Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-19 / 320. szám, kedd

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLQVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. november 19. Kedd # XXI. évfolyam, 320. szám % Ára 40 fillér A január utáni politika... pozitív vonásainak összessége arról tanúskodik, hogy ezt az időszakot a párt és az ország 1945 májusa és 1948 februárja óta végbement fejlődésében a legfontosabb határkőnek tarthatjuk. (A CSKP KB határozatából) A pún fő feladatai a legközelebbi időszakban A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA A CSKP Központi Bizottságának plénuma 1968. november 14 ós 17 között ülést tartott. Alexander Dubček elvtársnak. a CSKP Központi Bizottsága első titkárának megnyitó beszéde után belső ós nemzetközi szempontból elemezte a január utáni időszak fejlődését ós az országban, valamint a pártban levő jelenlegi helyzetet és ennek alapján kitűzte a párt legsürgetőbb fő feladatalt a legközelebbi Időszakra. A CSKP Központi Bizottsága a fő feladatok kitűzésével, valamint állásfoglalásával a pártban és az egész társadalomban végbe ment január utáni fejlődéshez a párt egyesítésére, a párt és a dolgozók tömegei kapcsolatának megszilárdítására törekszik, szem előtt tartva szocialista fejlődésünket, és nemzetközi kapcsolataink megjavítását, valamint megszilárdítását.; I. •J A munkásosztály, a parasztság és " • az értelmiség hász éves erőfeszítésével, a kommunisták százezrei áldozatkész munkájával országunkban kiépítettük a szocializmus alapjait. Alapvető értékel az elmúlt évek tagadhatatlan eredményét és Csehszlovákia Kommunista Pártja további politikájának kiindulási alapját jelentik. A szocializmus felépítésének Időszakában elértük a munkásosztály és valamennyi dolgozó számos fontos célkitűzését. Alapvető osztály- és társadalmi, gazdasági átalakulások valósultak meg a mezőgazdasági kisüzemi termelésnek nagyüzemi termeléssé való átalakulásával. Ez megteremtette az előfeltételeket az osztályok belső átalakulásához, kapcsolataik megváltozásához és érdekeik fokozatos közeledéséhez is. A munkásosztály a társadalom vezető ereje, s a többi dolgozóval együtt a politikai hatalom megtestesítője lett. Létrejött a szövetkezeti parasztság új, szocialista osztálya és megszilárdult a munkás-paraszt szövetség. Felnövekedett a számbelileg népes, a szocializmus ügyéhez, a munkásosztályhoz és a párthoz hű értelmiség is. Erőteljesen fokozódott az ipari termelés, és emelkedett különösen a lakosság egyes rétegeinek az életszínvonala. A lakosság valamennyi rétege jelentős haladást ért el a kultúra felhasználása, a művelődés és a szakképzettség növelése terén. A CSKP Központi Bizottsága nagyra becsüli népünk, a kommunisták százezrei, a nemzeti bizottságok, üzemek, EFSZ-ek és társadalmi szervezetek funkcionáriusai és dolgozói áldozatkész munkáját. Csehszlovákia Kommunista Pártjának, a párt szerveinek és szervezeteinek azonban bírálóan és önblrálóan meg kell vizsgálnia azt is, vajon ki tudtuk-e használni mindazokat a lehetőségeket, melyeket a szocialista társadalmi rend nyújtott a csehszlovák társadalom sokoldalú feljesztésére. Amikor a CSKP Központi Bizottsága bírálóan elemzi eddigi fejlődésünket, ezt csupán a szocialista fejlődés lehetőségeinek teljesebb és sokoldalúbb kihasználása érdekében teszi. A CSKP Központi Bizottsága elutasítja eddigi fejlődésünk egyoldalú, nihilista, tagadó értékelését, mint a történelmi valóságnak meg nem felelöt. Ugyanakkor azonban tény, hogy Csehszlovákiában a szocialista fejlődésnek több komoly szubjektív és objektív jellegű fogyatékossága ós hibája volt. A szocializmus fejlődése — a sokoldalú fejlesztés jelszavával ellentétben — lelassult, számos komoly zökkenőn ment át. E gyenge pontok a legszemléletesebben az állandóan lassuló gazdasági fejlődósben mutatkoztak meg. Az ötvenes évek végén már világosan látható volt hogy nem merítettük ki az extenzív fejlesztés és a gazdaságirányítás eddig alkalmazott módszerének minden lehetőségét. A párt politikai téren nem volt képes biztosítani a megvalósult szociális-gazdasági változásokkal összhangban a szocialista demokrácia fokozatos kibontakozását. Ez megzavarta a társadalom egységét, meg nem értésre került sor az egyes osztályok és csoportok között, a párt és a társadalom között, a nemzedékek között, valamint nemzeteink és nemzetiségeink között is. Csökkent a párt tekintélye és a politikája iránti bizalom. Ez megnyilvánult az elégedetlenség és a feszültség általános növekedésében a társadalomban, és jelentősen csökkent a lakosság társadalmi aktivitása. A társadalomnak e fejlődése a nemzetközi szolidaritás feltűnő hangsúlyozása ellenére is ténylegesen gyengítette a szocialista országok és a kommunista mozgalom közös frontját, csökkentette a CSKP egyébként aktív részvételét a nemzetközi szolidaritás megszilárdításában és a nemzetközi kommunista mozgalom problémáinak megoldásában. Társadalmunk kedvezőtlen fejlődése szükségszerűen kihatott a pártra, tevékenységére és belső életére. Megnövekedett a pártszervek és az egyes kommunisták passzivitása is, csökkent részvételük a párt politikájának kialakításában és megvalósításában. A pártaktlvából eltűntek a munkásság, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség tapasztalt képviselői. Ezzel egyidejűleg fokozódott az alulról jövő bírálat, az aktívák bírálata a párt vezetőségével szemben. A párt egysége erősen meglazult, a párt belső életének egyre erősebb formalizálása elnyomta a párton belüli demokráciát, a kollektív vezetést, a demokratikus centralizmus elveit egyre inkább a bürokratikus centralizmus helyettesítette. Mindjobban látható lett, hogy számos fontos kérdésben a párt politikája, munkastílusa és módszerei eltérnek a szocializmus fejlesztésének objektív szükségleteitől. O E tények azt bizonyítják, hogy huzamos válságról van szó, melynek gyökerei az SZKP XX. kongresszusán feltárt hibákban rejlenek, mert e kongresszus eredményeiből a CSKP vezetősége nem volt képes következetesen és idejében levonni a következtetéseket ügy, hogy a szocializmus Csehszlovákiában az alkotó szellemű marxizmus-leninizmus, a nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalatai alapján és Csehszlovákia objektív feltételeivel összhangban épüljön és fejlődjön. A XII. pártkongresszus határozataiban kísérelték meg komolyabban, hogy a párt- és a közvélemény nyomására legalább az alapvető kérdésekre feleletet dolgozzanak ki. De a párt akkori vezetősége aránylag rövid Időn belül kezdett e határozatoktól eltérni, és eltorzította a kongresszus következtetéseit. Hasonló volt a helyzet a XIII. pártkongresszus irányvonala tekintetében is. A kongresszus előkészítése, a párton belüli vita, valamint a kongresszusi határozatok jelentették az első lépéseket a gazdasági és politikai téren felgyülemlő ellentétek és deformációk megszüntetésére. A párt akkori vezetősége azonban számos megérett problémának a megoldását azzal az indokolással utasította el, hogy a XIII., kongresszusnak inkább ellenőrzőnek és nem programjellegűnek kell lennie. Az akkori vezetőség a kongresszus számos pozitív következtetését sem dolgozta fel, s nem érvényesítette őket a gyakorlatban. Sőt számos határozat megvalósításának meggátolására törekedett. U A pártban és a társadalomban e helytelen, hibás fejlődés fő oka a bürokratizmus, a demokratikus centralizmusnak bürokratikus centralizmussal való helyettesítése volt, minek következtében a hatalom túlságosan Antonín Novotný kezében összpontosult. Amikor 1967 folyamán a pártban és a társadalomban kiéleződött a már hoszszabb ideje tartó politikai válság, olyan helyzet alakult ki, hogy az Antonín Novotný által képviselt politika folytatása a párt és a társadalom jogos szükségleteinek és érdekelnek, nemzeteink további fejlődésének és kapcsolatainak hatalmi elnyomását. jelentette volna, mérhetetlen károkat okozva a szocializmus fejlődésének, valamint Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető szerepének a társadalomban, s ezáltal a szocialista rendszernek és a nemzetközi kommunista mozgalomnak ls. C A CSKP KB plénumának 1968 Januári ülése s az ülés eredményei tehát a pártbán és szocialista társadalmunkban levő válságirányzatok és ellentétek törvényszerű, elkerülhetetlen következménye volt. Fő feladata az addigi helyzet megváltoztatása, valamint a felgyülemlett és hosszú ideje megoldatlan problémák megoldásához szükséges alapvető feltételek megteremtése volt. Ezt a feladatot az ülés teljesítette. Nem tisztázhatta azonban teljes mértékben a múltbeli politikai hibák lényegét, nem formálhatta meg a párt vezetését és erő

!t úgy, hogy e hibákat következetesen leküzdhesse, s a párt további politikájának legalább az alapvető vonásait megfogalmazhassa és e fordulatra előkészíthesse az egész pártot. E feladatokat a Központi Bizottság az egész párt aktív részvételével csak fokozatosan teljesíthette. Így a Központi Bizottság januári plénumának eredményei és következtetései — kétségtelen rendkívüli pozitív jelentőségük ellenére — egyúttal objektív kompromisszummá váltak, amely új problémákat és bonyodalmakat is hozott a januárt követő fejlődésben. A január utáni bonyolult fejlődés alapvető oka az volt, hogy hosszú ideig nem oldották meg a pártban és a társadalomban megérett problémákat, helytelenül értékelték okait, s elfojtották azokat az erőket, amelyek a párton belül jogosan javasolták e problémák megoldásának módozatait. A rendkívüli feszültséghez hozzájárult az is, hogy a hosszú ideje leplezett és megoldatlan problémákat egyszerre, rövid idő alatt tárták fel és a hibák elkövetőinek jogos bírálata helyett az egész pártot, annak egész apparátusát, aktíváját stb. bírálták. E helyzetet használták ki a szocialistaellenes és a szovjetellenes erők, melyek színleg a párt január utáni pozitív politikai irányvonalát vallották azzal a céllal, hogy visszaéljenek a pórt által kibontakoztatott bírálattal és önbírálattal. Ezt elősegítették a párton belüli jobboldali erők és opportunista irányzatok is. 6

E bonyolult helyzet megoldása ' olyan programot követelt meg, amely a XIII. kongresszus határozataiból indul ki, és azokat elvhűen továbbfejleszti, helyes választ adva a társadalom fejlesztésének új kérdéseire, valamint az egész párt tervszerű eljárására is. E feladatokat kellett megoldani a széles körű aktíva részvételével kidolgozott akcióprogramnak. Mivel a január előtti viszonyok között, de még a januári plénumon sem lehetett komplex programot előkészíteni, az egyes részlegintézkedések gyakran a legkülönfélébb nemcsak jogos, az új politikát érvényesítő befolyások, hanem a fokozatosan erősödő Jobboldali nyomás hatására valósultak meg. E súlyos fogyatékosságokat még csak fokozták a megoldatlan, nagyon fontos káderkérdések főként az elnökség öszszetételében és a fő állami szervek vezetőségében. Rendkívül negatív következménye volt annak, hogy az egész párt elégtelenül volt tájékoztatva a januári plénumon létrejött kompromisszum, valamint a Központi Bizottság elnökségének akkori összetétele következtében. S ugyanakkor az alacsonyabb pártszervek egyes funkcionáriusai ezt a tájékoztatást nem ls értékelték kellőképpen. A párt, amely zömében megkönnyebbüléssel fogadta a januári plénum következtetéseit, nem tudta idejében és eléggé mélyrehatóan felfogni a pártban, a párt politikájában és az egész társadalomban végbemenő Változások lényegét, s a párt alacsonyabb szervei nem mindenütt tudták megmagyarázni és kiharcolni e változtatásokat. A további eljárás tisztázatlansága, a párt elégtelen és ellentmondó tájékoztatottsága a január előtt felgyülemlett válság-jelenségekkel együtt túlságosan nagy teret engedétt a párt tényleges politikája* önkényes magyarázatának, valamint az ösztönös fejlődésnek, az antiszocialista erőknek és irányzatoknak. A Központi Bizottság elnöksége és a kormány ebben az időben nem járt el eléggé következetesen a sürgető káderproblémák megoldását, a további eljárás és politika kialakítását illetően. A pártban eltérő nézetek alakultak kl az új helyzetben alkalmazandó taktikáról, ami szintén erősen megzavarta a párt egységes fellépését. A megérett problémák megoldása ezért kikényszerítette a párttagok és a közvélemény erős nyomását különféle formákban, főként azonban a tömegtájékoztatási eszközök útján. Ez jelentékeny ösztönösséget vitt a fejlődésbe, amit a továbblak során nem mindig sikerült leküzdeni. E helyzetíel kezdtek visszaélni azok az erők, amelyek a CSKP tekintélyének csorbítására, a társadalomban betöltött vezető szerepének gyengítésére, esetleg e szerepének megbontására, a szocialista állam egyes döntő részeinek gyengítésére, s végeredményben a párt- és az állam nemzetközi kötelékeinek a szocialista országok közösségének keretében való gyengítésére törekedtek. Elsősorban egyoldalú és gyakran torzító értékelésről, szándékos dezínformáciőról, szüntelenül újabb és újabb problémák felvetéséről volt szó; azonnal helyes válasz kereséséről és a problémák azonnali megoldásáról volt szó, tekintet nélkül a párt és a társadalom erejére. Mindezt kihasználták a jobboldali opportunista, valamint a szocialistaellenes erők ls, melyeknek sikerült befurakodniuk egyes tömegtájékoztatási eszközökbe és visszaéltek ezen eszközök rendkívüli befolyásával. Emellett a CSKP Központi Bizottsága tudatában van annak, hogy ezen eszközök dolgozóinak és kollektíválnak jelentős része megfontoltan és felelősségteljesen támogatta és fejlesztette a Január utáni politika valóban pozitív értékelt, tiszteletben tartotta a párt feladatait és taktikai eljárását, amelyeket a CSKP Központi Bizottságának határozatai tartalmaztak. Sem a CSKP Központi Bizottságának elnöksége, sem a kormány nem rendelkezett a sajtó, a rádió és a televízió irányításának megfontolt rendszerével, megszűnt a cenzúra, s nem elemezték és értékelték a tömegtájékoztatási eszközök negatív tevékenységének hatását. Nem különböztették meg pontosan hogy tevékenységükben ml a helyes és mi az, ami a végbemenő folyamatot bonyolulttá teszi, árt neki, mi az, ami negatívan hat a fejlődésre. Tevékenységüket gyakran nem bírálóan ítélték meg. A tömegtájékoztatási eszközök fokozatosan ellenőrizhetetlen hatalommá váltak. Elégtelen volt a tömegtájékoztatási eszközökben levő kommunisták folyamatos Irányítása s befolyásuk erősítése a szerkesztőségek(Folytat&s a 2. oldalon)