Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-01 / 332. szám, Vasárnapi Új Szó

Megfontoltabban, de céltudatosan (Folytatás ai 1. oldalról) ségeket nem elszigetelten, hanem dialektikus összefüggéseiben vizsgálja. Az is kiolvasható belőle, hogy céltudatosan törekszik az objektív Igazság felderítésére, még ha a belső realitások és erőviszonyok következtében helyenként a Jellemzés váltja fel benne a mélyreszántó elemzést. S végül hatásosságát és erejét abban látom, hogy gondolati megalapozottsága bázisát képezheti a párt szervezett egysége megszilárdulásának. A közös nevező szerepét töltheti be, vagyis kiindulópontja lehet és kell ls, hogy legyen további szocialista lellegfi kibontakozásunknak. KOZOS NEVEZŐ Nem a véletlen műve és nem ls közhelynek számító megállapítás, hogy a novemberi központi bizottsági határozattal összefüggésben közös nevezőről beszélek. Elég talán annek bizonyítására megemlíteni egyetlen érvet. Sajtónk ugyan nagyon kivonatosan közölte a KBfilés vitáját, de így is leszűrhető a következtetés, hogy rendkívül lényeges kérdésekben — a Január utáni fejlődés egyes szakaszalnak,-a párt vezető szerepének, a negatív jelenségekért való felelősségnek, a hírközlő szervek tevékenységének stb. megítélésében — nagyon ellentmondásosak és ellentétesek voltak a nézetek. Végső soron a vitának közlésre került torzója ls cáfolhatatlanul igazolta, hogy pártunk vezető szervében éppen úgy, mint egész társadalmunkban, differenciálódási folyamat megy végbe. Szerintem a nézeteknek ez a polarizálódása önmagában nem veszélyes és felesleges, ha egyesek ennek láttán kongatják a vészharangot. Egyrészt ugyanis nem vitás, hogy a teljes Igazságot csak az eltérő vélemények összecsapása és összehangolása nyomán bányászhatjuk a felszínre. Másrészt ez ugyan megbonthat egy gyönge lábakon álló egységet, de létfeltétele a polarizálódás kikristályosodása alapján magasabb eszmel-politikai síkon kialakuló nézetazonosságnak. És hogy Jó úton Járunk, azt ml sem bizonyítja jobban annál, hogy egy felette ellentmondásos vita ntán a Központi Bizottság ellenszavazat nélkül elfogadta a határozatot. A FŐ JANUÁRI ÁRAMLAT GYŐZELME A közös nevező tehát megvan. Ojra hangsúlyozom, éppen annak folytán, hogy a határozat csak az első nagyobb lélekzetű kísérlet az értékelésre és a párton belüli erőviszonyok, nézetkülönbségek is minden bizonnyal éreztették hatásukat, a novemberi rezolúclö minden pontjában nem minősülhet utolsó szónak. Ilyesmit kívánni különben is merev felfogásról árulkodna. Abban viszont nem lehet vita, hogy az „ilyen arany középútnak" — a már említett „szépséghibáktól" eltekintve — nagy pozitívuma: kiküszöböli a végleges véleményeket és ennek folytán törvényszerűen fedi vagy legalább ls megközelíti az objektív Igazságot. Ňagy Jelentősége van a határozat ilyen egyöntetű elfogadásának azért ls, mert lényege a január utáni folyamat és pártpolitika fő áramlatának következetes védelme. Ez nagyon szemléltetően tanúskodik arról a szem elől nem téveszthető nagy támogatásról, amelyben ezt a politikát népünk és párttagságunk zöme részesíti. Téved az, aki ebben valamilyen erkölcsi terrort, megengedhetetlen, ösztönös nyomást lát. Nem erről van Itt szó, hanem olyan egység megnyilvánulásáról, amely következetesen síkra száll amellett, ami új vonásokkal dúsította és részben dúsíthatja a Jövőben is hazánk szocialista Jellegű fejlődését és végsősoron gazdagíthatja a munkásmozgalmat, továbbfejlesztheti a világnézetünk alapját képező, alkotó szellemű marxizmus—leninizmust. Ml AZ, AM! ELŐRE MUTATOTT? Érvek kívánkoznak Ide. Ml volt és ml az, ami tömegeket győzött meg alapvető Januári utunk helyességéről? Távirati stílusban a választ Igy fogalmazhatnám meg, összhangban a novemberi párthatározattal: — Pártunkban és társadalmunkban erélyesen hozzáláttunk a dogmatizmus felszámolásához. Megszilárdult a párt és a tudományos értelmiség kapcsolata. Hatásosabban kerestük a gazdaságfejlesztés Jobb módozatait. Céltudatosabban törekedtünk a Jogos csoportigények kielégítésére; • hallatlanul megnőtt a társadalmi osztályok és rétegek aktivitása, részvétele a kérdések megoldásában. • fokozatosan igyekeztünk felszámolni a múlt törvénysértéseinek következményeit, a következetes rehabilitálást kötelességünként fogtuk fel; • számos káderlntézkedéssel, hozzáértő emberek kiemelésével elmélyítettük a tömegek pártba vetett bizalmát • a lenini normák eltorzításának kiküszöbölésére törekedve, megbízhatóbb alapokra helyeztük a párton belüli demokráciát; • az első komoly, intézményes lépéseket tettük meg a nemzetiségi kérdés következetes megoldására. Joggal állapltja meg tehát a határozat: „A párt Január utáni poltttkájának ezek a pozitív vonásai igazolják, hogy a párt fejlődésének ezt az időszakát úgy fellemezhetfük, mint a legfontosabb határkőt 1945 májusától és 1948 februárjától." ELVI ELHATÁROLÓDÁS A NEGATÍVUMOKTÓL Éppen ebben az összefüggésben oly fontos, hogy a novemberi KB-határozat egyben következetesen elhatárolja magát mindattól, ami ennek a fő áramlatnak csak a fojtó hordalékja. Intenzitásában ugyan fokozódó, de mégiscsak peremjelensége volt Tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek a negatív jelenségek nemcsak bizonyos mértékben ellene szóltak a szocialista demokrácia elmélyítése nemes szándékának és némely vonatkozásban lejáratták politikánkat, hanem egyben kiváltották azt, amit augusztusi események címén tartunk számon. Ebben a viszonylatban magam is másodrendűnek tartom annak a kérdésnek eldöntését, hogy vajon szocialista partnereinknek ezt a lépését Indokolta vagy sem a nálunk kialakult helyzet. A lényeg, hogy az elhatárolódást nem valamilyen külső vagy belső nyomás teszi szükségessé, hanem az a körülmény, hogy csak a közelmúlt kritikai felmérése teszi lehetővé a további előrelépést. Ennek az augusztusi események nélkül ls be kellett volna következnie és számos Jel utalt arra, hogy pártunk vezetősége — bár néha nem eléggé határozottan és következetesen" —-gátat'akart vetni az ösztönösség útfába. Anélkül, hogy kitérnék a kérdéses Időszak hibáinak és hiányosságainak részletezésére, hiszen a határozat ezeket a Jelenségeket feltérképezi, szeretném felhívni a figyelmet egy nézetem szerint rendkívül felentős körülményre. Arra, hogy a novemberi határozat a negatív Jelenségeket bírálva különbséget tesz. Társadalmi síkon felelőssé teszi a szocializmus- és a szovjetellenes erőket, amelyek visszaéltek a kritikával és az önkritikával. Ugyanakkor párton belüli síkon a Jobboldali-opportunista irányzatokat marasztalja el. Ez sem a véletlen műve, hiszen ezzel tulajdonképpen elejét veszi annak, nehogy valaki megkísérelje ismét a párton belül keresni a szocializmus ellenségeit, amire sajnos már volt elég gyászos példa. S ehhez csak annyit tehetek hozzá, hogy ez nem taktikai húzás, hanem ez az értékelés megfelel a való helyzetnek. MÚLTBA NYÚLÓ GYÖKEREK Űgy hiszem, elfogadható a hibák „beágyazása" is a történelmi kontextusba. A határozat ugyanis nemcsak a visszahúzó erők felelősségéről szól, nemcsak azt jelzi, hogy mennyiben okolhatók pártszerveink, hanem ugyanakkor visszanyúl a január előtti időszak gyökeréig. Az egyik oldalon kiemeli, hogy népünk húszesztendős munkája gyümölcseként hazánkban felépítettük a szocializmus alapjait. Ezzel közvetve, de egy másik helyen közvetlenül ls szembehelyezkedik azzal a közelmúltban fejét felütő nézettel, amely szinte semmibe vette két évtizedes fejlődésünknek napfényes oldalát. Ugyanakkor finoman, de találóan elhatárolja magát a múltnak attól a nagyzást hóbortjától, amely únos úntalan beszélt a „szocializmus teljes felépítéséről", „betetőzéséről", „a kommunizmusba való átmenet időszerűségéről". A másik oldalon egy pillanatra sem hagy kétséget afelől, hogy mi tette felette szükségessé és indokolttá 1968 januárját, és mi volt egyben az, ami az azt kővető időszakban annyira felgyorsította az események zajlását, hogy megnehezült, sőt részben lehetetlenné vált a párt korrektív, szabályozó, irányító munkássága. Az eredmények mellett ugyanis az elmúlt években olyan jelenségek kerültek az előtérbe, amelyek feszültséget, nyugtalanságot és elégedetlenséget váltottak ki a társadalomban és bomlasztólag hatottak a párt egységére, a néppel való kapcsolatára ts. Ennek a hosszadalmas válságnak elsőrendű magyarázata, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után a csehszlovákiai pártvezetés hosszú évekre elnapolta a kézenfekvő következtetések levonását. Igaz

r már a CSKP XII., de még inkább a XIII. kongresszusa előtt kísérletek történtek arra, hogy választ adjunk a társadalmat és a párttagság tömegeit is nyugtalanító alapvető kérdésekre, de a Novotný-féle pártvezetésnek mindig sikerült lefékeznie, megakadályoznia az egységes társadalmi és pártonbelüll mozgást. A bürokratikus centralizmus és az Antonín Novotný kezében mindinkább összpontosuló hatalom megtette a magáét. A határozat dramatizálás nélkül megemlíti, hogy ez az 1967-ben elmélyülő válság „felmérhetlen kdrokkať' fenyegette a szocializmust hazánkban, a CSKP vezető társadalmi szerepét ős Igy közvetve a szocialista világrendszert és a nemzetközi kommunista mozgalmat. Szöval ekkor már robbanás fenyegetett. 1968 januárja ezt megakadályozta, és ez ts aláhúzza Jelentőségét. A felgyülemlett feszültség azonban túl nagy volt ahhoz, hogy megakadályozhatta volna a fejlődés ártó szélsőségeit. GALY IVAN (Befejező rész a következő Vasárnapi Oj Szóban! A TANONCOKAT MESTERÜK A HEGESZTÉS TITKAIBA AVATJA BE. ICSTK felvételei