Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-13 / 283. szám, Vasárnapi Új Szó

DOLGOZÓK vezetik a Slovnaftot Elképzelni is nehéz, mi történt volna, ha néhány évvel ezelőtt, a direktív gazdaságirányítás „fénykorában" következtek volna be az augusztusi események. Akkor, amikor a vállalatok nem vállalkoztak, hanem csupán a „felülről" kapott tervet teljesítették, amikor mindenre utasítást, irányelvet, parancsot, adminisztratív útbaigazítást kaptak. Egyszóval: csupán végrehajtó szervek voltak, úgyszólván nem volt beleszólásuk a vállalat termelési programjába, nm érdekelték őket az értékesítési lehetőségek, ismeretlen fogalom volt számukra a vállalkozás magasabb formáinak érvényesítése. Az augusztusi keserű próbatétel bebizonyította: az új irányítási rendszer széles körű lehetőségeket adott a vállalatoknak. Tág teret nyitott a kezdeményezés, az észszerű gazdasági tevékenység, a modern üzemszervezés, a hazai és a nemzetközi piacon való érvényesülés stb. számára. Eztette lehetővé, hogy például a farkastoroki Slovnaft kombinátban a legsúlyosabb körülmények között sem szakították félbe a termelést. Dolgozói a vezetőséggel karöltve bebizonyították, hogy önállóan is meg tudnak birkózni a termelési problémákkal. Ez a tény is igazolta azon régebbi elszántságuk helyességét, hogy október elsejétől a dolgozók tanácsa vegye kézbe Szlovákia egyik legnagyobb vállalatának a vezetését. Egységesen... Sok utánajárásba került, míg néhány percre „elcsíptem" Jozef Trcka mérnököt, a dolgozók tanácsának elnökét. Mert hol a Vegyipari Minisztériumban vagy a vezérigazgatóságon tárgyal, hol a vállalat vezetőségével beszéli meg a legsürgetőbb teendőket, hol Szlovákia egyéb nagyvállalatai képviselőinek ad felvilágosítást a dolgozók tanácsának tevékenységi köréről, alapszabályzatáról. fii Mint tudom, szeptember 25-én megválasztották a dolgozók tanácsát... — Igen, — mondta a tanács elnöke. — Mindannyian tudatosítottuk ugyanis, mily rengeteg feladat vár vállalatunkra nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontból is. Az új föderatív államszervezés több komoly problémát vet fel, például a szlovákiai vegyipari üzemek új tömörülését, vállalatunk távlati fejlesztési tervének a kidolgozását, az új kooperációs kapcsolatok megteremtését stb. Ezért mind a párt-, mind a többi szervezet aktívan részt vett a választások előkészítésében, a jelölőlista összeállításában, majd a titkos és közvetlen választások megejtésében. 4285 dolgozónk szavazott, és a jelöltek 96— 100 százalékos szavazatot kaptak. • Hány tagja van a tanácsnak? — Huszonöt. Húszat dolgozóink választottak meg, ötöt majd az államigazgatás föderatív szervei neveznek ki. A húsz tag közül öt munkás, tíz műszaki, öt pedig „külső" szakember; az utóbbiak között van Václav Veselý és Miloš Hrušovský, a Szlovák Műszaki Főiskola vegyészeti karának professzora, Zdenék Laučík, a Közgazdasági Főiskola professzora, Dušan Svoboda mérnök, a Dimitrov Vegyiművek igazgatója és Ján Majling, az Állami Bank igazgatója. Az a körülmény, hogy csupán öt munkás és tíz műszaki van vállalatunkból a tanácsban, azt tükrözi, hogy üzemmenetünk úgyszólván teljesen automatizált, nálunk a „munkás" is szakképzett dolgozót jelent. Az önigazgatás eszköze Dr. Gustáv Lesyk mérnök, a közgazdaságtudományok kandidátusa, a dolgozók tanácsának