Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-12 / 343. szám, csütörtök

A jó szándék és buktatói BEMUTATÓ A HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZBAN A színházlátogató emberben egy-egy bemutató kapcsán gyakran felvetődik az a kérdés, vajon mi kell ahhoz, hogy az előadott darab ás szereplői, valamint a nézőközönség között megfelelő kon' iktus jöjjön létre, s e termékeny kapcsolat gyümölcseként a nézőnek művészi élményben lehessen része. Ivan Stodolának az elmúlt napokban a Hviezdoslav Színházban bemutatott Marina Havranová című drámájában látszólag minden fontos feltétel adva van. Rutinos, a színpadi technika minden apró részletét Ismerő szerzőről van szó, és a dráma cselekménye szinte kínálja a nagy lehetőségeket: a középeurópai kis nemzetek történetének egyik legszebb és legtragikusabb, oly sok konfliktust magában hordozó időszakában, 1848-ban játszódik a darab s a várt élmény mégis elmaradt. Stodola nem kimondottan történelmi drámát írt. A történelmi események egy családra, illetve egy falusi közösségre leszűkített konfliktusok hátteréül szolgálnak. S itt a darab egyik buktatója is. A szubjektívan ábrázolt, realitásokat alig-alig felvillantó kép csak fellengzős, látszólagos nagy szavakra és gesztusokra elegendő, de kizárja a reális helyzeten alapuló valódi konfliktus lehetőségét E sajátosan felvázolt háttőr már magában rejti a további nehézségeket is, amelyeket a szerző nem képes leküzdeni. A hangzatos szavakat, néha talán könnyeket ls kicsaló jelenetek (Matúš Inas halála és a zárójelenet), a néző figyelmét állandóan éberen tartó meglepő fordulatok sem képesek eltusolni az Igazi, művészien ábrázolt konfliktusok iránt jelentkező hiányérzetünket. A másik — az előbbivel összefüggő — hiányosság a szereplők jellemrajzában rejlik. A felszínesen felépített, két véglet közt mozgó jellemektől (ez alól talán csak Viktor figurája kivétel) hiányzik a mély átérzés és a belső motiváció, amely cselekedetelket elhihetővé, emberivé teszi. S éppen emiatt az elénk táruló helyzetet inkább szerzői fikciónak, mintsem valós konfliktusnak éreztük. A rendező, L. Zachar megszokott módszerével a dráma cselekményéből a hétköznapi elemeket Igyekszik kihámozni és e köré csoportosítani a színészek játékát. Zachar tudja, hogy a fő konfliktus tulajdonképpen nem ls a címszereplő, hanem Viktor személye körül játszódik le, de sajnos —az előadás színvonalának hátrányára — nem erre összpontosít, hanem jóval szélesebb mederre fekteti a hangsúlyt. Ez a törekvése ugyan néhány jól sikerült jelenetet eredményez, (Málika asszony monológja, Dušan. Marína és Viktor drámai összecsapása) viszont több helyen groteszk helyzetet (Matúš inas és gazdái közti párbeszéd), sőt még parodisztikus légkört (Elemtr figurája) is teremt, összegezve elmondhatjuk, hogy a rendezés a megszokott Zacharjegyeket viseli magán és ez a munkája az átlagosak közé tartozik. A szereplők szemmelláthatóan igyekeznek hús-vér embereket formálni az alakított figurákból, de természetesen a meglévő akadályokat sehogy sem tudják áthidalni, még külső, mesterkélt eszközök segítségével sem. Igy csak I. Mistrtk Viktor szerepében és H. Mellökovd Málla asszony alakítása keltett jó benyomást. Különösen Mistrík megformálása volt sikeres, a tépelődő és rendkívül nehéz körülmények között ls mindig jót akaró ember szerepét hitelesen, művészi fokon testesítette meg. Rajtuk kívül még f. Slezáčeknek (Matúš) és J. Adamöíknak (Dušan) akadt néhány értékes felvillanása. A. Kramár (Strmeň) túlságosan is egysíkú alakítást nyújtott és nem volt szerencsés M. Dočolomanský (Elemír) figurája sem. A színpadterv V. Suchdnek munkája, akinek masszív, tiszta színezetű színpadképében sikerült hiteles háttért teremteni. Végezetül a tárgyilagosság megkívánja, hogy