Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-15 / 346. szám, Vasárnapi Új Szó

VASÁRNAP 1968. december 15. A NAP kel: 7.25, nyűg szik: 15.53 órakor. A HOLD kel: 1.50, nyugszik: 12.48 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük VALÉR — IVICA, nevű kedves olvasóinkat • 1713-ban balt meg CAR­LO MARATTI olasz festü, rézkarcoló, a 17. sz. l ró­mai Iskola egyik fü képvi­selője (szül.: 1625). • 1873 ban született KACSÖH PONGRÁC zeneszerző (t 1923). • 1893 ban mutat­ták be DvoFik „Üj világ szimfónia* (9., •-moll szimfónia) cirnü zenemü­vét a New York-i Carnegle Hall ban. • 1948 ban ezen a napon jelent meg az 0| SZÚ elsfi száma. Köszönet Két évtized az ember és lapunk életében ls nagy Idó. Sok törekvés és csalódás, munka és sikertelenség, gond és öröm feszit! a húsz eszten­dő kereteit. Ebben az ünnepi pillanatban, amikor a cseh­szlovákiai magyar dolgozók és pártank egyedüli napilapjá­nak, az Cl SZÖ-nak jnbilenmá­röl emlékezünk meg, tevé­kenységünknek Inkább a nap­fényes oldalára pillantunk vissza, igy van ez rendjén és ez a derűlátás Indokolt is, hi­szen a hibák, hiányosságok ellenére lapunk fejlódése al­vitatbatalan. Ünnepi asztalunknál a na­pon nem hiányozhatnak azok sem, akik a szerkesztőségnek nap-nap után végzett munká­jában segítséget és támogatást nyújtottak, ösztönözték mun­kánkat és joggal bírálták. Köszönetet mondunk első­sorban külső munkatársaink­nak. Mindazoknak, akik rend­szeresen, bosszú évek óta, avagy Időközönként jelentkez csk írásaikkal, gazdagítják la­punk tartalmát. Igy volt és van ez annak ellenére, hogy a többi napilaphoz mér­ten sok esetben nem honorál­hatjuk úgy munkásságukat, mint ahogy azt megérdemel­nék. Ennél togva hűségükben és kitartásukban azt véljük felfedezni, hogy bensőséges viszony fűzi őket lapunkhoz. Meleg köszönet jár levele­zőinknek is, akik között szin­tén akad néhány „veterán", aki szinte a lap Indulásától velünk tart. Szépszerével van­nak köztük olyanok, akiknek keze a munkától érdes, s ne­hezen fogja a tollat. Annál jobban becsüljük írásaikat, amelyekben nemcsak egy-egy közösség életéről adnak szá­mot, hanem kritikus éllel szólnak életünk rákfenéiről is. Utoljára, de nem utolsó sorban szívből jövő köszöne­tet mondunk az Ü) SZÚ min­den olvasójának Is. Voltak évek, amikor alig 20-30 ezres példányszámban |elentünk meg, ma már a 80 ezernél tartunk. Nincs felemelőbb £s nincs jobb érzés annál, hogy mi újságírók elkönyvelhetjük: munkánknak, igyekezetünknek van visszhangja, tömegbázisa. A holt betű nem marad pasz­tába kiáltott szó, hanem meg­elevenedik, gondolattá, tetté érik. Büszkék vagyunk arra, hogy nekünk van a legstabi­labb olvasótáborunk és éppen ezért kötelességünknek tart­juk, hogy olvasóink bizalmá­val a jövőben sem éljünk vissza. S ha jómagunk vala­mit kérhetünk külső munka­társainktól, levelezőinktől és olvasóinktól, akkor csak ennyit: a továbbiakban ls úgy tekintsenek az Ü| SZÖra, mint a saját lapjukra. SZERKESZTŐSÉG Kihez van szerencsénk? A sajtórendszerben máskor évtizedekig nem volt annyi vál­tozás, mint az utóbbi egy-másfél év alatt. Ojságok keletkeztek és újságok szűntek meg. Vezető politikusok szálltak síkra egy­egy folyóirat mellett, és első garnitúrabeli államférfiak nem egyszer hatalmuk egész súlyával harcoltak a számukra nem megfelelő tónusú sajtótermék megrendszabályozásáért, betiltá­sáért. Meg kell mondani, hogy — főleg január előtt — nem ls jelentéktelen sikerrel... A sajtó és a poltikusok kapcsolata ma sem felhőtlen. Ta­pintatosan és kevésbé tapintatosan adnak egyesek véleményük­nek kifejezést, hogy a jelenlegi bonyolult helyzet a sajtó és. a többi hírközlési eszköz január—augusztus közötti tevékeny­ségének a gyümölcse. Sajtónk és politikusaink kapcsolatának felszínes elemzésé­ből az is kiderülhetne, hogy itt csak az újságírók és a vezető politikusok dialógusáról van szó. Alaposabb elemzés után azon­ban kiderül, hogy itt legalább is trialógusról van szó. A har­madik érdekelt maga az olvasó. A vitába tehát az olvasó — az információk konzumense — ls beleszólt. A beleszólásnak különféle módját alkalmazta. Sok­ezren — kollektívák és egyének — a betiltott lapok szerkesz­tőségeibe küldtek szolidaritási nyilatkozatot Mások sajtósza­badsági klubokat alapítottak, vagy véleményüket közölték ma­gával a Tájékoztatási Hivatallal. Vajon mivel magyarázható ez a nagy aktivitás? Elsősorban azzal, hogy az emberek a tájékozatlanság másfél-két évtizedes gyakorlatától — rövid idő — alig néhány hónap — alatt el­szoktak. Megszokták, hogy a lapok a legkényesebb kérdésekről ls nyíltan Írtak. Bebizonyosodott, hogy a sajtószabadság hiánya • szocializmusnak nem szükséges velejárója. Ellenkezőleg, a „minden hatalom a néptől származik" elv csakis a Jó tájékoz­tatás segítségével valósítható meg. Főként azért, mert az állam­polgár, a választó — ahogy mondani szokták — tudni akarja, kivel van dolga. Tudni akarja, milyen egyéni tulajdonságokkal rendelkező képviselőt küld a parlamentbe. A párttag tudni akarja, hogy a képviselője a Központi Bizottságban bizonyos helyzetben hogyan viselkedik. Hogy a lakosság a tájékoztatás korlátozásának január előtti stílusával nem ért egyet, hogy bizonyos ^tendenciák ellen til­takozik, az a közelmúlt több eseményével ls magyarázható. A párttagok jelentős része tudatosítja, hogy a párt alapsza­bályzata szerint a kongresszusnak már meg kellett volna tör­ténnie. Azt ls tudatosítják, hogy normális körülmények között a mostani Központi Bizottság jónéhány tagja már nem lenne tagja a csúcsszervnek. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy az emberek — főleg a párttagság — tudni akarják, hogy ezek az Illetők egy-egy komoly döntésnél hogyan viselkednek. És analógikusan — a törvényhozásban — a parlamentben — ís ugyanez a helyzet. A Jó tájékoztatás szükségessége azonban nemcsak a rend­kívüli időkre érvényes. Tegyük fel, hogy az 1968-at megelőző tizenöt—húsz esztendő formálisan normális volt Vajon hány átlagújságolvasó tudta ebben az Időszakban, hogy a párt Köz­ponti Bizottságának vagy a parlamentnek mely tagjai haladóak és kik tartoznak közülük a maradiakhoz? Vajon hányan tud­tuk még másfél évvel ezelőtt is, milyen rejtett energiák van­nak azokban, akiknek a vezetésével az Idén hosszantartó ta­vaszt nyitottunk. Igényeljük az Információt. Elsősorban azért, mert minden esetben tudni akarjuk, hogy kihez van szerencsénk? TÓTH MIHÁLY Megint Közel-BCslet A világsajtóban ismét nagy teret foglalnak el a közel-keleti ese­mények. Harcias kijelentések Tel Aviv-ban, az erők polarizálódása az arab világban, |arring küldetésének felújítása, Scrantonnak, az amerikai külügyi tárca várományosának puhatolódzó tárgyalásai a közel-keleti országokban, az izraeli tüzérség nagyszabású támadá­sai Jordánia belterületei ellen — ez mind-mind azt bizonyítja, hogv a Közel-Kelet tavaly óta a feszültség góca maradt, t ha nem tör­ténnek lényeges politikai változások, kiújulhat a tavalyi háború. Objektívan szemlélve a történteket, nemcsak az arabok barátait, hanem az elfogulatlan szemlélőt vagy félreérthetetlenül Izrael-barát irányzatú országokat is aggasztja az a politikai kurzus, melyet a Tel Aviv-i kormány szélsőséges katonapolltikusok közreműködésével követ. Eskol miniszterelnök nyári békeszólamai után a helyzet most annyira elfajult, hogy az ember nem is tudja, ki a hangadó és kl a kibic a kardcsörtctéses politikai irányvonal kijelölésében — hajlamos azt hinni, hngy inkább a kormány kibicel a szélsőséges tábornokoknak. Nem vitás: a válság megoldásának egyik elháríthatatlan akadálya ax, hogy Izrael állam nem akar lemondani az általa megszállt arab területekről. Eskol miniszterelnök ezt nemrégen finomkodva igy fogalmazta meg: „Izrael földrajzi helyzete 1967 óta lényegesen ja­vult.