Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-03 / 304. szám, Vasárnapi Új Szó

Néhány nappal ezelőtt felfigyeltem az alábbi hírre: „A Nemzetgyűlés beruházási és építésügyi bizottsága ismételten foglalkozott a lakáskérdéssel. Megállapította, hogy ebben az évben a feltételezett 90 500 lakás közül kb. hatezer nem készül el. Ez további kiesést jélent és veszélyezteti annak a feladatnak a teljesítését, hogy az 1968-1970-es években 460 000 lakást építsünk fel. Hogy lehető váljon évente 105—115 000 lakás átadása, az építőipari vállalatoknak minimálisan 85 000-et kellene felépíteniük. E cél eléréséhez yiszont kb. 70 százalékkal bővíteni kell az építőipari kapacitásokat.. ." Elgondolkoztam a fenti számok fölött. Elképzeltem, mi minden rejtőzik mögöttük, és számtalan kérdés vetődött fel bennem. Választ az illetékes szerveknél kerestem. Sok-sok információval, számadattal töltődött meg a jegyzetfüzetem, amelyekből kiszűrtem a legfontosabbakat, hogy legalább némi elképzelést adhassak lakásépítkezésünk mai helyzetéről. Az 1 200 000 lakás sorsa Tomáš Hitka, a Szlovák Műszaki Bizottság munkatársa számadatokkal szemléltette a lakásprobléma gyökereit. Ezekből kitűnik, hogy 1970 végéig semmiképpen sem tudjuk átadni a tervezett 1 millió 200 ezer lakást. Hogy miért? Nos az elmúlt években nem teljesítettük folyamatosan a lakásépítés előirányzott tervét, az építőipari szervezetekben nem hoztuk létre a szükséges feltételeket, különösen a kapacitások kiépítését, túlbecsültük az ipari vállalatok és az EFSZek anyagi hozzájárulását a lakásprobléma megoldásához stb. A helyzet olyan, hogy 1970-ben a tervezettnél mintegy 200 ezerrel kevesebb lakás áll majd rendelkezésünkre, ez pedig szlovákiai viszonylatban több mint százezer lakás „kiesését" jelenti. Megnehezíti a helyzetet az is, hogy nem becsültük fel eléggé — különösen Szlovákiában — a sürgető egészségügyi városrendezés kérdését, nem gondoskodtunk a sokgyermekes családok elszállásolásáról, a községekben elhanyagoltuk a közművesítést, a cigánytelepek felszámolását stb. Pedig ezen a téten rengeteg a tennivaló, hiszen annak ellenére, hogy Szlovákiában a lakásalap viszonylag jiatalabb, mint a cseh országrészekben (Szlovákiában a lakások 8,6 százaléka, a cseh kerületekben 12 százalékuk több mint száz éves), használati értékük mégis kisebb, mert a lakások több mint 39 százaléka kevéssé tartós anyagból — fából, nem égetett téglából stb. — épült. A lakásalap felújítása megkövetelné kb. 112 000 lakás lebontását, illetve fokozatos felszámolását, ez pedig a meglevő lakásalap 11,4 százalékát jelenti. A legközelebbi feladatok — Hogyan állunk manapság a lakásépítés tervének teljesítésével? — kérdeztem Hitka elvtárstól. — Az idén összesen 12 400 családi ház befejezésével számolunk, a következő években pedig évente 12 500 házat kellene felépítenünk. Szeptember végéig azonban csupán 4761 magánépítkezö fejezte be a családi házát, vagyis az ez évi előirányzatot csupán 38,3 százalékra teljesítették. Meglehetősen nagy a megkezdett építkezések arányszáma. Pillanatnyilag mintegy 38 000 ilyen házat tartunk nyilván. Számuk az év elejétől hétezerrel növekedett... Feltettem a fenti kérdést fán Cervenkának, a magasépítészeti tröszt termelési igazgatójának is. így válaszolt: — A mi vállalataink realizálják a tömeges lakásépítés zömét. A negyedik ötéves tervidőszakban összesen 83 000 lakást kell átadnunk. Az idei terv 16 360 lakás felépítése. Sajnos, a beruházók és uz épitőipari szervezetek ütemtervei nincsenek összhangban, ezért szeptember végéig a lakásoknak csupán 47 százalékát adtuk át, bár részünkről megvannak a feltételek a terv hiánytalan teljesítésére. Rosszabb lesz a helyzet a következő években — különösen a tervdokumentáció kidolgozásának, a mérnöki hálózat létrehozásának, illetve az építkezési hely felszabadításának késése miatt. Ezért például ebben az évben nem kezdhetjük meg 1400 lakás építését, ami kihatással lesz a jövő évi tervteljesítésre. A magáíiépítkezők eladósornak A családi házak építői tetemes mértékben járulnak hozzá a lakásprobléma megoldásához. A felszabadulás óta például az új lakások teljes ötven százaléka egyéni építkezés eredménye (a cseh országrészekben csupán nem egész 18 százalékuk!) Az 1968—1970 évi tervekben összesen 63 633 családi ház felépítésével számol a terv. Meg lenne tehát a kedv az építkezéshez. Itt ls azonban számos nehézség és akadály merül fel. Az egyik a pénzhiány. Természetesen az lenne a legideálisabb, ha az építkezőnek a markában lenne a házépítéshez szükséges összeg. Ez nagymértékben meggyorsítaná az építkezést, az építőanyag beszerzését, és sok fölösleges kiadástól kímélné meg a háztulajdonost. Az építkezők azonban gyakran csak a havonta megtakarított pénzüket fordítják építőanyagra, vagy egyes munkák elvégzésére. Sok-sok anyag tehát kihasználatlanul hever, egy-egy ház felépítése és komplettlzálása — beköltözködésig — évekig tart, s így évről évre növekszik a megkezdett építkezések száma. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a lakásépítkezők nagymértékben eladósodnak. Ez pedig erősen befolyásolja az életszínvonal alakulását. Vegyünk segítségül ismét néhány számadatot: Az 1966—1970 években országos viszonylatban 113 327 családi ház felépítésével számolunk s ennek 56,2 százaléka Szlovákiában létesül. Lakásépítkezésre a szlovákiai takarékpénztáraktól az év elejétől augusztus végéig 189 millió korona kölcsönt vettek fel (az elmúlt év hasonló időszakában 168 millió koronát). Egy-egy magánépítkezőt átlag 14 300 korona adósság terhel. Hogy állunk az épít Mindenki azt várná, hogy azt válaszoljuk: roszszul. Štefan Smolíček, a Kereskedelmi Megbízotti Hivatal főelőadója ezzel szemben igy felelt a kérdésemre: — Ami az ebben az évben tervbe vett 12 400 családi házat illeti, számukra elég építőanyag áll rendelkezésre. Kételkedve néztem rá, hiszen ismerem, mennyit kel! lótniuk-futniuk az építkezőknek, amíg hozzájutnak az anyaghoz, ezért megjegyeztem: — Ezt nem értem ... — Pedig színigaz, amit mondottam Ha ugyanis csupán a tervezett számban adnák ki a nemzeti bizottságok illetékes osztályai az építési engedélyeket, úgy nem kellene fennakadásnak előfordulnia. Igen ám, csakhogy évente sok százzal többet adnak ki. Ez aztán ellátási zavarokat okoz és növeli a megkezdett építkezések számát. Az építőanyagokat gyártó vállalatok egészben véve teljesítik a termelési tervüket. További hiányosság az, hogy az építőanyagok árusítása nem szabályozott. Egy kormányrendelet ugyanis engedélyezi a gyártó üzemeknek, hogy saját maguk is árusíthassák termékeiket — éspedig kiskereskedelmi áron. Nem jobb a helyzet a Jednota elárusítóhelyein sem. Innen is nagyobbrészt csak utalvánnyal távozik a vásárló, és magának kell gondoskodnia a tégla, a cement, a faanyag stb. elszállításáról — a termelőüzemből. Ezenkívül — véleményünk szerint — nem volt helyes a rendelkezésre álló építőanyagok országos viszonylatban való elosztása sem. Igy történt, hogy miközben Szlovákiában a lakások 46,2 százalékát, a cseh országrészekben pedig csupán 11,9 százalékát építik egyénileg, az elosztási kulcs mégis egyforma. Szervezési problémák Természetesen nemcsak a magánépítkezőknek vannak gondjaik, hanem az építőipari vállalatoknak is ZSOLNA EGYIK ÜJ LAKÓTELEPÉN 14 SZINTES LAKÓHAZAK MEREDNEK AZ ÉGNEK. PILLANATKÉP ?IA T NAD HRONOM ÜJ LAKÓTELEPÉRŐL számos komoly problémával kell megküzdeniük, fán Üervenák igazgató így loglalta össze: — Eddig munkánkkal bebizonyítottuk, hogy tudunk jó minőségű lakásokat építeni. A lakásépítés azonban nem csupán tőlünk függ. A hiányosságok és a késések nagy részét a megrendelő rovására kell írnunk. Mi csupán „szállítók" vagyunk, a megrendelőnek viszont tudnia kellene, hogyan rendelje meg az alkotási s azt is, milyen alapfeltételeket köteles megteremteni a korai realizálás érdekében. Mire gondolok itt? Mindenekelőtt arra, hogy rffndszerínt késnek a kivitelezési tervek, nincs előkészítve az építkezési hely, nem készültek el a mérnöki hálózat berendezései, hiányzik a csatornázás, a víz- és energiaellátás stb. Sokszor hiányoljuk a koncepciót is, és nincs tisztázva a pénzforrások biztosítása. Konkrétan: az 1971—1975 években 124 000 lakást kell felépítenünk, de még ma sem tudjuk, hol fogunk dolgozni. Ha viszont biztosítani akarjuk, hogy a jövőben évente a mainál 8 ezer lakással többet adjunk át, ezt már ma tudnunk kellene. Hiányzik egy olyan szerv, amely koordinálná a tervezetek megvalósítását, s felelős lenne az előkészületi munkáktól kezdve egészen- — mondjuk — egy lakótelep átadásáig. További problémánk az, hogy a lakásépítés jövedelmezősége alacsony. Elég megemlíteni, hogy az 1965 évben jóváhagyott limitált árakhoz vagyunk kötve, ugyanakkor az építőanyag 25—30 százalékkal megdrágult. Ez az oka annak, hogy dolgozóink nem kapnak nagy jutalmakat, s ez okozza azt is, hogy más, jobban fizető építővállalatokhoz mennek dolgozni. S végül, de nem utolsósorban sokan még nem tudatosították, hogy a terv az alszállítók számára is kötelező kell, hogy legyen. Ez a felelősség sehol sincs rögzítve. Csupán a lakásépítkezés néhány pontjára tapintottam rá. Sok más kérdésre az illetékesektől hol kielégítő, hol homályos választ kaptam. Midenütt rengeteg a probléma. Tudom, az olvasót sok minden érdekelné még a lakáskérdés megoldásával kapcsolatban. Például a szövetkezeti és állami lakások építése, a munka minősége, a nemzeti bizottságok segítsége az építkezőknek, a hitelnyújtás feltételei, az építőanyagokkal való ellátás javításának feltételei stb. Erről talán majd más alkalommal ... DÓSA JÓZSEF