Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)
1968-11-17 / 318. szám, Vasárnapi Új Szó
Fő tantárgy 120 fiatal a tallósi kastélyban pjtrmikBsii i w HMwyiwniiMmm. i in ii m M^^nra— —» n I MIH I «• KÉZIMUNKAÔRA A MÁSODIK OSZTÁLYBAN « AKIK SZÍVESEN SEGÍTENEK AZ UDVARBAN Tizennégy hónappal ezelőtt a magyar gyógypedagógiai iskola kapott otthont az ódon, tágas tallósi épületben, az Eszterházyak volt kastélyában. A gyógypedagógiai iskolának keresve sem találhattak volna alkalmasabb környezetet. Mert ezeknek a gyerekeknek a nyugalom, a környezet gyógyító hatása az, mint a növénynek az éltető napsugár. v II1 • VGS N CA 9 ,3" H Százhúsz gyerek van most az Iskolában. Valamennyi azzal a bélyeggel került Ide, hogy csökkent szellemi képességű. Az odakerülés idején ezt még orvosilag is lehet bizonyítani. Ám amikor a pedagógusok előtt kitárulkozik a gyerekek, illetve családjuk korábbi élete, amikor a nevelés folyamán megmutatkozik a gyerekek érdeklődési köre, kiderül, hogy a százhúsz gyerek értelmi foka közé mégsem lehet egyenlőségjelet tenni. Hogy miért nem lehet? Nézzük az összetételt. A százhúsz gyerek közül az egyik erős, fejlett fizikumú, a másik testileg is gyenge. Akad közöttük jónéhány olyan, aki hihetetlenül ügyes egyik-másik munkára, vannak feltűnni vágyók, félősek, visszahúzódók. Egyesek, mint például a kis Baráth-gyerekek, a sportban érnek el figyelemre méltó eredményt. Néhányan, ha nem is mindjárt kezdetben, a tanulásban ls jól haladnak Tizenketten nem taníthatók, csak éppen a neveléssel lehet valamit beléjük plántálni. Legalább annyit, hogy minél kevésbé legyenek terhére a családnak, a társadalomnak. Még egy kis statisztika. A gyerekek 11—12 százaléka cigány származású. Ez* talán még nem mondana sokat, az már valamivel többet, hogy legtöbbjüket Így tartják nyilván — szociális debilitás. Csaknem valamennyi esetben a szülők valamelyike börtönben ült, vagy ül, sőt az egyik eset: az apa felakasztotta magát, az anya jelenleg alkoholelvonó kúrán van. Nem nehéz elképzelni, mi mindent élt át a gyermek, amíg ide került. Tizenhat gyermeket bírósági döntés alapján hoztak ebbe az Iskolába. Családi perpatvar, verekedés, iszákosság, válás, a gyerekkel való nemtörődés az ok. Az ilyen esetekben a gyógypedagógiai iskolát rendszeresen látogató elmegyógyászok gyakran használják azt a kifejezést: demenciás debilitás. Ezeknek a gyermekeknek a nagyobb része teljesen egészséges elmével született, s a családban átélt áldatlan állapot volt a „kórokozó." Szerzett debilitás. Ilyen „anyaggal" dolgozik a tallósi gyógypedagógiai Iskola. Náluk tehát a tanterv nemcsak osztályonként, és elsősorban nem is osztályonként, hanem egyenként módosul. így kell csakis így lehet az Iskola maximális célkitűzéseit elérni. Nem az irodalmi alkotásokban érvényesíthető rejtett képességekről van szó, hanem olyanokról, amilyenek a lehetőségekhez mérten ezeket a gyerekeket hasznossá tehetik a társadalom számára. Jónéhány esetben sok és komoly gondot okoz az elveszett, mindennapi szükségü élettani funkciók pótlása. A hibás beBernát tanító, az iskola mindenese szerénykedik a megjegyzésre, s a nagy rendet és tisztaságot ilyképpen magyarázza. —• Itt a rend, a tisztaság és a családias környezet az egyik leghatásosabb nevelőeszköz. A gyerekek egy részétől sokkal többet aligha lehet követelni, minthogy megszokják a maguk és környezetük rendbetartását. Persze ahol lehet, ott odáig emeljük a mércét, hogy valamilyen szakma szeretetére, aztán tanulására neveljük a gyereket. Azaz, kihozzuk belőlük azokat a rejtett képességeket, amelyeket abban a környezetben, amelyikben megbélyegezték őket, már aligha lehetne hasznossá érlelni. Ml bízunk abban, hogy itt az iskolában a nagyobb részük magabiztos emberként talpra áll, szakember lesz belőle. De nézzünk szét az osztályokban. A másodikban a jóságos arcú kevesebbet, mint... De hadd idézzem