Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-26 / 327. szám, kedd

A TŐKETEREBES! JÁRÁSI NEMZETI BIZOTTSÁG ELNÖKE: A föderációim igényesehb feladatok várnak ránk A föderatív államjogi rendezés gyakorlati megvalósítása a nemzeti bizottságoktól az eddiginél még igényesebb munkát követel. A kelet-szlovákiai kerület dél-keleti részén fekvő tő­keterebesi járásban — tekintettel az ott élő lakosság vegyes összetételére s nem utolsósorban ennek a körzetnek gazda­sági elmaradottságára — jelenlegi helyzetéből és adottságai­ból eredő, speciális feladatok megvalósítása vár a néphata­lom szerveire. Ezzel kapcsolatban Michal M i c h a 1 C f k elv­társtól, a járási nemzeti bizottság elnökétől kértünk választ néhány alapvető kérdésre. E Elnök elvtárs, miben látja az okát annak, hogy járá­suk mint gazdaságilag kevés­bé fejlett körzet lépett az új államjogi rendezés idő­más, a nemzetközi kőolaj­és gázvezeték. Ezek hogyan hatotta k a járás gazdasági helyzetére? sza kába? Véleménye szerint mi féke zte a lakosság élet­színv onalá nak arányosabb emelkedését? — Megmondom őszintén, elég gyakran felteszem ezeket a kérdéseket magamban is, és mi fc . tagadás, nehezen találok meg­^ felelő választ... Dolgozóink szorgalma még a tengeren túl is közismert. Jól termő földek­kel, jelentős ásványi kincsek­kel ls rendelkezünk, és járá­sunk területének fekvése is előnyös ... Véleményem szerint viszonylagos lemaradásunk okát abban kell keresnünk, hogy eddig még nem sikerült eléggé kedvezően kihasznál­nunk járásunk adottságait, le­hetőségeit. Köztudott, járásunk elsősorban mezőgazdasági jelle­gű, s erre kétszeresen ráfizet­tünk eddig. Képtelenek voltunk földjeink termékenységét kel­lőképpen kihasználni, mert — amint ismeretes — ezt a fontos termelési ágazatot sok-sok éven át a „társadalom tehertétele" jelzővel illették, s fejlesztésé­hez nem adták meg a szüksé­ges anyagi eszközöket. Az ipar, a szolgáltatások fejlesztésére szánt beruházások elosztásánál pedig azzal indokolták Javasla­taink megnyirbálását, illetve el­. utasítását, hogy ezekre az ak­ciókra nincs anyagi fedezet, mert ezt azoknak a mezőgaz­dasági termékeknek a felvásár­lására kell fordítani, amelyeket mi nem termeltünk... H A járás ter ül etén tö bb jelen­tős ipa rt üzem épült több milliárdos ráfordítással, mint például a vaj ánl hőerőmű, az ágcsernyői rakodóállo­— Kétségtelen, hogy az em­lített építkezések óriási társa­dalmi jelentőségűek, országos érdekűek. Viszont azt is látni kell, milyen mértékben befolyá­solják a mi járásunk gazdasági helyzetét. A felsorolt létesítmé­nyek gazdasági előnyei — or­szágos méretű jellegüknél fog­va — elsősorban a járás hatá­rain túl, a központban mutat­koznak meg. Igaz, Vajánban kö­zel 1200 embert tudunk foglal­koztatni, Ágcsernyőn még töb­bet, viszont a kőolaj- és gázve­zetéknél aránylag keveset. Hoz­zánk elég közel épül a Kelet­szlovákiai Vasmű, ahol sokan dolgoznak járásunkból. Ennek ellenére igen nagy probléma a még meglevő munkaerőtarta­lék, főleg a nők foglalkoztatá­sának biztosítása. Járásunkból közel 5700 ember jár idegenbe munkába, és ezenfelül még csaknem 7700 rendszeresen nem foglalkoztatott lakosunk van. Ogy vélem, ennek a jelen­tős problémának a megoldása az új államjogi rendszernek egyik elsődleges leiadata lesz... B Feltételezhető, hogy a járási sz ervek már eddig is beha­tóan foglalkoztak az emlí­tett problémával... — Természetesen. Mi a meg­oldás olyan formáit keressük, melyek gazdaságilag is előnyö­sek számunkra. Ilyen kedvező beruházás például a tőketerebe­si konzervgyár, amely 350 em­bernek, elsősorban nőknek biz­tosít munkalehetőséget. Meg­kezdődött a második vajáni hő­erőmű építése, amely 600 em­bert foglalkoztat. Számolunk a gálszécsi Strojstav bővítésével, és 1970-ig megkezdjük egy bú­torgyár építését Királyhelme­cen- Itt ls számos női munka­erőt tudunk alkalmazni. Az 1973-ban felépülő új baromfi­feldolgozó üzemben is ez lesz a helyzet. Csakhogy még ezek után sem merül ki munkaerő­tartalékunk. Ezért vettük fon­tolóra egy vegyipari kombinát felépítését a Szovjetunióból ka­pott kőolajra és gázra alapoz­va, valamint egy ruhagyár léte­sítését Nagykaposon, egy derí­tőföld termelésére szolgáló üzem felépítését Lasztócon, perlitjövesztő üzem építését Bistén. Előreláthatólag 1973-ig befejeződik a terebesi cukor­gyár korszerűsítése, s jelenlegi kapacitása megkétszereződik. A mezőgazdaság szakaszán az eddiginél sokkal céltudatosab­ban kívánjuk kihasználni víz­forrásainkat, tárolóinkat, közel 7000 hektárt fognak öntözni. A tokaji körzetben három-öt év leforgása alatt 885 hektárral bővítjük a szőlőt, és több mint ezer hektár gyümölcsöst tele­pitünk ... ET A z új üzemek még nem ol­dana k meg minden problé­mát. Gondolnak a közszol­g ált atások, az ü zletek és út­hálózat bővítésére ls? — Erre vonatkozólag is konkrét elképzeléseink vannak. Egy bizonyos, látjuk és tudjuk, mi mindenre van szükségünk. Bennünk megvan a jószándék, hogy célkitűzéseinket megvaló­sítsuk, ha erre az illetékes szervek lehetőséget adnak ... H Végezetü^ajg rásban élő ma­gy ar nemzetiség ű polgárok törvényszabta jogainak biz­tosítás áv al é s a volt király­_ helmect járá s fel újításával kapcsol at ban szeretné~nk hol­lani véleményét... — A nemzetiségek, így a ma­gyar nemzetiség jogait is kör­vonalazó alkotmánytörvény vi­lágos, érthető. Minden igyeke­zetünkkel azon leszünk, hogy ennek gyakorlati érvényesíté­sén csorba ne essék. Jelentős feladat ez, hiszen lakosságunk közel 40 százaléka magyar nemzetiségű. Ami a volt király­helmeci Járás felújítását illeti, véleményem szerint ez helyes lenne. Habár egy új járás ki­alakítása egymagában véve még nem sokat Jelent. Abban az esetben viszont, ha ezzel egy­idejűleg feltételeket teremte­nek az ott élő magyar és szlo­vák lakosság közös problémái­nak rendezésére, szükségletei­nek kielégítésére, akkor azt mondom: létre kell hozni ezt a járást. Ogy gondolom, ezzel elejét vennénk az esetleges né­zeteltéréseknek magyar nem­zetiségű polgártársainkkal, akik történelmünk folyamán számta­lanszor bebizonyították töret­len hűségüket közös hazánk­hoz ... KULIK GELLÉRT hessek fel, ahhoz tudnom is kellett egyet-mást. P ontosan tudom, hogy írá­saimban miért vádolom a politikai agyérelme­szesedésben szenvedőket. És azt is jól tudom, hogy ezt a be­tegséget nem korhoz, hanem egy-egy ember világszemléleté­hez kötöm. Mert láttam már 25 esztendős aggastyánt is. írá­saimban azokat vádolom, akik bizonyos tények