Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-02 / 303. szám, szombat

Formákba, színekbe rögzített elképzelések (Imrich Vysočan képei) Néhány hetes szünet után ismét megélénkült városunkban a kiállítási tevékenység. És gyors ütemben váltják egymást a képzőművészeti tárlatok. A Dosztojevszkij sori pavillonban ezúttal Imrich Vysočan vásznait láthatjuk. A 44 esztendős privigyel származású művész a Szlovák Műszaki Főiskolán Kôstka, Mallý, Millý és Mudroch tanítványa volt 1944-től 48-ig. öt évvel később már Matejkánál tanársegédeskedik az Akadémián. Ekkortájt s még soká ezután Is legismertebbek a béke és haladás mellett határozottan állástfoglaló támadó politikai rajzai és telibetaláló csípős karikatúrái. Résztvesz valamennyi hazai nagy tematikus képzőművészeti versenyen, a bel- és külföldi grafikai, és kép kiállításokon. Eredményeit számos díj fémjelzi. Majd az előző megnyilvánulásokat túlnőve, szenvedéllyel közeledik a monumentális műfajhoz. Kerámiák, mozaikok, maratott üveg és színes strukturális habarcs munkák nemcsupán tervek formájában látnak napvilágot, de megvalósított másuk fokozza főiskoláink, városunk s a vidék középületeinek esztétikai hatását. A jelen tárlat 75 olaj, illetve acronex festményt mutat be, melyek évjelzése 1965—68-ig terjed. Szigorúbb mértanias konstrukciójú, vagy oldottabb festőiségű művekben kifejeződik mind az egyén, mind a mai ember vágya, az atomháborútól és minden más borzalomtól való szorongása, lázadúsa. A metafórák prizmáján szűrődik át az eszme, a kor fokozottan jelentkező problémái. Formákba, színekbe rögzíti elképzeléseit, indulatait. S e meghatározott gondolati tartalmú alkotások középponti témája: az ember. S minden, ami összetettségében bonyolult életét képezi. Búbánat, félelmes fenyegetés, csupa lendületköltészet és dráma, sebet ütő fájdalom, dermedt arcú félelem, sápadt szenvedés. Kínzó bizonytalanság, gyötrő magány, megtermékenyítő gondolat, feszülő ellentétek és világftő célpontok. Közben nyíló, életerős tulipán és zengő zene. S újból lázas látomások, tragédia és támadás. Hamuszürkékből, komor feketékből, narancsszfnből és fáFélelem (acronex, 1967) radtvörűsből erős, sötét körvonalak közé fogva jeleníti meg a létet az alfától az ómegáig. A Keletkezésnek élni akaró csírái a sötétségből enyhén derengő fény felé ágaskodnak. Az anya és gyermek közt áradó érzelem optimista kihangzásúak. Äm a Rák morbid elszfneződésű pusztító burjánzását, a Vietnamban oktalanul kiontott véren keresztül eljut a Halál pillanatáig. A végső fejezetet jelző kép vörösbarnákból, feketékből áll össze. VysoCan. a tépelődő festő legfőbb kifejezési eszköze a szín. Jelképes emberi vallomásában századunk árama lüktet. — Courbet, a múltszázadi nagy realista vallja, hogy semmi mást nem fest, csak amit lát, s úgy ahogy látja. VysoCan azt festi, amit átél, s lát, s úgy ahogy ő látja. Erős áttételekkel. BARKANY JENÖNÉ Feh e r kó (K. Capek színművének rádióváltozata a rádió magyar adásában) Október huszonnyolcadikán, a Csehszlovák Köztársaság fennállásának 50. évfordulójának ünnepén tűzte műsorára a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége a nagy cseh író — Karel Capek FEHÉR KÖR című, eredeti szfnpadi változatában eddig már számos sikert aratott darabjának nem kevésbé rangos rádióváltozatát. Rögtön itt elöljáróban leszögezhető: dramaturgiailag