Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-13 / 283. szám, Vasárnapi Új Szó

a b • itt • a ii i a a a a a J i ľ í Menzel Bűntény a mulatóban című új, zenés detektív vígjátékában az énekesnő szerepében Eva Pilarovát láthatjuk. A másik főszereplő Jiŕí Šlitr. űntény a mulatóban JIŔŔ MENZEL ÚJ FILMJÉRŐL A barrandovi „csodagyerek" egyre nagyobb karriert fut be. A bátortalan Jirí Menzel, elhagyva a prágai Filmművészeti Főiskola padjait, Chytilová, Schorm és a többi évfolyamtársa árnyékában húzódott meg, tanulmányai befejezése után jó ideig nem tudott gyökeret ereszteni. Míg a többiek elkápráztatták a közönséget, ő állandóan vizsgaanyagával küszködik. A filmhíradóba kerül, majd szinte félálomban a hadsereg-stúdióba — ami sokak számára ideális ugródeszka —, azonban itt sem tudnak vele mit kezdeni. Végül is osztálytársa, Chytilová aszszisztenseként közreműködik a Valami másról című filmben. Egy alkalommal a Vádlott című film rendezői színészt kerestek készülő filmjükhöz, az ügyvéd szerepének betöltésére — a választás Menzelre esett. Amikor áz ifjú jelölt először áll kamera elé, egyáltalán nem érteni szavát, hangja csendes, megszeppent. Menzel neve fokozatosan áttöri a közvélemény határait, jellegtelen, bátortalan, zavart, de rokonszenves fiatalemberként mutatkozik be. A valóságban is ilyen — egy filmrendezőre nézve ezek nem éppen a legmegfelelőbb tulajdonságok. Ennek ellenére, amikor az új hullám képviselői Hrabal elbeszéléseit készültek filmre vinni, egy részt Menzelre bíztak, aki tapasztaltabb kollégái, Chytilová, Nemec, Schorm s a többiek mellett mutatkozik be és csodákcsodája, a Baltazár úr halála című elbeszélés a legsikerültebb lesz, leginkább felel meg Hrabal írásai szellemének. Menzel nyomban ajánlatot kap, melynek értelmében Hrabal Szigorúan ellenőrzött vonatok című novellája alapján egész estét betöltő film forgatására készül. Ezt megelőzően a fiatal rendező megfilmesített még egy elbeszélést — a Josef Škvorecký Bűntény a leányiskolában című műve alapján készülő filmhez. A Menzel készítette rész ismét a legjobb. A szigorúan ellenőrzött vonatok története közismert. Kezdetben úgy tűnt, hogy a Mannheimban kapott nagydíj az a magaslat, melyet Menzel már nehezen lép túl. A tehetséges alkotó időközben második filmjét forgatja Vladislav Vančura Szeszélyes nyár című sajátos irodalmi alkotása alapján, s csak kevesen gondolták, hogy a rendező sikere majd folytatódik. Ennek ellenére ez ismét új „bomba", s az év első fele két meglepetést is tartogatott számára: Jirí Menzel Hollywoodban személyesen átveszi az Oscardíjat — a Szigorúan ellenőrzött vonatokért — s a XVI. Karlovy Vary-1 fesztiválon a Szeszélyes nyár című filmjét nagydíjjal jutalmazzák. Ez Idő tájt már teljes ütemben folyik harmadik filmjének — Bűntény a mulatóban címmel — forgatása. Vajon folytatódik a siker? Nem lenne ildomos ezt a kérdést feltenni közvetlenül a rendezőnek — de tekintettel arra, hogy Jirí Menzel már kinőtte a megszeppent fiúcska cipőit — mégis csak megkockáztattuk. „Ez merőben valami más, mint amit eddig csináltam. Természetesen örülök, hogy forgathatom ezt a filmet, de semmi különös nem lesz. CsUpán olyan kommerszfilm." Menzel tehát még megőrizte a szerény fiú látszatát, aki az interjúk során kijelenti, hogy nem akar a filmművészet olimpuszára hágni, hanem olyan filmeket akar készíteni, melyeket az emberek szívesen megnéznek, s ezzel lehetővé