Kossányi István Igazgatót, az ősz pedagógust. — Nálunk is a legfontosabb feladat, hogy felkészítsük a gyerekeket a társadalmilag hasznos munka megértésére, megismerésére és természetesen a lehetőségekhez mérten a munkák végzésére ls. — Ez Így talán nagyon egyszerű — folytatja az igazgató — hiszen valamennyi iskolában hasonló céllal tevékenykednek a pedagógusok. Csakhát mi nem olyan anyaggal dolgozunk, amelyikből bármit lehet formálni. Nálunk ls érvényes a pedagógussal szemben az az általános követelmény, hogy fedezzük fel és juttassuk érvényre a gyerekek rejtett képességeit. Persze Itt nem az atomfizikában, vagy széd, a mozgási reflexek szabálytalan működése, a mindennapi személyi higiéna iránti érzéketlenség stb. mind, mind olyan feladat elé állítják az Iskola tanítóit, nevelőit, amilyennel csak ilyen iskolában találkozhatunk. Nos, talán éppen ezeknek a funkcióknak a pótlása az egyik legnehezebb pedagógiai feladat. De amint később tapasztalhattam, eléggé eredményesen birkóznak meg vele. Az előzetes ismerkedés után végig járjuk az egykori grófi szobákat. A tágas szobákból álló internátusl rész szépen berendezett. A fehér ágyneműből szinte árad a tisztaság illata. A szobákban és folyosókon példás rend. Nem ls álljuk meg, hogy a látottakról ne ejtsünk néhány elismerő szót. Kamenár tanítónő egy szőke flúcskának segít, mert annak az ujjal közt lévő gyöngy sehogysem akar úgy fordulni, hogy a tűt átfűzhesse rajta. Kézimunka óra van, de kedvünkért mindjárt számtannal folytatják. Egy kislány jön először a táblához. Az első művelet — összeadás, 3 + 6 a tétel. Az ujjári számol, hangosan. Szlovákul. Egészen formás számokat ír, a végeredmény ls jó. — Szlovákul talán jobban tudsz? — kérdezem a lánykát. — Nem tudok szlovákul — válaszol kissé sejpltve. Most az igazgató kérdez. — Tavaly milyen Iskolába jártál? — Szlovákba. — Az édesanyád beszél szlovákul? Nemmel válaszol. — Hát az édesapád? Riadtan emeli ránk értelmes szemét. Majd a padlót nézi, s csak akkor mondja reszkető hangon. — Azt nem tudom. összenézünk. Én nem kérdezek, a pedagógusok nem magyaráznak. Ebben és a többi osztályban ls a megkérdezettek nagy része nem az anyanyelvén végezte a korábbi osztályokat. Ez persze még nem ok a következtetésre, do ez is valami. A felsőbb osztályokban több gyerektől megkérdezzük, ml szeretne lenni. Az egyik Jól megtermett legényke határozottan állítja, hogy ő pék lesz. A másiknak a mázoló szakma tetszik. Néhányan több szakmát is felsorolnak. A nagyobb részük azonban egyet sem, hanem a vállát vonogatja. A hatodikban megkérdezzük az egyik horihorgas fiút. — Jól érzed magad itt az iskolában. — Jól, de azért otthon ls jó — mondja és a maga módján mosolyog hozzá. — Szereted a szüléidét? — Igen. Apukám most ls adott 15 koronát. — És mit veszel érte? — Egy kis üveg pálinkát, apukának. Kevés internátusban találkozhat az ember olyan jól felszerelt ebédlővel, mint itt. Pedig ha valahol, Itt aztán törik a tányér. Mert azok a kezekl És itt még megszidni se szabad a gyereket. Hiszen ők nem tehetnek róla. És a koszt? Itt aztán kell a kiadós étkezés, mert ezek a gyerekek különlegesen jóétkűek. Persze Margit néni és a többi szakács főztjére se mennyiség, sa minőség szempontjából nincs ls panasz. Ahogy az egyik megkérdezett gyerek megjegyezte, főképp azért nincs, mert: — Mindig lehet duplázni. Tizennégy hónap alatt eigy ilyen iskolában nem lehet csodákat művelni. De ahogy elnézzük Itt a rendet, a fegyelmet, akkor azt mondhatjuk, hogy már eddig is sokat tettek. Különösen említésre méltó az, hogy a gyerekek nagy része szinte körülrajongja a tanítókat, nevelőket. Hogy ezt mivel érdemelték kl a pedagógusok? — Nálunk a tantárgyak mellé még a szeretetet ls oda kell sorolni. Sőt, azt is mondhatnám, hogy ezeknek a gyerekeknek a nevelésében a szeretet a fő tantárgy — mondja az Igazgató. HARASZTI GYULA (Tóthpál Gyula felvételei)