közzététele után se tudták levonni a tanul­ságot. Azokat vádolom, akik — és ezek nem mind miniszteri bársonyszékben ültek — miatt a CSKP „XX. kongresszusa" csak 1968 januárjában követ­kezett be. Azokat vádolom, akik a csehszlovák gazdaságot veze­tésük alatt az ebek harmincad­jára juttatták. Akik a pártot — tehetségtelenségük miatt — je­lenlétükkel diszkreditálták. Hogy ne említsek csak általá­nos megállapításokat: azok ne­vében háborgok, akik a cseh­TTjl szlovák népgazdaság válságos helyzete miatt családjukat mé­1968 'y en a létminimum alatti ösz­szegből tartják el. Cikkeim írá­II. 26. s a közben azokra gondolok, akik — több tízezren vannak — 5 fejlett ipari országukban állo­mási várótermekben hajtják nyugalomra fejüket, akik für­dőkádakban alszanak, akik havi 700 koronáért dolgoznak. És azokat kárhoztatom — még ha 30—40 éves párttagsággal ren­delkeznek is — akik vezetése alatt az ország gazdasága stag­nálni kezdett, akiknek nem volt ahhoz lelki erejük, hogy kijelentsék: „Lemondok, mert nem értek hozzá." Azok ellen küzdök, akik a szocialista tár­sadalmat fejőstehénnek tartják, és csak saját vezetésük alatt tudják elképzelni. „Ha nem ez a rendszer len­ne, nem lett volna belőled új­ságíró" — mondotta egyik fa­lum beli. Bevallom, hogy engem ehhez a pályához erős érzelmi szálak fűznek. De csak addig, amíg a rózsaszínre újra azt nem kell mondanom, hogy vörös, amíg a rosszról azt mondhatom, hpgy rossz. Ha másra kényszeríte­nek, leteszem a tollat és meg­keresem a módját, hogy az igazságot továbbra is megmond­hassam. Kétségkívül, az önálló gon­dolkodás kényelmetlenebb, mint régvolt emberek rég volt gon­dolatainak, tételeinek újraké­rődzése. Kényelmetlenebb, mint annak a veszélynek a vállalása, hogy a szent inkvizíció egy bí­rája majd a „Carlos gondolko­zik"-ot parafrázálva esetleg ránk üti az eretnekség bélye­gét. t tarlós — gondolkozik! Ez az én krédóm. Aki ezen •* elszörnyed, akárhogy csűrl-csavarja is a dolgot, én azzal soha se leszek hajlandó egy tálból cseresznyézni. Még ha a tál minden szem cseresz­nyéje aranyból van is. És ak­kor se, ha a szent inkvizíció tagjai már régesrég nem reve­rendában járnak. Napjaink igazságához az is hozzátartozik, hogy ma már nem a földbirtokosok, a gyá­rosok, a kulákok fékezik elő­rehaladásunkat. Hatalmuk egy­kori szilárd talaját ezek alól már régesrég kirántottuk. Ma már önmagunkkal kell meg­küzdeniink. Saját tehetségtelen­ségünkkel, önzésünkkel, önis­meretünk hiányával. A történe­lem bizonyítja, hogy a soroza­tos kudarcokat a nép még ma­gának Napóleonnak se tudta megbocsátani. Gondolkozzunk hát el azok tettei fölött, akik a népet, a pártot hosszú évekig sorozatos kudarcokra kárhoz­tatták. És vonjuk le a következ­tetéseket. Gondolkozzunk el a dolgok fölött, mert a modern kommu­nista — gondolkodó embfir. TÓTH MIHÁLY Koma romba n is ú j PRIOR áru ház Komáromban nagy lendülettel építkeznek az utóbbi években. Az új lakótelepeken a lakóhá­zak egész sora épült fel. A II. sz. lakótelepen épül a kenyér­gyár. A lakqsság nem kis örö­mére az új hidat is átadták a forgalomnak, a termálfürdő pe­dig már a komáromiak kényel­mét szolgálja. A partizánskéi Prior áruház vezetősége — látva a komáro­mi lakosság egyre nóvekvő igé­nyeit — elhatározta, hogy 17 millió koronás költséggel fiók­áruházat épít. Horský Miroslav, az üzlet helyettes vezetője elmondta, hogy a vásárlók minden igé­nyét szeretnék kielégíteni. Az áruház 160 alkalmazottjának 23 000 négyzetméter eladói te­rület áll majd rendelkezésére. A földszinten élelmiszer, hús, hentesáru, az első emeleten villamossági és más Iparcikket, a második emeleten cipőt, la­kástextil, valamint méter — és darabáru, s végül a harma­dik emeleten ruhanemű, bőrá­ru, divatcikkek, sport—felsze­relések lezsnek kaphatók. Itt helyezik el a büfét is. Az áruház dolgozói mór sok külföldi áruról is gondoskod­tak, és ha a Nyitrai Magasépí­tő Vállalat időre teljesíti tervét, azaz december elejéig elvégzi a befejező munkálatokat, akkor a karácsonyra szánt ajándéko­kat már az új áruházban vásá­rolhatják meg Komárom és környékének lakosai. —ti ^ipipllili .„ ii Pp'll az ú: betonút a Rozálián. H-itt*- *>-n Az áruhá? (Tóthpál Gyula felvételei) £ec&éztetéô,—lüCtatna&on A villamoson utazók által el­követett egyik leggyakoribb szabálysértés a hátsó ajtón való jelszállás. A szabály megsértői számára ez kényelmet jelent: nem sodorja el őket az első aj­tónál tolongó felszállók töme­ge. Ráadásul az elől felszállók közül nem mindig sikerül min­denkinek bejutnia. Persze a sza­bály (hogy hátul csak leszáll­ni lehet] mégsem értelmetlen. Egyrészt azért, mert így a le­szállás zavarmentes, másrészt pedig azért, mert a hátul fel­szállók menetjegyét a villamos elöl ülő vezetője nem tudja el­lenőrizni. Ezért mindent elkö­vet a hátul történő felszállás megakadályozására. Pontosab­ban csak azt teheti (mivel ez minden, amit tehet), hogy a hátsó ajtót a kinyitás után igyekszik mihamarabb becsuk­ni. Ez viszont azzal jár, hogy gyakran az utasoknak nincs idejük leszállni. Annál is in­kább, mivel a hátul felszállók is villámgyorsan • felugrálnak, hiszen tudják, hogy a hátsó aj­tót csak rövid időre nyitják ki. Ez az ideges le-, illetve felszál­lás könnyen okozhat balesetet is. Éppen ezért az utasok ál­talában haragudnak a szabály megsértőire. Akadnak, akik fel­háborodásukat kl is fejezik. Tegnap például egy mellet­tem ülő idős hölgy így szólt egy hátul felszálló fiatalember­hez: — Maga nem tudja, hogy fel­szállni elöl kell?! Akadályozza a leszállást! Biztosan jegye sincs. Maga potyautas! A fiatalember így magyaráz­kodott: — Minek szálljak fel elöl? Nekem bérletjegyem van! A következő megállónál is akadt szabálytalanul felszálló. Már szinte vártam, hogy az idős hölgy azt ts kioktatja. De nem volt rá ideje. Az imént megszi­dott fiatalember ugyanis meg­előzte öt: — Micsoda rend ez: hátul felszállni?! — szólt erélyesen. — Vagy talán nem tudja, hogy elől kell felszállni?! Ha nem is­meri a szabályokat, akkor jár­jon gyalog, vagy költözzön vi­dékre!! — mondta egy szuszra, szóhoz sem hagyta jutni a sza­bály megsértőjét. Áz utasok csodálkozva néz­tek a fiatalemberre. Különösen az idős hölgy, aki nyilván nem most először leckéztetett meg szabálysértő utast, de ekkora hatást bizonyára még sohasem ért el. Persze, az kérdés ma­rad, hogy ezután melyik ajtón fog villamosra szállni a leckét oly nagyszerűen felmondó fia­talember. FÜLÖP IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom