkező esetben elveszti igazi értelmét. Ha pedig Csehszlovákiában mindazok után, amit előbb említettem, voltak ilyen s annyira számottevő erők, hogy belső csoportosításukkal veszélyeztethették, sőt meg ls dönthették volna a szocializmust, mint ahogyan ezt bírálóink közül többen állandóan állítják, úgy e bírálatok hirdetői nyilván nincsenek annak tudatában, mit is beszélnek. Nem tudatosítják azt sem, hogy Csehszlovákia szocializmusának védelmére kelve megcáfolják több olyan alapvető jellegzetességét, amelyekre a párt előző kongresszusai, különösen pedig a X., a XI., a XII. s a XIII. kongresszus félreérthetetlenül rámutatott. Ugyanis, ha következetesen s logikusan végiggondoljuk a bírálók érveit, arra a következtetésre jutunk, hogy múltunk befeketítése ellen síkraszáliva sokkal alaposabban s jobban feketítik be mindazt, ami nálunk alapvető s döntő fontosságú erőnek számít, mint azok, akik minden kor közvetlenül bírálták múltunkat. Az eddig folytatott soksok vita után talán már nem is kellene ezekhez a kérdésekhez visszatérnünk, ha körülöttünk nem mérlegelnék merőben másként s nem ferdítenék el a nálunk lezajlott eseményeket, s ha nem akadnának elvtársaink közül ls néhányan, akik az augusztusi események előtt az igazságnak megfelelően elemezték ezeket a kérdéseket beszédeikben s a lapokban közölt cikkeikben, de ma merőben más az állásfoglalásuk. A SZÉLSŐSÉGEK ÜRÜGYÉN? A január utáni fejlődésnek kétségkívül voltak káros s minden bizonnyal veszélyes megnyilvánulásai is. Ezt a tényt nem tagadhatjuk, sőt bírálóan kell elemeznünk, hogy következetesen levonhassuk a szükséges tanulságot. Dubček elvtárs a CSKP Központi Bizottsága ülésén mondott beszámolójában említést tett több ilyen jelenségről s a jóváhagyott határozat el is ítélte őket. Tagadhatatlan azonban az is, hogy időnként amolyan fordított szektásság és türelmetlenség nyilvánult meg azokkal szemben, akik eltérő véleményüket juttatták kifejezésre, s akikkel éppen ezért tényekre s érvekre alapozott tárgyilagos vitát kellett volna folytatni, nem pedig nyilvánossan megszégyeníteni, megbélyegezni. Ezzel összefüggésben gyakran esik szó a sajtó s a tömegtájékoztató eszközök szerepéről. Valóban óriási erőt képviselnek, ezért nyílván gyakran adnak majd okot az elmélkedésre. Akadnak, akik azt mondják: „ha a sajtó nem csúszott volna ki a kezetekből, nem kellett volna megtörténnie mindannak, ami megtörtént." Nos, ha valóban így állunk, képtelen vagyok megérteni, hogy szövetségeseink sajtószervei s hivatalos jellegű beszédei miért bírálják pártunk akcióprogramját, gazdasági reformjainkat és január utáni politikánk más fő elemeit is, miért állítják azt róluk, hogy revizionista jellegűek? Az ember így tényleg nem tudja eldönteni, vajon valóban szélsőséges megnyilvánulásokról van-e szó, vagy pedig pártunk Január utáni politikája alapvető Irányának bírálatáról a szélső ségek ürügyén. NE FELEDKEZZÜNK MEG ARRÚL, MILYEN VILÁGBAN ÉLÜNK Vitathatatlan az is, hogy a megújhodásért lelkesedve elég gyakran feledkeztünk meg arról, milyen világban élünk. Szem elől tévesztettük azokat a lényegbevágó külpolitikai körülményeket, amelyek között sor került a nálunk végbemenő fejleményekre is. Márpedig ha a múlt tapasztalataiból tanulva szembehelyezkedtünk minden szektás megnyilvánulással, minden ideológiai vagy politi kai fanatizmussal — amivel gyakran pótolták a tárgyilagos marxista elemzést —, annál inkább elleneznünk kell mindezt most, vagyis azok után, ami nálunk végbement. Sajnos, be kell vallanunk, hogy nem men tesültünk teljesen ettől az ideo lógiaí, illetve politikai fanatizmustól, amely bizonyos módon január után is megnyilvánult s most is mindjobban felélénkül különböző csoportok tevékenységében s azokban az Irányzatokban, melyek szerint vissza kellene térnünk a legnyersebb bánásmódhoz, a bürökratlkus parancsuralomhoz, sőt ahhoz ls, hogy bíróságokkal fenyegetőzünk. Az említett szektás csoportok magatartásában ta ián nem is az a legmeghök kentőbb, hogy az összeférhetetlenségig egzaltáltak. Tula) donképpen arra kellene felfi gyelnünk, hogy milyen jövőt, milyen programot ajánlanak fel. Nos nem ajánlanak fel sem mi mást, mint különböző váltó zatokban, de lényegében ugyanazt, ami nálunk már létezett és visszavonhatalanul hiteiét vesztette. Erről a lehetőség ről már jól tudjuk, hogy mi lyen, de azt is, hová vezethet Az ilyen irányzatok ellenszere csak az lehet, ha ragaszkodunk párton belüli demokráciánkhoz, a nyílt és szabad eszmecseréhez. Csakis ennek alapján győződhetünk meg arról, tulajdon képpen hány féle irányzattal állunk szemben, milyen reális erőt képviselnek, s a nyilvá nosság előtt miként indokolhat Ják meg programjukat akkor ha nem részesülnek semmilyen hatalmi támogatásban. Az au gusztusi események kétségkívül súlyos, kegyetlen tények elé állítottak bennünket, amelyeke tárgyilagosan és igenis, a tudo mányos szocializmus, a marxiz mus—leninizmus és a proletár nemzetköziség elvei értelmében kell elemeznünk. Uher elvtárs pártunk társa dalmi s a nemzetközi kommu nista mozgalom jelenlegi hely zetére hivatkozva hangsúlyozta, hogy elsőrendű feladatunknak a párt egyesítését kell te kintenünk éspedig olyan elvi alapokon, mint a párton belüli demokrácia és az érvényes ha tározatok tiszteletben tartása, továbbá az akcióprogram azon alapvető fontosságú elemei, amelyeket a CSKP Központi Bizottságán elhangzott fő beszámoló s a határozat újfent megerősített. Uher elvtárs véleménye szerint rendkívül fontos a párt iránti bizalom megőrzése a munkások, az üzemi és a szövetkezeti dolgozók, az értelmiségiek, de különösen az ifjúság körében. A jövő, tehát a szocializmus jövője is attól függ, hogy néhány év múlva miként dönt erről az ifjúság. Uher elvtárs hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy nálunk minden megfontolt ember a történtek ellenére is belátja: meg kell keresnünk a kölcsönös egyetértés lehetőségét a szocialista országokkal, főleg 8 Szovjetunióval, jólehet nagyon sokáig nem számíthatunk olyan barátságra s testvériségre, mint aminő korábban valóban létezett. Kár és nagyon sajnáljuk, hogy ez a helyzet, annál inkább, mert népünknek a Szovjetunió népeihez fűződő kap csolatai minden bizonnyal sok kai őszintébbek, sokkal szívélyesebbek voltak, mint néhányban azok közül az országok közül, ahol bennünket most oly nagyon meg akarnának tanítani erre a barátságra. Nem csak nékünk, hanem a másik félnek ls alaposan fontolóra kellene vennie, mi ásta alá kapcsolatainkat, mi ártott leginkább ezeknek az ősi szláv hagyományokra, de különösen a szocialista s a felszabadítás) hagyományokra alapozott kapcsolatoknak. Január utáni politikánk platformja JOZEF ZRAK elvtárs felszólalása az SZLKP KB novemberi ülésén Jozef Zrak elvtárs felszólalásának elején hangsúlyozta, hogy mind a párttagok, mind a pártonkívüliek