Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-12 / 343. szám, csütörtök

Mert el kell mondanom R

égen volt, amikor az újságírónak a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit kellett bizonygatnia. Igaz, akadnak még olyanok — különösen az utóbbi időben akadtak —, akik nem látták vagy egyszerűen nem akarták látni a fától az erdőt. Ezek viszont többnyire olyan emberek voltak, akiknek csak annyi közük van a faluhoz, hogy ott születtek és fogadatlan prókátorává akartak válni a szövetkezeti parasztságnak. Űjságíróberkekben is akadt néhány okoskodó, akik a szövetkezeti gazdálkodás pocskondfrozásával egyszerűen a párt mezőgazdasági politikáját szerették volna lejáratni. Az ilyen mondvacsinált érvekkel szemben azonban ott áll a való élet, amely mindennél többet mond, többet bizonyít. Retkes Lajos, a búcsl szövetkezet elnöke szerint ma már a szövetkezeti tagoknak nem kell bizonygatni, hogy a párt falusi politikája — az előforduló hibákkal együtt is — helyes volt. A falu magasra emelkedett a társadalmi ranglétrán. Jómagam sem azt akarom bizonygatni, hogy mennyire jó például a búcsl szövetkezet. Egyszerűen azért fogtam tollat, mert úgy érzem, erről a faluról mégis el kell mondani egyet s mást. Már csak azért is, mert az elnök a szememre vetette legutóbb: — Régen jártál már nálunk, barátom. Vagy tíz esztendeje. Akkor, amikor még Búcson sem volt minden fenékig tejfel. Igaz az is, hogy Búcson már akkor sem kellett azt bizonygatni, hogy így, meg amúgy jó a szövetkezet. Miért is kellett volna, hiszen ebben a faluban már hagyománya volt a szövetkezeti mozgalomnak. A múltban is — többnyire — jómódú gazdák laktak itt. A gazdák többnyire valamilyen szaktanfolyamot is végeztek. Ezek az emberek már akkor tovább láttak az orruknál. Amikor — az ötvenes évek elején — a szövetkezetesítés járta a faluban, ők már nem azt kérdezték, hogy miért kell szövetkezni. Ezt már a múltból tudták. A fogyasztási szövetkezetnek jóformán mindenki tagja volt. A gazdák gépszövetkezetet létesítettek. A búcsl tejszövetkezet meg éppenséggel híres volt a környéken. A környéken? A szövetkezet teavaja még Prágában is keresett cikk volt. A búcsiak tudták, hogy az egység, az összefogás erőt jelent. Ma a faluban egy kétezer hektáros, erős, gazdag szövetkezet működik. Néhány híján négyszáz tagjának nyújt nyugodt biztonságos, emberhez méltó életet. Ha bizonyítani kellene, ez mindennél többet bizonyítana. Nincs szándékomban most visszavetíteni a közös gazdálkodás történetét, részletesen „kiparcellázni" a fejlődés egyes szakaszait. Én a mai szövetkezetről akarok néhány dolgot elmondani. A

z elnök szerint számukra az idei esztendő közepesnek számit. A gabonaféléknek nem kedvezett az idei 6v. Az átlagos terméshozam nem érte el a harminc mázsát, jól bevált azonban a szőlő. Egymillió koronával többet jövedelmezett, mint amennyire számítottak. A heremag viszont — hatvan hektárról — kerek kétmillióval gyarapítja bevételüket. Mindent egybevetve — még a kedvezőtlen időjárás ellenőre is — a tervezett huszonegymlllló-százhetvenhégyezer korona helyett huszonegymillió-hétszázhetvenhétezer korona bevétellel zárják az idei esztendőt. A szövetkezet vonatszámra küldte az élelmiszernek valót a felvásárló üzemnek. Az elnök papírt és