Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)
1968-11-02 / 303. szám, szombat
A TÖRVÉNY Bevallom, hogy a jogi problémákhoz keveset értek. Ha most mégis jogi kérdésről, történetesen a Nemzetgyűlés által a minap elfogadott nemzetiségi alkotmány^örvényröl írok, azért teszem, inert olyan ügyről van szó, amoly régóta foglalkoztat és amely közelről érint. Sok mondanivalóm lenne arról is, hogy mint magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár, mit igényelek ahhoz, hogy maradéktalanul jól és egyenrangúnak érezzem magam a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Most mégsem erről akarok beszélni, és nem azt nézem, ami nincs a Törvényben, hanem azt nézem, ami benne van. Megnyugtat és jó érzéssel tölt el már maga az a lény, hogy van egy olyan alapokmány, amely nemcsak mint polgárnak, hanem mint csehszlovákiai magyarnak is rendezi a szülőföldemen jelenleg érvényes társadalmi és államformához való viszonyomat. Örülök és — ha szabad az érzelemkifejező jelzőket szaporítani — boldognak érzem magam, hogy a sokéves mellőzés után, amikor nemcsak, hogy alitotmányllag nem biztosították a jogainkat, de még a nemzetiségünket kifejező nevünket sem ejtették ki, vagy ha igen, nagyon ritkán és nagyon homályos értelemben, ma olyan Törvény körvonalazza az életünket és rendezi a viszonyunkat, amely talán egyedülálló a nemzetiségek történetében. Számomra ez az okmány gyöngyszem. ízlelem a szavait, értelmezem, keresem gyakorlati megvalósításának a legtökéletesebb módját. Közben reménykedem, hogy mások — azok ls, akik e Törvényt alkalmazni hivatottak — hasonló gondolatokkal foglalkoznak. A cikkelyek mindegyikét értem. Tetszik a határozott ténymegállapítás, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság „a cseh és szlovák nép, valamint a köztársaság területén élő nemzetiségek közös állama". Tetszik a határozott feladatmegjelölés, hogy ez az állam biztosítja a területén élő nemzetiségeknek „a sokoldalú fejlődés lehetőségeit és eszközeit" és, hogy a „nemzetiségeknek létszámnuknak megfelelően kell képviseletet nyerniük a politikai szervekben, a képviseleti testületekben és a többi állami szervben, egyenjogú helyzetüknek kell lennie a gazdasági és kulturális életben". Melengető érzéssel olvasom a Törvény mindegyik szavát. A leginkább mégis az a része tetszik, ahol arról van szó, hogy „biztosítani kell a nemzetiség nyelvén történő művelődés jogát", és „tilos az elnem2etletlenítésre irányuló nyomás bármilyen formája". Nekünk a mások nemzetiségét, más népeknek viszont a ml nemzetiségünket kell most már törvényileg is szabályozva megbecsülni, tiszteletben tartani. Ogy érzem, hogy kultúránk fejlesztésének, a békés egymás mellett élésnek és nemzetiségi létünknek ez az egyik legfontosabb meghatározója és biztosítéka. Szerintem a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét szabályozó Törvény a politikai és kulturális jogegyenlőséget helyezi kilátásba. BALÁZS BÉLA ÖNSEGÉLLYEL ÉPÜLŐ SZÖVETKEZETI HÁZAK Államnyelv? Nem! Losoncon is nagy az érdeklődés a szövetkezeti lakások 1ránt. Ma már szövetkezeti lakást is csak olyan dolgozó kaphat, aki losonci lakos és itt is dolgozik. Ez a nehéz helyzet tette szükségessé, hogy Losoncon az egyes nagyüzemek külön is létesítsenek lakásépítő szövetkezeteket, mégpedig önsegélyes szövetkezeti csoportok formájában. Először Martini Gépgyár losonci üzeme mellett alakult ilyen szövetkezeti csoport. A volt Szilassyféle gazdasági udvar