Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-17 / 318. szám, Vasárnapi Új Szó

az Időszaknak állítottak emléket, mikor a felszabadulás után az új üzemnek a Steíner Gábor Hajógyár nevet adták. Az új üzem alapkövének letételekor, 1947-ben azt mondták a hatvanhárom éves ácsmesternek: „Józsi bácsi, maga közénk való". Ebben az évben vették fel a kommunista pártba. Már nyugdíjba készült, de még közel egy évtizedig dolgozott tovább. Olyan felnőttekből nevelt szakmunkásokat, akik azelőtt még hajót sem láttak. ÚJ GYÁR - ÚJ VILÁG Jelképesen szólva, az új gyár és az új társadalmi rendszer együtt fejlődött. Voltak nehéz napok a társadalom és az üzem életében ls, de a fejlődés felfelé ívelt. Hosszú volt az út, az első vontató hajó a Georgij Sadov elkészítésétől, az MNL 2700as személyhajó gyártásáig. Két évtized alatt az üzem korszerű hajógyárrá fejlődött. Mérnökök, technikusok, szakmunkások százai tervezik, készítik, építik a különféle hajókat. Ma, több mint négyezer ember élete függ a gyár fejlődésétől. Az évforduló évében nem teljesítették háromnegyedévi tervüket, s ezt a lemaradást az év végéig sem tudják már behozni. Az üzem vezetői megegyeztek a megrendelővel, az átadási terv módosításában, de ez a megoldás az üzemet anyagilag sújtja. A Szovjetunió a jövő évben ls a fő megrendelőjük marad, a 2700-as hajókból tizenötöt rendelt. De kifogásolta a hajómotorok minőségét. Ezért, csak a főmotor 1500 órás próbaüzemeltetése után — ha a hibákat kijavítják —, hajlandó az 1970-es évre további 22 hajót megrendelni. Ebben az esetben mások gondatlanságára a hajógyár fizet rá. A dolgozók becsületére válik, hogy a hajógyárban készített termékekkel, gyártmányokkal elégedett a megrendelő, a gondot a kooperáló üzemek gyártmányai okozzák. — A hajót ml adjuk át, s Igaza van a megrendelőnek ha ragaszkodik a jó minőséghez. Ezt már Jedllcska László, a hajó átadását végző csoport vezetője mondja, a hármas számú hajón, ahol éppen a csoportvezetőkkel tanácskozik. Ez a hat csoport végzi a hajókon a befejező, az ellenőrző és az átadási munkálatokat. A megrendelő megbízottalval közösen próbálják kl a szerkezeteket. Aligha tévedek, ha azt mondom, hogy ezen munkahelyen a legnagyobb a hajsza és a rohanás. A dolgozók itt nem Ismerik a nyugodt napot. Jozef Klublčník hajóskapitány már közel másfél évtizede vezeti próbautakon az üj hajókat, s nem véletlenül mondja, hogy „mi mindig mentjük a menthetőt". AZ EGYETLEN ÚT Az ünnepre készülődés Jellegtese hangulatával sehol sem találkozunk. A sok tanácskozás és értekezlet is azt Jelzi, hogy a vezetők a feltornyosult problémák megoldásán töprengenek. Világviszonylatban rohamosan fejlődik a hajógyártás, s aki nem bír lépést tartani, az kiszorul a piacról. Ez a törvényszerűség a szocialista országok közötti kereskedelemben ls egyro erőteljesebben érvényesül. A komáromiak igyekezetének egyik Jele, hogy új személyszállító hajót terveznek. Az üzem vezetői megígérték a szovjet megrendelőknek, hogy 1971-ben átvehetik az elsőt. Az önként adott Ígéret kétszeresen kötelez. Ervin Sebő igazgatóhelyettes Moszkvából hazatérve nem véletlenül hangsúlyozta: ,,A termelést előkészítő alakulatok dolgozóira felelősségteljes munka vár. Gyorsan meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy becsülettel teljesíthessük az aláírt megállapodást. S ez nem lesz könnyű feladat, de teljesíteni fogjuk." E szavakat hallva eszembe Jutott Mézes bácsi egyik felelete. Azt mondta: „Szerettem a pontos munkát, a rendet és a gondolkodó embereket". Pontos munka, rend, gondolkodó emberek —, e tényezők szabják meg a hajógyár fejlődését is. Ennyi és nem több a VALÖSÄG. CSETŐ JÁNOS m vizes ruha, és reszketek a hidegtől. Másnap reggel a sorkatona hivatalos jelentést tett a kapitánynak, aki megkérdezte, hogy kibírja-e ez a tömés Linzig? „Akár a Vaskapuig is". Ez a magabiztos felelet úgy feldühítette a kapitányt, hogy kis hiján kidobatta a hajó megmentőjét. A hajóács élményére a két hét múlva megjelenő újsághír tette fel a koronát. -Ebből tudta meg, hogy a hadvezetőség! hajó megmentése a kapitány lélekjelenlétének és kiváló szaktudásának köszönhető. E hősi tettéért kitüntetést és jutalmat kapott. A hajóácsot aki tizenkét órát dolgozott életveszélyben a kazánok között, senki egy szóval sem említette. Az Ilyen apró és nagy események alakították ki véleményét: nincsen igazság a földön. Pedig lehetne, ha... TÖRTÉNELMI LECKE Az erő, összefogásban rejlik. A komáromi munkásság is szervezkedett, 1917-ben megalakítják a Vas-és Fémmunkások Szakszervezetének helyi csoportját. A lőszergyáriak a kezdeményező, de nemsokára ott találjuk a vezetőségben a hajógyár! szervezett munkások képviselőit is. Mind többen lesznek azok, akik a „nincs Igazság" megállapítás helyett a „tegyünk végre igazságot" elképzelés hívei. Ennek az elgondolásnak a megvalósításához nyújtott reményt az őszirózsás forradalom kirobbanása. S a csendes hajóácsot 1918-ban főbizalminak választják meg a hajógyári munkások. Ekkor még nem sejti, hogy az egyenlőség és testvériség gyakorlati megvalósításának csak a próbaidejét élik. A Tanácsköztársaság megbukott és a merészeknek bünhödniük kellett. Komáromban 150 embert tömtek vagonokba és szállították Terezínbe. Közülök néhányat, — a nélkülözhetetlen egyéneket —, két hét elteltével hazahozatta a hajógyár vezetősége. Közöttük vólt Mézes József is. Kicsit talán a szerencse is közrejátszott abban, hogy három hónap múlva a többiek is visszakerültek. Ez a keserű történelmi lecke egy időre elvette, a hajóács társadalmi érdeklődését, és figyelmét a szakma felé fordította. Ha Idegen hajógyárban járt mindig hozott egy-két hasznosítható ötletet. Tudta, hogy a hajók a vízreeresztéskor gyakran megsérülnek. Lerajzolta, majd elkészítette az új hajőleeresziá berendezés makettjét. Az igazgató 900 koronát Ígért az ötletért. Nem adta el, inkább azt kérte, hogy bízzák meg a csúsztató elkészítésével. Igy követve egy Ideig jó keresetet biztosított munkacsoportjának. Az öreg gyárban 1921-től, a mai napig ezen a csúszdán engedik vízre a hajókat. Dolgozott és tanult. Elvégezte a munkásgimnáziumot, majd két évenként vizsgázott, hogy továbbra is mester maradhasson. Szorgalmával és tudásával tekintélyt szerzett magának felettesel és beosztottjai előtt. EMLÉKTÖREDÉK — Nehéz munkát végeztem, s talán éppen ez serkentett a tanulásra. Szeretem volna anynylt tudni, mint a mesterünk. Ez a tudásszomj egyik jellemzője az életének. Csakhogy a század elején az ácssegéd ismeretei bővítésének egyetlen formája a gyakorlati munka volt. Akkor még úgy kellett „ellesni" a mesterek félve őrzött titkait. A tudás „osztogatásának" szükségességét a fejlődés kényszerítette kl. E téren a fordulat az ötszáztonnás uszályok gyártásával kezdődött. Ezeket már nem fából, hanem vaslemezből készítették. Az első Ilyen uszályt 1907-ben engedték vízre. A gyártás tökéletesítésével özönlöttek a megrendelések. ÍZELÍTŐ AZ .IGAZSÁGBÓL' A háború kitörése után a hajógyárat a stratégiailag fontos üzemek közé sorolják, így a munkások többségét felmentik a katonai szolgálat alól. De a kiváló szakmunkásokból csoportot alakítanak, s velük a katonai parancsnokság rendelkezik. Továbbra ls munkahelyükön maradnak, megkapják a katonaruhát. Ök végzik majd a sérült hajók megmentését. — Soha nem felejtem el, 1916 november 16-át. Passautól nem messze sziklára futott a Badacsony hadvezetőségi hajó. Engem véletlenül éppen Linzben csíptek el. A „seb" veszélyes helyen, a két kazán között volt. Néhány matróz kivételével mindenki elhagyta a hajót, mert félő volt, hogy felrobbannak a kazánok. Délután három órakor kezdtem dolgozni. A kapitány kint szórakozott a parton, de óránként beküldött egy embert, hogy megkérdezze: sikerül-e megmenteni a hajót? Hajnali három órakor végre úgy megszorítottam az ékeket, hogy elzárták a „sebet". Csak ekkor éreztem, hogy testemhez tapad Ki gondolná, hogy ebben a kis gyárban még az óriás Kína számára ls készítettek néhány hajót. Ezeket úgy kellett építeni, hogy a kipróbálás után újból szétszedik, és így szállítják el a rendeltetési helyükre. Erre a szétszedésre úgy emlékezik, mint élete egyik idegfeszttő munkájára. Vidámabb emlék fűzi az angoloknak készített Princesse Ellsabeth nevű hajóhoz. öt bízták meg az emelvény és a „keresztelő" előkészítésére. Azt is kevesen tudják, hogy a szigeten egy kis hadihajó ls készült. Az átadás előtt behívatta az Igazgató s azt mondta: „Olyan emelvényt készítsen, amelyen nyolcszáz egyén elfér". Ennyi vendég sem azelőtt, sem azóta nem volt az öreg gyárban. A húszas évek sok változást hoztak. Korszerűsítették a gyárat s szinte ezzel párhuzamosan terebélyesedett a munkásmozgalom. A város és környéke munkássága a kommunista párt vezetésével fontos helyet töltött be a demokratikus szabadságjogokért vívott harcban. Ennek Testéhez ragadt a ruha, jutalmat érte más kapott • Tömörülnek az igazságtevés hívei • Gondot okoznak a kooperáló üzemek gyártmányai • Akik mentik a menthetőt Komárom szabad királyi városában a századforduló előtt két évvel épült fel az első hajójavító műhely. Alig telt el további két év, s az Erzsébet-sziget keleti csücskében már több mint száz ács faragott a Duna partján, s a szabad ég alatt készült az első hajó. Mikor Mézes József ácssegéd beállt az egyik csoportba, nem is álmodta, hogy élete végképp összefonódik a kis gyár életével.