Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-19 / 320. szám, kedd

A párt fő feladatai a legközelebbi időszakban |Folytatás ax 1. oldalról) ben a párt általános eljárásával összhangban. Mindezek hatására főként februárban, márciusban és április elején különféle Irányzatok alakultak kl az ösztönösségre és a nézetek eléggé nagyfokú tisztázatlansága uralkodott el a pártban és a közvéleményben, s a tényleges bűnösök helyett gyakran az egész pártot bírálták. A párt- és az állami apparátus, valamint a hatalmi szervek, főként a közbiztonsági és az igazságügyi szervek általános és igazságtalan megvádolása az ötvenes évek túlkapásaiért sértette azon becsületes dolgozók túlnyomó többségének a becsületét, akiknek semmi közük sem volt e deformációkhoz. Ez megzavarta e fontos politikai-hatalmi szervek tevékenységét. A január utáni fejlődés kezdeti szakaszában ezzel egyidejűleg szembe kellett szállni a dogmatizmus és a konzervatív erők komoly ellenállásával is. Sor került a párt egységének és a társadalomban betöltött vezető szerepének veszélyeztetésére is. Természetes, hogy Így a Januári plénumot követő fejlődés, valamint a pártban és a társadalomban bekövetkezett január után fejlődés nem ment végbe egyformán a köztársaság valamennyi területén, és nem egyforma intenzitással nyilvánultak meg a szocialistaellenes erők és irányzataik sem. II. 1 A párt további eljárása kiala• • kitásának első konkrét lépése az áprilisi plénum határozatai, a párt akcióprogramja volt. Az akcióprogram nem adott és érthetően nem is adhatott egyszeriben választ valamennyi kérdésre és számos kérdésre nem ls adhatott teljes és pontos választ. * Ezért az akcióprogramot a párt legközelebbi Időszakra szóló irányvonala alapjának tekintették, olyan nyílt programnak, amelyet majd a tudomány és a gyakorlat próbál ki, és Igazol, és ennek alapján a CSKP KB határozatai módosítják és továbbfejlesztik úgy, hogy a párt rendes kongresszusa majd Jóváhagyhassa a párt komplex Irányvonalát, ahogyan megfelel a szocializmus sokoldalú fejlesztésének a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. A Központi Bizottság ezen erőfeszítésének értelme az volt — amit főként az akcióprogram fejezett kl —, hogy az addig fennálló deformációk következetes leküzdésével — beleértve a jogtalanul üldözött kommunisták és más polgárok következetes rehabilitációját is —, fokozatosan megtalálja a szocializmus sikeres fejlesztésének útját. A Központi Bizottság a társadalmi problémák alkotó szellemű, következetes, marxista—leninista megoldására törekedett a szocializmus általános érvényű fejlődési törvényei, hazánk sajátos feltételeinek objektív megítélése alapján. A CSKP Központi Bizottsága ezzel egyidejűleg arra törekedett, hogy külpolitikánk kezdeményezőbb legyen, és hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság mint a szocialista világrendszer oszthatatlan rész© Jobban teljesítse nemzetközi kötelezettségeit a többi szocialista országgal, a Varsói Szerződéssel, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsával szemben, és hogy a CSKP teljesítse nemzetközi kötelességeit az egész nemzetközi kommunista mozgalommal szemben is. A CSKP Központi Bizottsága a január utáni fejlődés fő pozitív vonásainak kialakítása és biztosítása során — az akcióprogramban, határozataiban és gyakorlati tevékenységében is — abból indult ki, hogy feltétlenül tovább kell fejleszteni a múltbeli fejlődés, főként a XIII. pártkongresszust követő fejlődés összes pozitív oldalát. Ezért helytelen volt, hogy a január utáni politika egyes esetekben ellentétbe került a XIII. pártkongresszus valamennyi következtetésével. 2

Az 1968 januárja óta eltelt po• litikai fejlődés fő vonásai megmutatták, hogy bár csupán a pártpolitika fokozatos kialakításáról volt szó (mégpedig a pártban és a társadalomban bekövetkezett ellentmondásokkal teli fejlődésből fakadó bonyolult feltételek között, amit még súlyosabbá tett a Központi Bizottság elnökségében és magában a Központi Bizottságban uralkodó helyzet), e fejlődés megfelelt a szocializmus megszilárdítása és fejlesztése alapvető érdekelnek, tehát Csehszlovákia dolgozó népe létérdekeinek és szükségleteinek is. A párt és a közvélemény túlnyomó része azzal a reménnyel fogadta a januári plénum következtetéseit, hogy kialakítják Csehszlovákiában a szocializmus továbbfejlesztésének alapvető feltételeit, de ugyanakkor aggodalommal ls, hogy ne aktivizálódjanak azok az erők, amelyek visszafelé fordítanák a fejlődést. E remények erősödését, a párt tekintélyének és a politikája Iránti bizalom felújításának első lépéseit Jelentették a Központi Bizottság áprilisi plénumán Jóváhagyott egyes káderintézkedések és az akcióprogram kihirdetése is. Kispolgári türelmetlenség és kalandorság következtében újabb és újabb problémák felvetése miatt azonban az akcióprogramnak nem szenteltek megfelelő figyelmet, s így nem vált a pártban és a társadalomban az egyesülési folyamat alapjává. A párt további eljárását Jelentós mértékben tisztázta a Központi Bizottság májusi plenáris ülése, amely világosan megállapította az antiszocialista erők növekvő veszélyét. A Központi Bizottság helyesen hangsúlyozta, hogy nem engedi meg sem a Január előtti viszonyok visszatértét, sem pedig a legkisebb eltérést a szocializmus vívmányaitői, s abban az esetben, ha a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban veszéjyben forogna a szocializmus, a párt es az állam a hatalmi eszközöket is igénybe veszi a szocializmus megvédése érdekében. A január utáni fejlődés pozitív és negatív oldalainak komplex értékelése, főként az egyes szakaszok felbecsülése, e fejlődésben az objektív okok és a szubjektív fogyatékosságok szerepének tisztázása sok időt igényel. Igaz, most arról van szó, és ezt a Központi Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy állást foglaljunk e bonyolult időszak fő fejlődési Irányzataihoz és főleg, hogy az egész pártnak pozitív kiutat mutassunk a további eljárás, a pártnak marxista—leninista elveken való egyesítése, a párt és a dolgozók kapcsolatának a szocialista társadalom építése során való megszilárdítása szempontjából. A Központi Bizottság januári, áprilisi és májusi következtetéseinek gyakorlati megvalósítása során megtett első lépések a következő eredményekhez vezettek: — erőteljes haladást értünk el a merev gondolkodás leküzdését illetően a pártban és a társadalomban, megszilárdult a párt és az értelmiség közötti kapcsolat, fokozódott ezen értelmiség részvétele a párt politikájának kialakításában, intenzívebben kerestünk választ a társadalomfejlesztés s az élet egyes területei fejlesztésének kérdéseire, utat kerestünk a népgazdaság sikeresebb fejlesztésére, valamint a társadalom egyes csoportjai jogos szükségletelnek és érdekeinek jobb kielégítésére; — lényegesen növekedett a munkásosztály és az egész társadalom, főként a fiatal nemzedék aktivitása szocialista társadalmunk fejlesztése kérdéseinek elbírálását és megoldásuk keresését illetően; — fokozatosan és következetesen leküzdöttük a társadalom életének különböző terén a múltbeli deformációkat és előkészítettük a jogtalanul elítélt vagy károsult kommunisták és más polgárok következetes és teljes rehabilitálását; — az új köztársasági elnök megválasztása, számos tehetséges funkcionáriusnak és dolgozónak a párt- és állami irányítás különböző fokára való kiemelése következtében kialakultak -a párt- és állami szervek hatékonyabb munkájának előfeltételei. Ezek a káderIntézkedések fontos lépést jelentettek a bizalom megszilárdítására abban, hogy folytatni fogjuk a Központi Bizottság Januári ülésén megkezdett Irányvonalat és továbbfejlesztjük, bár a kádermunkában néhány súlyos tévedést és hibát ls elkövettünk; — Jelentős lépést tettünk a párt belső élete lenini elvei eltorzulásainak leküzdésében, főként a párton belüli demokrácia fejlesztése terén; ezt azonban nem követte a pártfegyelem megfelelő növekedése és a demokratikus centralizmus elveinek betartása; — köztársaságunk nemzetei és nemzetiségei között megszilárdultak a demokratikus kapcsolatok annak következtében, hogy a párt marxista—leninista módon értelmezte a nemzetiségi kérdést és előkészítettük az új, föderatív államjogi elrendezést; — fokozatosan megszilárdult a párt politikája és tekintélye iránti bizalom, a társadalom egészséges erői fokozottabban felzárkóztak a párt politikája köré, és fejlődött a szocialista demokrácia. A január utáni politika mindezen pozitív vonásának összessége arról tanúskodik, hogy ezt az időszakot a párt és az ország 1945 májusa és 1948 februárja óta végbement fejlődésében a legfontosabb határkőnek tarthatjuk. 3 Igen bonyolult és ellentmondásos fejlődés ment végbe magában a pártban. A párton belüli helyzet alapvető vonása a nézetek mélyreható differenciálódása volt és ma is az, ami természetesen nemcsak a Központi Bizottság januári ülése után, hanem már Jóval azelőtt megkezdődött. A Január utáni fejlődés során azonban e differenciálódás erősen elmélyült minőségileg más színvonalon, amit Ilyen rövid időszak alatt nehezen lehetett megvalósítani. A pártaktíva és a párttagság döntő része a Központi Bizottság által megfogalmazott pozíciókon állt Aktívan részt vett az új politika kialakításában, állást foglalt e politika szükségessége mellett, feltételezve természetesen annak további kidolgozását. A január utáni politkaí fejlődés döntő hangadója volt, Csehszlovákia további szocialista fejlődésének fő biztosítékát Jelentette. Helyesen tolmácsolta a dolgozók érdekeit és állásfoglalását, és így a párt és a tömegek kapcsolatának fő biztosítéka volt, s fokozatosan visszaszerezte a párt politikája iránt a múltban megingott bizalmat. Biztosította a szocialista országokhoz, főként a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatoknak a kölcsönös megértés, bizalom és tiszteletben tartás egészséges elvein való megszilárdítását és továbbfejlesztését. A pártban bonyolult fejlődést idéztek elő a jobboldali erők és az opportunista irányzatok, amelyek a párt vezető szerepe torzított érvényesítésének Jogos bírálatát a politikai erők szabad játéka értelmében a partnerséggel cserélték fel, és elfogadhatatlannak tartották hatalmi eszközök alkalmazását a politikai harc jelenlegi szakaszában. Az abszolút demokrácia hamis jelszava alatt figyelmen kívül hagyták a szocialista demokrácia osztályszempontjait, eltűrték és támogatták a politikai rendszer és a társadalmi szervezetek egészségtelen atomizálását, egyoldalúan hangsúlyozták a politikai rendszer egyes részelnek a CSKP-tól és a párt politikájától való függetlenségét. Lebecsülték az antiszocialista erők veszélyét, elutasító .álláspontra helyezkedtek az ellenük vívott Ideológiai harc fejlesztésével szemben, szubjektivista elnéző álláspontot foglaltak el a nemzetközi méretekben folyó harc külpolitikai szempontjaival, valamint az imperializmus azon törekvéseível szemben, amellyel a Csehszlovákiában végbemenő folyamatot saját céljaira Igyekezett felhasználni, valamint a szocialista világközösség nemzetközi érdekeivel szemben is, amely közösségnek Csehszlovákia oszthatatlan része. E nézeteknek aránytalanul nagy publicitást biztosítottak, ezáltal az a benyomás keletkezett, hogy e nézetek képviselik a CSKP hivatalos politikáját, ez objektíven az antiszocialista erők malmára hajtotta a vizet és dezorlentálta a párttagság és a közvélemény egy részét. Ugyanakkor a január utáni politika pozitív vonásainak a tömegtájékoztatási eszközök egyre kisebb figyelmet szenteltek. A pártban ezzel egyidejűleg megmaradtak szektás-dogmatikus Irányzatok is. Olyan erőkről és állásfoglalásokról volt és van szó, amelyek nem képesek megérteni a szocialista társadalom fejlesztésének új szükségleteit, a munkásosztály és a többi dolgozó érdekel új tartalmát és megnyilvánulási formáit, ragaszkodnak a társadalmi helyzetek, ezáltal a politikai állásfoglalások olyan értékeléséhez, amely más történelmi körülmények között helyes volt. Ez a politika nem volt képes és most sem képes meggyőzni és megnyerni a kommunisták, a munkásosztály és a többi dolgozó többségét. Ezek az állásfoglalások csak ronthatták a párt hitelét a széles néprétegek szemében, amelyek a Januári politikával kapcsolatos reményeiket a szektás és dogmatikus munkamódszerek leküzdéséhez fűzték. A szektás és dogmatikus módszerek felújítására irányuló kísérletek ezért megnehezítették a helyzetet, és bizonyos méctékben az antikommunista irányzatok kezére játszottak. Az igazsághoz híven azonban azt is meg kell mondani, hogy az általános vádaskodás szektássággal sok esetben azt a célt szolgálta, hogy elhallgattassanak és diszkreditáljanak olyan becsületes kommunistákat, akik bátran felléptek a jobboldali irányzatok ellen. A CSKP KB májusi plénuma a párt politikai-taktikai irányvonalának kitűzése során feltételezve, hogy a politikai fejlődés alapvető kérdéseit a CSKP rendkívüli XIV. kongresszusa oldja meg, figyelmeztetett a jobboldali, szocialistaellenes erók fokozódó törekvéseinek veszélyére. S ez kifejezésre Jutott a plénum határozataiban is. Dubček elvtárs, a CSKP KB első titkára zárszavában világosan hangsúlyozta: „A jelenlegi szakaszban komoly veszélyt jelent s e folyamatot megzavarhatja a pártellenes és szociallstaellenes erők kialakulása, amelyek felvethetik a hatalomért folyó harc kérdését. Annak ellenére, hogy a Központi Bizottság áprilisi és főként májusi gyűlésein világos álláspontot foglalt el a megnyilvánuló és erősödő jobboldali és szocialistaellenes irányzatokkal szemben s hangsúlyozta, hogy az egész pártnak feltétlenül offenzíván kell fellépnie ezen irányzatok leküzdésére, a Központi Bizottság ezen következtetéseinek nem szenteltek megfelelő figyelmet. Sem a Központi Bizottság elnöksége, sem a Központi Bizottság titkársága, sem a kormányban, a Nemzeti Frontban, a Nemzetgyűlésben lévő kommunisták nem szerveztek megfelelő rendszeres harcot a májusi plénum következtetéseinek helyes érvényesítéséért. A májusi ijiďnum határozataiból kiindulva a C3KP Központi Bizottságának elnöksége és a Központi Bizottság nyomatékosan felhívta a figyelmet ezen erők veszélyességére a „Kétezer szó" felhívással kapcsolatban elfoglalt álláspontjában ls, mert ez a felhívás következményeiben a párt politikája ellen Irányult. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége a helyzet ezen politikai értékelését tartotta szem előtt az ágcsernyől tárgyalások, valamint az 1968. augusztus 4-1 bratislavai tárgyalások során ls. A szoclallstaellenes erők támaszait a forradalmi hatalom által sújtott emberek egy része, a volt jobboldali pártok egyes funkcionáriusai alkották, akik 1968 januárja után úgy vélték, eljött az Idő, amikor Ismét porondra léphetnek és esetleg magukhoz ragadhatják a többi párt vezetését. Nem lebecsülhető a külföldi propaganda hatása sem, amely valótlan Illúziókat keltett a kapitalizmusról és a burzsoá demokráciáról. A szocialistaellenes erők, főként a szocializmus dlszkredltálására és elutasítására, a burzsoá demokrácia eszményítésére törekedtek, és megkísérelték annak elemeit bevinni politikai rendszerünkbe, a szocialista demokráciát felcserélni azzal, hogy szabad teret engednek a legkülönfélébb politikai erőknek, beleértve az egész Nemzeti Front szocialista platformjával szembeni ellentétet, a párt vezető szerepének elutasítására törekedtek és megkísérelték a párt és az állam bomlasztását, támadva szövetségünket a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, a Varsói Szerződést és a szocialista országokkal folytatott gazdasági együttműködést. A szocialistaellenes erők céljaik elérése érdekében fokozatosan szervezeti platformot Igyekeztek kialakítani. Ezért visszaéltek az akcióprogramnak a politikai élet demokratizálását érintő helyes javaslataival az ártatlanul sújtott lakosok rehabilitációjával, a széles párton kívüli rétegeknek a politikai életbe való bekapcsolásával. Kezdettől fogva olyan szervezetek létrehozására és uralására törekedtek, mint a K 231 és a KAN, de különösen a jobboldali antimarxista szociáldemokrácia felújítására törekedtek a munkásosztály egységének megbontását célozva, hogy ezáltal ls gyengítsék a CSKP helyzetét a társadalomban. A pSKP Központi Bizottsága felelőtlenségnek tartja a népi milíciák elleni szélsőséges támadásokat is mert a párt vezetőségei milíciák küldetéséhez és szerepéhez több ízben világosan állást foglalt OLVASÓINK FIGYELMÉBE Mivel a Központi Bizottság határozatát a késő esti órákban kaptuk meg, mai számunkban csak az első felét közölhetjük. A határozat második fele holnapi számunkban Jelenik meg. Kérjük olvasóink szíves megértését. Diákmegmozdulások iá főiskolákon (ČSTK) — A prágai főiskolások úgy döntöttek, hogy november 18-tól 20-ig a főiskolák és az egyetemek épületeiban maradnak és megszakítják a tanítási folyamatot. Ezzel az akciójukkal 10 pontba foglalt követeléseiket támogatják. A Főiskolások Szövetsége közölte. meggyőződése szerint a sajtószabadság, a tudományos kutatás, az irodalom és a kultúra szabadsága, á gyülekezési szabadság elvitathatatlan emberi Jogok. A diákok ezenkívül követelik a tájékoztatás megjavítását az államvezetés és a lakosság között. E követelések támogatására Ostraván, Olomoucban, Ostí nad Labemban, Brnóban és Plzeöben ls háromnapos sztrájkba léptek a diákok. Az Oktatásügyi Minisztérium vezetői tegnap fogadták a diákok küldöttségét, amely Ismertette a diákság állásfoglalását.