Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-17 / 348. szám, kedd

Gazdaságpolitikánk fő eredményei, problémái és feladatai A CSKP Központi Bizottságának határozata A CSKP Központi Bizottsága novemberi plenáris ülésén a párt jelenlegi politikájának alapvető kérdéseiről tárgyalva határozatóban leszögezte: pártunk a gazdasági politikát a szocializmus építésének egész időszakában politikája elvá­laszthatatlan részének, sikere döntő feltételének tartotta; a párt gazdasági politikája alapvető irányvonalaként to­vább akar haladni a megkez­dett reformok útján, hogy a le­hető legteljesebben ki lehessen használni a gazdaság szocialis­Az 1968. évi gazdasági politi­ka irányát a decemberi plé­numnak az életszínvonal továb­bi emeléséről és az idei év gaz­dasági fejlesztésének fő irá­nyairól szóló határozata szabta meg. Az életszínvonal alakulásá­ban 1968-ban feltételezett in­tézkedések megvalósultak. Ren­dezték a fizetéseket a kereskede­lemben, az egészségügyben, az Iskolaügyben és a közlekedés­ben, nagyobb segítséget kapnak a gyermekes családok, emelték a legalacsonyabb nyugdíjakat, döntő szakaszába lépett a mun­kaidő lerövidítése, s más intéz­kedések végrehajtása is folya­matban van. Lényegesen növe­kedtek a jövedelmek a mező­gazdaságban. Május elsejétől több mint 350 000 kis nyugdíjú járadékos nyugdíját emelték, akiknek a nyugdíj az egyedüli vagy fő megélhetési forrásuk. 1968. 7. 1-től megvalósult a családi se­gély módosításának első sza­kasza. Emelkedett a gyermek­születésnél nyújtott egyszeri segély, 26 hétre növekedett a szülési szabadság, s előnyöseb­ben, és egységesen módosítot­ták az anyasági szabadság ide­jén nyújtott pénzbeli támoga­tást. javult a helyzet a főisko­lai diákságnak nyújtott ösztön díjak terén is. A lakosság személyi fogyasz­tása az idén a legnagyobb üte­met éri el az utóbbi évtized­ben: mintegy 9—10 százalékkal növekszik, a reálbérek pedig átlagosan 5,6 százalékkal, ami kétszerese az eredetileg felté­telezettnek. Mindez természete­sen rendkívül megnöveli az Igényeket az elkövetkező évek erőforrásaival szemben. A nomi­nális bérek gyorsabb fejlődése teret nyit a munka díjazásában az indokolt különbségnek, ha­bár a bérezésben még mindig nem sikerül következetesen ke­resztülvinni a szükséges diffe­renciáltságot. A bérezésben ele­jét kell venni az aránytalansá­gok további növekedésének. A kiskereskedelmi árak nö­vekedése ebben az évben nem lépi át a várt méreteket annak ellenére, hogy lényegesen gyor­sabban növekedtek a bevételek. Látnunk kell, hogy az ármoz­gások elkerülhetetlenek az ér­tékbeli és anyagi deformációk kiküszöbölésében, s így a gaz­dasági reform sikeres végrehaj­tásában. Emellett lehetetlen tar­tósan gátolni az árak növeke­dését, ha ugyanakkor a munka tényleges eredményeit túlhalad­va növekednek a bevételek. Előbb vagy utóbb meg kell tör­ténnie a reális lehetőségeknek megfelelő kiegyenlítődésnek. Igaz, hogy folytatódik a speku­A gazdasági politikának 1969­ben is elsősorban arra kell irá­nyulnia, hogy a gazdasági fej­lődés az alapvető, hosszú időre szóló célok szem előtt tartá­sával (a népgazdaság általános konszolidálása és fő területein a közgazdasági egyensúly hely­reállítása) mindenekelőtt az életszínvonal emelésének nélkü­lözhetetlenül szükséges felté­teleit teremtse meg. A CSKP Központi Bizottsága abból a meggyőződésből indul ki, hogy a dolgozók szükségleteinek jobb kielégítése a további gaz­dasági fejlődésnek nemcsak célja, hanem döntő serkentője ls. A jövő évben az életszínvo­nal problémáinak megoldását a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa között meg­kötött egyezmény rögzítL ta vezetésének, valamint a dolgozók irányításban való részvételének minden előnyét és lehetőségét; meghagyta, hogy a gazdasági fejlődés kérdései megoldására a pártmunkában különösen most fordítsanak nagy gondot, mert a közgazdasági helyzet igen bonyolult, az irányítási rend­szer megvalósításának legigé­nyesebb szakaszába lépett, s az államjogi rendezés lényeges megváltozása is egész sor új közgazdasági problémát vet fel. I. lációs és rejtett áremelés is, amely ellen a felelős szervek­nek főként fokozott ellenőrzés­sel és kemény felelősségrevo­nással az eddiginél sokkal hat­hatósabban kell eljárni. Igen kedvezőtlenül befolyá­solja az életszínvonal alakulá­sát a lakásépítési program tel­jesítésének lemaradása. A Köz­ponti Bizottság komoly aggo­dalmát fejezi ki a lakásprob­léma megoldásának eddigi hely­zete felett és elvárja, hogy a kormány és az illetékes állami szervek ismét komplex módon megítélik a jelenlegi állapotot, s hatékony intézkedéseket tesz­nek az elkövetkező években a lakásépítés biztosítására. A népgazdaság általános fej­lődésében továbbra is érvénye­sülnek a kölcsönösen ellent­mondó tendenciák. A nemzeti jövedelem az idén mintegy 7 százalékkal növekszik {az utób­bi három évben a növekedés 25 százalék), ami az intenzifi­káló tényezők hatását tükrözi vissza. Az ipari termelés meg­őrzi közepes tempóját, a mező­gazdaság már harmadik éve kedvezően befolyásolja a nép­gazdaság stabilitását és az élel­miszerellátást. Kedvező szerke­zeti változások mennek végbe az ipari termelésben és a be­ruházási építkezésben. Sikerül aktívan leküzdeni a szocialista országokkal való kereskedelem stagnálását. Azonban ez a kedvező fejlő­dés sem tudta kielégíteni nép­gazdaságunk valamennyi szűk ségletét, amely az eredetileg vártnál nagyobb volt, például a munkabérek, a szociális Igé­nyek és a nem termelő szféra igényeinek növekedése terén. A népgazdaság intenzitásának nö­velése még mindig nagyon lassú ütemben történik. A gazdaság aránylag dinamikus fejlődése mögött erősen lemarad szerke­zetének szükséges módosítása, a termékek választéka és mi­nősége, ami csökkenti felhasz­nálásuk hatékonyságát. A tár­sadalmi munka nagy részét le­kötik a növekvő készletek, a be­fejezetlen építkezések nagy száma, és az aránytalanul nagy termelési fogyasztás. Ennek kö­vetkeztében mind a hazai, mind a külföldi piacon még jobban elmélyült az egyensúlytalanság állapota. A lakosság vásárlóerejének szembetűnő növekedése teljes terjedelmében megmutatkozik a jövő évben is, amikor is meg­nyilvánul a kormány által jó­váhagyott valamennyi bér- és szociális-politikai intézkedés egész évi hatása. Annak ellené­re, hogy egyidejűleg jelentősen növelték a hazai piac áruellátá­sát, és sok év után a közszük­II. A jövő évben az életszínvo­nal további fejlődésének fő módjai az erőforrások megfe­lelő növekedése esetén a kö­vetkezők lesznek: A személyi fogyasztás továb­bi 13—14 milliárd koronával növekszik; a lakosság pénzbeli jövedel­me jövőre mintegy 19 milliárd koronával növekszik, ebből a fizetésekre körülbelül 10 mil­liárd korona, a szociális jutta­tásokra pedig több mint 6 mil­liárd korona jut; a népgazda­ságban az átlagbérek mintegy 5 százalékkal növekednek; a kiskereskedelmi árak moz­gását úgy szabályozzák, hogy a reális bérek üteme legalább 2,5—3 százalék legyen; a létfenntartási költségek fel­tételezett növekedésére való te­A CSKP Központi Bizottságá­nak december 12—13-i plenáris ülése ezért kifejezte alapvető állásfoglalását a jelenlegi idő­szak