Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-23 / 324. szám, szombat

| HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK | FORRADALMI ANARCHIA A közelmúltban „kínai fris­sességgel" jelentették a pekingi hírközlő szervek, hogy Liu Sao­csit, a Kínai Népköztársaság elnökét, Mao Ce-tuhg egykori fegyvertársát, a párt egyik te­kintélyes vezetőjét és teoretiku­sát megfosztották minden tiszt­ségétől, és kizárták a Kínai Kommunista Párt soraiból. Ez arra enged következtetni: a nagy ázsiai birodalmat már évek óta marcangoló hatalmi vetekedésben Mao csoportjának pozíciója most annyira megerő­södött, hogy a személyi kultu­szát élvező pártvezér alkalmas­nak tartotta a pillanatot, hogy végleg leszámoljon ellenfelével. Új szakasz kezdetét jelenti-e ez a kínai fejleményekben, avagy csak egy mozzanat a ha­talmi versengésben? Nehéz erre választ adni, mert az utóbbi hó­napokban csak kurta hírek je­lentek meg Kínáról; erősen kor­látozták a pekingi külföldi tu­dósítók mozgási szabadságát, sőt egy-két központi hivatalos lap kivételével más kínai lapot idegen állampolgárok nem vá­sárolhatnak. Igy aztán követ­keztetéseinket szórványos je­lentésekre kell alapoznunk. Dugába dőlt tervek A kínai társadalmon belül je­lentkező ellentétek gyökereinek eredetét aligha tudnánk ponto­san meghatározni. Megkísérel­ték ezt angol és francia Kína­szakértők (például Snow és Malraux), ám értékeléseikben, a kínai sajátosságok ecsetelé­sében valahol a mélyen még mindig ott ül a nagy rejtély. Tény az, hogy a kínai társa­dalom ellentétei az ötvenes évek végén fakadtak fel elemi erővel, miután csődöt mondott Mao Ce-tung fő programja, az ún. három vörös zászló, neve­zetesen: a szocializmus építé­sének fő irányelve, a nagy ug­rás és a kommunák. A kudarc nagyarányú gazdasági hanyat­lásban, s ennek erkölcsi-politi­kai következményeiben volt érezhető. Magát Mao Ce-tungot is annyira meghökkentette, hogy amikor a fő irányvonal bukásáért a leghevesebb bírá­latok érték, még csak nem is tudott védekezni, sőt leköszönt államfői tisztéről, amit beteg­ségével és azzal indokolt, hogy csakis elméleti kérdéseknek kí­vánja szentelni munkásságát. Ma Ce-tung fő bírálója éppen Liu Sao-csi volt, akit a párt képzett teoretikusának, európai műveltségű kínai értelmiséginek tartottak, s aki érthetően nép­szerű volt a kínai értelmiség körében. Úgy látszott, Mao hosszú időre, vagy talán végleg visszavonul. Ám már a hatvanas évek elején ellentétek mutat-' koztak a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, a szocialista or­szágok kommunista pártjai és más testvérpártok, a másik ol­dalon pedig a Kfnai Kommu j nista Párt között. A hivatalos kínai pártpolitikát rejtélyes magányából Mao sugallta, s en­nek legáltalánosabb Jellemzője a szovjetellenesség volt. Bármi­lyen ravaszul állították be a dolgokat, ma már világos, hogy elsősorban botcsinálta problé­mák kellettek az igazi problé­mák elkendőzésére, a figyelem elterelésére a való helyzetről. Am a szovjetellenesség is — permanenciája mellett — csak ideiglenesen tudott „magyará­zatot adni" belső kérdésekre. Ezután kezdődött új szakasz a klnat fejleményekben: belső bo­szorkányüldözés. Tizenévesek rémuralma