területén már elkészült az első két önsegélyes alapon épült szövetkezeti ház. A jó példa hamar követőkre talált. A losonci ČSAO, az Ipolymenti Téglagyár, a járási Építővállalat is így épít szövetkezetei lakásokat dolgozói részére. A Lenin út és a Béke út sarkán már befejezéséhez közeledik az új, 3-emeletes, 43 lakásos ház. — sl — Főleg az elmúlt hetekben, a nemzetiségi alkotmánytörvértj javaslatának országos vitájában egyes cikkekben, sőt néhány szervezet és intézmény állásfoglalásában is, olyan követelmény hangzott el, hogy a föderációs és a nemzetiségi alkotmánytörvény expressis verbis rögzítse, államnyelv a cseh, illetve a szlovák nyelv. Ilyen javaslatot pártolt a Szlovák Nemzeti Tanács legutóbbi plenáris ülésén az egyik felszólaló képviselő is. Nem csoda, hogy az ország magyar közvéleménye ezeket az elvileg helytelen, a marxizmustól idegen kísérleteket viszszatetszéssel, tiltakozással fogadta, fó tudnunk viszont, hogy az államnyelv törvényesítésével szemben cseh és szlovák részről is ellenállás nyilvánult meg, s ennek tudható be, hogy a kérdéses két alapvető fontosságú alkotmánytörvényben nincs szó semmiféle államnyelvről. Persze, bármennyire is meghatározó fontosságú ez a „körülmény, tisztában vagyunk vele, hogy ezzel kapcsolatban továbbra is léteznek eltérő nézetek. A problémát tehát ősszefüggéseiben, az adott hely és idő feltételeinek megfelelően és természetesen a marxizmus—leninizmus szellemében végérvényesen tisztáznunk kell. Nézetünk szerint ehhez hozzájárul K a r el P o m a i z l cikke is, amely november 1-én jeleni meg a Rudé právo szlovákiai kiadásában. A cikkíró — aki különben már több ízben nyilvánosan tanúbizonyságát adta, hogy a leghatározottabban páítolja a nemzetiségi kérdés rendezését az egyenjogúság és a proletár nemzetköziség alapján — az államnyelv szorgalmazását kifejezetten helyteleníti. Szépszerével vonultatja fel azokat a lenini idézeteket, amelyek az államnyelv kérdését érintik és alkalmazhatóak a mi feltételeinkre is. Lenin a cári Oroszország viszonyai között sem vonta soha kétségbe, hogy a legnagyobb nemzet nyelve fontos kommunikatív szerepet visz, a kölcsönös megértés eszköze. Ugyanakkor — nem egy esetben nagyon erőteljes szavakkal — szembeszállt azokkal a kísérletekkel, melyeknek célja az ilyen többségi nyelvnek rákényszerítése volt másokra. A kényszer ugyanis ebben az esetben is ellenállást vált ki és tulajdonképpen gátolja az ilyen nyelv nagyobbmérvű, önkéntes elterjedését. Több ízben hangsúlyozta, hogy a gazdasági élet fejlődése és a demokrácia elmélyülése magával hozza a többség nyelvének elterjedését — minden kényszertől mentesen. Az idézetek azt bizonyítják, hogy Lenin az „államnyelv" erőszakolásában olyan korbácsot látott, amely éppen elidegenít az orosz nyelvtől. Erről a kérdésről vitatkozva az államnyelv egyik szorgalmazóját gunyorosan kipécézte, hogy tulajdonképpen a „porosz királyi szocializmust" hirdeti. K. Pomaizl cikkében utal arra, hogy a Lenin által védelembe vett alapelvek tulajdonképpen nem kizárólag szocialista jellegűek, mégpedig abban az értelemben, hogy a következetes polgári demokrácia sem támogatja az államnyelv jogalmát. Csakhogy a szocializmusnak túl kell lépnie a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának határvonalát, hogy megvalósíthassa ennél még többet jelentő mély barátságukat és testvériségüket. S éppen ezzel a követelménnyel ellenkezik az államnyelv törvény beiktatásának igénye. Az első köztársaságban ilyen elképzeléssel a burzsoá liberálisok s a tőlük még reakciósabb érők Téptek fel. így pl. a nemzeti demokraták, a legjobboldalibb cseh politikai párt volt az államnyelvnek legerélyesebb szószólója. Az ilyen politikának tragikus csődje közismert — állapítja meg K. Pomaizl, majd így folytatja: „Meg akarjuk ismételni ezeket a hibákat, újra a helytelen útra akarunk térni? S vajon egyáltalában szocialista köztársaságunkban, mint demokraták, igazi demokraták, sőt mi több, mint szocialisták és kommunisták követhetnénk-e ezt az utat?" Érdekes mozzanatnak tartjuk, hogy a cikkíró véleménye szerint az ily jellegű antimarxista törekvések nemcsak Szlovákiában észlelhetőek, hanem a német és a lengyel nemzetiségi csoport viszonylatában Csehországban is. Leszögezi azonban, hogy akár itt, akár ott kerül felszínre ilyen nézet, határozottan szembe kell vele helyezkednünk, mivel az államnyelv nem minősülhet sem „természetesnek" s érvényesítése sem „történelmi szükségszerűség". Végül teljesen egyetértünk a szerzővel, amikor kimondja: „Ma gyakran" elavultnak bélyegzik meg Lenin nézeteit a nemzetiségi kérdésről, mivel kevesen vannak, akik nézeteivel mélyrehatóan megismerkedtek. Véleményem szerint az adott helyzetben óriási előretörést jelentene,, ha a nemzetiségi kérdésben visszatérnénk Leninhez." Az ipolyviski szövetkezet kertészeti csoportjában sok fiatal dolgozik. Megtalálják számításukat a szövetkezetben. Képünkön: fűszerpaprikát szednek, amelyből gazdag az idei termés. ( (Foto: Kajtor Pál) Vannak még jámbor átlagpolgárok és egész naiv humanisták, akik fúráson valamely fa-, vagy vaslemez szerszám segítségével történő kilyukasztását értik. Tagadhatatlan, hogy a történelem folyamán elsősorban ez a tevékenység fedte az ötbetűs szó fogalmát, bár egyes forrásmunkák rámutatnak, hogy ama édenbeli tilos almát is megfúrta egy bizonyos féreg, s akadt költő is, F u r á c i u s z, aki ódát zengett a fúrni tudókról. A huszadik század második felének embere természetesen mosolyog azon, aki egyszerű cselekvést ért fúrás alatt. A fúrás az érvényesülés egyik legelterjedtebb eszköze. Aki fúr, az jól él, s aki jól él, néha boldog is. Engedtessék meg e bevezető sorok után közzétennem néhány jegyzetet a fúrásról, s annak művelőiről, a fúrókról. A FÚRÓ FILOZÓFIÁJA A fúró filozófiája szerint az élet egy hatalmas tenger, amelynek hullámai ide-oda himbálják az embert. Van, akit boldog partokra vetnek, van, akinek keserű sors jut. Az élet tengerén lebegő embereket, eme parányi hajókat ineg lehet fúrni, minek következtében, ezek a parányi hajók alámerülnek, s mivel ártalmatlanokká váltak, helyüket mások foglalhatják el, az esetek csaknem száz százalékában maguk a fúrók. Ez az érvényesülési módszer olyannyira elterjedt, hogy ma már minden valamirevaló ember tud fúrni. Az utánpótlással különleges, f ú r i ntézetekben foglalkoznak. A tudósok még a mai napig sem sütötték ki, mi okozza a földből hol itt, hol ott előtörő morajokat. Egyikük sem gondolt a milliószámra zizegő fúrókra? Kl FÚRHAT? A legeszményibb már a megszületés előtt, a magzatburokban gyakorolni, de vigyázni kell, nehogy átfúrjuk a burkot, s ezáltal önmagunk vesztét okozzuk! A fúrintézetekben később szakoktatók vezetésével, egykönnyen elsajátíthatjuk a könnyed mosolyt, a s még a fúrás után sem ébred fel benne a gyanú. Mindenkire gyanakszik, csak a tettesre nem. A FÚRÓ LÉLEKTANA A fúró jól tudja, hogy szakképzettsége, tehetsége és pszichológiai érzéke nem biztosítják az előrehaladás ama mm m9 mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm A fúrás enciklopéidája hízelgés különféle formált, a mézesmázos mondatokat, s ki-ki vérmérséklete szerint készülhet az előtte álló nehéz feladatokra. A FÚRÓ TÍPUSAI Általában kétféle típust Ismerünk, bár Itt ls érvényesül az elv: ahány ember, annyi jellegzetesség. A legjellemzőbb, leggyakrabban előforduló példány a hiéna, és a cinke. A hiéna primitívebb, nem érzékeny lelkületű, környezetét, s a fúrásra kiszemelt áldozatot ls megrémíti hatalmas üvöltéseivel, fogainak sűrű csattogtatásáva.1. Az őt ért gyanúsító megjegyzésekre többnyire a becsületesség, lelkiismeretesség és egyéb pozitív jelentésű fogalmak idézgetésével rivall vissza. Környezete nem hajbókol előtte, mégis dermedten lapul rohamai közben. A cinke műveltebb, s egyben ravaszabb típus. Naphosszat trillázik az áldozat fülébe, szépeket mond neki, megvendégeli a szerencsétlent, aki mit sem sejtve tálalja ki lelke titkait, feltételeit, amelyekre vágyik, s ezért kísérletezik más eszközökkel. Szabad idejében a kiszemelt áldozat lelkivilágát tanulmányozza, adatokat gyűjt róla, kutat utána érdeklődik a múltja Iránt, s seemélyesen ls igyekszik minél többször tanulmányozni az áldozatot. Ez az ú. n. első fázis. A második fázis a környezet felhangolása. A fúrás előtti légkör megteremtése ugyanis roppant fontos mozzanata a folyamatnak; sokszor már Itt eldől a vállalkozás kimenetele. A fúró szépeket és bájosakat mond az áldozat munkatársainak, majd közben egy-egy vitriolos mondatot is elejt róla. A végső, harmadik fázis maga a tulajdonképpeni fúrás. Az áldozat egy-egy apró hibájára lecsap, mint a karvaly, s a keletkezett zűrzavart használja ki győzelme kivívásához. A megfúrt szépen, lassacskán merül alá, az orra még sokáig látszik, mint a hajók kéménye, aztán elnyeli a mélység. Haláltusája során szörnyű víziók marcangolják. Konkrét poklot lát: az üstök alatt ls fúrók rakják a tüzet. A fúró mindezek utár elrakja szerszámát, s örömünnepet, azaz tort ül. Van, aki szenvedélyes lévén, két-három óra múlva ismét működni kezd. Mesélik, hogy egy klasszikus fúró félreértés folytán, túlbuzgóság következtében tévedésből önmagát fúrta meg, környezetében ugyanis már senkit sem talált. " HOGYAN VÉDEKEZZÜNK A FÚRÁS ELLEN? Nem árt páncélruhát beszerezni. Jó, ha figyeljük az orvostudomány fejlődését. A Kuku-Rlku szigetcsoport kiváló kutatója állítólag kikísérletezte az a n t í f ú r i n nevű gyógyszert, amely garantálja a teljes védettséget. Európában egyenlőre nem lehet hozzájutni, de egyes hírügynökségi kommentárok szerint kacsa az egész. Vannak elméletek, amelyek szerint a támadás a legjobb védekezés. Fúrjunk tehát még a partnernál is buzgóbban. Ezt az elvet viszont három humanista és Bertrand Russel ellenzi. A védekezés egyéb fajtái nem ismeretesek. A jövő azzal kecsegtet, hogy csak egyedül, távoli bolygókon élve menekül meg az ember a fúrástól. Nem ártana, persze, néha magát a társadalmat beoltani fúrás elleni szérummal. MIT HOZ A JÖVÖ? Egy népes szakember-csoport az útrendészeti jelzéseket újabb. „Vigyázz, fúró!" feliratú táblával, aka&ja bővíteni. így is kétséges azonban, eljutnak-e mindenüvé az életmentő feliratok? A legjobb védekezési mód: becsületesen dolgozni, egyre képzettebbé válni, s tanulmányozni a fúr-pszlc h o 1 ó g i á t. Gyenge tanács, de mégiscsak több a semminél. A jövő század talán előbbre jut ezen a téren. BATTA GYÖRGY