ceruzát fog Csak a nagyját számolja, majd azt mondja: = Hát barátocskám, az Idén mindent egybevetve hétszáznegyvennégy vagon terményt, Illetve terméket adtunk el. Ebből csak a hús huszonnégy vagonra valót tesz ki. A hárommillió tojást, meg a közel másfél millió liter tejet máinem is számoltam. Még azt sem említettem, hogy Búcson a munkaegység értéke harminc korona. Ez azonban nem azt jelenti, hogyha nagyon akarnák, nem lehetne több. Lehetne. A hektáronkénti több mint tizenegyezer koronás jövedelem mellett lehetne. Äm a búcsiak nem akarják. Talán valaki megütközik azon, hogy nem akarják a többet. Talán ellenségei ők saját maguknak? Éppen ez az, hogy nem. Csak szeretik a biztonságot. Legyen a munkaegység értéke harminc korona, de ez aztán legyen „beton". Nem akarják ők azt, hogy egyszer csak hoppon maradjanak. A Jó gazda — már a múltban is ezt tették — a holnapra is gondol. A mezőgazdaság ma még kiszámíthatatlan és még nagyon sokáig az lesz. Egyszóval a búcsiak a holnapra, jövőjükre ls gondolnak, örülnek annak, hogy ma közel két és félmillió korona van a folyószámlájukon. A biztosítási, illetve tartalékalapra viszont már négymillió koronát helyeztek el. Az elnök szerint ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkaegységek értékét harminc koronájával, ha karba tennék a kezüket, akkor is ki tudnák fizetni egy fél esztendőre előre. Tehát a búcsl szövetkezetet nem érheti olyan elemi csapás vagy egyéb baj, hogy csorba esnék a munkaegység értékén. Hiszik vagy nem, ez nagy dolog. Azt kell még elmondanom, hogy a szövetke zetnek egyéb kötelezettségei ís vannak a tagokkal szemben. Vegyük csak az öregeket, a mindennapi munkából kidőlt szövetkezeti tagokat. Tudjuk jól, hogy a társadalombiztosítás éppen a szövetkezeti tagokkal szemben volt a legszűkmarkúbb. Amit a közösség nem adott meg, a szövetkezetnek kellett pótolni. Ezért volt szükséges az a döntés, hogy ha egy-egy szövetkezeti házaspárnak a havi járadéka nem érte el a hatszáz koronáf, a szövetkezet pótolta a hiányzó összeget. S mióta ez a kérdés rendeződött, a szövetkezet háztáji földet (20 ár) juttat kiöregedett tagjainak. Sokat mond az is, hogy a búcsi szövetkezet nem küzd munkaerőhiánnyal. Ha vesznek is fel új tagokat, nagyon megnézik, kit fogadnak be maguk közé. A fiatalok a szövetkezetben jövőt, megélhetést látnak. A szövetkezet megbecsüli őket. Elmondok egy esetet: A szövetkezet házirendje szerint háztáji földet csak családfenntartó szövetkezeti tagok kapnak. De hogy a fiatalok se legyenek megrövidítve, számukra megszavazták az „ifjúsági pótlékot". Ez azt jelenti, hogy a fiatal szövetkezeti tag, aki minden hónapban legalább húsz napot ledolgozik a szövetkezetben, még száz koronát és munkaegységenként egy kiló kukoricát kap. R

etkes Lajos szerint azonban a búcsi szövetkezet tagjai nemcsak kenyérrel élnek. Nagy az érdeklődés a szórakozás és a kulturális élet iránt ls. És ha valamit akarnak a fiatalok, kihez forduljanak segítségért, ha nem a szövetkezethez. Ki támogassa például a labdarúgócsapatukat, ha nem a szövetkezet. Kulturális célokra a szövetkezet évente százötvenezer koronát fordít. Szövetkezeti kultúrházat tart fenn. Szabó Kálmán például azért kap fizetést, hogy irányítsa, szervezze a falu kulturális életét. És