Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-13 / 283. szám, Vasárnapi Új Szó

m avarban vagyok. Nem tudom, hogy a cím után felkiáltó vagy kérdőjelet tegyek-e. Az igazságnak ez is, az is megfelelne. Az elmúlt hetekben, hónapokban, sőt mondhatom azt is, hogy az utóbbi években az igény valóban megnőtt és a jobbat, a korszerűbbet, a tökéletesebbet akartuk a népművelésben is. A Szándékot kifejező szavak után felkiáltójel kívánkozna. Ha viszont a tartalmat nézem és eszembe jut a Winnetoukultusz és a többi hasonló jelenség, ami ezzel öszefügg és ami ebből következett, a megnőtt igény után kérdőjelet kellene tennem. Ám nem az a célom, hogy az elmúlt időszak népművelésének eredményeit és fogyatékosságait értékeljem. Az a feladatom, hogy a népművelés korszerű értelmezéséről írjak. Maradjon hát a „megnőtt igény" — felkiáltó és kérdőjel nélkül — puszta tény, egyszerű kijelentés, mindenkorra érvényes időszerűséget summázó gondolat. A téma szép, de hálátlan. A népművelésről egykor túl sokat beszéltünk, a tényleges népművelés érdekében azonban keveset tettünk. A sürgősen elvégzésre várt, tudat formáló munkát gyakran frázisok, Üres szavak helyettesítették. A népművelés direktív értelmezése és túlhangsúlyozása a népművelés deformálását és elhanyagolását eredményezte. Ma ott tartunk, hogy változatlanul érvényes az a régebben kidolgozott irányelv, hogy biztosítsuk a nép műveltségének és eszmei színvonalának a növekedését, Megnőtt igény küzdjünk az ellenséges Ideológia megnyilvánulásai, az elvtelenség, a maradiság, az önzés, a kapzsiság, a nyerészkedés, az Individualizmus és általában minden szélsőséges megnyilvánulás ellen, segítsük az eszmei hatást, a kulturális és művészi javak terjesztése valamennyi eszközét: a sajtót, a rádiót, a televíziót, a könyvkiadást és az egész népművelést. Sok mindent mégis elölről kell kezdeni és piondani. Mielőtt a népművelés korszerű értelmezéséről beszélnénk, szükségesnek tartjuk néhány szóval, mérföldes léptekkel, érinteni azt, hogy tulajdonképpen mit értünk népművelésen, mi a népművelésnek a célja. A népművelést az Idők íolyamán többféleképpen értelmezték és értelmezik még ma is. Bár a kettőnek vannak megfelelései és közös vonásai, más a polgári és más a szocialista népmüvelés. A polgári népművelés általában tényközlő és jótékonykodó. A szocialista népmüvelés a dolgozók felemelését, a társadalmi egyenlőséget és Igazságosságot hirdeti. Az utóbbinak absztraháló és asszociatív eszközök segítségével dialektikus szemlélet kialakítása, az általános műveltség növelése, a tudományos világnézetre való nevelés, az emberek tudatának szocialista szellemben történő befolyásolása a célja. A népművelésnek van egy szűkebb és egy tágabb értelmezése. A szűkeob értelmezése szerint a népművelés az Iskolahagyott lakosság nevelése, ismeretterjesztés, műkedvelő művészeti mozgalom. A tágabb értelmezés szerint a népművelésbe bele tartozik a kulturális nevelés és tájékoztatás egésze. Ma már sem az egyik, sem a másik gyakorlat nem állja ki az idő próbáját. A követelményeknek megfelelően a szocialista népművelést is korszerűsíteni kellett és kell. A korszerű népművelés nem korlátozható, egyedül az ismeretek terjesztésére és az iskolapőtló anyag átadására, de nem használható a mindenes szerepére sem. A népművelés egyre inkább továbbfejlesztő, a tudatot befolyásoló és alakító — tehát sajátos — szerepkörre hivatott. Ennek megfelelően a népművelés jelenleg akkor korszerű, ha időszerű és közérdekű ismeretek Intézményes és társadalmi felhasználásával egy re több elvhü, sokoldalú, nagytudású, harmonikusan képzett és fejlett embert nevel. Az augusztusi napok megrázkódtatása, valamint az ezt megelőző és az ezt követő Időszak eszmei buktatói után nehéz a nevelésről, az egyértelmű Ideológiai munkáról beszélni. Az elmúlt napok, hetek, hónapok, eseményei azonban arról győztek meg — ezért merjük állítani is —' hogy a népmüvelésnek nemcsak az eszközrendszere, hanem a tolmácsolásra szánt „anyaga" is módosításra, korszerűsítésre szorul. Az elvtelenség és a kalandorság éppúgy, mint a merevség és a korzervatlvizmus — ha másként is mint a múltban — tovább él és különféle formákban hat. Az ideológiai és a kulturális munka feladata szerintünk most az, hogy küzdjön a szélsőség, a felületesség, a laza munkaerkölcs ellen, a tisztánlátásért, az elvhüségért, a szellemi és gazdasági élet normalizálásáért, kötelezettségeink határozott és következetes teljesítéséért. Eredményeinkhez nem fér kétség. Az új helyzet és a megnövekedett feladat azonban azt igényli, hogy az eddiginél jobban törődjünk a tömegtájékoztatási eszközökkel és a kultúra tömegalapjának célszerű felhasználásával. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy milyen mértékben érvényesül a pozitív előjelű eszmei offenzíva, az új munkaformák kialakítása, valamint a szocialista világszemlélet és életstílus széles körű elterjesztése és meghonosítása. Fontos, hugy a népművelés — jobban mint eddig — társadalmunk termelési és politikai céljának a szolgálatába álljon és a felvilágosító munka minden eszközével segítse a kibontakozást, az élet normalizálását, az akcióprogram nemes célkitűzésének. a teljesítését. A népművelésnek — és a kulturális életnek általában — sok kárt okozott a demagógia, a dogmatizmus, a merevség, a valóságot gyakran figyelmen kívül hagyó elmélet és gyakorlat. De sok kárt okozott a liberalizmus, a helytelenül értelmezett demokrácia, a fegyelmezetlenség és a felelőtlen handa-bandázás is. A jóvátennivaló mindkét vonatkozásban rengeteg. A hibák emlegetése, a rossz módszerek elítélése és kiküszöbölése nem jelentheti azt, hogy közben megfeledkezünk a kívülről jövő veszélyről. Bármenynyire is jószándékúak voltunk és akarunk lenni, tudatunktól függetlenül létezik — sőt egyre aktivizálódik — a kapitalizmus és az imperializmus, él és hat a farkaserkölcs, a burzsoázia „eszmeáramlata". E befolyás akkor is érvényesül, ha nem vesszük, vagy nem akarjuk tudomásul venni. Az elvi szilárdság befelé is, kifelé is küzdelmet igényel. A népművelők, a kultúra munkásai nem engedhetik meg maguknak azt, hogy tevékenységük csupán a rossznak bizonyult módszerek bírálására és elítélésére szorítkozzék. A kibontakozás és megújulás érdekében is kevés, ha csak helyeselünk és bólogatunk, de frázis pufogtatáson kívül semmit sem teszünk az újért, a jóért. Az eddiginél jobb, humánusabb, őszintébb, következetesebb és körültekintőbb munkaformák szükségesek mindenütt. A hibák leküzdése, bátor kiállást, a rossznak bizonyult módszerek szenvedélyes elutasítását követeli. Korholni, bírálni kell tehát a rosszat, a szélsőségest, a helytelent, ugyanakkor támogatni kell a jót, az ésszerűt, a helyeset, lényleges sikert ezen a vonalon is csak a kétfrontos küzdelem eredményezhet. Az észlelt és észlelhető hiányosságok ellenére a népművelés egyre jobban átszövi életünket, rendszeressé, nélkülözhetetlenné válik. Kiterjedtségénél és hatékonyságánál fogva egész nevelési rendszerünket befolyásolja és meghatározza. A dolgozók iskolán kívüli oktatásának is a népművelés az egyik leghatásosabb eszköze. És tovább sorolhatnánk, hogy e sajátos szerepű nevelési forma még mi mindenre hivatott. Ez alkalommal azonban Inkább már csak azt mondjuk el, hogy magyar vonalon a közeljövőben milyen feladat vár elvégzésre. Azzal, hogy rövidesen alkotmányilag biztosítják jogainkat és további lehetőség nyílik az anyanyelvi művelődésre, valamint Kulturális és tudományos életünk fejlesztésére, megnövekedett íeladat hárul a népmüvelésre is. A népmüvelésnek gondtílkodnia kell arról, hogy új erök álljanak csatasorba, hogy javuljon az iskolán kívüli képzés minősége, tökéletesedjék a minden igényt kielégítő kulturális ellátottság, bővüljön a felnőttek és az itjúság érdekkor: tevékenysége és általában mindenütt joDbá váljék a felvilágosító és a tudatformáló munka. A rimaszombati kezdeményezés, ahol a város értelmiségének színe-java oevonásaval szakosztályokra oszló népművelési bizottság fáradozik a feladatok megoldásán és egy magasabb színtű közművelődés megteremtésén, úgy véljük, követendő példa lehet a magyarlakta városok és falvak mindegyikének. Az uj intézmények hálózatának a kiépítésé, a kiadványok és a rendezvenyek színvonalának az emelése, nem utolsósorban kultúránk összes eszközének a gazdagítása rengeteg eroieszitest igényel és prooára teszi a népművelést is. Magyar vonalon szerintünk továourd is az a tegtontosabb, hogy minél töüo emoer vegezze el a közép- és toiskolát, szerezzen általános műveltséget, szakképzettséget és megteremtődjenek az elinez szükséges feltételek. A nagyooü tudás azért nélkülözhetetlen és az ezt szorgalrnazo népművelésre most azért vár nagy szerep, mert az alkotmányilag biztosított jogi norma is csak annyit ér, amennyit ésszel, ludassal — társadalmunk és a magunk hasznára — megvalósítunk belőle a gyakorlatban. Népművelésünk szolgálja a megnőtt igényt fokozottan, újult erővel. Usztönözzun az Önművelésre és — az értelmiség széles körű segítségére építve — mindenekelőtt a rendszeres tájékoztatással, a korszerű ismeretterjesztéssel, az állandó tudatformálással és a fólytonos müveltségfejleszíéssel teljesítse feladatát. BALÁZS BÉLA (LÖRINCZ GYULA rajza) UJ VERSEK VERES JÁNOS: Híd Ember-voltunkat sokszor temette Bűn harangja, ebek falkája voltunk és voltunk „büdös banda". Fülünknek csupán egy hang volt kedves — a madárdal; sötét híd fogta össze Helmecet Somorjával. Ábrándok jártak rajta félénk találkozóra, pillére sóhajtás volt, szitok a jégfogója. Sötét szivárvány-ívét véres szem meg se látta, s vasbeton-daccal nézett az évek viharára. TÓTH LÁSZLÓ: Augusztus a fák ujjai alatt harmonikázott a szél a fények árnyékba ültek 1 megpihenni N. LÁSZLÓ ENDRE: a falak talán bújócskát játszottak hiányuk konkrétabb volt mint a fájdalom (1968) Képek és emberek Egy szürrealista kép lila ködében véres fantomok rémületet hintenek szét: haláltáborok végtelen sorát. valahol csontvázak nyüszítenek s menetelnek gyermek-koponyák.. , A másik képen undok dög hever virágos réten, hemzsegnek rajta férgek, legyek, s a közelében virágot tép egy szép kisleány. Halál és élet, bűz és illat, undor és gyönyör, s mindez egy helyen: egy képen, egy kontinensen, egy idegen égitesten, egy szívben, melynek semmi köze sincsen sem istenhez, sem emberhez, sem a művészethez!... háborút, bombát, Gázkamrák, E£S2"