különösen Jól sikerültnek és időszerűnek mondható a szerkesztőség választása, hiszen a „nagy" és „kis" nemzetek kölcsönös viszonyának sarkalatos problémája, a háború és béke fontos kérdése — sajnos — még ma ls időszerű, bár a szerző a darabot még a második világháború előtt Irta, tiltakozásul annak embertelenségei ellen. A mondanivalójában nagyon komoly mű cselekménye egyszerű, dióhéjban talán ennyi: egy titokzatos betegség kerítette hatalmába a világot, mely nem tesz különbséget az idősebbek vagy fiatalabbak; illetve a szegények és a gazdagok kőzött. Biztos ismertetőjele a test felületén megjelenő parányi fehér pont, mely fokozatosan terebélyesedve, szinte élve rothasztja el áldozatait. Innen a neve: fehér kór... Az eredeti darabot híven tükrözi a rádióváltozat Is, e borzalmas betegség révén vázolja Gálén doktor sorsát, aki egy ízig-vérig pacifista, becsületes ember. Gálén megtalálja e félelmes kór ellenszerét, de azt csak a szegényeken hajlandó alkalmazni mindaddig, míg a befolyásos gazdagak nem kötnek örökre szóló békeszerződést. Harca eleinte meddőnek látszik, amikor azonban Krüg bárót, a Tanácsost, sőt az új háborúba induló kemény és könyörtelen Marsallt is megtámadja a fehér kór, már-már célt ér. Marsall visszavonja seregét, hiszen ez Oalén feltétele ahhoz, hogy meggyógyítsa, akit útban a hatalmas hadvezér felé, azonban meggyilkol a háború szelétől megtébolyult tömeg ... Ennyi a cselekmény, a mondanivaló azonban ennél sokkal több. Hiszen Capek az emberiség legrégibb vágyainak egyikét, az örökös béke kérdését veti föl utalva az emberi humánum jellemformáló erejére. A darab témájához mérten a rádiójáték rangos szereposztást is kapott. A Marsall szerepében Jozef Krištof Veselý érdemes művészt, Gálén doktor szerepében pedig Martin Gregor érdemes művészt hallottuk. A többi szereplő alakításával ls elégedettek lehetünk, talán csak a Gálán Géza formálta Tanácsos tűnt helyenként kevéssé hitelesnek és őszintének. A Fehér kór rádióváltozatát Klimlts Lajos rendezte, akinek munkáját a választékosság jellemzi. (mik—j Tárgyismeretből elégtelen (Egy kiadvány margójára) Hiányát éreztük egy olyan kiadványnak, amely Komárom város történelmi múltját foglalta volna össze, de e hiányt a város vezetősége most pótolta. A Sport kiadóvállalat gondozásában egy ismeretterjesztő füzetet adott ki. A krétapaplron nyomott ízléses füzet szlovák, magyar és német nyelven készült. Örömmel vettük kézbe a füzetecskét, de örömünk korainak bizonyult, mivel a füzetben felsorolt történelmi adatok többsége helytelen. Azonban nemcsak ez volt örömünk elrontója, hanem az is, hogy a szerző a múltról beszél, és mégis mindenütt Komárnót Ir. Pedig tudott dolog, hogy Komárom 1918 után és a felszabadulást követő években lett Komárno. De még ezt is elnéznénk, ha a füzetben nem lenne több olyan elemi hiba, amelyet egy történetírónak nem szabad elkövetnie. Sajnos, a szerző nem tartotta szükségesnek a történelmi adatokhoz való ragaszkodást és így történhetett meg, hogy évtizedek, sőt évszázadok eseményei mondanak ellent egymásnak. Tudott dolog, hogy a magyar, az osztrák és a csehszlovák nép történelme sok közös vonást tartalmaz. E népek sorsközösségét a történelem szabta meg, s így nem csodálkozhatunk azon, hogy a dunamenti népek Jól ismerik történelmi múltjukat. Éppen ezért furcsa, hogy e kiadványba annyi hibás adat