tennék számára újabb filmek forgatását. Amikor visszatért Amerikából és a repülőtéren filmszakemberek és újságírók vették körül, szkeptikusan nyilatkozott az arany-Oscarról ls: „Ennek a kitüntetésnek nincs olyan értéke, ahogy mondják — hiszen számos, nagynevű rendező nem kapta meg, ez mindössze a véletlen műve ..." Éppen ezért talán helyénvaló, ha az új filmről és Menzel munkájáról munkatársai közül szólaltatunk meg valakit. A választás jirí Suchý énekesre és íróra esett, aki szövegkönyvíróként működött közre és a josef Škvorecký műve alapján készült filmben főszerepet is játszik. Menzelt tehát jól Ismeri. — Menzel az első rendező, akivel — bizonyos vonatkozásban — találkoztam. Bár számos dolgot tekintve eltérő a véleményünk, készséggel alárendelem ezeknek magam — eltérő nézetei ugyanis rokonszenvesek. Különös munkastílusa van. Képes meggyőzni arról, hogy nézetem esetleg nem a leghelyesebb. Azt állítja, ha a színész önnönmagát látja a vásznon, ellenőrzi „mását" s igyekszik „megjavulni" és nem kívánatosan megváltozni. Emiatt a filmből semmit sem láthattam, bár én írtam. Sőt, még a forgatás alatt is írtam. Josef Škvorecký még nemrégen is a cseh irodalom „réme" volt. A Novotný-rendszer alatt elveszítette állását, s egy ideig egyáltalán nem adhatta ki írásait. Jelenleg természetesen kellőképpen méltányolják és a filmesek is érdeklődést tanúsítanak iránta. Škvorecký igen sokoldalú, így tehát a Bűntény a mulatóban Menzel számára új lehetőségeket rejtegetett. Zenés, detektív vígjátékról van szó. — Nem volt könnyű megírni — fűzi hozzá J. Suchý —, ugyanis néhány szempontot kellett összeegyeztetnünk: Škvorecký realista történetét, az abszurd csapongó helyzetek iránti rajongásomat és Menzel filmérzékét, hogy kamera segítségével mesélje el a történetet. Ügy érzem, hogy végül fs megegyeztünk.

sEzt bizonyítja a forgatás is, mely szinte idillikusán, hisztériás jelenetek nélkül zajlott le. Ebben rejlik Menzel óriási előnye. Menzel már valóban nem emlékeztet az egykori megszeppent fiúcskára, tudatában van annak, hogy ö az úr a műteremben, ennek ellenére azonban kitűnő légkört teremt nyugodtságával. Céltudatos. Higgadtan utasítja vissza az ötleteket, a munkatársakat kellemes mosollyal bírja rá arra, hogy másként csinálják a dolgokat. Pontosan tudja mit akar, ezt azonban nem agresszív módszerekkel valósítja meg. A szerzők természetesen nem szeretnék, ha a film történetét előre elárulnánk, így tehát csak örülhetünk, hogy a mulatóban lejátszódó gyilkosságról szóló csapongó vígjáték megtekintése után (az ünnepi bemutatóra a napokban kerül sor Prágában) Menzel nézetei a film új megoldásait tekintve rokonszenvesek lesznek. (A Film a divadlo nyomán) Csehszlovákia 50. évfordulójára készülve ízelítőt kívánunk adni az elmiif 150 év cseh és szlovák irodalmától is. (Az első köztársaság magyar irodalmát — Hagyományaink ébresztése címmel — a míilt évben ismertetlik.) Az a SZÉÍÄ vezet bennünket, hogy a legjobb prózaírók alkotásaiban mutassuk be a kort, melyban éltek; s az irgalmat, mely e kor gyümölcse. Elsőként Karel tokkal, a nagy cseh íróval kezdenénk a sort. A XX. századi cseh irodalom kiváló képviselője. Szellemes, fordulatot, gúnyelédó, sokszor utópisztikus, de mindig mély eikölcsi és társadalmi célzatot is tartalmazó m vei világsikert arattak. Izzig-vérig cseh író volt a cseh kisember' gondolkodását, életszemléletét igyekezett írásaiban