megemlítsük: Stodola e művét 1941-ben írta, amikor az akkori nehéz időkben az a csak méltányolható jő szándék vezette, hogy hitet adjon, példával szolgáljon kortársainak és elsősorban a fiatal generációnak. Ez a pozitívum magyarázatul igen, de mentségül semmi esetre sem szolgálhat a dráma hiányosságaira. SZILVASSY JÓZSEF Csipkerózsika Csajkovszkij-balett a Szlovák Nemzeti Színházban Napjainkban már alig találunk a világon olyan nevesebb balettegyüttest, melynek műsorán ne szerepelne legalább egy Csajkovszkij-darab. A nagy orosz zeneszerző három kedves mesebalettje — a Hattyúk tava, a Csipkerózsika és a Diótörő—a XIX. századi balettmüvészet csúcspontját Jelenti, és minden Ismertebb együttes alap-repertoárjába tartozik. Csajkovszkij balettjei a bratiszlavai színpadon is az állandóan műsoron levő darabok közé tartoznak. A Hattyúk tava után, melyet hosszú ideig sikerrel adtak elő, ezúttal a Szlovák Nemzeti Színházban a Csipkerózsikát vitték színpadra. E balett történetének alapjául a mindenki által ismert francia népmese szolgál, •melyből Marius Petlp világhírű orosz koreográfus ideális librettót készített. Előre meghatározta az egyes táncszámok és pantomimjelenetek időtartamát és jellegét, de ez sehogysem korlátozta Csajkovszkij zenei fantáziáját, amely itt a kicsiszolt táncformák közepette több ragyogó zenei ötletben és képben csillogott. E két kiváló egyéniség közös alkotásának eredményeképpen nagyszerű mű jött létre, amely a fiatalabb és idősebb nézők számára is művészi élménnyel szolgál. A művet mély humanista eszme hatja át, sugárzik belőle a mesebeli gyönyörűség s az üde báj, mely mindig új és tökéletesebb szíripadravitelre készteti a művészeket. A mostani előadás koreográfiai és rendezői munkája Jozef Zafko érdemes művész nevéhez fűződik, aki elsősorban vonzó előadást igyekszik teremteni, melyben a táncszámok és a vizuális kép is egyaránt elragadtatásra készteti a nézőt. Főleg a mértéktartó rendezés és a hangulatos színpadkép segítségével, melyet P. Gábor tervezett, úgy hisszük, hogy Zajko elérte célját. Az előadás nagy része csodálatos látványnyal szolgál nézőinek, megteremti a mese hangulatának, megfelelő légkört és visszaadja azt a kedves bájt, amely a meséből árad. A rendezőileg nem egészen kidolgozott és koreográflallag langyos bevezető után az előadás az első felvonásban és a második felvonás első képében éri el csúcspontját. Az első felvonásban főleg a brilllánsan előadott nagy B-dúr keringő, a szépen kivitelezett Auróra és a négy kérő jelenete, melyben Auróra hercegnő szóló-variációi tűnnek ki, nyújt maradandó élményt. A második felvonás első képén a Herceg és az Orgonatündér kettőse, valamint a tündér-kar technikailag is hibátlan teljesítménye emelkedett jóval az átlag fölé. Sajnos a harmadik felvonás színvonala elmarad az előbbiekétől, ez a rósz jellegzetesen díszítő elemeket tartalmaz, minden drámai cselekmény nélkül. A zárójelenetben már néhány technikai hiányosság is becsúszott, ami elsősorban a rendkívül nehéz elemeknek és a szokatlanul hosszú előadásnak (mintegy 3,5 óra) tudható be. A népes szereplőgárda közül a főszereplő, Auróra hercegnőt alakító G. Herényiová-Starostouá teljesítménye tűnik ki. Kívüle még 1. Cervenáková (Orgonatündér) és f. Hal ama (Herceg) teljesítménye érdemel említést. A második szereposztásban a rendező eddig még kevésbé ismert fiatalabb táncosoknak adott lehetőséget. Közülük G. Záhradníková—Demovtöová (Auróra) és A. Sebestíková (Orgonatündér) mutatott szolid technikai felkészültséget. Csajkovszkij finom, lírai zenéje, sajnos, A. Vykydal karmesternél nem talált teljes megértésre. Az ő zenei betanítása ugyan technikai problémáktól mentes, de több helyen érzékenyebben kellene reagálnia a partitúra által megszabott feladatokra. A Csipkerózsika bemutatójának színvonala arra enged következtetni, hogy az utóbbi 2— 3 nívósabb bemutató nem a véletlen műve, hanem egy igényes útkeresés sikeres kezdeti lépései. JA. G.l A kassai Állami Színházban december 15-én kerül sor Bedŕich Smetana A titok cfmfi operájának bemutatására. A darabot Koloman Ciliik m. v. rendezte, vezényli Boris Velat. A felvételen L. Neshyba és L. PaíaJ. (Mária Lltavská felv.) SZÜLÖK, NE V ELŐ K FÓRUMA Az alkohol és a gyermek A MODERN TÁRSADALMAK egyik szembetűnő negatív jelensége az egyre jobban növekvő mértéktelen alkoholfogyasztás. E kedvezőtlen tünet társadalmi, szociális és egészségi következményein kívül komoly nevelési problémákat is von maga után. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy e kérdéssel ismételten foglalkozzunk, ugyanis a különböző országokban készült statisztikai kimutatások bizonyítják, hogy az ifjúság köréből is egyre többen hódolnak e káros szenvedélynek. Az egész világon nő a fiatalkorú bűnözők száma, s a bűnözések felét ittas állapotban követik el. Hasonló megállapításra Jut R. Neubert német pszichológus is, aki komoly társadalmi veszélyt Iát a fiatalok alkoholizmusában, j. MeCír professzor, a prágai Ifjúsági Alkoholellenes Tanácsadó tapasztalatait ismertetve a következő képet vázolta az ifjúság alkoholizmusáról: „Az első 100 paciens közül a legfiatalabb 14, a legidősebb pedig 17 éves volt. Közülük 34 eszméletlen állapotban került ide, 24 az utcán feküdt, amikor rátaláltak". A hazánkban és a szomszédos országokban végzett felmérések a kiskorúak szeszfogyasztásáról szomorú képet tárnak elénk. Az egyik felmérés szerint az óvodások 91 százaléka vallotta be, hogy már fogyasztott szeszt. A falusi alapiskolákon az alsó tagozatos tanulók 92, 5 százaléka, a felső tagozaton pedig 96 százaléka fogyasztott már szeszes italt. (Tóth János, 1962) A gyermekek alkoholfogyasztásának indítékait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a gyermekeknek több mint a fele azért fogyaszt szeszes italt, mert a szülők megengedik. E tényből kiindulva úgy véljük, hogy a szülők lebecsülik az alkohol káros hatását a fejlődő szervezetre, és nem tudatosítják annak jellemet romboló hatását sem. AZ ALKOHOL rendellenességet idéz elő a gyermek fejlődésében. A szervezetébe jutott alkohol legnagyobb része felszívódik, elég, kisebb része pedig kiürül. A felszívódott szesz az érrendszerbe kerülve eljut a test minden részébe, tehát az idegrendszerbe is, ahol a sejtekben végez legnagyobb pusztítást. A fejlődő szervezet amúgyis érzékenyebb minden káros behatással szemben. Az alkoholt fogyasztó gyermek figyelme szétfolyó lesz, csökken az emlékezőképessége. A szakemberek megállapították, hogy az alkoholt fogyasztó gyermekek józan állapotban sem tudnak olyan gyorsan reagálni az őket érő ingerekre, mint azok, akik egyáltalan nem fogyasztanak alkoholt. A vizsgálatok bebizonyították, hogy az alkohol tompítja a készségeket (lassúbb észlelés, „kapcsolás"). Téves az a hiedelem, hogy a szesz (pl. a bor) kismértékű fogyasztása tápláló. A nagyobb mennyiségű szesz fogyasztása mérgezési tüneteket okoz nemcsak a gyermek szervezetében, hanem a felnőttében is. A kutatások szerint a szervezet óránként 2 centiliter 50 százalékos szesznél (ami 5 gramm zsírral egyenértékű kalóriát tartalmaz) nem képes feldolgozni többet. Tápértéke tehát nagyon alacsony. Az élettani vizsgálatok megcáfolják azt a téves nézetet is, miszerint az alkohol jó étvágygerjesztő. A szesz a szájban, a torokban, a nyelőcsőben és a gyomorban vérbőséget idéz elő, a gyomorban pedig hirtelen felszaporítja a sósavat is. Ez olyan érzést kelt, mintha fokozódna az étvágy. Ugyanakkor a fehérjék (hús, tojás, sajtok stb.) megemésztéséhez szükséges pepszin mennyisége csökken. A fehérjék feldolgozása a szeszfogyasztás következtében hiányossá válhat. (Dr. Székely L.j. SOK SZÜLŰ úgy véli, hogy a kis mennyiségbal fogyasztott vagy vízzel felhigított szesz nem ért. Ezért a nehezebben emészthető ételek után vagy gyomorfájás esetén orvosság gyanánt adnak gyermeküknek italt. Az orvostudomány azonban bebizonyította, hogy a szervezetbe került szesz, bármilyen kis mennyiségű is, mindenképpen méreg, tehát káros. Az alkoholfogyasztás azonban gátlóan hat a személyiség kibontakoződására ls, és szociális, illetve nevelési problémákat idéz elő. A központi idegrendszer megbetegedése a felfogóképesség csökkenésével jár. A tanulás egyre nehezebb lesz. A csavargások, az erőszakoskodások, a klcsapongások, a lopások, a durva magatartás, az érzelmi biztonság elveszítése okát legtöbbször az alkohol élvezetében vagy az alkoholista szülők hatásában kell keresni. Az ittas gyermek nem érzi jól' magát az iskolai közösségben, mert alkalmazkodó képessége rendszerint súlyosan megsérült. Az órákon nem figyel, nyugtalan, tanulmányaiban elmarad. Mi az oka a kiskorúak alkoholizmusának? A vizsgálatok szerint a fiatalok 60 százaléka viszontagságos körülmények közt nevelkedett. Ivásuk a legtöbb esetben társaságuktól átvett szokás. A rossz családi viszonyok, az alkoholista szülők, a tájékozatlanság, az alkohol káros hatásának lebecsülése, a rossz társaság a gyermekek alkoholizmusához vezethet. Ha a gyermek nem találja meg az otthon melegét és hiányzik a családi szeretet, igyekszik azt másutt megkeresni. Az ilyen gyermekek bandákba tömörülnek, számukra az ivás virtuskodás, s aki nem vesz részt a szinte „szertartás* számba menő közös ivászatokban, kiközösítik. Az alkoholista szülők káros hatását nem kell különösebben bizonygatni. Mégis röviden kitérünk erre a problémára is. Az alkoholista szülők gyermeke igen gyakran válik iszákossá. Ez érthető, hiszen az alkoholizmus társas megbetegedés. Előfordul ugyan, hogy a gyermek nem követi a szülők példáját, de erkölcsileg, lelkileg és sokszor fizikailag is megrokkan. Az elzüllött apa és iszákos anya látványa, a durva jelenetek, kegyetlenkedések idegességet, helytelen magatartást és gyakran súlyos testi sérülést Idézhetnek elő. Több gyermekgyógyász véleménye szerint összefüggés van a csecsemőhalandóság és a szülők alkoholizmusa között. Megrendítő esetekről számolnak be, amikor arról nyilatkoznak, hogy a szülők, illetve felnőttek tudatlanságából (az alkohol nem árt, orvosság, erősít stb.) vagy felelőtlenségből alkohollal mérgezik meg saját vagy mások gyermekét. Nagy felelőtlenség és bűn az Ittas állapotban történő nemzés ls. A gyermek már a fogamzásnál károsodást szenved, és ezt olykor egész életében kénytelen megszenvedni. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a gyógypedagógiai gondoskodásban részesült gyermekek közel egyharmada alkoholista szülőktől származik. A gyermekkori alkoholfogyasztásról készített felmérések meggyőzően bizonyítják, hogy az iszákos gyermekek számának gyarapodásáért elsősorban a szülőket terhelt a felelőség. A szülőknek több mint a fele megengedi gyermekének az alkohol, konkrétan a bor fogyasztását. Ezért az alkoholizmus elleni harc napjainkban is időszerű társadalmi probléma. E HARC egyik legfontosabb része a szülök között végzett felvilágosító munka az alkoholizmus káros voltáról. Ebbe a munkába be kell vonni a különböző társadalmi szervezeteket, a modern hírközlő eszközöket, az Iskolai orvosokat, a közegészségügyi szerveket és természetesen a pedagógusokat. A gyermekek zavartalan fejlődését csak akkor biztosíthatjuk, ha egyetlen csepp alkoholt sem adunk nekik. Sok egyéni tragédiát előzhetünk meg, és családi életet menthetünk meg a felbomlástól és a lezülléstől, ha ezt az elvet következetesen megtartjuk. K. D. 1988.