aki egy kicsit is ismeri a búcsi népet, azt is tudja, hogy a kultúrház vezetőségének nem könynyű a dolga. Akármilyen műsorral nem igen állhatnak kl. Hivatásos színészek is megjárták már a búcsiakkal, amikor rosszul megválasztott műsorral léptek a közönség elé. Kerek perec megmondták nekik: elavult dolgokkal máskor bizony Búcsra ne jöjjenek. Erről azonban bővebben majd máskor, ha majd időt szakítunk a falu kulturális életének bemutatására. SZARKA ISTVÁN Mi a véiemenye Szlovákia mezőgazdaságáról? Milyen és milyen lehetne az élet falun? A Bratislavai Közvéleménykutató Intézet a közelmúltban érdekes közvéleménykutatást végzett. Szlovákia különböző nagyságú községeiben 1650 más-más foglalkozású és korú férfit, illetve nőt kérdeztek meg annak a megállapítására, hogy mi a véleményük Szlovákia mezőgazdasági termeléséről. Pontosabban arra kerestünk választ, ml a véleménye Szlovákia lakosságának a falvak kulturális és politikai életéről, életszínvonaláról, a mezőgazdasági munkáról, munkakörülményekről, az utóbbi 20 év alatt végbement változásokról, a falu problémáiról, a mezőgazdasági dolgozók szervezetéről, az érvényes gazdálkodási formákról stb. Kíváncsiak voltunk a lakosság véleményére; hogyan javíthatnánk a falvak lakóinak életét, a mezőgazdasági termelés színvonalát, továbbá arra, hogy miként érvényesül a párt politikája a falvakon. Nem kevésbé érdekelt bennünket az ls, hogy vajon a szövetkezetesítés javította-e a falu kulturális életét, illetve életszínvonalát, megkönnyítette-e az egyénileg gazdálkodó paraszt helyzetét a szövetkezet, ráfizet-e a falu a városra vagy ľordítva, és a szülők szívesen adják-e gyermekeiket a mezőgazdasági pályára? A megkérdezettek kis százaléka kijelentelte. hogy számára teliesen közömbös a falu élete. A földművesek 45,4 százaléka élénken érdeklődik a falu élete iránt, és Ismeri azt, 35,8 százalékuk ismeri, 15,2 százalékuk csak részben ismeri. Ami a falusi lakosság élelmezését illeti, a megkérdezettek túlnyomó többsége óriási javulásról beszélt. A lakásviszonyokat azonban összehasonlíthatatlanul rosszabbnak tartják a városinál. Csupán a főiskolai végzettségűek tartják jobbnak a falusi lakásviszonyokat. Az öltözködésben még nagyobb az aránytalanság a falu hátrányára. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fiatalok úgy öltöznek, mint a városi lakosság, csupán az idősebbek öltözködnek roszszabbul. A kérdezettek 63,7 százaléka kijelentette, hogy Szlovákia falvainak kulturális élete elégtelen. A főiskolai végzettségűeknek 89,5 százaléka jutott erre a véleményre. Az ankét résztvevőinek 25,4 százaléka azt állítja, hogy a falu kulturális élete kielégítő. A kutatás során azt is megállapították, hogy a földműveseknek csupán 16,4 százaléka Ismeri a párt akcióprogramját. 44,8 százalékuk viszont az akcióprogramot egyáltalán nem Ismeri. íme a válaszok arra a kérdésre, hogy mely változásokat értékelik legtöbbre a falvak életében az utóbbi 20 év alatt. Legtöbben úgy, vélekedtek, hogy emelkedett az életszínvonal és egyre könnyebb a mezőgazdasági munka. Kisebb részük azt állította, hogy egyre több falusi fiatal folytatja tanulmányait - 1968 XII. 12. A Kls-Kárpátok nyugati lej** tője belefolyik a síkságba. Itt terül el Záhorie, illetve a mi nyelvünkre fordítva