fokozott érdeklődéssel várták a CSKP Központi Bizottságának novemberi plenáris ülését. Ha ma eltekintünk az ezzel kapcsolatos irreális vagy maximalista feltételezésektől, a CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi plenáris ülésének értelmét és legfontosabb eredményét abban kell látnunk, hogy egyrészt eloszlatták az aggodalmakat, azok aggodalmait, akik attól tartanak, hogy viszszatérhetünk a január előtti állapotokhoz, másrészt sor került a január utáni fejlemények pozitív. és negatív megnyilvánulásainak elemzésére. Ennek az elemzésnek alapján vált lehetővé, hogy a legközelebbi időre kitűzzük a párt legfontosabb feladatait. A CSKP Központi Bi zottsága plenáris ülése eleget tett e feladatának, mérvadó választ adott napjaink döntő fontosságú politikai kérdéseire. A Központi Bizottság plénuma már azzal is nagyon sokat tett, hogy határozataiban teljesen egyértelműen állást foglalt a Januárban elért eredmények mellett, s ezzel elutasította a január előtti állapotokhoz való visszatérést célzó kísérleteket. Ezt teljesen indokoltan tette, mivel néha különféle módon javasolják egyesek politikánk olyan platformját, amely lényegében azonos a január előtti platformmal és éppen ezért teljesen elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan azért, mert összeegyeztethetetlen a párttagság döntő többségének gondolkodásmódjával, nem juttatja kifejezésre igényeit és óhajait sem. Így tehát ha ezt a platformot akárcsak formálisan is elfogadnánk, ez a lépés oda vezetne, hogy a párt vezetősége teljesen elszigetelődne a párttagságtól és pártunk a társadalomtól. Pártunk így nem lehetne társadalmunk vezető ereje, nem lehetne olyan párt, amely az embe rek természetes bizalmát élvezve tömeges befolyást gyakorolhat, hanem valamiféle szek tává változna, amely pozícióját csak adminisztratív hatalmi eszközökkel tudná megőrizni. Zrak elvtárs figyelmeztetett arra, ha azt akarjuk, hogy a CSKP KB novemberi plenáris ülése határozatát nemcsak az egész párt tegye magáévá, hanem polgártársaink legszélesebb rétegei is, nem engedhetjük meg annak megismétlődését, ami az akcióprogram népszerűsítésével és megvalósításával kapcsolatban megtörtént. Ekkor ugyanis sor került különféle magyarázatokra, kezdve a kételkedéstől egészen a jobboldali opportunista elemzésekig. Ennek következtében a nép, nem különben nagyon sok kommunista is nagyon eltérően értelmezte tehát Csehszlovákia Kommunista Pártja január utáni politikáját olyan magyarázatok alapján, amelyek nem voltak mindenkor összhangban a párt hivatalos politikájával, sőt sok esetben azzal merőben ellentétesek voltak. Különféle módon végrehajtott közvéleménykutatás eredményei arra utalnak, hogy a párttagságnak alig 40 százaléka Ismeri az akcióprogramot, illetve annak jóváhagyott hivatalos szövegét, arról nem is beszélve, hogy a pártonkívüliek közül jóval keve sebben tudnak róla. Feltételezhető tehát, hogy ezek a különböző vélemények, de főleg a jobbolali opportunista és szocialistaellenes nézetek „túlharsogták" a párt hivatalos irányzatának népszerűsítését. Ezért újból az a nagy feladat hárul reánk, hogy megmagyarázzuk a tömegeknek a csehszlovák szocialista társadalom felvirágoztatásával kapcsplatos alapvető fontosságú kérdések értelmezését. Ez más szóval annyit jelent, hogy meg kell tisztítanunk polgártársaink tudatát azoktól a hordalékoktól, amelyeket egyesek pártunk politikájának jellegzetességelvé nyilvánítottak és egyben teljes nyíltsággal meg kell mondanunk, hogy a január utáni politikai fejlődés nem volt mindenkor összhangban pártunk célkitűzéseivel. Előfordult ugyanis, hogy ezeket a célokat elferdítették, sőt a párt- és a szocializmus elleni kirohanásokra használták fel őket. Ezzel kapcsolatban azt is meg kell mondanunk, ragaszkodnunk kell az olyan légkörhöz és az olyan gyakorlathoz, amely biztosíthatja annak az elvnek teljes maradéktalan tiszteletben tartását, miszerint minden párttagnak joga van megmondani véleményét, síkra szállni érte, hogy vitatkozhasson és bírálhasson is. Enélkül el sem képzelhetem a valóban sikeres politikai munkát — hangsúlyozta Zrak elvtárs — és szőt emelt amellett, hogy a különböző és eltérő vélemények és álláspontok ne vezessenek torzsalkodáshoz, amit csupán egy lépés választ el az áskálődástól, minek következtében kommunisták kollektíváiban is fojtogató, lélekölő légkör ala kulhat ki. Magától értetődik az is, hogy pártunk Központi Bizottsága sohasem tekintette az akcióprogramot holmi megmásíthatatlan dogmának, vagy megváltoztathatatlan dokumentumnak, hiba lenne tehát, ha e program felülvizsgálását, pontosabbá tevését, tökéletesítését vagy esetleges módosítását úgy bírálnánk el, mintha cserben • hagynánk a párt akcióprogramját és január utáni irányvételét. A Központi Bizottság határozatainak teljesítésére törekedve egyik legfontosabb feladatunknak kell tekintenünk az internacionalizmus tudatának szilárdítását és ezt különösen a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkra kell vonatkoztatnL Nem titkoljuk, hogy ez rendkívül nehéz feladat, de ez még nem Jelenti azt, hogy lemondjunk teljesítéséről. Az Internacionalizmus tudatosításában azonban nem lehet kizárólag az a mérvadó, ki hogyan látja és értelmezi a szovjet és más katonai egységek tartózkodását köztársaságunk területén. Feltétlenül szükséges azonban gátat emelni azok előtt az erők előtt, amelyek szovjetellenes hangulatot szítanak és politikai szempontból felelőtlen akciókat szándékszanak kiprovokálni stb. Az ilyen akciók aláaknázzák a jelenlegi állapotok rendeződésének lehetőségét, meghosszabbítják válságos helyzetünket és hova tovább szűkebb érvényesülési térre szorítják vissza a párt január utáni politikája folytatásának eszközeit. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a szocialistaellenes erők visszaélhetnek a legjobb szándékú emberek érzéseivel és hangulataival. Márpedig ezek az antiszocialisták nem szorítkoznak csupán szovjetellenes akciókra. Az a céljuk, hogy képviselőinket, akik a félreértések megszüntetésének szükséges voltát hirdetik és azt, hogy meg kell szilárdítanunk szövetségünket a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, kapltulánsoknak, kollaboránsoknak, árulóknak bélyegezzék és pártunkra ráfoghassák, hogy nem száll síkra a nemzet érdekeiért és szuverenitásáért stb. Csehszlovákia . Kommunista Pártja Központi Bizottsága és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága az említettek ellenére sem korlátozhatja politikai tevékenységét csupán a szélsőséges megnyilvánulások elleni küzdelemre. Elsősorban az a célunk, hogy a párt Irányelvei értelmében és szellemében egyesítsünk minden szocialista erőt hazánkban és úgy dolgozzunk, hogy rövidesen eredményeket mutathassunk fel gyakorlati politikai, de különösen gazdasági tevékenységünkben. N