legsürgősebb, rövid lejára­tú gazdasági problémáival kap­csolatban, s egyszersmind uta­sítást adott, a párt hosszabb időtartamra szóló gazdasági po­litikája alapjainak kidolgozá­sára. Amint azt a novemberi plé­num meghagyta, a párt távlati gazdasági politikája koncepció­jának megvilágításával a Köz­ponti Bizottság 1969 első felé­ben fog foglalkozni. ségleti cikkek gyártásának nö­vekedése megelőzi a termelő­eszközök gyártásának növeke­dését, nyíltan be kell valla­nunk, hogy a fogyasztásnak ez a növekedése túlhaladja lehető­ségeinket. Továbbra is az élet­színvonal emelésének útján fo­gunk haladni, azonban csakis olyan emelkedést engedhetünk meg, amelyet gazdaságunkban reálisan biztosíthatunk. Az egyensúly helyreállítása érdekében hozott intézkec^sek­nek csekély hatásuk, kis távla­tuk és stabilitásuk volt. A köz­ponti beavatkozások előkészí­tésében és mélységében a meg­előző intézkedések elégtelensé­ge és a tartalékok hiánya év­közben is a közgazdasági felté­telek elkerülhetetlen megválto­zásához vezetett, ami nem egy esetben kedvezőtlenül befolyá­solta a vállalatok gazdasági szándékait. Az irányítás közgazdasági rendszerére való éttérés meg­mutatta pozitív hatásának lehe­tőségeit: megnyilvánult ez a népgazdaság dinamikájának megújítására irányuló igyeke­zetben, a szocialista vállalkozó szellem első jelenségeiben, a közgazdasági kalkuláció felúju­iásában, a rentabilitás átszámí­tásában és így tovább. Az irá­nyítás közgazdasági rendszere azonban nem tudott segíteni a népgazdaság egyensúlyának helyreállításában, mert nincs teljesen kidolgozva, következet­lenül és nem komplex módon vezetik be, az átmenetet nem uralják, és nem értik meg. A rendszernek azokat a pontjait vezették be, amelyek előnyö­sek, azonban nem oldják meg a közgazdasági egyensúly helyre­állításának problémáit, ame­lyek — néhol igen alapvetően — érintenék a gazdálkodás, a dolgozók bérezése és a fo­gyasztói árak feltételeit. Azok, akik Jó dolgoznak, in­dokoltan várják az előnyöket az átlagon felüli intenzitásért és a munka minőségéért, a magas műszaki és szervezeti színvonalért, a gazdaságossá­gért és nyereségért. Az átlagon aluli intenzitást és a gyenge minőségű munkát, az alacsony műszaki és szervezeti színvona­lat, a termelés nem gazdaságos és veszteséges voltát azonban az átutalási kötelezettségben adott kedvezményekkel, dotá­ciókkal és hasonlókkal leple­zik. Egyes vállalatok pénzügyi helyzetük megjavítására áreme­léshez folyamodnak. Ennek kö­vetkeztében némely nem gaz­daságos üzemben is növeked­nek a bérek, s nagyobb része­sedést fizetnek ki, mint a prog­resszív vállalatokban. kintettel a munkaképtelen la­kosság esetében számos szociá­lis-politikai intézkedést valósí­tanak meg; elsősorban vala­mennyi alapnyugdíj növekszik, megjavul a nemzeti felszabadi­tó harc részvevőinek járadék­biztosítása, és további előnyös változást hajtanak végre; befejeződik a lerövidített munkahét bevezetése. A CSKP Központi Bizottsága egyetért a kormány és a Szak­szervezetek Központi Tanácsa között az életszínvonal emelé­séről és a szociális kérdések megoldásáról kötött egyezmény­nyel, mert az összhangban áll politikájával. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy az egyezményt mindkét félnek tel­jesítenie kell, s az életszínvo­nal emelésére Irányuló vala­mennyi intézkedésnek össz­hangban kell állnia reális lehe­tőségeink növekedésével. A nemzeti jövedelem jövő évi növekedésének lehetőségeit megint 6—7 százalékra becsü­lik, az erőforrások azonban ipár a jövedelem feltételezett növe­kedését sem fedezik. Ezért nem lehet engedni olyan nyomás­nak, amely a vállalati gazdál­kodásban, a nemzeti bizottsá­gok esetében vagy az állami költségvetésben ellenérték nél­kül további, akár ultimátum­szerű szociális, bér-, beruházá­si vagy behozatali követelése­ket támasztana. Következmé­nyeiben ez az inflációs áramla­tok további fokozódásához ve­zetne, és végső soron magukat a dolgozókat károsítaná meg. 1969-ben az állam gazdasági politikája a népgazdaság kedve­zőtlen Irányzatai ellen irányul. Ennek érdekében a kormány jövő évi gazdasági politikájá­ban olyan intézkedéseket is kellett tenni, amelyek fokozzák a vállalatokkal szemben a köz­gazdasági nyomási; ilyen a nye­reség megadóztatása, a hitel­és a pénzpolitika, a külkeres­kedelem és a devizagazdálko­dás eszközeinek elmélyítése és megszigorítása. A Központi Bi­zottság elvárja, hogy a népgaz­daságban dolgozó kommunisták ezeket az intézkedéseket tiszte­letben tartják és támogatni fog­ják. A jövő évi gazdasági irányel­vekben még egész sor megol­datlan probléma marad, ame­lyek a népgazdaság egyensúly­hiánya további súlyosbodásának forrásai lehetnek. Itt minde­nekelőtt az átváltható árucik­kek csekély növekedésének krónikus problémájáról, vala­mint a szabad valuta területén a követelmények állandó szapo­rodásáról van szó. A csehszlovák fizetési mérleg kiegyensúlyozatlansága króni­kus problémájának megoldása megköveteli, hogy összpontosí­tott és energikus igyekezetet fejtsünk ki az igényes piaco­kon is helytálló termékek foko­zott kivitele termelési feltéte­leinek létrehozására. A terme­lés és a külkereskedelem szá­mára ez olyan feltételek kiala­kítását kívánja meg, hogy köz­gazdasági nyomás hatására ke­ressék a kiviteli lehetőségeket. Hasznos lenne, ha az emiitett célok konkretizálására a válla­latok és felettes szerveik az el­ső negyedév folyamán kidolgoz­nák termelési és kereskedelmi koncepciójukat. A CSKP Központi Bizottsága decemberi határozatával össz­hangban 1969-ben a termelés, a kutatás, a fejlesztés, a terve­zés és a beruházási építkezés erőfeszítéseit azoknak az ága­zatoknak előnyben részesített fejlesztésére kell összpontosíta­ni, amelyekben Csehszlovákia a világ más országaiban elért eredményekkel összehasonlítva relatíve jó előfeltételekkel ren­delkezik az igényes világpiaco­kon való érvényesülésre. Ez azt jelenti, hogy igényes termékek gyártására rendezkedjünk be, amelyeket távlatilag sok or­szágba exportálhatunk, s Így elérjük az árucikkek univerzá­lis átválthatóságát. A vállalati szférában ennek az irányzatnak mindenekelőtt abban kellene kicsúcsosodnia, hogy megvál­toztassa a termelés mlkroszer­kezetét, míg az egységes álla­mi műszaki politikának a mak­roszerkezetben elkerülhetetlen változások feltételeit kell meg­teremtenie. Jelentős feladat az összes szocialista országokkal, főként a Szovjetunióval folytatott gaz­dasági együttműködés kibővíté­se és rugalmassá tétele. A Szov­jetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk biztosítja közgazdaságunk stabilitását, elősegíti további fejlődését és prosperitását a kölcsönös elő­nyök alapján. Egyszersmind el­kerülhetetlen a kapitalista or­szágokkal való kereskedelem kibővítése politikai feltételek nélkül, az előnyösség alapelvé­nek betartásával. Ez a keres­kedelem kiterjed a szabadal­mak adásvételére, a kooperá­lásra és a hitelre. A beruházási építkezésben a gazdaságpolitikának abban az Irányban kell hatnia, hogy megakadályozza a befejezetlen építkezések számának szaporo­dását, sőt, elsősorban a terme­lési beruházásoknál, tovább csökkentse ezek számát. Emel­lett folytatni kell az ipari be­ruházások szerkezeti átvitelét a nem ipari jellegű beruházá­sokra, az iparon belül pedig a tüzelőanyag-energetikai és ko­hászati beruházások átcsopor­tosítását a hatékonyabb köz­szükségleti, gép- és építőanyag­iparba. A mezőgazdaság fejlő­désével összhangban elő kell készíteni az élelmiszeripar to­vábbi fejlesztését. Tovább erő­södik a harmadik szféra is. Maximális igyekezettel gon­doskodunk a lakásépítés kedve­ző feltételeinek megteremtésé­ről. A lakásépítésben az építke­zési munkák terjedelme 1969­ben a negyedik ötéves terv előirányzatával összehasonlít­va nagyobb lesz. 1969-ben az építkezési munkák egész növekedésének 93 százalékát a lakásépítésben realizálják. 1945 óta 1968-ban adják át a legtöbb lakást, azonban a jövő évi leg­kevesebb 100 000 lakás építé­sére az összes meglevő feltételt ki kell használni, és újabb le­hetőségeket kell keresni. Amennyiben a lakásépítést mint elsőrangú politikai felada­tot a következő években bizto­sítani akarjuk, akkor feltétle­nül teljesíteni kell az építő­anyag-termelő üzemek építési programját- A lakásépítést egy­idejűleg a feltétlenül szükséges közművesítéssel kell elvégezni, s a társadalom távlati fejlődé­sének kilátásaival összhangban kell tervezni. Az építkezést központilag kell irányítani. Fel­tétlenül szükséges, hogy az va­lamennyi részvevő, elsősorban a nemzeti bizottságok és a vál­lalatok, mint beruházók, s az építővállalatok szívügye legyen. Az építkezés más programját ezért alá kell rendelni a la­kásépítés kívánalmainak. A lakásépítésnek (beleértve a közművesítést) nemcsak az életszínvonal alakulásában és a fiatal nemzedék távlataiban van nagy jelentősége, hanem fontos tényezője a termelőerők fejlő­désének is. Hozzájárul a haté­kony termelés számára a dol­gozók megnyeréséhez, s fokoz­za a fiataloknak a mezőgazda­sági munka iránti érdeklődését 1968-ban módosították a szö­vetkezeti lakásépítés részvevői­nek és a családi házak építői­nek pénzügyi feltételeit, és ál­lami eszközökből kölcsönt ve­zettek be a fiatal házasok tá­mogatására. 1969-től növekedni fog az építővállalatok érdekelt­sége a lakásépítésben. Megte­remtik a lakásépítkezések anya­gi ellátása megjavításának fel­tételeit, és az építővállalatok­nak nem szabad más munkát elvállalniuk addig, amíg nem biztosítják a lakásépítkezést Igesrkomoly, azonban közgaz­dasági és politikai szempontból nehezen megvalósítható felada­tok közé tartozik azoknak a do­tációknak a korlátozása, ame­lyeket az állami költségvetés­ből nyújtanak a vállalatoknak. Erre a célra jelenleg több mint 30 milliárd koronát fordítanak. Eredetileg arra számítottak, hogy 1969-ben a dotációkat 1,8 milliárd koronával csökkentik, mindeddig azonban az irányzat csaknem a növelés felé irányul. 1969 folyamán meg kell szi­gorítani a dotációk folyósítását, s Javaslatokat kell tenni a költ­ségvetési kiadásokban megta­karítások elérésére. Alapos elő­készítést igényel ennek a bo­nyolult, szociális és politikai szempontból érzékeny feladat­nak a megoldása. A vállalatok átutalásában az Idén megvalósított intézkedések elkerülhetetlenek voltak. Lénye­gében azonban kiegészítő intéz­kedések ezek, amelyek nem vál­toztatják meg az átutalások ed­digi rendszerének jellegét, de bonyolultabbá és könyvelési szempontból igényesebbé teszik azt. A gazdálkodás feltételei, a Qffl dotálás, a kedvezmények és az átutalásokban engedélyezett ki- j gB8 vételek megkülönböztetett mó­dosítása kiterjedt, áttekinthetet- XIL 17. len, s alapvetően megbontja a gazdálkodási feltételeket és a (Folytatás az 5. oldalon) •

Next

/
Oldalképek
Tartalom