Hegyalja. Szélsőséges Időjárás, szélsőséges körülmények jellemzik ezt a sivár vidéket. A nyár meleg, szinte forró, kevés csapadékkal, ősszel, de különösen tavasszal azonban annyi az eső, hogy a folyók, a Morava, Rudava, Myjava és a számtalan kis patak nem győzi elvezetni a vizet. A gyakori árvizek még a kevés termést is megtizedelik, kilúgozzák a talajt. Az Itt élő lakosság évszázadokon át keservesen tengette életét. A hálátlan természet a ráfordított áldozatnak csupán elenyésző részéi fizette vissza. Körülbelül nyolc éve azonban új korszak kezdődött a Morava és a Myjava mentén: Szlovákia legnagyobb szabású vízrendészeti és meliorációs munkálata kezdődött el. Eleinte kisebb, helyi jellegű beavatkozásokat hajtottak végre. 1962. augusztus 8-án azonban a kormány ls jóváhagyta Hegyalja termővé tételének tervét Teremni fog a hegyaljai homok Azóta közel félmilliárd koronát fordítottak a legkülönbözőbb vízrendészeti, lecsapolási és meliorációs munkákra. Mintegy 10 ezer hektáron lecsapolták a vizet, többnyire már rendbehozták a folyók medrét. Bár az árvízveszély még nem szűnt meg teljesen, a folyók fokozott vízáteresztő képessége a minimálisra csökkenti e veszélyt. A továbbiakban öt nagy víztárolót és számos törpe víztárolót létesítettek. A Jövőben egész víztároló rendszer szolgálja majd a környék zavarmentes vízellátását. Első pillanatra óriásinak tűnik a ráfordított összeg nagysága, és kételyt támaszt vajon érdemes-e ilyen összeget áldozni e vidék fejlesztésére? A szakemberek számoltak annak a lehetőségével, hogy a kezdeti Időszakban, mikor csökkentik a talajvíz színtjét, az átmeneti szárazság miatt a hozamokban némi visszaesés várható. Mihelyst azonban elkészülnek a víztárolók, az öntözőcsatornák, tisztítóállomások és szivattyútelepek, lényegesen meg fog Javulni a környék vízellátása. Érdekes Jelenségnek lehetünk azonban tanúi. A várakozással ellentétben már az elmúlt években Is lényegesen javultak a hozamok. A szemléltetés kedvéért soroljuk fel néhány termény hektárhozamának a növekedését. A rozs hozama száz százalékkal emelkedett, a takarmánykeveréké 19,5 százalékkal. A Saštínske Stráže-1 Állami Gazdaságban 1962 előtt az egy hektárra Jutó bruttó jövedelem háromévi átlaga a növénytermesztésben 666 korona volt. A vízrendészeti beavatkozások óta 3000—3500 korona. Azokon a területeken, ahol azelőtt semmiféle kultúrnövény sem termett, Gyümölcskerteket és szőlőt telepítenek Eddig 400 hektár szőlő és kis híján ezer hektár gyümölcsös Jelképezi Hegyalja történetének új korszakát. A következő években további gyümölcsöskerteket telepítenek. Ennek mérhetetlen Jelentősége van a közeli Bratislava gyümölcsellátása szempontjából. Valójában éppen az az oka a nagy anyagi áldozatnak. Az elmondottakból mindennél világosabban kitűnik, hogy Hegyalja termővé tétele a számottevő költségek ellenére sem volt megfontolatlan lépés. Ráadásul még tekintetbe sem vettük a lakosság élet- és kulturális színvonalának, társadalmi helyzetének a fellendítését, a nagyszabású akciók erkölcsi oldalát P. 1» a városban, és a népgazdaság egyéb szakaszán helyezkedik el. Az ankét résztvevőinek 61,9 százaléka annak az óhajának adott kifejezést, hogy fogadják el az Egységes Szlovákiai Parasztszövetség szervezeti alapszabályzatát, amelyet a szlovákiai előkészítő bizottság dolgozott kl. A főiskolai végzettségűeknek 92,9 százaléka szavazott az alapszabályzat-javaslat elfogadása mellett. Ami a munkakörülményeket illeti, a kérdezettek 40,7 százaléka elégedetlenségét fejezte ki, 11,9 százalékuk pedig teljesen rossznak bélyegezte. A résztvevők 67,8 százaléka kijelentette, hogy a jövedelem ls kevesebb, mint az ij>ari munkásoknál. Az érdekeltek 76,3 százalékának az a véleménye, hogy a szövetkezetesítés megkönnyítette a földművesek munkáját. A szövetkezeti tagok 82,5 százaléka szilárdan meg van győződve az EFSZ-ek előnyeiről. Az egyénileg gazdálkodó parasztok 76,3 százaléka, illetve a szövetkezeti tagok 10,7 százaléka ellenben előnyösebbnek tartja az egyéni gazdálkodást. A kérdezettek 35,8 százalékának az a meggyőződése, hogy a szövetkezetesítés megvalósítása révén emelkedett a falu kulturális és életszínvonala, és csak 4,9 százalékuk állította azt, hogy a szövetkezetesítés nem emelte a falu lakosságának sem a kulturális, sem pedig az életszínvonalát. A megkérdezettek 33 százaléka azt válaszolta, hogy a falu ráfizet a városra; a földművesek 50,3 százaléka jutott erre a véleményre. Az alkalmazásban levők 34 százaléka viszont ennek éppen az ellenkezőjét álltja. A kérdezettek 31,5 százalékának nincs semmi ellenvetése az ellen, hogy gyermeke, rokona, Ismerőse a mezőgazdasági termelésben helyezkedjék el, viszont 22,6 százalékuk minden lehető eszközzel lebeszélné erről. Az életszínvonalra, Illetve a társadalmi életre vonatkozóan a kérdezettek 39,8 százaléka ügy véli, hogy faluhelyen továbbra ls nagy figyelmet kell szentelni a kultúra és a sport fejlesztésének, 20,6 százaléka pedig a lakosság ellátásának javítását tekinti elsődleges fontosságúnak. A kultúra és a sport fejlesztését elsősorban a fiatalok követelik. A válaszok nagy része azt Igazolja, hogy a szlovákiai falvak még nagyon sok fáj'ó problémával küzdenek, amelyeket haladéktalanul orvosolni kell. Ezek közé tartozik a kultúra és a sport feljesztése, a lakosság ellátásának javítása, az Ifjúságról és a nőkről való gondoskodás, a szolgáltatások, a közlekedés, az egészségügy fejlesztése, a beruházások és a cigánykérdés megoldása. A közvéleménykutatás megállapította továbbá hogy a kérdezettek 30,8 százaléka halaszthatatlannak tartja a munkaszervezés és a jutalmazás módosítását, 26,3 százaléka — főképp a főiskolai végzettségűek — a gépesítés, a villamosítás és a kemizálás fokozását tartja fontosnak. A földművesek — 11,5 százalék — a mezőgazdasági termelés fokozott társadalmi elismerése mellett törnek lándzsát. A továbbiakban még néhány jellemző adatot sorolunk fel: a kérdezettek 10,4 százaléka a szakosítás bevezetését követeli, 16,9 százaléka több és jobb gépi eszközt, illetve vegyszert óhajt, 1,9 százaléka az árpolitika felülvizsgálását kéri, 0,2 százaléka a rosszul gazdálkodó szövetkezetek feloszlatását tartja célszerűnek, míg a földművesek 5,5 százaléka az egyénileg gazdálkodó parasztok és a szövetkezeti tagok egyenjogúsításának a híve. A közvéleménykutatás eredményei jó képet nyújtanak Szlovákia mezőgazdasági termelésének és a szlovákiai falvak életének széles kérdéskomplexumáról. Ajánlatos lenne alávetni e kérdéseket további szociológia kutatásnak. Dr. JAN MARGÖC