alelnöke így jellemezte a tanács küldetését: — Vállalataink az utóbbi hetekben nemcsak azt bizonyították, hogy tudnak önállóan dolgozni, hanem az is beigazolást nyert, hogy ez az önállóság a jelen és a jövő szempontjából kimondottan nélkülözhetetlen. Ennek az önállóságnak az alapját pedig éppen a dolgozók tanácsainak kell képezniük. A dolgozók tanácsainak létrehozásával a gyárak kollektívái közvetlenül érdekelve lesznek a válallatok gazdasági tevékenységében, és a vezetőséggel közösen megteremthetik életszínvonaluk emelésének a feltételeit. Ez a motívum is támogatni fogja dolgozóink demokratikus gondolkodásának politikai momentumát és egyúttal kialakítja a vállalkozás iránti érdeklődés légkörét. A piac nyomása, amely ma már kétségtelenül létezik, lehetőséget nyújt a dolgozóknak, hogy a szakképzett vezetőséggel közösen a kívánt választékú áruféleségek gyártásának kibővítésére törekedjenek, fokozzák a forgalmat és a gyárak jövedelmét. Eközben természetesen a termelés Jövedelmezőségének a fokozására is törekedniük kell. JK O *» o N M O •D O Fölösleges a központi irányítás A dolgozók tanácsának megalakítása további fontos gazdaságpolitikai következményt eredményez. Mihelyt ugyanis a vállalati kollektívák átveszik a gazdálkodásért való felelősséget, fölöslegessé válik a központi bürokratikus irányítás. Emellett a társadalmi érdekek is biztosítva lesznek, éspedig a távlati népgazdasági fejlesztési tervek alapján, amelyeknek betartásával a vállalat vezetősége a dolgozók tanácsával közösen oly módon irányithatja az üzem, a gyár tevékenységét, hogy megvalósuljon a népgazdaság harmonikus modellje. • Ezzel összefüggésben választ kell adni arra a kérdésre is, milyen lesz a gazdasági vezetőség, illetve az igazgató viszonya a dolgozók tanácsához. — Nézetünk szerint — és ez a statútumban is rögzítve van — a vállalatigazgató a döntő személy az irányításban — mondotta dr. Lesyk. — Ö van felruházván minden jogkörrel, és a dolgozók tanácsa maradéktalanul támogatni fogja a vezetőséget a vállalat mindennapi irányítómunkájában; ez utóbbiba azonban nem avatkozik be. A távlati fejlesztés programját, amelynek kidolgozására az igazgató és stábja hivatott, a tanács bírálja felül és kölcsönös megegyezés esetén támogatni fogja. Amennyiben bizonyos ellentétekre kerülne sor, és az igazgató kitartana álláspontja mellett, az alapszabályzat biztosítja, hogy a tanács negatív állásfoglalása ellenére is végrehajthassa akaratát; ebben az esetben azonban teljes felelősséget vállal érte. Nagy beruházási akciók esetében a tanács fenntartja magának a vétójogot, különösen ha a beruházások veszélyeztetnék a bérek tervezett alakulását. Felelősségteljes funkció • Mit is fog tehát csinálni a dolgozók tanácsa? Milyenek lesznek a jogai és a felelőssége? Mibe lesz és mibe nem lesz beleszólása? — kérdezte Trcka elvtárstól. — Alapszabályzatunk szerint hatáskörünk meglehetősen széles és nagy felelősséget hárít ránk. A dolgozók tanácsa mindenekelőtt a demokratikus vállalatigazgatás szerve. Más szóval ez azt jelenti, hogy védenünk kell a vállalat és a dolgozók érdekeit a vállalat fejlesztésének távlati, gazdasági és hatékonysági szükségletei szerint, valamint a társadalom szükségleteinek kielégítése szempontjából. — A dolgozók tanácsa dönt egyebek között végérvényesen olyan kérdésekben is, mint