Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-24 / 325. szám, Vasárnapi Új Szó

VASÁRNAP 1968. novbember 24. A NAP kel': 7,01, nyugszik: 16.00 órakor. A HOLD kel: 11.47, nyugszik: 20,05 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük EMMA — EMÍLIA nevű kedves olvasóinkat • 1895-ben született LUDVlK SVOBODA hadseregtábornok, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, a Szovjetunió Hőse • 1918ban alaknlt meg a Kommnnisták Magyarországi Pírt|a. Néhány szó a tvés rádióműsorról A napokban levelet kaptnnk özvegy Mészáros Bélánétól, amelyben szemünkre veti, bogy a beti tv- és rádióműsorunk pontatlan, hézagos és megbízhatatlan. Sajnos valóban elftfordnl, hogy heti műsorunkba becsúszik egy-egy kellemetlen hiba, amely az olvasónak hosszúságút okoz. Elég gyakran a nyomda a hibás, amikor az időpontokat rosszul szedi ki, vagy mint két héttel ezelőtt a budapesti tv keddi programját itcsúsztatták hétfőre. Azonban a hibáknak ez csupán az egyik forrása. Higgyék el, kedves olvasóink, hogy mi is arra törekszünk, hogy a lehető legpontosabb, legmegbízhatóbb műsort Itözöl|ük. Azonban az is tény, hogy nem vehetjük fel a versenyt a különféle műsoros folyóiratokkal, amelyek a maguk területén „speciális szaklapok" és teljes részletességgel, szereposztással, tartalmi kivonattal stb. közlik a műsorokat. Nekünk két újságoldai áll rendelkezésünkre, és ebbe keli belesűrítenÜBk számos állomás tv- és rádió programját. Ez a tömörítés sokszor nagy gondot és fejtörést okoz, mit hagyjank kl, hogy mégis mindenki megtalálja a műsorban azt, amit keres. Ezenkívül valamennyi műsort más-más forrásból kell beszereznünk. Egyik postán érkezik, másikat távírógépen kapjnk, a harmadikat előzetesből csináljuk. Ha a könnyebbik megoldást választanánk, akkor a hetekkel előre kiadott műsorvázlatból közölnénk a programot (mint azt számos lap teszi), akkor azonban még pontatlanabbak lennénk, mert meglehetősen sok a műsorváltozás, illetve kiegészítés. Azért, bogy a lehető legpontosabbak legyünk, a Vasárnapi Oj Sző zárásának utolsó napjára, szerdára hagytuk a programok kompletizálását, noha szívesebben vennénk, ha szerdán az Időszerű küt- és belpolitikai kérdésekkel egészíthetnénk kl a lapot. Azonban tudjuk, hogy a heti program olvasóink körében nagyon népszerű, és ezért igyekszünk a legigényesebb követelményeknek is megfelelni. Sajnos, nemcsak a szerkesztőségen múlik, hogy néha hibák is becsúsznak. Ezüttal Is olvasóink elnézését kérjük, ôs megígérjük, hogy észrevételeik alapián Igyekszünk majd olvan Intézkedéseket foganatosítani, amelyek tovább csökkentik az elírásokat, tévedéseket. Minden hiba ellenére az Oj Sző előfizetőinek a hetilapokkal szemben vaB egy nagy előnyük: ngyanls ml a heti műsoron kívül hátsó oldalunkon naponta közöljük a TV-műsort és ha valamilyen programváltozásra kerül sor, akkor azt olvasóink a napi műsorban már helvesen kapják. Köszöntük a szerkesztőségnek küldött észrevételeket és felhívtuk olvasóink figyelmét (övő heti számunk néhány érdekes írására: Deme László „Nyelvhasználat, nyelvművelés, nyelvtudomány" című tanulmánya, Agócs Vilmos írása a szülőfalu szeretetéről. „Ml történik a máltai lovagrend egykori kolostorában?" című riportjában Somogyi Mátyás érdekes tudományágat mntat Se olvasóinknak. Szerkesztőség A megújhodási folyamat új szakaszába lépett A CSKP Központi Bizottságának novemberi tanácskozása elé joggal tekintett várakozással egész pártunk tagsága, a hazai és a külföldi közvélemény. Az .augusztusi események után három hónappal ezen a plenáris ülésen került sor a januárt követő történések alaposabb elemzésére. A plenáris ülésen elhangzott főbeszámolóból, a vitafelszólalásokból és a kedden közzétett határozatból megállapítható, hogy pártunk legmagasabb fóruma — a párttagság és az egész lakosság véleményének megfelelően — továbbra ls a januárban megkezdett úton halad, és semmilyen körülmények közt sem hajlandó teret adni a szocialista törvényesség megszegésének. A plenáris ülés abból a szempontból is jelentős lépés