került. A szerző, mindjárt a füzet bevezető részében így ír: „Csehszlovákia kevés városának van olyan exponált földrajzi fekvése, mint Komárnónak. Ez a legdélibb, majdnem 800 éves város máig is vízi-erődítmény jellegű és ez lényegesen akadályozza nagyobb kiterjedését." Ehhez a részhez csak annyit szeretnék szólni, hogy Komárom városa három évvel ezelőtt ünnepelte várossá nyilvánításának 700. évfordulóját, tehát semmiképpen sem lehet majdnem 800 éves. A „vízi-erődítmény" is vita tárgyát képezheti, mivel a komáromi erődítmény katonai erődítmény volt, melyet vizesárok vett körül. Az erődítményt körülvevő árkot veszély idején vízzel árasztották el. A továbbiakban a szerző a városi Irattárban őrzött kiváltságlevélre hivatkozik, melyet Mária királynő 1388-ban erősített meg. Komáromban városi irattár — sajnos — nincs. Az irattár 1960-tól Járási Irattár néven szerepel. A Mária királynő által megerősített kiváltságlevél pedig 1382-ben kelt. A Komárom városát ért második földrengés adata sem helyes, mert az nem 1785-ben volt, hanem 1783-ban. Sorolhatnám továbo a hiányosságokat, de úgy vélem, hogy az eddig elmondottak is bizonyítják, hogy hibát követett el az, aki olyan egyénre bízta a füzet megírását, aki nincs tisztában a történelmi tényekkel. ANDRISKIN JŰZSEF • •••••••••• ••••••••••• Ú 1 F I I M E K ••••••••••• ••••••••••• ÉLETEM LEGJOBB NŐJE (cseh) Olykor-olykor vannak az embernek pillanatai, amelyekben azt képzeli, hogy bármire képes volna. Persze, a tett és az ilyesfajta képzelgés között mindig mély a szakadék, de néha azért mégsem annyira, mint „teljesen józan" állapotban gondolnánk. Elvégre sok ember hajlamos arra, hogy az egyik végletből a másikba essék, s ehhez bizonyos megindultság idején nincs is szükség különösebb inspirációra. Elég, mondjuk, az, hogy a hőn szeretett feleség az ég szerelméért sem tud kijönni a kosztpénzből, s máris mit meg nem tesz az áldozatkész férfiú?! Elhatározza például, hogy végrehajtja az évszázad csalását, vagyis világraszóló furfanggal annyi pénzt szerez, amenynyi feltétlenül elég a költekező család békéjének tartósságához — és a feleség hűségéhez. Infantilis ötlet, mondani is fölösleges, de ha hősünk nagy megerőltetéssel végre kiötölte, már nem állhat meg félúton. Nem is áll. Tisztes banktisztviselőként azzal az ürüggyel és céllal indul útnak, hogy hamis bankjegyeket keres. Úgy tervezi, hogy egy eldugott kisvárosban összegyűjti a boltok egynapi bevételét, aztán illa berek, nádak, erekl — utána a vízözön. Ennyi az egész. Ám legyen. A családi béke megér ekkora kockázatot, s ha a vállalkozás sikerűi, a pazarló menyecske be is éri vele — legalább egyelőre. De vajon elégedett lehet-e ezzel az ötlettel a néző, aki azért megy a moziba egy normál méretű játékfilmre, hogy kedvére szórakozzon a vetítés egész ideje alatt? A kérdést Martin Frič, a cseh filmművészet nemrég elhunyt nesztora igyekszik megválaszolni Életem legjobb nője című utolsó filmjében. Azzal, hogy Martin Frič neve fémjelzi ezt a müvet, a rendszeresebb mozilátogató számára lényeges jellegzetességek válAZ ŐRNAGY ÉS A HALÁL nak nyilvánvalóvá, többek közt az ls, hogy a téma a kiváló rendező kezében minden bizonnyal érdekesen kitölti a já-. tékidőt. Továbbá az is sejtődik, hogy a krimi-Ízű történet alighanem meg is mosolyogtat majd, hiszen Martin Frič mindig az élet derűsebb oldalát szerette fotografálnl — szépen, mértéktartón, ötletesen. És úgy, hogy ne sértse meg túlságosan azokat, akiket lencsevégre kap, hiszen az élet fiai ők, általános jelenségek, akikből sok van — történetesen a nézőtéren, is. Az a humor tehát, amely a filmben szórakoztatni fog, nem holmi erőltetett agyszülemény, ha-nem a köznapi jellem szerves tartozéka, a tipikus cseh ember tragikus-komikus sajátossága, apróságokban megnyilvánuló leleményessége, vagy ha úgy tetszik, életét fűszerező bohémsága, amely ha át ls lépi a kis-_ szerűség kereteit, rendszerint még ekkor sem ártalmas. Vagyis végül rosszaságában is humánus, mert a végtelen aggodalmaskodás miatt sosem bátorkodik addig, hogy kárt okozzon. Aki ilyen „előítélettel" ül be a nézőtérre Frič utolsó filmjének vetítését várva, fején találta a szöget. Fején találta, mégpedig nemcsak a rendező alkotói magatartását illetően, hanem saját Ítélőképességének helyessége, a Frič-filmek ismerete tekintetében is. A nagy mester sok évtizedes pályafutásának legjobb tapasztalatait összegezte ebben a filmben: elvben-niódszerben hü maradt ahhoz, amit egész életén át követett, és a régit még gazdagítani tudta újjal, maival. A szürke kis történet választékos, derűs stílusában vált élvezetes filmmé; ha nem ls a legjobb, de jő filmjévé váratlanul elhunyt alkotójának. Tisztelet és megbecsülés övezi a művész emlékét, szeretet és tisztelet fogadja utolsó alkotását. (román) Köztudott, hogy a román filmgyártásnak nincs különösebb hagyománya, s kétszeresen nincs a bűnügyi filmeket illetően. Ez a hiány azonban nem játszik meghatározó szerepet akkor, ha a filmforgatást olyan akarással, tanulékonysággal és leleményességgel művelik, mint Romániában. Az alkotásokon ilyen körülmények között látszik az idegen minta hatása — elvégre valamiből csak kell tanulni — de ez sosem szégyen akkor, ha a legjobbaktól tanulunk. A román filmesek a francia és az ango) krimi-iskola fogásainak hódolnak. Egyelőre a cselektnénybőségben látszik BOLONDOS VAKÁCIÓ meg ez leginkább, "viszont kevésbé a jellemzésben és a film szerkezeti összhangjában. Az őrnagy és a halál című bűnügyi filmet tehát főként a változatos cselekménygazdagság, a fordulatok, újabb szövevények sokasága jellemzi, amt kellő tempóban előadva tulajdonképpen elég is volna ahhoz, hogy a belefelejtkezés Izgalommal teljes perceit éljük át. Az igényes krimi-néző azonban nem elégszik meg ennyivel, de ebben az esetben engesztelődik azzal, hogy ami késik, nem múlik, a román filmgyártásban sem. (magyar—román) Sosem tudni, hogy egy nemzeti (vagy akár nemzetközi) kinematográfia mikor okoz meglepetést, s milyet. Manapság gyakori jelenség ez, de elsősorban a kellemes meglepetések formájában. A magyar film most rendhagyó tettre vállalkozott, azaz kellemetlenül lepett meg, egy olyan filmmel, amelynél „gyengébb alkotást" régen láthattunk a mozikban. Makk Károly rendezésében nagyközönségnek való, fesztelen vígJáték akart születni. Akart, azaz meg is született, de végül annyira fesztelen és erőlködőn vidám lett — elviselhetetlen vulgarizmusokkal, például ízléstelen vagánykodással megtűzdelve —, hogy az embernek inkább sírni, mint nevetni van kedve rajta. Szeretnénk remélni, hogy ez a film nem több egy félresikerült kísérletnél, egy Bolondos tévedésnél, amelyet hasonló már nem követ... Sz. G. Az őrnagy és a halál című film egy kockája