Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-18 / 349. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottsága plenáris ülésének vitája Sok függ a nemzeti bizottságok munkájától BENČIK MICHAL elvtárs felszólalása A szónok bevezetőül hangsúlyozta annak helyességét, hogy a CSKP Központi Bizottságának plenáris ülése közgazdasági kérdések megtárgyalását tűzte napirendjére, majd az államigazgatás néhány kérdésével foglalkozott. Az akcióprogram — mondotta —, az államszövetség kialakításával és a főderalizálással kapcsolatosan előírja az államigazgatási szervek munkájának megjavítását és modernizálását is. Az elmúlt évek folyamán e téren ís rengeteg negatív jelenség merült fel. Az államigazgatást ért január utáni bírálathullám, tehát az állampolgárok több éves elégedetlenségében gyökerezik. Annál is inkább, mivel az 1960ban végrehajtott területi rendezés után az államigazgatás egyre távolabb került az állampolgároktól, ezért a január utáni időszakban . tömegesen jelentkeztek az új járások kialakítását célzó követelések. E problémát meg kell oldanunk. Viszont egy lépést jelentene hátra, ha ismét úgynevezett minijárásokat hoznánk létre. S ez gazdaságilag sem lenne egyszerű, mivel egy új járás kialakítása mintegy 30 millió koronába kerül. Az orK lág adminisztratív területi rendezését illetően — folytatta Benőik elvtárs — több alternatív javaslat született. Vita folyik arról, megmaradjunk-e a háromlépcsős, avagy térjünk-e át a kétlépcsős rendszerre. Alapos elemzés, tények nélkül, csupán felületes megítélés alapján ma senki sem állíthatja, hogy szükséges a kerületek megszüntetése. De azt sem, hogy kerületek nélkül nem lehet irányítani. Tisztázzuk először tudományos elemzés segítségével, tapasztalatok alapján az államhatalom és államigazgatás legalapvetőbb kérdéseit, a tartalmi és a formai vonatkozásokat. Csak ennek alapján láthatunk hozzá a nemzeti bizottságok szervezeti felépítéséhez, és hozhatjuk létre az irányítás egyes fokozatait. Benőik elvtárs elmondotta, hogy Szlovákia és a cseh országrészek néhány járásában az államigazgatással szemben a közvélemény részéről megnyilvánuló bírálat új szervezeti formák kereséséhez vezetett. Kialakulóban vannak a nemzeti bizottságok úgynevezett körzeti irodái. Ezek gyakorlati jelentősége abban rejlik, hogy a lakosok a helyi nemzeti bizottság hatáskörébe tartozó hivatalos ügyeket továbbra is elintézhetik saját községükben, a JNB hatáskörébe tartozó hivatalos ügyek vagy azok egy részének az intézését pedig átvennék a központi fekvésű helységekben létesülő körzeti irodák. Ezáltal valóban bővülne a helyi nemzeti bizottságoknak, mint az államhatalom és az államigazgatás legalsóbb alapvető láncszemeinek a jogköre. Senki sem állítja — mondotta a szónok — hogy e javaslatok önmagukban megoldják a problémákat. Ismételten hangsúlyozom, hogy a javaslatok nem tartanak igényt az irányítás fokozatainak megteremtésére vonatkozó kategórikus szerepre. Ezután BenCik elvtárs a nemzeti bizottságok irányításával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. Említést tett arról, hogy a nemzeti bizottságok a felszabadulás után a Belügyminisztérium reszortszerveiként kezdtek működni. A következő évek folyamán — folytatta — tudatára ébredve annak, hogy a nemzeti bizottságok nem lehetnek reszortszervek, a kormány vagy közvetlenül, vagy más testületek, például a helyi képviseleti szervekkel foglalkozó bizottság közvetítésével Irányította őket. A szónok annak a nézetének adott hangot, hogy a nemzeti bizottságokat a föderáció megvalósulása után, a szövetségi államjogi rendezés által előálló viszonyok között is közvetlenül kellene Irányítani. Ezt azért említem — folytatta —, mert határozat született arra vonatkozóan, hogy a nemzeti bizottságok átmenetileg ismét a Belügyminisztérium irányítása alá kerüljenek. Véleményem szerint e megoldás egy lépést jelentene hátra a nemzeti bizottságok irányításában. Felszólalása befejező részében BenCik elvtárs a nemzeti bizottságok irányítása alatt álló helyi gazdálkodási vállalatokkal foglalkozott. E kiegészítő termelést végző szolgáltatásokat nyújtó ipar jelentősége abban rejlik, hogy ideiglenesen kihasználja a szabad munkaerőt. A termékeket és a szolgáltatások színvonalát illetően el kell mondanunk, ez az ágazat annak ellenére, hogy nem rendelkezik elég alappal, sok esetben nem biztosíthat kielégítő munkafeltételeket, és viszonylag gyengén jutalmaz stb. Termékeivel bővíti a piaci választékot, kiegészítő termékekkel látja el a piacot s némileg hozzájárul a központi irányítású ipar monopolisztikus szerepének a megtöréséhez. Helyesnek tartom — mondotta —, hogy a kormány határozatot hozott a szocialista kisipar fejlesztéséről. Ez továbbra is lehetővé teszi a kisipar szocialista jellegének a "megőrzését, tágabb teret biztosít fejlődésére, s így gazdaságunk hatékonyabb láncszemévé válhat. A gazdasági egyensúly helyreállításáért BOHUMIL SUCHARDA elvtárs felszólalása A gazdasági egyensúly része a társadalmi egyensúlynak, amelyre törekszünk. Ez nem csupán mérleg kérdése, az állampolgár szemével kell megvizsgálni. Az a munkás, aki a munkahelye felé vezető úton tolakodni kénytelen a villamosban, a munkahelyén a rossz szervezés miatt nem keres annyit, amennyit kereshetne, s így a mesterrel együtt hozzájárul a bérrendszer torzulásához, majd visszatér lakásába, amelyben utódai már évek óta várnak saját lakásra, este pedig a felesége beszámol a piacon elszenvedett megpróbáltatásokról, nos, ez a munkás aligha fogja a gazdaságot a nemzeti jövedelem százalékos növekedésének aránya, vagy a fejlődés további számadatai szerint megítélni. Ez természetesen nem csökkentheti 1968 eredményeit, például a személyi fogyasztás területén, amely 9,5 százalékkal nőtt. Ez olyan ugrás, amit a következő években nem engedhetünk meg magunknak. Ha előre akarunk haladni, támogatnunk kell a lakosság aktivitását, vállalkozó kedvét, segítségére kell lennünk olyan egységes gazdasági programmal, amely a gazdasági élet fejlődését és a gazdasági egyensúly felújítását szorgalmazza. Az új irányítási rendszer hozzájárult a kedvezőbb fejlődéshez, a rentabilitás növekedéséhez és a nyersanyagszükséglet csökkentéséhez, sőt még a munkaerőkkel kapcsolatos feszültség bizonyos mértékű enyhüléséhez ls. A gazdasági élet és tendenciáinak tárgyilagos helyzete azonban állandóan szöges ellentétben áll a modern szocialista állam szükségleteivel és feltételeivel. A tapasztalat bebizonyította, hogy a gazdaságot nem hozhatjuk rendbe csupán a gazdasági serkentők hatásával, ha nem támaszkodik egységes gazdaságpolitikai programra. Január után a politikai események háttérbe szorították a gazdasági mérlegeléseket. A programon most dolgoznak a gazdasági tanács vezetésével. Az egész párt számára biztató, hogy a következő fél 'év folyamán előkészítik a Központi Bizottság ülésére. A gazdasági egyensúly és a hatékonyság növekedésének megoldását három alapvető kérdésben látjuk, s ehhez alkalmazkodik pénzügyi politikánk is. Egyrészt: a fizetési mérleg javítása, továbbá a belföldi piac számára biztosított áru- és szolgáltatási kínálat bővítése, s végül az állami pénzügyek egyensúlya. Elsőrendű feladat a KGST tanácsa keretében való együttműködés. Magunk között még mindig megbocsátunk számos olyan fogyatékosságot, amely csökkenti a termeléssel és a kereskedelemmel szemben támasztott Igényességet. Kötelesek vagyunk mindent elkövetni azért, hogy 'megjavuljon a szocialista országokkal való gazdasági együttműködésünk. Ezekben a kapcsolatokban aktívan hozzá kell járulnunk a gazdasági törvényszerűségek érvényesítéséhez. {egyidejűleg azonban nem lehet kétséges, hogy fejleszteni kell kereskedelmünket a világgal. Ennek progresszív részei a vámengedmények, a kooperáció, a hitelek, s mindez politikai feltételek nélkül, az üzleti számítások alapján. Nem várható biztonság a vállalkozásokban és az Irányításban ott, ahol hiányzik a politikai és az , ideológiai bizonyosság. Éppen ezért tartom rendkívül jelentősnek ezt az ülést. Sucharda elvtárs megemlítette, hogy nem várhatjuk minden probléma centrális megoldását. Itt az ideje, hogy ne becsüljük le a szocialista vállalatok munkájában az olyan dolgozók tevékenységét mint a kalkulánsok, az eladók stb., mert nélkülük nem teremthetjük meg a termelés és a fogyasztás összhangját. Ezzel kapcsolatban el kell gondolkodnunk a vállalat és az egyén motivációja felett. Jogilag megszüntettük a bérplafont, pszichológiailag azonban tovább tart. Például amíg az emberek szégyellni fogják valóban megérdemelt keresetüket, amíg nem tudjuk megvédeni például a megérdemelt jutalmat, amely mögött pozitív eredmények állnak, valami nincs rendben a társadalmi kapcsolatokban. A mi feladatunk támogatni az érdemeken alapuló jó eredményeket, de ugyanúgy feladatunk fellépni az okoskodók ellen. A pénzügyi politika nem lehetne eredményes két támaszpont nélkül, nevezetesen a dolgozóknak és a vállalatoknak anélkül a reménye nélkül, hogy jő munkájuk eredménye a kereset, a nyereség, a társadalmi értékelés. A kormány nem képes harcolni az infláció és az összes érdekcsoportok követelményei ellen, ha az összes jelentős társadalmi erők az ellenzék oldalán állnak. Az állam nem lehet gazdag, ha szegények lesznek a vállalatok és az állampolgárok. Ugyanakkor elképzelhetetlen az állampolgárok jóléte, ha az állam szegény, ha a gazdaságpolitikában nem összpontosítjuk figyelmünket a problémák szűk körére. A magam részéről nem tagadom, hogy Igen következetesen támogatom az egész konszolidációs folyamatot, kezdve a külkereskedelem hatékonyságának megoldásától, a fizetési mérleg megoldásától, aminek minden időveszteség és kritérium nélkül nemcsak pénzügyi és hitelpolitikánkat, hanem bérés árpolitikánkat is alá kell rendelni. Sucharda elvtárs ezután az állam pénzpolitikájának néhány kérdésével, a gazdasági reform további fejlődésével és- az adórendszer átépítésével foglalkozott. lémáknak. Nem szükséges arra utalnom — mondotta Tesaŕ elvtárs —, hogy gazdasági helyzetünk aggasztó, de éppen ezért nem tudom megérteni, miért beszélünk sokkal többet a gazdasági reformról, mint amennyit életbe léptetéséért tettünk. Legfőbb ideje tehát, hogy minden elodázás nélkül nyíltan megmondjuk, mit kell pillanatnyilag tennünk, ha meg akarjuk akadályozni gazdasági nehézségeink