Mao régi sztálinista módszer­rel a párton belül kezdte keres­ni az ellenséget, hogy „meg tudja magyarázni" saját kudar­cait. Természetesen első helyen kurzusának bírálói szerepeltek, köztük Liu Sao-csl. Pen Tio­huaj háborús veterán, aki Mao előtt magánlevélben tárta fel az ország vigasztalan helyze­tét, kegyvesztett lett, száműz­ték. Hasonló sorsra jutottak más érdemes pártvezetők is. Csak Liu Sao-csi dacolt. Nagyon valószínű, hogy a kínai pártszervezetekben ott, ahol a pártnak régi forradalmi hagyományai, képzett káderei voltak, Liuval rokonszenveztek. Igy aztán érthető, hogy Mao el­sősorban a párttól, a pártszer­vezetektől félt, s ezért adta kl a jelszót: „Tüzet a vezérkarral" A magukat „vörösgárdisták­nak", „forradalmi lázadóknak" nevező tizenéves gyerkőcök, közép- és főiskolások pontosan Mao útmutatásai alapján tom­bolták ki magukat. Elvégre Mao volt az, aki ismert 16 pontos direktíváiban négy osztályra osztotta a funkcionáriusokat: jó, viszonylag jő, komoly hibá­kat elkövető, de általában he­lyes álláspontra helyezkedő és végül megrögzött ellenforradal­márokra, antikommunistákra, jobboldali elhajlókra. A bélye­get aztán a tomboló fanatikus fiatalok nyomták kire-lgre. A vörösgárdisták anarchista garázdálkodása sem segített Mao politikájának, legfeljebb sok politikai ellenfelétől sza­badította meg őt. Potenciális el­lenfelei azonban még mindig megmaradtak, s reményük ép­pen Liu Sao-csi volt, akit a „vö­rősgárdisták" 1966 óta felesé­gestül házi őrizetben tartottak. A nagy káoszban tavaly és az idén mindinkább a hadsereg lé­pett előtérbe, és szorította kor­látok közé a „vörösgárdistá­kat". Ám egyidejűleg olyan hí­rek is érkeztek, hogy fogyat­koznak a Maót támogató fő funkcionáriusok, csendben egy­más után nyilvánítják őket Mao ellenségeivé, sőt már Lin Píaót, a hadsereg emberét is kegy­vesztettként emlegették. Nem vitás, hogy Mao, a kínai diktá­tor az árnyékától is fél, és nem tud ura lenni a helyzetnek. Új fázis? Februárban és augusztusban látványos ítélkezésekkel és ki­végzésekkel fitogtatták Mao fa­natikus hívei, hogy jaj az „el­lenforradalmároknak"!, azaz azoknak, akik nem értenek egyet Maőval. Mégis nehezen alakulnak meg a 29 közigazga­tási központban az üj szervek, a „forradalmi bizottságok". Sőt, most ősszel Mao meghirdette a „kulturális forradalom második szakaszát", melyben , üzemi munkásokból és katonákból agi­tációs brigádokat szerveznek, az értelmiség és általában a lakos­ság „átnevelésére". Egyetemis­tákat, tudósokat száműznek me­zőgazdasági vidékre stb. Mao feldúlta a pártot. Ma már valamilyen új párt alapítá­sát emlegeti. Milyen pártra gondol? Nemrégen a Newsweek idézte mondását: „A marxizmus ezernyi elvet foglal magában, de mindezek végső soron egyet­len mondatra vezethetők oisz­sza: Igaza van annak, aki fel­lázad'. Szocialista forradalom, épftés konstruktív program nélkül nem létezhet. Mao anarchiát hirdet, s álforradalmi frázisai ellenére vígan együttműködik a kapitalista világgal: példa rá a hongkongi eset, amikor az an­golokkal kötött előnyös üzletért elárulta az ottani kínaiak sztrájkját, újabban pedig vígan kereskedik az NSZK-val: hadi­anyagot vásárol. Kína legnagyobb baja a gaz­dasági