* Dajan még tovább ment, s a parlamentben szorgalmazta, bogy most már kerül|ön sor a „megszállt területek gazdrfságl be­kapcsolására Izrael testébe*. Szenite ,,ez nem eszme, ez kormány­politika." Másrészt vitathatatlan, hogy a Jordániában operáló arab ellenál­lási mozgalom, az El Fattah harcosai partizánakcióikkal szintén élezik a feszültséget. El Fattah akciói olajat öntenek a tűzre, ürügyet adnak az Izrae­li szélsőségeseknek. Az izraeli akciók viszont az arab országok szélsőséges elemeinek szolgálnak ürügyül. Milyen bonyodalmakhoz vezethet ez, lát|uk az EAK példáján. A nemrég lezajlott diáktünte­tésekkel kapcsolatban, melyeknek általában konkrét belső okai vol­tak, most imperialista és izraeli ügynökök müveiként magyarázzák a hivatalos körök a történteket, hátat fordítva a kormánypolitikát érő bírálatnak. Am nem kétséges, hogy bizonyos nyugati hatalmak szolgálatában állő egyéneken kívül a hazai szélsőségesek, elsősor­ban a tavalyi vereséget elfeledni nem tudó fiatal tisztek ts hozzá­járultak a szenvedélyek felszításához. A közel-keleti válságban aggasztó momentum az amerikai hadiha­jók átkelése a Dardanellákon. A szovjet kormány élesen tiltakozott ez ellen, s a montreux-1 nemzetköz! egyezmény megsértésével vá­dolta az Egyesült Államokat. Noha az említett megállapodás nappal engedélyezi idegen hajók átkelését a Fekete-tengerbe, az ameri­kai hadihajók jelenléte e térségben csak fokozza a feszültséget, s a moszkvai Pravda nyíltan megvádolta Washingtont: „Egyedül azt kívánja elérni, hogy a közel-keleti térség bonyolult helyzetét tovább fokozza." A közel-keleti kérdés megoldása nem tűr Jóslatokat. Tény az, hogy Nixon elnök hivatalba lépése fordnlópontot jelenthet. Nixon — az eddigi felmérés szerint — inkább a Szovjetunió ellen akarja ki­használni a közel-keleti kérdést, mint Izrael megsegítésére. Kétér­telmű kijelentései bizalmatlanná tették Tel Avivot. Tekintettel arra, hogy tekintélyes repnblikánus körök snk olyan olajérdekeltséggcl vannak szoros kapcsolatban, amelyek nem önzetlenül az arabok ba­rátai, teltehető, hogy Nixon csak bizonyos határig fogja támogatni Izraelt, s nem fogja elősegíteni, hogy a háborús kockát elvessék. L. L. Bratislavában megtartották az AGROEXPORT export-import részvénytársaság alakuló közgyűlését. A részvénytársaság fel­adata elsősorban a mezőgazdasági nyersanyagok, félkész- és készáruk és berendezések kivitele és behozatala és az árucse­reíorqalom realizálása. fi. Bakala fn'v. — ČSTK) Richard Nixon, az Egyesült Államok megválasztott elnöke, aki januárban lép hivatalba, már összeállítja kabinetjét. Dr. Henry A. Ktssingert (balra f nemzetbiztonsági különleges tanácsadó­jává nevezte kt. Az ö fő munkatársa lesz a nemzetbiztonsági tanácsban dr. Richard V. Alien (jobbra). A közel-keleti meg­bízottként utazgató William Scrantont esélyes külügyminisz­terként emlegetik. (ČSTK — UPI felvétele) rilll^r.; " f MÍMPZqm ÉNPWPIÉ^ÍI -' & WŠ í 1 ani R ŕ: aHEMHBfjj ® *ír "!' ' ? jpIPPl­^WLJ^J- i J « i^SHi ül Wmm ... : \ .. • . • • •. Az olasz kormányválság kellemetlen kísérő letensege volt a tömegek százezreinek megmozdulása az olasz városokban. A tüntető szicíliai mezőgazdasági bérmunkások ellen alkalma­zott véres csendőrt erőszak 24 órás általános sztrájkot és diák­tüntetéseket robbantott kt. A képen: A milánói rendőrség elve­zet két tüntetőt, akik a szicíliai vérengzés ellen tiltakoztak. (ČSTK — UPI felvételei A VALUTAVÁLSÁG JÁTÉKOSAI The Obtervvr Kiesinger De Gaullehoz: — Hiába, mit tesz a gyakorlati Ez a Wilson tud veszíteni! (Az Observer karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom