Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-15 / 346. szám, Vasárnapi Új Szó

Világ proletárjai, egyesüljetek! Bratislava, 1968. d H K

& ^^K^M SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA mar ••• hogy hosszú-hosszú, kínos hallgatás, szünet után 1943. december 15-én megjelent az Új Szó, a csehfzlovákiai magyar dolgozók lapja. Első jele, reménycsillaga volt akkor a lassan kibontakozó nemzeti egyenjogúságunknak. Azóta már több évforduló alkalmával megírtuk, hogy Rbb mint három évvel a felszabadulásunk után ez az elsőként megjelent magyar lap sokunknak könnyet csalt a szemébe. De most nem szeretnék erről írni, mert könnyen elérzékenyülök ettől a gondolattól, annál is inkább, mert nem hittem volna, hogy a húszéves jubileum betegágyban, kórházban talál. Elnézést kérek azért a személyes jellegű hangvételért, de csak így tudom megmagyarázni, hogy ez az ünnepi vezércikk inkább olyan levélforma olvasóinkhoz, munkatársainkhoz, azokhoz, akik fáradságot nem kímélve segédkeztek a nehéz indulásnál és kitartottak lapunk mellett mind a mai napigLapunk eleinte mint hetilap, 1949 májusától mint Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának napilapja jelent meg. Mi sem természetesebb annál, hogy a párt irányvonalát hűségesen visszatükrözte, népszerűsítette és támogatta, őszintén meg kell mondani — akár jó volt ez, akár rossz. Pozitívan értékelhetjük azt az időszakot, amikor lapunk a mezőgazdaság kollektivizálása, a szövetkezeti mozgalom propagálása terén nagy segítséget nyújtott pártunknak. Tagadhatatlan büszkeséggel mondhatjuk, nem kis szerepünk volt abban, hogy az eleinte nem túl lelkesen fogadott akciót elfogadhatóvá tettük DélSzlovákia magyar parasztsága előtt. Igyekeztünk meggyőző érveket felsorakoztatni a szövetkezeti mozgalom mellett, érveink megértésre találtak, és azóta már a gyakorlatban beigazolódtak. Jól működő, virágzó szövetkezetek tették a kollektív gazdálkodási módszert egyre vonzóbbá parasztságunk előtt. Egy kényszer-agóniából a CSEMADOK-kal együtt életre keltettük nemzeti kultúránkat, s ugyanakkor a proletár nemzetköziség elvéhez híven .igyekeztünk megismertetni o magyar olvasótáborral hazánk nemzeteinek kultúráját, a cseh és a szlovák kultúrát, valamint más népek haladó kultúráját. Nem tagadhatjuk le hibáinkat sem. Voltak saját hibáink, fogyatékosságaink, és voltak hibák, amelyekbe a kor szelleme sodort bennünket; és nem ment az sem, hogy nem tudatosan úsztunk ezzel az árral. Be kell ismernünk, hogy a dogmatizmus, a személyi kultusz, a deformációk korszaka rányomta bélyegét az Új Szóra is, bór mint kisebbségi lap nem játszott prímet e téren. Ma Irta: LÖRINCZ GYULA utólagos „bölcsünk* ugyan sok akad, aki „én már akkor megmondtam"-ot kiált, de a valóság az, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusáig talán senki sem tudta, legföljebb csak kevesen sejtették, hogy a szocialista törvényesség megsértésének hosszú éveken keresztül legjobb elvtársaink estek áldozatul. Pártunk progresszív erői felvették a harcot a deformációs jelenségek ellen. Ez hosszú folyamat volt, amelyben szerintem aktívabb részt vehetett volna az Űj Szó. Ha kicsit késve is, mégis bekapcsolódott a megújhodásért, a szocialista demokráciáért megindult harcba, amely 1968 januárjában nyert szabad utat, de gyökerei messzebbre nyúlnak vissza. Az elmúlt korszak erősen deformálta a marxista—leninista nemzetiségi politikát is több nemzetű és nemzetiségű hazánkban. A cseh és a szlovák nemzet egyenjogú államjogi viszonyát, a föderáció kérdését csak a januári plénum után lehetett büntetlenül felvetni. A nemzetiségek alkotmányjogi helyzetének rendezéséről nem is beszélve. Ez év márciusától az Új Szó e téren nagyon hasznos felvilágosító, magyarázó tevékenységet fejtett ki, vitát indított a nemzetiségi kérdésről, és bár helyt adott az addig elfojtott vélemények nyilvánításának, el kell ismerni, hogy azt minden nagyobb túlzás vagy szélsőséges kilengés néirül tette. Néhány példát ragadtom ki az Új Szó húszéves múltjából. Elmeditálhatnánk még sok minden fölött, hiszen húsz év nem múlik el nyomtalonul egy szerkesztőség életében, olvasóinkkal való kapcsolatainkban. Most azonban előre kell néznünk — mi a további teendőnk? Az augusztusi események után több elismerő szó hangzott el a csehszlovákiai magyarság címére, hogy megállta a helyét. Igen — megálltuk a helyünket, megfontoltsággal, bölcsességgel, emberséggel, hazaszeretetünkkel. Sok levelet és kérdést kapunk azóta, milyen lesz most a mi szocialista fejlődésünk? Visszatérünk-e a január előtti formákhoz, vagy lesz-e lehetőségünk a januárban megkezdett utat tovább folytatni? Biztosítottak-e a szocializmus vívmányai, végrehajtjuk-e a gazdasági élet reformját? Milyen lesz a külpolitikai orientációnk? Olyan kérdések ezek, amelyekre a novemberi központi bizottsági ülésen pártunk már részben választ adott. Olyan kérdések, amelyekkel az Új Szó hasábjain állandóan foglalkozik és foglalkozni fog a jövőben is. A válaszadás a mai bonyolult helyzetben sokszor nem könnyű dolog, szeretnénk azt a jövőben olvasóinkkal együttesen, szorosabb kapcsolatban megszövegezni. Olvasóinktól tehát a következő évekre kis türelmet, sok segítséget és bizalmat kérünk. MAI SZÁMUNKBAN Olvasóinké a szó (3. oldal) • A közöny semmit sem old meg (4. oldal) • Majd nem mindenható vagyok (5. oldal) • A múlt üzenete a mának (7. oldal) • Akit szaván fogtak/ avagy: törlesztem az adósságom (8. oldal) • Hittel,emberséggel (9. oldal) • Hűség (10. oldal) • Akcióban a KözelKelet „Che" Guevarája (14. oldal) • Televízió- és rádióműsor m