Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-13 / 283. szám, Vasárnapi Új Szó

RIPORTOK KRISTOPH KUHN MEXIKÓ! RIPORTJA U TI JEGYZET E K A

z idegen első benyomása a mexikói fővárosban több mint kellemes. A hosszadalmas vámvizsgálat ellenére az ember szinte megittasodik a tengerszint fölötti 2300 méter magasságban elterülő város láttán. Nehéz megmondani, mi az, ami leginkább lenyűgöz: az óváros gyarmati stílű épületeivel, vagy a modern újváros korszerű házai, melyek megőrizték egy csodálatos, mesebeli civilizáció nyomait, vagy az Anauca fennsíkon elterülő város különös fekvése, a levegőt illatosító gazdag növényvilág, a helyi konyhák illata, vagy a város hatmillió lakosa, amely rövidesen tízmillióra gyarapodik. Mexico — a világ egyik legősibb városa. Állítólag egy azték törzs alapította, mely városalapítási szándékkal vándorólt a mexikói hegyvidéken, s a mai főváros helyén egy csodálatos völgyre talált. Közepén smaragdtó csillogott, ennek közepén egy sast pillantottak meg, amely csőrében csörgőkígyót tartott. A pogány papok azt jövendölték, hogy ezen a szigeten a jó örökre diadalmaskodni fog a gonoszon, s ezt a helyet jeA problémájukat tanulmányozó intézet nemrégen érdekes kísérletet végzett. Az egyik hegyi településről felvittek a fővárosba egy lakandon indián házaspárt. Három-négy órán át vezetgették őket a kőkorszakból az atomkorig. Voltak velük moziban, felültették őket repülőgépre és helikopterre, elvitték őket áruházba. Az Indiánok közönyösen viszonyultak a modern világhoz és őrült hajszájához. Az áruházban kíváncsi tekintetek előtt a felkínált cikkek közül csak egy kést és szövetdarabot választottak ki, a többire ügyet sem vetettek. Újságíróknak arra a kérdésére, hol laknának a legszívesebben, azt válaszolták, haza akarnak menni a hegyekbe ... A lakosságnak csak 15 százaléka ilyen „tiszta indián". A varázsló hatalma Temascalában bámulva álldogáltunk „Mlguel Alemán Valdés egykori elnök monumentális alkotása, egy fűvel és cserjével benőtt duzzasztógát előtt. A Presa Alemán — így nevezik a létesítményt — Oaxaea tartoH 2 O O. N O X c/l O oä < > O (u M O •x x bi S Az 1 968-as lölték ki városalapításra. A kígyót ölő sas az ország jelképe lett. „Három kultúra" A mai Mexikó óriási építészeti múzeum. Valóban lenyűgöző például a „Három Kultúra tér". Három hektárnyi területen épségben fennmaradtak az aztékok építményei, piramisok és szertartási létesítmények. Mellettük áll egy XVII. századbeli katolikus kolostor, s mindezt modern üveg- és beton felhőkarcolók szegélyezik. Ez a kombináció nem az építészek szeszélye —. az új épületek alapjainak ásásakor nem is olyan mélyen azték építményekre bukkantak. A várost egykor környező tó lassan eltűnt, fű nőtte be, a mexikói főváros most szinte masszív vízpárnán nyugszik. Egyes nagy épületek lassan elsüllyednek. Az opera- és balettszínház már hét méterrel süllyedt a földbe az eredeti szintről. Viszont a vízpárna gyakori földrengés esetén tompítja a lökések erejét, s így az épületek megkímélődnek. Mexikó az egyik legnagyobb latin-amerikai ország. Területe felér egész Nyugat-Európával. Öriási térségeit azonban majd a jövő nemzedékeknek kell lakhatóvá tenniük. A mexikóiak büszkén állítják, hogy náluk • nincs faji megkülönböztetés. Valójában a mai lakosság 70 százaléka vegyes házasságból származik, a tiszta indián lakosság csak a nehezen megközelíthető hegyvidékeken vagy a még hozzáférhetetlenebb trópusi őserdőkben maradt fenn. Az indián lakosság érintetlenségéről legendák keringenek. OLIMPIA FÖLDJÉN A jelen és a jövő egymás mellett • A civilizáció mostohagyermekei © Demográfiai robbanás • Mexico nem Mexikó ® A gringók mány északkeleti részén, az Atlanti-óceán partjaitól száz kilométerre fekszik. Átkelésre várakoztunk. Enyhe szél fújt, a dagály kisebb hullámokat vetett, s don fosé, egy kiszolgált, segédmotoros Csónak tulajdonosa veszélytől tartva húzta-halasztotta átszállításunkat. Nehezen szánta rá magát, de mégis eljutottunk a szigetre. Don Jósé keveset beszél Soyaltepec szigetről. Csak azt tudtuk meg tőle, hogy a sziget téves számítások eredményeként létezik, mert a terv szerint a víz alá kellett volna süllyednie. Húszezer embert erőszakkal telepítettek át innen. A sziget azonban fennmaradt, a víz szintje jelentéktelenül emelkedett... A part felől meredek úton bandukolunk a faluba. Minden háznak egymással szemben elhelyezkedő két ajtaja van. Itt „huzatos" lakóházak dívnak. Soyaltepec ma már nem a régi település. A düledező templomot elsöpörte az orkán, fű és bozót borítja az utakat. Az egyetlen kőépület a világoskék színű iskola. A férfiak lenn, a tó partján szorgoskodnak. Kukorica- és babföldeket művelnek meg. Éppen csak eltengődnek