élet lezüllése. Csak a Mao-jelvények és propaganda­füzetek túltermelésében érnek el világcsúcsot. Az ipar negyed­annyit termel, mint 1963-ban, s a nélkülöző népet propagan­damaszlaggal akarják féken tar­tant. LÖRINCZ LASZLO Bővül Csehszlovákia és Jugoszlávia kereskedelme A Mekong folyó deltájában a főútvonalakon le kellett állíta­ni a forgalmat, mivel a parti­zánok több szakaszt aláaknáz­tak. Képünkön katonák fel­ügyelete alatt szedik tel az aknákat az utakról. (UPI — CSTK felvétele) néhány sorban Belgrád — Jugoszlávia és Csehszlovákia kereskedelmi kapcsolatainak történetében jö­vőre várják az eddig legmaga­sabb értékű árucserét: Az áru­csere-forgalom értéke eléri a 243 millió dollárt, s ez 14 szá­zalékkal több lesz, mint az idén. A két ország idei árucsere­forgalmának értéke 182 millió dollár, ebből 87 millió a jugo­szláv kivitel, 95 millió pedig a csehszlovákiai behozatal értéke. Jugoszláviából jövőre elsősor­ban színesfém-kohászati termé­keket, gépeket, bort, dohányt, gyümölcsöt, zöldséget, hús- és halkészítményeket, építőipari és mezőgazdasági gépeket, ci­pőt, ruhaféléket és szőnyegeket hozunk be. Jugoszlávia ezenkí­vül 6,4 millió dollár értékű épí­tészeti munkát végez nálunk, Csehszlovákia elsősorban gépe­ket, Ipari berendezéseket, sze­net, közszükségleti cikkeket, vegyipari termékeket, gépko­csikat és sört szállít Jugoszlá­viába. A Jugoszláv Kereskedelmi Ka­marának a csehszlovák—jugo­szláv gazdasági együttműködés kérdéseivel foglalkozó szekció­ja nagy figyelmet szentel a ju­goszláv vállalatoknak a cseh­szlovákiai lakásépítkezésbe való bekapcsolódásának. A jugo­szláv építővátlalatok a követke­ző években mintegy 190—230 millió dollár értékű munkát végeznek Csehszlovákiában. Ä FÜLÖP-SZIGETEK FEJLESZTENI AKARJA kereskedelmét hazánkkal MAÜRER román miniszterel­nök fogadta Galuška művelő­dés- és tájékoztatásügyi minisz­tert, aki csehszlovák kormány­küldöttség élén tartózkodik Bu­karestben. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN megemlékeztek John Kennedy, az Egyesült Államok 35. elnöke halálának 5. évfordulójáról. Kennedyt 1963. november 22-én gyilkolták meg. Halála óta mintegy 25 millió személy ke­reste fel sírját. A BÍRÓSÁG 8 afrikait bűnös­nek mondott ki, amiért a tör­vény megszegésével fegyveresen behatolt Rhodesia területére. Az ítéletet pénteken hirdetik ki, a törvény értelmében halálbünte­tés ls hozható. A vádlottak ta­gadják bűnösségüket. A FEIIÉR HÁZ nem volt haj­landó megerősíteni, sem meg­cáfolni azt a hírt, hogy Johnson elnök még az új elnök hivatal­ba lépése előtt találkozni akar Európában Koszigin szovjet mi­niszterelnökkel. A hírt a Wa­shington Post közölte. A FARNBOROUGH-I katonai kutatóközpont bejelentette, hogy a Londdn fölött észlelt kü­lönleges fényjelenségek a Koz­mosz 253. szovjet szputnyik ma­radványai voltak. A jelenség különböző találgatásokra adott okot. A MEXIKÚI diákok csütörtö­kön befejezték sztrájkjukat. A sztrájk befejezéséről az orszá­gos sztrájkbizottság hozott dön­tést a csütörtöki ülésén. NAGY-BRITANNIÁBAN több mint 8 millió dolgozó nő köve­leli, hogy azonos bért kapjanak a férfiakkal. A nők fizetése át­lagosan 25 százalékkal alacso­nyabb, mint a férfiaké. A NYUGATNÉMET hadügymi­nisztériumban aggodalomra ad okot az egyre gyakrabban elő­forduló szabotálás és a katonai szolgálat megtagadása. A had­ügyminisztérium szóvivője kö­zölte, hogy ez év első 10 hó­napjában 3000-en tagadták meg a katonai szolgálatot. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK és Románia három új szerződést kötött a kölcsönös tudományos, műszaki és kulturális kapcsola­tok kibővítéséről. NOVEMBER elején 561049 munkanélkülit, vagyis az alkal­mazottak létszámának 2,4 szá­zalékát tartották nyilván Nagy­Britanniában. MANESCU román külügymi­niszter tegnap Bukarestből An­karába utazott, ahol megbeszé­léseket folytat a török vezetők­kel a két országot érintő kér­désekről. Manila — Ramos, Fülöp-szi­geti külügyminiszter a CSTK tudósítójával folytatott beszél­getésében kijelentette, hogy a Fülöp-szigeteknek érdeke ke­reskedelmi kapcsolatokat kötni Csehszlovákiával és más szo­cialista országokkal. Fülöp-szigetek több terméket szállít a szocialista országok­ba, de csak más országok köz­vetítésével. Eddig még nem dol­gozták ki a közvetlen kereske­delmi kapcsolatok rendszerét, amint azonban ez megtörténik, azonnal megindulhat a kereske­delem — mondotta Ramos. Malaysia és Fülöp-szigetek viszályával kapcsolatban a kül­ügyminiszter kijelentette, hogy a Fülöp-szigetek ezt a kérdést már több ízben a nemzetközi bíróság elé akarta terjeszteni, a malaysiai kormány azonban nem egyezett ebbe bele. Fülöp­szigetek hajlandó népszavazást rendezni Sabah jövőjéről. (CSTK) Kétmilliárd dolláros kölcsön Franciaországnak Nyugat-Németországé a világ legnagyobb devizakészlete Bonn — A nyugati világ tíz leggazdagabb országának veze­tő pénzügyi szakemberei tegnap egyezményt írtak alá, amely­nek értelmében 2 milliárd dol­lár kölcsönt folyósítanak Fran­ciaországnak. A „tizek klubja" három napon át megfeszített erővel munkálkodott azon, hogy elhárítsa a megingott nemzet­közi pénzügyi rendszert fenye­gető válságot. A Franciaország­nak szóló kölcsönt ahhoz a fel­tételhez kötötték, hogy a pári­zsi kormány 7—10 százalékkal leértékeli a frankot. A válságot főleg az idézte elő, hogy az utóbbi napokban mintegy 1,7 milliárd dollár ér­tékű külföldi valutát csempész­tek be Nyugat-Németországba s ezáltal pillanatnyilag Nyugat­Németországé a világ legna­gyobb devizakészlete, amely 37 milliárd nyugatnémet márkát tesz ki. Ez pedig akadályozza a nemzetközi kereskedelmet. A bonni kormány a három másik nyugati nagyhatalom nyomására kényszerült bizo­nyos intézkedésekre, mégpedig adóemelésre, ami a kivitel megnehezítését és a behozatal megkönnyebbítését jelenti. Londoni jelentés szerint a brit kormány megvitatta azokat az intézkedéseket, amelyeket a bonni tanácskozáson elfogadott intézkedések ellensúlyozására hoznak Nagy-Britanniában. Párizsban de Gaulle elnök az­zal „ünnepelte" 78. születésnap­ját, hogy egész nap megfeszí­tett tárgyalásokat folytatott mi­niszterelnökével és a kormány több tagjával a bonni tanácsko­zások várható kimeneteléről és az ebből eredő intézkedések szükségességéről. Közben a világ csaknem min­den fontosabb városából olyan hírek érkeznek, hogy a francia frankot nem fogadják el fizető­eszköznek, és egyelőre