visszaadni. Egyéni, jajátos látószögön keresztül szemlélte a világot, ilyen szempontból kereste az emberi társadalom megmaradásának és fejlődésének biztosítékait. A polgári Csehszlovákia emberi-erkölcsi alapjainak egyik kidolgozója és védelmező^ je volt, később azonban a harmincas években jelentkező fasiszta veszély olapjaibán rázza meg tartósnak hitt ideál-rendszerét, s ez műveihen is visszatükröződik. E|»ősorban a Fehér kór és az Anya című drámáiban ábrázolja páratlan feszültséggel a fasizmustól fenyegetett kis népek élethalálharcát. Az; itt közölt két elbeszélés az Apokrifok v című kötetéből való. Ezekben az írásaiban nem a pontos történelmi hűségre, hanem!,. az örök érvényű humánus mondanivalóra törekszik. Az Archimédes halála című etb^.' szélesében, melyet nem sokkal halála elötíj. ' 1938-ban irt, már végigvonul a kis nép ésV,. a hódító erőszak oly sokszor ábrázolt, de mégis egyéni szempontból felfogott, sajó tosan értelmezett mindig visszatérő konfliktusa. Archimédesz halála A z a bizonyos eset Archi^^médesszel valójában nem egészen úgy történt, ahogy beszélik; igaz ugyan, hogy megölték, amikor a rómaiak elfoglalták Szirakuzát, de az már nem felel meg a valóságnak, hogy házába egy római katona tört be fosztogatási szándékkal, és Archimédesz, elmerülve valami geometriai konstrukció felvázolásába, fagyosan rámordult, hogy: „Ne zavard köreimet!" Előszöris, Archimédesz nem egy szórakozott professzorféle volt, aki nem tudja, hogy mi történik körülötte; ellenkezőleg, vérbeli katona volt, aki számos hadigépet szerkesztett a szirakuzaiaknak a város védelmére; másodszor: az a római katona nem valami részeg fosztogató volt, hanem a művelt és nagyravágyó Lucius vezérkari százados, s nagyon is jól tudta, kivel áll szemben, s nem harácsolni jött, hanem a küszöbön katona módra tisztelgett, és így szólt: — üdvözlégy, Archimédesz. Archimédesz felpillantott o kis viasztábláról, melyre valóbon éppen rajzolt valamit. — Mi van — kérdezte. — Archimédesz — szólt Lucius —, mi tudjuk, hogy a te hadigépeid nélkül a szirakuzaiak egy hónapig sem tarthatták volncf magukat; így viszont két évig bajlódtunk velük. Hidd el, mi, katonák, értékeljük ezt. Pompás szerszámok. Gratulálok. Archimédesz legyintett. — Ugyan kérlek, szóra sem érdemes. Közönséges hajítószerkezetek . .. gyerekjátékok, no. Tudományos szempontból semmi jelentőségük. — Katonai szempontból azonban van — vélte Lucius. — Hallgass meg, Archimédesz, én azért jöttem, hogy megkérjelek: dolgozz velünk. — Kikkel? — Velünk, rómaiakkal. Tudnod kell, Karthágó bukófélben van. Hiábavaló támogatni már őket! Most majd elbánunk Karthágóval is, de úgy, hogy ámulni fogsz! Inkább velünk kellene tartanotok mindannyiotoknak. — Miért? — kérdezte halkan Archimédesz. — Mi, szirakuzaiak véletlenül görögök vagyunk. Miért tartanánk hát veletek? — Mert Szicíliában éltek, és nekünk szükségünk van Szicíliára. — És miért van rá szükségetek? — Mert uralkodni akarunk a Földközi-tengeren. — Aha — bólintott Archimédesz, és elgondolkodva nézte táblácskáját. — És mire jó az nektek? — Aki a Földközi-tenger ura — szólt Lucius —, az a világ ura. Ez csak világos. — De hát muszáj nektek a világ urainak lennetek? — Igen. Róma küldetése, hogy a világ ura legyen. És én mondom neked, az is lesz. — Lehet — hagyta rá Archimédesz, és valamit letörölt a kis viasztábláról. — Én azonban nem tanácsolom nektek, Lucius. Nézd csak, uralkodni a világon,