a kevés termésből. Betakarítás után felperzselik a földeket, bozótkéssel irtják a gazt, facölöpökkel porhanyítják a földet... A többi a nap és az eső dolga. Este gyertyával és petróleummal világítanak. A falu bejáratánál egy bodega falán a Coca-Cola bádogreklámja díszeleg. Don Benito, az „üzlet" tulajdonosa mindjárt ránk akarja tukmálni portékáját. Soyaltepecben a helységről elnevezett indián tájnyelven beszélnek. Az itt lakók megőrizték ősi nyelvük tisztaságát, mert a helység eléggé messze esik a külvilágtól, itt nem ismerik a spanyol kifejezéseket. A motorcsónakot például „tűzhajónak", a repülőgépet „tüzmadárnak" hívják. Megismerkedtünk a falu legmódosabb polgárával. Gazdagságának jelképei szemüveg, zokni, cipő. Tehenei véznák, tejüktől brucellózist kaphat az ember — állítja egy Temascalából jött fiatal orvos. A bennszülöttek csak nevetnek rajta ... Maria, egy falusi szépség háza sarkában ül és csecsemőjét szoptatja. Nyitott tuberkulózisa van, nem sokáig fog élni. Az orvos figyelmezteti: — Ne szoptasd a gyereket, Maria, fertőzött a tejed, megbetegedhet a kicsi. Maria bánatosan mosolyog. — Akarsz orvosságot? —• kérdi az orvos. — Hová ment a férjed? — Addig nem tér vissza, amíg én itt vagyok, — világosít fel a doktor. — Nekem nem hisz, csak a varázslótól vár segítséget. Ez meg mi, Maria? — Az orvos a háztetőről lelógó csomagfélékre mutat. A nő szomorúan mosolyog. — A varázslótól kaptátok? Maria bólint. — Senor, — fordul az orvos a tanítóhoz, — ennek a teremtésnek injekciók kellenek. Ön tudja, hogy kell beadni. Az ampullákat majd Veracruzban megkapja. — S ki fog érte fizetni? — Beszéljen a férjével. — De ő nem akar fizetni. Az orvos vállat von. — Akkor Maria meghal. Különben úgy sem kerüli el a halált... Az orvo.s még fiatal, itt tanulhat. — Az emberek nem bíznak bennem — jegyzi meg kesernyés mosollyal. — Sötétek ... Mexikó 45 milliós lakossága évente 3 százalékkal szaporodik, ez igen magas arányszám, s bár a nyugati világ retteg a „demográfiai robbanástól", a mexikóiak a népes családot tartják a szilárdság és a tekintély jő mércéjének. A lakosság egyik fő problémája az, hogy csak 15 százalék a megművelhető föld, igaz, hogy másrészt olajban, rézben, ezüstben, horganyban, kénben és más természeti kincsekben igen gazdag az ország. A mexikói „népesedési fellendülés" veszélye abban rejlik, hogy a lakosság fele gyermek és serdülő ifjúság, s ezeknek színre lépése veszélyeztetheti Mexikó gazdasági, társadalmi és politikai fejlődését, sőt a szegény, nélkülöző országok sorába züllesztheti az államot. A másik távlat — mint ahogy a botnak is két vége van — az is megtörténhet, hogy 15 év múlva Mexikó Latin-Amerika vezetője és a harmadik világ egyik fő hatalma lesz. A mexikóiak biztosak benne, hogy úgy győzhetnek a lakosság féktelen szaporodása elleni elkeseredett küzdelemben, ha a gazdaság méq qyorsabb fejlesztését állítják vele szembe. Az ország másik fő problémája: Mexikó és leghatalmasabb északi szomszédjának viszonya. Ugyanis Mexikó volt a hírhedt Monroe-dok'trína (Amerika az amerikaiaké) érvényesítésének legtragikusabb áldozata. Viszont a mexikóiak voltak az elsők, akik részben megszabadultak északi partnerüktől, és olyan útra tértek, amely lehetővé teszi, hogy valaha kamatostul megtérüljenek egykori veszteségeik. A mexikólak tudják, hogy ha a gringók (yankeekj nem szakították volna el tőlük északi tartományaikat (Texas, New-Mexico, Arisona, California), ma a mexikói „birodalom" jóval nagyobb lenne az északinál. Nagyon jól ismerik szomszédjuk alattomosságát, s tisztában vannak azzal is, hogy az amerikaiak hosszú időn át az ő bőrükön élősködtek. Ez a múlt. Persze ez nem jelenti azt, hogy az amerikaiak most már lelkiismeretfurdalástól mardosott példás keresztényekké váltak, de mexikói gazdasági tevékenységüket szigorú törvények korlátozzák, s tekintettel kell lenniük mindkét fél kölcsönös érdekeire. Mexikói részről az Egyesült Államok irányában folytatott új politika nagy józanságra épül. Annak tudatában, hogy az ország valutából él, melyet először kölcsön kell venni, aztán vissza kell téríteni, a mexikóiak csakis „üzlettel" fordulnak nagy szomszédjukhoz, semmi másért. Az amerikaiak viszont annak ellenére, hogy elkeserítette őket az államosítás vagy „mexikanizálás", melyet túl elhamarkodottnak tartanak, méltányolják azt a tényt, hogy a mexikóiak igazságos árat ígértek a kisajátított amerikai tulajdonért, sőt ezt meg is fizették. Mexikó a harmadik világban szokatlan kölcsönösen előnyös feltételek mellett továbbra ls szívesen fogad amerikai beruházásokat „isten messze, de az Egyesült Államok a szomszédunk" jelmondat szellemében. Egyébként a peso a világ egyik legszilárdabb valutája ...