fokozódását. Konkrétan és az illetékesek címére kell megmondanunk, hogy mit kell tenniük, s ha megegyeztünk a feladatokban, ellenőrzéssel kell biztosítanunk teljesítésüket Remélem, hogy mozgásba tudunk hozni olyan közgazdasá- 1 gi gépezetet, amelynek segítségével helyrebillenthetjük népgazdaságunk egyensúlyát. Tudom, hogy nem könnyű válaszolnunk az ezzel összefüggő kérdésekre. Azt is tudom, hogy aligha akad olyan közgazdász, aki — habár népszerűtlen és szigorú intézkedésekhez folyamodna a termelésben —, egyhamar célba érne. Nincs azonban más lehetőségünk, és ragaszkodnunk kell ehhez, ha nem akarjuk tovább is kedvezőtlenül befolyásolni a fogyasztás és polgártársaink életszínvonalát. Tesaf elvtárs a továbbiakban élesen bírálta az alapvető fontosságú gazdasági problémák megoldása során megnyilvánuló ingadozást. Hangsúlyozta, hogy minden munkánkat és gondoskodásunkat most elsősorban a gazdasági reform tökéletesítésére kell összpontosítani. Ezért célozzák újabb intézkedések a szocialista tervezés és a programszerű gazdaságpolitika tökéletesítését, a szocialista vállalkozás és a piac fellendítését, a dolgozók anyagi érdekeltségének növelését, nemkülönben azt, hogy a dolgozók demokratikus jogaikat érvényesítve egyre nagyobb mértékben vegyenek részt mind a gazdasági, mind a szociális folyamatok irányításában és ellenőrzésében is. A gazdasági reform következetes érvényesítése gazdasági életünk rendeződését és korszerűsítését eredményezheti, s megszüntetheti az alapvető fontosságú gazdasági kapcsolatokban kialakult feszült helyzetet. Nem téveszthetjük szem elől„hogy így létrejöhetnek a vállalkozási kedv s a kezdeményező készség kibontakozásához szükséges feltételek is. Tesaf elvtárs a továbbiakban a CSKP KB novemberi plenáris ülésén jóváhagyott határozatok teljesítésével kapcsolatban az említett határozatok népszerűsítéséről beszélt. Véleménye szerint a tömegtájékoztató eszközök ennek érdekében nagyon keveset tettek, jóllehet már egy teljes hónap telt el a plenáris ülés óta.. A határozatok tevőleges támogatása és részletes megmagyarázása helyett egyes napilapok — a televízióról nem is beszélve — nagyon egyoldalúan, szűkszavúan tolmácsolták a pártaktívákon s a pártszervezetek taggyűlésein elhangzott bírálatokat, illetve indítványokat. Az alkotó jellegű támogatás helyett egyes vezetők megbírálására került sor azért, mert teljes nyíltsággal vettek részt a vitákban, nyíltan közölték álláspontjukat a CSKP KB plenáris ülésén. A jobboldali bírálatok e hulláma nem gyorsítja meg a normalizálást célzó törekvéseket, hanem ellenkezőleg, meglassítja őket, mivel az említett vitában és másutt is sok esetben ellentétes vélemények s álláspontok jutottak kifejezésre. Nem akarok mindent egy kalap alá venni — mondotta Tesaf elvtárs —, de meg kell mondanom, hogy azok közül, akik mindig amellett kardoskodtak, hogy a sajtó minél részletesebben tájékoztassa a lakosságot, mostani tájékoztatásaikban nem tárgyilagosak, s azokkal tartanak, akik a párt határozatainak megkerülésére törekszenek. Ezekre a jelenségekre csak az lehet a minden kétértelműséget kizáró és leghatározottabb válasz, ha egész pártunk egységesen lép fel a novemberi és a mai plenáris ülés határozatainak szellemében, annak tudatában, hogy tulajdonképpen ezeknek a határozatoknak kell irányt mutatniuk pártunk küszöbönálló évzáró taggyűléseinek is. A politikusok államférfiúi vizsgája ČESTMÍR CÍSAR elvtárs