a vállalatigazgató kinevezése és leváltása, a vállalatigazgató fizetésének és nyereségrészesedésének a meghatározása. A tanács dönt arról, milyen tömörülésbe lépjen a vállalat, fuzionáljon-e, avagy több vállalattá osztódjék, megváltozzon-e a termelési programja, és nem utolsósorban megvitatja és jóváhagyja az igazgató jelentését a vállalat gazdálkodásáról s jóváhagyja a zárszámadást. — Mindannyian tudatában vagyunk óriási felelősségünknek. Negyedévenként nyilvános gyűlésen kell számot adnunk tevékenységünkről a dolgozók kollektíváinak. Emellett — mivel hatéves munkaszerződést kötünk a vállalatigazgatóval, amelyben pontosan meg lesznek határozva jogai és kötelességei — különösen a gazdasági célkitűzések betartásáért való felelőssége —, nekünk is igen megfontoltan kell cselekednünk és döntenünk, hiszen közös célunk a vállalati tevékenység fellendítése, a népgazdasági érdekek érvényesítése, a kollektív szerződés feladatainak következetes teljesítése, a dolgozók munka-, valamint szociális helyzetének a Javítása. „Bízunk bennük .. Sok ezer dolgozója van a bratislavai Slovnaftnak. Zömük bizalmat szavazott a dolgozók tanácsának. Többektől megkérdeztem: „Mit várnak az új szervtől?" Egyöntetűen azt válaszolták, bíznak benne, azért adták le tagjaira a szavazatukat. Remélik, még jobban előrelendítik termelésünket, és olyan szervezési intézkedéseket fognak tudni foganatosítani, amelyek megjavítják kombinátunk gazdasági helyzetét és hatékonyabbá teszik termékei hasznosítását... A Slovnaftba szüntelenül áramlik a szovjet kőolaj. Több tucatnyi termék "és nyersanyag készül belőle. Egyesek mint készáruk érvényesülnek, mások egyelőre más üzemekben kapnak végleges alakot. Ezért tűzte ki a kombinát dolgozóinak a tanácsa egyik legközelebbi céljául azt, hogy a többi szlovákiai vegyipari üzemmel való tárgyalás alapján olyan egyesülést hozzanak létre, amely nem adminisztratív úton, hanem a gyakorlati szükségesség alapján elősegítené szorosabb együttműködésüket. Vannak konkrét elképzeléseik is. Például hasznosnak tartanák, ha a Slovnaft összefogna a bratislavai Dimitrov Vegyiművekkel a Somorjában tervezett új kombinát felépítése érdekében, vagy a polietilént és egyéb műanyagokat gyártó kombinátjuk szorosabb kooperációba lépne a nyitrai Plastika gyárral. Igen konkrét, progresszív és úttörő a Slovnaftban megválasztott dolgozók tanácsának a statútuma és tevékenységi programja. A dolgozók teljes bizalmát élvezi és egyúttal megdönti azt az ellenvetést, hogy egy ilyen szerv létrehozása „történelmileg" nem indokolt. Ellenkezőleg: a szakszervezetek a tőkésországokban is azért harcolnak, hogy közös döntési joguk legyen a vállalkozókkal. A szocialista népgazdaságban, ahol a termelőeszközök a nép tulajdonát képezik, a dolgozók elsődleges joga és kötelessége is, hogy részt vegyenek az üzemek, a gyárak, a vállalatok vezetésében. A vállalatvezetőséggel való együttműködésről, a népgazdaság érdekeit szem előtt tartó tevékenységéről és nem amolyan divatos, vagy tetszetős „intézményről" van tehát szó. A Slovnaftban a dolgozók tanácsának széles körűek a jogaik, ámde ilyen a felelőssége is — erkölcsi és anyagi szempontjából egyaránt, hiszen tagjainak négyéves működési időszakuk eltelte után számot kell adniuk a választóiknak és tőlük kell kérniük az abszolutóriumot... DÓSA JÓZSEF