felfllgr­gesztik a határidős üzleteket, amennyiben azokat nem ameri­kai dollárban kötik. (CSTK — MTI) ák a leszerelésről szóió vitát Javaslat a nukleáris kísérletek felfüggesztésére New York — Az ENSZ köz­gyűlésének 1. számú politikai bizottsága folytatja vitáját a le­szerelés kérdéséről. Norvégia képviselője beszédében felhí­vást injézett valamennyi állam­hoz, hogy minél előbb írja alá és ratifikálja az atomsorompó­egyezményt. Dánia, Izland, Mál­ta és Norvégia képviselői a bi­zottság elé terjesztették a köz­gyűlés határozattervezetét az általános és teljes leszerelés­ről. A határozattervezet rámu­tat, hogy a helyi konfliktusok hatalmas veszélyt jelentenek a nemzetközt biztonság és béke szempontjából, mivel e konflik­tusok térségében növekszik a fegyverek mennyisége. A hatá­rozattervezet társszerzői sze­rint a feszültség enyhülését és az országok közötti bizalom Róma — Saragat, olasz köz­társasági elnök megkezdte az üj kormány megalakításával kapcsolatos tárgyalásait. Hiva­talosan bejelentették, hogy a tárgyalások vasárnap fejeződ­nek be. Leone miniszterelnök kormánya kedden mondott le. Saragat először elődjét, Gron­cht kereszténydemokrata szená­tort fogadta, majd a képviselő­ház elnökével és a szenátus el­nökével tárgyalt. Még mielőtt Saragat meg­kezdte volna tárgyalásait, vál­ság robbant kt a Keresztényde­mokrata Pártban. Rumor főtit­kár az országos tanács ülésén bejelentette, hogy az egész ve­zetőséggel együtt lemond. Ezt megelőzően Moro, volt miniszterelnök csoportja nevé­ben bejelentette, hogy különvál­nak a párt tavalyi milánói kong­resszusán alakult többségtől. Valószínűleg Moro arra törek­szik, hogy az új vezetőségben valamennyi csoport, így tehát a két baloldali szárny is képvisel­ve legyen. A volt miniszterel­nök ezt szükségesnek tartja ah­hoz, bogy visszatérhessen a po­litikai életbe. (CSTKJ növelését szolgálná, ha az álla­mok közötti fegyverszállítások­ról, akár kereskedelmi, akár más formában történnek is azok, tájékoztatnák egymást. A közgyűlés 6. számú Jogi bizottsága az agresszió fogal­mának nemzetközi meghatáro­zásán munkálkodik. A Szovjet­unió képviselője Javasolta, hogy az agresszió fogalmába vonják be a „közvetett és ideológiai agressziót" ls. Az Imperialista államok egyre gyakrabban és egyre nagyobb méretekben fo­lyamodnak az agresszió ezen formájához, amellyel az Egye­sült Államok hivatalos állami szervezetei foglalkoznak, éven­te több millió dollőrt pazarol­va el a szocialista közösség el­len végzett aknamunkára. Az amerikai küldöttség azon kísérletei, hogy megakadályoz­za a „közvetett és tdeológtat agresszió" bevonását az agresz­szió fogalmőnak nemzetközi meghatározősába, azt bizonyít­ják, hogy az aknamunka ezen formája az Egyesült Államok vezető körei külpolitikájának továbbra ls egyik lényeges ösz­szetevője marad. Nyolc állam, amelynek kép­viselői részt vesznek a genfi leszerelési értekezlet munkájá­ban, javaslatot terjesztett be, hogy a genfi tárgyalások idejé­re függesszenek fel mindenféle atom- és hidrogénbomba rob­bantást. Az ENSZ közgyűlésé­nek politikai bizottságához be­nyújtott Javaslat kedvező vissz­hangra talált (CSTK — MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom