Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-23 / 324. szám, szombat

KOMMENTÁRUNK —• A

bamakói rádió szűkszavú egyszerűséggel hozta Afrika és a viiág tudomására: -— a mali hadsereg fiatal tisztjeinek egy csoportja katonai pucscsot hajtott végre, és megdöntötte Modibo Kelta elnököt és kormányát. A bejelentés pontosan imigyen hangzott: „Ütött a szabadság órája. Modibo Keita rezsimje és lakájai, nincsenek többé." A frissen és erőszakkal hatalomra jutott rendszer kendőzetlen szavai ezek. Mögöttük azonban egy egész vajúdó kontinens tragédiája húzódik meg. A mali államcsíny szerves része annak az immár évek óta tartó imperialista offenzívának, amelynek leplezetlen célja, hogy megfossza Afrikát leghaladóbb vezetőitől és rendszereitől. A bamakói katonai hatalomátvétel híre e sorok íróját kísértetiesen emlékezteti mindarra, ami 1966 februárjában történt Ghanában. Az accrai rádió fegyverropogás közepette közölte hallgatóságával: „Nkrumah zsarnoki rendszere nincs többé ..." Bamakőban most akárcsak Accrában annak idején, katonai „felszabadítási bizottság" vette át az ország vezetését. S mire Afrika felocsúdott, ismét szaporodott a fiatal kontinens katonai diktatúráinak száma. Aligha szorul különösebb magyarázatra, hogy Modibo Keitát ugyanazon erők" fosztották meg a hatalomtól, mint amelyek Nkrumah ghanai elnököt is eltávolították az afrikai politika oly sok meglepetéssel szolgáló színpadáról. A francia hírügynökség azt jelentette Párizsból, hogy de Gaulle elnök kormányát úgymond meglepetésként érte a bamakói államcsíny híre. Lehet. Sokkal valószínűbb azonban az, hogy a franciákat legalább annyira nem lepte meg a mali s a mellesleg francia katonai akadémiákon nevelkedett katonatisztek akciója, mint az angolokat Ankrah tábornoknak és társainak accrai puccsa. A dolog lényegén azonban ez mitsem változtat. Ojabb fénylő csillag hullott le a szabadságért és nemzeti függetlenségért az imperialista-ellenes egységért küzdő Afrika egéről. Vagy ahogyan az amerikai AP hírügynökség a maga közvetlen módján megfogalmazta: — A mali fordulat az Afrikában legutóbb lezajlott katonai államcsínyek mintájára ment végbe, s jelentősen módosíthatja az afrikai erőviszonyokat a mérsékelt Nyugat-barát többség javára ... Nem szükséges prófétának lenni ahhoz, hogy mi is hasonló következtetésre jussunk. Afrika egyik legdemokratikusabb rendszerének, egyik legCsillaghullás Afrikában MODIBO KEITA következetesebben nacionalista és antiimperialista államférfijának megbuktatása súlyos csapás nemcsak Afrika, hanem az egész világ haladó erői számára. Modibo Keita megkísérelte a lehetetlent, amikor egy még afrikai viszonylatban is hallatlanul elmaradott, koldússzegény országban fel akarta építeni a szocialista társadalmat. Modibo Keita bizton hitte „a szocializmus teljes mértékben megfelel az afrikai tradícióknak, a társadalmi és gazdasági viszonyoknak. Mali számára az egyetlen járható út, — a tervezésen alapuló szocializmus." E célkitűzés érdekében szakítottak Mali vezetői a francia politikai és gazdasági gyámkodással és létesítettek szoros gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat a Szovjetunióval, a népi Kínával, Csehszlovákiával, Magyarországgal és más szocialista országokkal. A szocializmus érdekében vállalták a francia frankövezetből való kivonulás súlyos gazdasági és pénzügyi következményeit, magukra vonva nemcsak a volt gyarmatosító „anyaország", hanem az egész tőkés Nyugat dühét. A szocializmus és a haladás szellemében cselekedtek, amikor következetesen kitartottak az antiimperialista afrikai egység nemes eszméje mellett, amikor szolidaritásukról biztosították az amerikai agresszorok ellen küzdő vietnami népet, s amikor a közel-keleti kérdésben állást foglaltak arab testvéreik mellett. A francia imperializmus által minden eszközzel támogatott belső reakció az első pillanattól kezdve szabotálta Modibo Keita elnöknek és pártjának, a hatalmon levő Szudáni Uniónak szocialista célkitűzéseit. Mi több, ezek az erők befészkelték magukat Mali vezető pártjába is. Ez késztette Modibo Keitát arra, hogy 1967 augusztusában feloszlassa a Szudáni Unió politikai bizottságát, az ország legbefolyásosabb vezető szervét és a „forradalom védelmére alakult nemzeti bizottság", a párt, a szakszervezetek és az ifjúsági szövetség képviselőinek kezébe tegye le az ország, s egyszersmind a mali forradalom sorsát. Modibo Keita ugyanakkor realista volt. Megfelelő lépéseket tett, hogy rendezze Mali kapcsolatait a franciákkal, sőt az amerikaiakkal is. Alaposan megnehezítette helyzetét, hogy az ország ifjúsági szervezete, nyilvánvalóan kínai hatásra, mind radikálisabb követelésekkel állt elő, s ezzel akarva akaratlanul meggyengítette a mérsékletre hajlamos Modibo Keita helyzetét és megkönnyítette azok aknamunkáját, akik sohasem bocsátották meg az elnöknek a franciákkal való nyílt szakítást. Ilyen előzmények után került sor Bamakőban arra a katonai hatalomátvételre, amely minden valószínűség szerint évekre visszaveti Mali demokratikus, szocialista jellegű fejlődését, s amely súlyos csapás a haladás és az antiimperialista egység erőire. ÉLIAS BÉLA Intézményesen a fiatalokról Teret kell biztosítani a fiataloknak — nem frázis ez, hanem reális követelmény, amellyel egy modern társadalomnak szembe kell néznie, megvalósítását elő kell segítenie. Egyetlen egy generáció sem rendelkezik annyi lettrekészséggel, kezdeményezéssel, leleményességgel, vitalitással, mint éppen a fiatalok. Sajnos, nálunk a fiatalok ezen a téren nem találnak mindig megértésre, támogatásra. Az ifjúság támogatását hirdető nagy szavak mögött kevés volt a valódi segíteni akarás. S ami még ennél is rosszabb, minden megnyilvánulást, tettet be akarunk skatulyázni, meg akarunk magyarázni. A direkciók ténylegesen vagy láthatatlanul végigvonultak ifjúsági mozgalmunkon. A CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága tudatában van ennek a ténynek, s az utóbbi időben mindent megtesz azért, hogy kiküszöbölje ezeket a negatív vonásokat. Az elnökségben ezzel kapcsolatosan élénk vita alakult ki. Megtárgyalták az egyes gyermek- és ifjúsági szervezetek kérelmét, mely szerint hatékony ifjúságvédelmi törvényt keli kidolgozni. A létrejött javaslat szerint intézményes úton kell foglalkozni a gyermekés ifjúságnevelési problematikával, amely a gyermekés ifjúsági kérdéssel foglalkozó tervezett új minisztérium hatáskörébe tartozna. Az érvek valóban nyomósak és elgondolkoztatók. Szlovákia területén a helyzet még sürgetőbb, mint a cseh országrészekben, mivel Itt a múltban hiányzott a céltudatos iskolán kívüli nevelés, a szabad idő alkotó jellegű kihasználása. Eddig nálunk még nem került sor az ifjúsággal kapcsolatos szociológiai felmérésre, pedig ez a jó munka alapja. Csakis azt az anyagot lehet formálni, melynek tulajdonságait ismerem. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a jövőben az ifjúságot nem lehet dilettáns módon irányítani, a javaslatokat törvényes, intézményes és tudományos alapokon kell kidolgozni. Ezért létre keil hozni a gyermek- és ifjúságvédelmi parlamenti bizottságot, a kormányhivatal ezzel kapcsolatos titkárságát és a kutatóintézetet. Az előzetes mérlegelés szerint a parlamenti bizottság feladata lenne a gyermekekkel és az ifjúsággal kapcsolatos törvényjavaslatok kidolgozása, a meglevő törvények kiegészítése és az elavult törvények hatálytalanítása. A kormánybizottság illetékes titkársága az ifjúság és a gyermekek érdekében koordinálná valamennyi minisztérium tevékenységét. Továbbá tervezné és megvalósítaná azokat a beruházásokat, amelyek a széles körű kibontakozást követnek: például klubok, sportpályák, üdülési és turistaközpontok, utazási irodák, érdekkörök stb. A titkárság bizonyos szolgáltatásokat is nyújtana (pályaválasztási tanácsadó, munkalehetőségi börze, szexuológiai tanácsadó, dotációk, kölcsönök). A titkárság vezetője a kormány rendes tagja lenne. A kutatóintézet felméréseket végezne és a tények elemzése után javaslatot tenne a fiatal nemzedékkel kapcsolatos politikai irányvonal kitűzésére. A javaslat tehát megszületett. Realizálására megvannak a feltételek. A közeljövő valďszínuleg választ ad majd, hogy megvalósul-e ez a javaslat. Remélhető ez ezért is, mert ez az óhaj nem csupán az ifjúsági szervezetektől származik, hauem közvéleményünk is támogatja. Fiataljaink léte, jövője senki számára sem lehet közömbös. OZORAI KATALIN • Rehabilitációs tanácsadó A Központi Rehabilitációs Tanácsadó közli, hogy 1968. november 6-tól rendszeres felvilágosítást nyújt a polgároknak. A tanácsadó szakképzett jogászai a bratislavai, a Bratislavavidéki és a dunaszerdahelyi járás lakosainak díjmentesen nyújtanak felvilágosítást. A tanácsadó Bratislavában, a Štúr utca 6/a szám alatt található az első emeleten. Feleket •hétfőn, kedden, szerdán és pénteken 15.30—18 óráig, szombaton 8—12 óráig fogad. A KOMMUNISTÁK MAGYAR ORSZÁGI PÁRTJÁNAK története a magyar hadifoglyok oroszországi . forradalmi munkájával kezdődött. 1918. március 24-én alakították meg az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar szekcióját. A csoport elméletileg és gyakorlatilag az orosz bolsevik párt programját követte. Hetenként kétszer megjelenő politikai és ideológiai lapot adott ki „Szocialista forradalom" címmel. A lap feladata: A kommunista eszmék terjesztése Oroszországban a hadifoglyok körében, valamint Magyarországon a munkások és parasztok körében. A csoport agitátorképző tanfolyamot szervezett. Az ilyen módon kiképzett hadifoglyokat Magyarországra küldte, akik ott a Szociáldemokrata Párton belül kommunista csoportokat szerveztek. 1918. október 25-én az Oroszországban élő magyar kommunisták megvitatták a Magyarországon kialakult forradalmi helyzetet. Az értekezlet ' vezetője Kun Béla volt, aki egyebek közt a következőket mondta: „Ml bolsevikok, akik határozottan örök időkre leszámoltunk a szociáldemokráciával... ennek következtében fel kell, hogy merUljön a kommunista párt megalakításának kérdése. Semmiféle forradalmi rajongás nem vezet engem itt. Nem hiszem azt, hogy holnap már a kezünkben lesz a hatalom, de hiszem, hogy a magyarországi proletariátus magához ragadja a hatalmat. S erre nekünk elő kell készülnünk. Elő kell készülnünk a forradalmi munkára, a fegyveres felkelésre, amelynek az ideje bekövetkezett. Ennél fogva kötelességünk, hogy megteremtsük a Kommunisták Magyarországi Kommunisták Magyarországi Pártja MEGALAKULÁSÁNAK FÉL ÉVSZÁZADOS ÉVFORDULÓJÁRA Pártját. Ez egy territoriális szerv kell hogy legyen, amely Magyarország valamennyi nemzetiségét fel kell, hogy ölelje..." Tíz nappal később, 1918. november 4-én