pártunk életében, hogy kommunista bátorsággal fedte fel a megújhodási folyamat hibáit. Részletesen elemzi a január utáni szocialistaellenes megnyilvánulásokat, nyilvános bírálattal illeti a legfelsőbb párt- és állami szervekben dolgozó kommunistákat azért, hogy a központi bizottság májusi plénuma után nem tettek eleget a szociallstaellenes Irányzatok offenzív felszámolása érdekében. A határozat, noha szűkszavúan, nem hallgatja el a dogmatikus és konzervatív erők törekvéseit elvesztett állásaik visszafoglalására. Figyelemreméltó az a megállapítás is, hogy az események bonyolult fejlődésének ellenére is a párt állandóan döntő befolyást gyakorolt a politikai helyzetre. A plenáris ülés dokumentumaiból kidomborodik: a pártunk gerincét képező egészséges, fejlődőképes erők a kétfrontos harcra fektetik a főhangsúlyt. Elutasítják a szocialistaellenes irányzatokat, de nem értenek egyet azokkal sem, akik a letűnt, dogmatikus, a személyi hatalomra épülő és a dolgozó tömegeket a párttól elidegenítő munkamódszereket sírják vissza. Rendkívül fontos a Központi Bizottságnak az az elhatározása, hogy a párt a januári politika pozitív alapjait kívánja egyesíteni, továbbá az, hogy elítéli az olyan csoportokat, amBlyek tevékenységükkel megszegik a pártmunka lenini alapelveit. Most az a fő cél, hogy a pártszervezetek magukévá tegyék a KB határozatát, s annak alapján megteremtsék a megújhodási folyamat szélsőséges túlkapásoktól mentes újabb szakaszát. SOMOGYI MATYAS Az „új" Nixon Még két hónapig kell Nixonnak várnia, hogy beköltözhessen a Fehér Házba és elfoglalja az elnöki széket. Az új elnök már serényen ügyködik, szervezkedik, tanácskozik, és közben a világsajtó kommentárok és eszmefuttatások százaiban latolgatja, hogy milyen is lesz Nixon politikája, hoz-e valami jelentős változást az Egyesült Államok népének és a világnak. A vélemények alaposan megoszlanak. Nixon az amerikai politikai élet ismert személyisége, aki nyolc évig volt alelnök. Néhány amerikai lap előhalászta régi nyilatkozatait, összehasonlította az elmúlt hónapokban elhangzott szavaival és arra a következtetésre jutott, hogy egy „új Nixon" foglalja el az elnöki széket, aki tanult kudarcaiból és képes felmérni a reális világhelyzetet. Az Egyesült Államok elnökeinek nagy hatáskörük van, Nixonnak azonban sok minden megköti a kezét. Már az a tény is nyugtalanságot kelt a Republikánus Pártban, hogy Nixon demokrata párti versenytársa alig néhány tized százalékkal kapott csak kevesebb szavazatot. Ezért Washingtonban annak lehetőségét sem zárják ki, hogy Nixon néhány demokrata párti politikust is bevesz kormányába, hogy megerősítse helyzetét. Ugyanis a kongresszus mindkét házában többségben vannak a demokraták, akik könnyen megtorpedózhatják az elnök számos elképzelését, javaslatát. Nixon nem véletlenül beszél oly gyakran a nemzeti egység megteremtésének szükségességéről. Azt, hogy milyen álláspontra helyezkedik ez az „új Nixon" a világ nagy problémáival kapcsolatban, csak az elkövetkező hónapokban tudjuk meg. Mégis érdemes néhány kijelentését a londoni Times összeállítása alapján idézni. Vietnamról a következőket mondotta: „Véget vetünk ennek a háborúnak és nem folytatunk máshol háborút. Ezt elérjük... A tárgyalásokba a lehető legtöbb érdekelt felet be kell vonni. Ha a dél-vietnamiak erősebbek lesznek, az amerikai csapatok eltávozhatnak, vagyis ki kell vonulniuk." A Közel-Keletről: „Ha Izrael nem tartja meg az erőegyensúlyt, szomszédai, akik a tengerbe akarják szorítani, a visszavágás útjára lépnek." Sajnos, egyik súlyos problémából sem mutat kiutat e két általános állásfoglalás, inkább a régi erőpolitika érveire emlékeztet. Ha az amerikaiak csak akkor óhajtanak Vietnamból távozni, amikor a saigoni klikk megerősödik, akkor DélkeletÁzsiában nehezen sikerül békét teremteni. A Közel-Keleten sem lehet a béke alapja az erő egyensúlya, mert ez egyáltalán nem biztosítja a fegyveres konfliktus kirobbanásának megismétlődését. Nixon Európáról így nyilatkozott: „Itt az ideje, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk Európára, ha azt akarjuk, hogy a kölcsönös atlanti függőség ideáljainak gyakorlati jelentőségük is legyen, kevesebbet kell kioktatni európai partnereinket és jobban kell hallgatni rájuk." A NATO-ról a legutóbbi közép-európai fejlemények után kijelentette: „Ha meg akarjuk menteni a NATO-t, itt a legmegfelelőbb alkalom." Mindebből úgy tűnik, hogy Nixon Európára nagyobb gondot fog fordítani, mint elődje, és a katonai tömbök megerősítésének a híve. Nagyon sok múlik azon, hogy Nixon milyen viszonyt alakít ki a Szovjetunióval. Egyik nyilatkozatában leszögezte: „A Közép-Európában történtek ellenére a világbéke továbbra ls az USA és a Szovjetunió közti megértéstől függ. E megértésről tárgyalni kell és a sikeres tárgyalás nemcsak a türelemtől és az ügyességtől függ, hanem a Nyugat egységétől és erejétől is." Sajnos ebben a nyilatkozatban is a régi Nixon kísért. Igaz, hogy a Nyikolaj Podgornij gratulációjára adott válaszában kijelentette, egyetért azzal, hogy a két nagyhatalom közötti barátság tovább erősödhet. „Ma fontosabb, mint bármikor valaha, hogy népeink egymás kölcsönös tiszteletének szellemében és annak tudatában tevékenykedjenek — írja Nixon — hogy ránk különös felelősség hárul a világbékéért. Meggyőződésem, hogy a közeli évek során komolyabb lépéseket lehet tenni a valóságos béke és biztonság érdekében ... Igen komoly lépéseket lehet és kell tenni. Kérdés, hajlandó lesz-e erre az „új Nixon", az elnök Nixon. SZOCS BÉLA Hogyan értékeli a CSKP KB novemberi plenáris ülését (Folytatis az 1. oldalról) • KORVONALAZHATNA, HOGY FŰKÉNT MIBEN LÁTJA A FOGYATÉKOSSÁGOK ÉS A HIBÁK GYÖKERÉT? — Lényegében három tényezőben. Az első objektív jellegű, mégpedig az, hogy az SZKP XX. kongresszusát követő években nálunk történt deformációk januárban egy végső soron pozitív pártpolitikai és társadalmi „robbanásra" vezettek. Csakhogy a további fejlemények annyira felgyorsult üteműek voltak, hogy a társadalmi megismerés nem tarthatott velük lépést. Ez a nagy akceleráció nemcsak kárára volt az előrelátásnak, hanem egyben nehezen volt szabályozható. Ilyen körülmények között érvényesülhetett a második és 3 harmadik tényező. Egyrészt szóhoz jutottak a szélsőségesen jobboldali opportunista erők. A párton kívül szervezetten érvényesültek a szocializmus- párt- és szovjetellenes irányzatok is. A másik végletet pedig azok az erők képviselték, amelyek a január előtti viszonyok visszaállítását óhajtották. • A NOVEMBERI PLÉNUM MINDETTŐL ELHATÁROLTA MAGÁT... — Valóban így van. De ezen túlmenően rendkívül jelentős körülmény, hogy a Központi Bizottság ugyanakkor teljes mértékben a magáénak vallotta a januári politika alapelveit és kifejezte pártunk akaratát: ezt a hibáktól mentesített politikát fogjuk gyakorolni a jövőben is. • A JÖVŐNÉL TARTUNK, IGY FELTEHETEM AZ UTOLSÓ KÉRDÉST: HOGYAN JELÖLNÉ MEG LEGFONTOSABB TENNIVALÓINKAT? — Ma a kommunistáknak és társadalmunk valamennyi tagjának feladata kezdeményező munkával és a januári politika melletti kiállással segítséget nyújtani a novemberi rezolúció valóraváltásában, s ennek megfelelő szellemű politikánk kibontakozásában. Ennek feltétele a párt egysége és alapvető elveinek, elsősorban a demokratikus centralizmusnak, a pártfegyelemnek tiszteletben tartása. Ez a záloga annak, hogy tovább fejleszthetjük azt, ami a január utáni időszakban új volt, s ami feltételeinknek, hagyományainknak megfelelően gazdagította szocialista társadalmunkat. Végül, éppen azért, mert ezt akarjuk, az internacionalizmus jegyében szilárdítanunk kell kapcsolatunkat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. • KOSZÖNÖM AZ INTERJÚT. GALY IVÁN A Szlovákiai Főiskolai Diákok Szövetsége és a Mirko Nešpor diákotthon képviselői a nemzetközi diáknap alkalmából november lB-án, szombaton megkoszorúzták Mirko Nešpornak, a Szlovák Nemzeti Felkelés hősének a bratislavai Csalogánvölgyi temetőben levő sírját. (Alojz Prakeš felv. — CSTÍ?) IAN SMITH RHODESIAI FAJGYŰLÖLŐ RENDSZERBNEK ZÁSZLÓJA. (The Guardian)