Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-03 / 304. szám, Vasárnapi Új Szó

IRODALMI SZEMLE Beszélgetés Duba Gyulával 0 A lét és nem lét hamleti monológjával — Fábry Zoltán előszavával — indult tíz évvel ezelőtt az Irodalmi Szemle, Hogy ítéli meg az induláskor vállalt feladat teljesítését, s miben látja az ISZ legfőbb erényeit

? — A lap kezdeti nehézségei abból adódtak, hogy fennállt a kérdés: képes lesz-e irodalmunk akkori mennyiségi és minőségi színvonala mellett biztosítani egy irodalmi lap megjelenését? Lesz-e a lapnak bázisa, minőségi fedezete, hátországa? S már ekkor föfeladatként mutatkozott, hogy az ISZ szervezze és emelje irodalmunk színvonalát. Az ISZ fennmaradt és fejlődni tudott, ami azt bizonyítja, nem épült homokra, van hátországa. Bebizonyosodott, hogy irodalmunk minden tekintetben elbír egy irodalmi folyóiratot. Irodalomszervező és ösztönző tevékenysége, s ezzel tízéves érdemei ott kezdődtek, amikor a napisajtóban megvalósuló irodalomra támaszkodva megszervezte, illetve erre az irodalomra rákényszerítette a szlovákiai magyar irodalmiság követelményeit. Igényt támasztott. A napi és hetisajtó igényei és kritériumai mások, mint egy irodalmi lapé, több teret engednek az aktualitásnak és kevésbé igénylik a művészi színvonalat. A csak ilyen közlési lehetőségekre támaszkodó irodalom aligha válhat minőségi, színvonalas irodalommá. Az ISZ legfőbb erénye és munkájának értékmérője éppen az a tény, hogy vállalta és következetesen folytatta a minőségért folyó harcot, maga köré gyűjtötte és szervezte azokat az erőket, melyek irodalmunkban a gondolatiság és az esztétikum hordozói voltak. S némkevésbé érdeme, hogy •ezt az igényességet és gondolati szintet odáig fejlesztette, hogy színvonalával és szellemi arculatával méltó képviselője lehet szellemi életünknek. ® A szépirodalom mellett az irodalomtudat kialakításába

n is fontos szerep jut a folyóiratnak. Ugyanakkor a megjelent művek kritikai fogadtatása is rendkívül fontos. Mi az oka mégis, hogy ez a műfaj meglehetősen rapszodikusan jelentkezik az ISZ lapjain, s ily módon ez az egyetlen irodalmi folyóirat sokszor a hazai magyar irodalmi termésről sem ad átfogó képet. Nem beszélve az országos irodalmi tör- ténésekről..

. — Az irodalmiság lényegében irodalomtudatot jelent, azaz kritériumokat és értékrendet, melyeken belül egy irodalom tudatosítja önmagát. A szlovákiai magyar irodalomtudat kialakításában — fentebb már említettem — az ISZ-nek valóban nagy szerepe volt. A kritika azonban nem azonos az irodalomtudattal, bár tagadhatatlan, hogy annak progresszív részét képezheti. S ezért e téren, a kritika területén még sok a tennivalónk. A kérdés felvetése annál inkább is jogos, mert aggasztó ténnyel állunk szemben. Az állandóan éber és értékelni, összehasonlítani kész kritikai szellem egy szellemközösség belső intenzitásának a fokmérője. Sőt, továbbmegyek: életképességének a bizonyítéka lehet. Aki nem fogadja passzívan a jelenségeket, aki bírál, s ezzel egy értékrend vagy erkölcsi szint kialakulását, vagy betartását követeli, az az emberi progressziót hordozza magában. A változtatni akarás momentumát képviseli. Sajnos, s ez általánosan érvényes — nemzetiségi közéletünk kritikai erői, s kivételes témákon — nemzetiségi ügyek — túl jejletlenek, változtatni akaró publicisztikai szenvedélyünk gyenge intenzitású, a cseh és szlovák közélettel szemben sajnálatra méltóan jelentéktelen. Ezt a helyzetet lehetne mentegetni: más egyebekkel vagyunk elfoglalva, nincs rá emberünk, s aki rátermett, más, fontosabb helyen, teljes energiabevetéssel dolgozik, nincs új, fiatal Fábry Zoltánunk, akinek önmegvalósítási lehetőség és belső kényszer a közéleti jellegű irodalom, azt is állíthatnánk, hogy helyzetünk, kicsiségünk, korlátozott lehetőségeink nem alkalmasak a kritikát állásfoglalás fejlesztésére. Igazságtalanság lenne azt állítani, hogy a kritika egyáltalán nincs jelen irodalmunkban, jelen van, de elkésve és hiányosan. En az azonnal reagáló kritikát hiányolom, azt, amelyet nem a rendszerető irodalomtudomány, de a publicisztikai életerő lök ki a világba, amely bizonyítéka lenne annak, hogy menet közben is gondolkodunk, hogy a gondolkodás szellemi életünk szerves része és jellemzője. Azt a kritikai dinamikát, mely magától és öntörvényűén nyilvánul meg, mert a benne dolgozó feszültség nem engedi nem megnyilvánulni, s amely feszültséggel telitett szellemi közeget teremt maga körül. S ha a jövőre nézve van fontos feladatunk, ennek a kritikai szellemnek a létrehozása az elsők közé tartozik. Mert a kritikátlanság rezignációt jelent, s a rezignált ember, nép, nemzetiség belenyugodott valamibe, ami akár a saját pusztulása ts lehet. 9 A jövőre vonatkozóa

n miben látja az űn. H I D-szerep lényegét

? — A szlovákiai magyar szellemi élet hídszerepének ma ötvenéves története van, egyidős a nemzetiség történetével. Az elgondolás a következő: népek és nemzetek szellemi életének összekötő kapcsa és közvetítője lenni, szomszédos kultúrterületek érintkező peremén. Ennek értelmében hivatás a hídszerep: minél több ismeretanyagot közvetíteni s így összebékíteni az ellentéteket, eloszlatni a téves hiedelmeket. Szép és emberi elgondolás. S a története azt is bizonyítja, hogy hasznos lehet — ha megvalósítható. Az első köztársaság idején a Sarló hídján korszerű, okos gondolatok és hasznos szociális érzések áramlottak a dunai népek között. De jött olyan időszak is, amikor a hidat felrobbantották, s utána olyan, amikor gondolatok helyett érdekek közlekedtek rajta. A hídszerep gondolata maradt, a híd állt, de nem felentette (szolgálta?) mindig ugyanazt. S a tapasztalatokból egyre kristályosabban szűrődik le egy tanulság: a hídszerep néha feladatnak sok, programnak kevés. Bármilyen ragyogóan megépített egy híd, a technika büszke csodája is lehet, mindenképpen holt, élettelen. Használati tárgy. Gondozásra szorul, eresztéket iddvel meglazulnak, csavarjai, szegecsel berozsdásodnak, jelrobbanthatják a visszavonuló hadak. A történelem — saját történelmünk — azt a gondolatot sugallja, hogy a szlovákiai magyar Hídnak élő hídnak kell lennie. Nem szerepnek, de közegnek, mely gondolatokat fogad be és gondolatokat teremt, amely gazdag és sajátos belső életet él, s amely regenerálja és újra teremti önmagát. S hídszerepét azáltal teljesíti, hogy integrálja a kultúr-peremvidékeken érintkező és találkozó gondolatokat, s azokat önálló tartalomként testesíti meg. S így adja tovább. Nem meglévő gondolatokat közvetít, hanem újakat termel, egyéni adottságainak megfelelőeket és eredetieket. Talán nincs is olyan messze ez az elgondolás az eredetitől, de egyben különbözik tőle, így a környező nemzeti kultúrák is hidakká válnak — a számunkra! — melyeken a szellem gazdagsága ömlik felénk. Híd leszünk a hidak sorában ... Mert ma Európában több hídra van szükség, egy híd kevés... fi Az októberi számmal a második évtizedbe lép az ISZ. Milyen terveik, elképzeléseik vannak a jövőre nézve, a folyóirat vezetésében történt változás hoz új színeket is? — A felelet a fentebb elmondottakból következik: tudatosítanunk kell, hogy zárt és önmagában való népi és etnikai egység vagyunk, szlovákiai magyar nép-nemzetiség. Van sajátos szellemi életünk, ötvenéves történelmünk (nem sok, de nem is kevés), önálló közéletünk és kult úr igényeink, érdekeink és kötelezettségeink, Csehszlovákia népeinek a családjába tartozunk, itt a szülőföldünk, itt akarunk élni — emberként! —, de ezen túl sajátos és a nagy egészen belül öntörvényű népi szubjektum vagyunk, jövő feladatunk ezt a gondolatot összefüggéseiben kiszélesíteni és képviselni. Önállóságunkra, önmagunkra ébredésünk nagy történelmi tanulságunk, melynek felismerésében a CSKP KB akcióprogramja adta lehetőségek és a készülő nemzetiségi alkotmány-törvénytervezet is a segítségünkre volt, s melyek biztosítják, hogy így legyen. S hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Széles körű egyénibb és felelősebb gondolkodást, fokozott közösségi érzést és önbizalmat. A világon hatszázezer lélekszámtól kisebb nemzetek is vannak, vagy autonóm köztársaságok. S a nemzetiségi egyediség gondolata nem jelent elhatárolódást, vagy társadalmi aktivitásszűkülést, csak fokozott önmagunkra és létünkre döbbenést. Meg kell jegyeznem, hogy az ISZ eddig is ilyen irányban tágította a gondolatok útját — a nemzetiségi önrealizálódás gondolata felé. S ha a jövőben ezt határozottabban és főleg magasabb elméleti szinten tudja megvalósítani és képviselni, ezt az elénk táruló új lehetőségeknek köszönhetjük, melyeket — bízunk benne! — tartogat számunkra a jövő, a történelem. Q Milyen problémáik vannak a folyóirat kiadása terén, mennyiben elégedett az olvasottsággal, s mit kívánnak tenn

i a terjesztés, az olvasókkal való kapcsolat elmélyítése érdekében? — Az olvasottsággal nem fagyunk elégedettek, az Irodalmi Szemle több olvasót és nagyobb példányszámot érdemelne. A Jövőben fokozottan keressük majd az utat azok jelé, akik a sajtótól nem napi híreket vagy szórakozást várnak elsősorban, de gondolatokat és művészetet. Keresésünk nem feltétlenül irányul határozott rétegek, vagy népcsoportok (munkások, falusiak, értelmiségiek stb.) felé; gondolkodni akaró embereket keresünk, a jövő szlovákiai magyar gondolatiságának alapjait és hordozóit. F6NOD ZOLTÁN