Moszkvában a Drosden-szállóban megalakították az OK(b)P Magyar Csoportját. A párt szervezeti szabályzatául elfogadták az Oroszországi Kommunista Párt szabályzatát. Az értekezlet kötelességévé tette az Oroszországi Kommunista . Párt valamennyi Magyarországról származó tagjának, hogy a legrövidebb időn beiül hagyja el Szovjetoroszország területét és erejét a magyarországi szociális forradalom szolgálatába állítsa. Az értekezlet kimondta, hogy a legális vagy illegális mozgalom intézésére Magyarországon központi bizottságot választ, amely mindaddig vezeti a mozgalom ügyét, amíg egy legális konferencián vagy kongresszuson Magyarországon meg nem választják az új központi bizottságot. A hozott határozat értelmében a magyar hadifoglyok és vezetőik nagy része hazatért Magyarországra, hogy megszervezze és létrehozza Magyarországon a munkások új forradalmi pártját. AZ OROSZORSZÁGBÓL HAZATÉRT kommunista hadifoglyok 1918 novemberében tárgyalásokat kezdtek a baloldali szociáldemokratákkal és a forradalmi szocialistákkal, melynek képviselői: Bokányi, Landler, Varga Jenő, Nyisztor és mások voltak, akik egyre inkább és őszintén kívánták a kommunistákkal való együttműködést. A megbeszélések eredményeként a három csoport megbízottai ötven évvel ezelőtt, 1918. november '24-én Budapesten egy, a Város-major utcai magánlakásban találkoztak, és kimondták a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulását, s egyidejűleg megválasztották a párt központi bizottságát. Kun Béla, aki Szovjetoroszországban a magyar hadifogoly-mozgalom egyik fő szervezője és irányítója volt, Magyarországon is vezetője lett a megalakult pártnak. A Szovjetoroszországban kifejtett tevékenysége révén közvetlen kapcsolatba került Leninnel. Ennek megfelelően Magyarországon is a lenini eszmék gyakorlati megvalósítása legilletékesebb képviselőjének tekintették, akinek állásfoglalása a legtöbb esetben döntő volt. A tömegek forradalmi vágyait és törekvéseit kifejező forradalmi politika eredményeként a fiatal kommunista párt népszerűsége és tömegbefolyása lavina módjára növekedett. A fiatal párt a tömeggel való közvetlen kapcsolat kiépítésére törekedett, e célból széles körű agitációs és szervezőtevékenységet fejtett ki. A kommunista befolyás növekedése szorosabb összefogásra késztette a bolsevizmus ellen közös harc jegyében a polgári pártokat és velük együtt a Szociáldemokrata Pártot. A kormány a Szociáldemokrata Párt támogatásával kísérletet tett arra, hogy véres terrorral vessen gátat a kommunista párt által vezetett forradalmi mozgalomnak. 1919. január 10-én közel 100 bányászt végeztetett ki DÉSI HUBER ISTVÁN: ÖSSZECSAPÁS Salgótarjánban, hogy letörje a kommunista bányászok harcát. A kommunista párt népszerűségét azonban nem csökkentette a terror, hanem még növelte. A hatalom urai, hogy megbénítsák a kommunista párt tevékenységét, letartóztatták a párt vezetőségét Kun Bélával együtt, és szétrombolták a Vörös Üjság szerkesztőségét és nyomdáját. AZ ESEMÉNYEK AZONBAN MEGMUTATTAK; hogy a kommunista mozgalmat már nem lehet karhatalmi intézkedésekkel feltartóztatni. A tömegek forradalmasodása sokkal mélyebb forrásokból táplálkozott, amely a proletárforradalom irányába hajtotta. A Kommunisták Magyarországi Pártja félévszázados történetének több mint fele a mély Illegalitás és a Horthy-fasizmus elleni kemény küzdelem évei voltak. A második világháború éveiben Dél-Szlovákia megszállt területeinek kommunistái vállvetve harcoltak a közös ellenség, a Horthy-faslzmus ellen a felszabadulásért. RÓJAK DEZSŐ