felszólalása Következetes elgondolások szükségesek FRANTIŠEK TESAŔ elvtárs felszólalása František Tesaf elvtárs felszólalásában elsősorban annak szükségességét hangsúlyozta, hogy a párt szenteljen ezentúl fokozottabb figyelmet az alapvető fontosságú gazdasági probCestmír Císar elvtárs kijelentette, hogy a föderatív feltételek között a cseh és szlovák politika legfontosabb feladata az lesz, hogy tiszteletben tartsa egyrészt minden köztársaság sajátos szuverenitását, másrészt a föderáció specifikus szuverenitását. A szövetségi és a nemzeti szerveknek azonban ügyelniük kell arra, hogy az egész állam belső fejlődése lehetővé tegye az egész politikai, közgazdasági és kulturális fejlődést. Az egyik vagy a másik köztársaság bármilyen fajtájú elszigetelődése saját határai mögé ártana mindkét nemzet és az egész csehszlovák állam szocialista fejlődésének. A cseh és szlovák nemzet érdekeinek nem kell mindenkor azonosaknak lenniük. Ez a két nemzet tényleges eltéréséből ered. Éppen Itt kell bizonyságot tenni mind a cseheknek, mind a szlovákoknak az internacionalista magatartásról. A cseh és szlovák politikusokra nehéz államférfiúi vizsga vár: csökkenteni a súrlódási felületet, eltávolítani a válságos helyzeteket, megtalálni az ésszerű kivezető utat. Joggal feltételezzük, hogy a politikai rendszer mind az egyik mind a másik köztársaságban lényegében azonos lesz. Azonban a két köztársaság közgazdasági rendszere sem lehet eltérő. Mindkét nemzetünk számára előnyös, ha népgazdaságunk mint egységes csehszlovák Integrált gazdaság fejlődik és ennek a fejlődésnek mindkét köztársaságban meg vannak a kedvező feltételei. A cseh közvéleményben létezik és lesz ls egy veszélyes irányzat, miszerint a Szlovákia felé irányuló tőkeberuházást a csehszlovák nemzeti közgazdaság fejlődését fékező ténynek tartják. A szlovák közvéleményben viszont ugyancsak veszélyes tendenciák merülhetnek fel, ha ezeket a beruházásokat a cseh közgazdaság magától értetődő kötelességének tartja. Szlovákiának mindmáig kiaknázatlan fejlődési lehetőségei vannak, felhasználható munkaerő készlettel rendelkezik, csak a saját beruházási eszközei hiányosak. A szlovák gazdasági élet érdeke, hogy a cseh területről jusson tőkéhez. Viszont a cseh gazdasági élet érdeke, hogy Szlovákiába Invesztáljon és így közös eredményeket elérve megerősítse az egységes csehszlovák közgazdaságot. Helytelennek tartom azt az elképzelést, miszerint a gazdasági egyensúly folyamatát úgy kell értelmezni, mint a szlovák közgazdaság rendelkezésére bocsátott, adminisztratív úton elosztott eszközöket és {tözben teljesen mellőzhető a hatékonyság. Helyesebbnek tartom azt az eljárást, hogy az egyes tervezett fejlesztési beavatkozásokat a hatékonyság szempontjából elemezzük és Integrál egységében értelmezzük. Tehát, hogy láthatóvá váljék mindkét oldalon a tartalékok mozgósításának előnyös volta, az egyik vagy a másik, de elsősorban a szlovák nemzeti közgazdaságban. Ogy gondolom, hogy ezzel elkerülhetjük azt a vádaskodást, hogy az egyik nemzet ráfizet a másikra. Bizonyosan igen fontos lesz megállapítani a két ország gazdasági színvonala kiegyenlítődésének ütemét, e feladatok teljesítése közben ugyanis gondot kell fordítani a cseh közgazdaság nélkülözhetetlen bővített újratermelésnek biztosítására, mivel a cseh közgazdaság progresszív iránya megszilárdítja az összes források alapjait, csak úgy, mint a szlovák közgazdaság gyorsabb fejlődése.