Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-29 / 299. szám, kedd

AZ EGÉSZ ORSZÁGNAK TERMEL BESZÉLGETÉS A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰ VÁLLALATI IGAZGATÓJÁVAL A kohászat fejlesztése szélesebb körű lehető­séget igényel. A Kelet-szlovákiai Vasmű- az el­múlt évek folyamán mint hazánk legnagyobb építkezése vált közismertté — ma már olyan fon­tos termelőüzem, amely jelentős mértékben ki­hat népgazdaságunk helyzetére. Az egész ország nagy figyelemmel kísérte a gigantikus építkezés menetét, s érdeklődése jelenleg termelési ered­ményeire, problémáira irányul. Ezekről beszél­gettünk Michal Hanko mérnökkel, a Kelet­szlovákiai Vasmű vállalati igazgatójával. • Az utóbbi időben sok vita folyt a Vasmű rentabili­tásának kérdése körül, s köztudottá vált, hogy 1970­ben már nem fog állami tá­mogatásra szorulni. Vélemé­nye szerint reális elképze­lés ez ma is? — Nagyon gyakran felteszik nekem ezt a kérdést. A válasz nem olyan egyszerű, mint so­kan, főleg a beavatatlanok kép­zelik. Természetesen mi igyek­szünk, hogy céljainkat elérjük. Viszont nagyon sok váratlan változás állt be a közgazdasági szabályokban, ami kedvezőtle­nül befolyásolja vállalatunk pénzügyi helyzetét. A jelenlegi feltételek számos új intézke­dést követelnek, sok esetben a műszaki berendezések alapvető átrendezését is szükségessé te­szik, hogy elérhessük a terme­lés fokozását s növelhessük termékeink minőségét. Ez nem egyszerű dolog. Részünk­ről kértük és megindokol­tuk azoknak az előírásoknak a megváltoztatását, amelyek kö­vetkeztében például a beho­zott nyersanyagok árának meg­állapítása terén a Vasmű ká­rosodást szenved. Ha minden igyekezetünk ellenére sem sike­rülne 1970-ig elérnünk üze­münk teljes rentabilitását, ab­ban az esetben sem lehet ter­melésünket a népgazdaság szempontjából nem kifizetődő­nek, nem gazdaságosnak minő­síteni. Egyébként ezt a tényt számtalan bizonyítékkal tá­maszthatom alá. • Legyen szíves, igazgató elvtárs, néhány konkrét ada­tot felsorolni ... — Nagyon szívesen. Például a Kelet-szlovákiai Vasmű üzembe­helyezése előtt évente 600—900 ezer tonna acéllemezt hoztunk be külföldről. Ennek ellenére sem tudtuk fedezni, az ipar ál­landóan növekvő szükségletet. Ma pedig csupán 70—90 ezer tonna olyan pléhfajtát impor­tálunk, amelyeket mi még nem gyártunk, vagy nem is fog sze­repelni termelési programunk­ban. Emelett a mi üzemünkből évente 350 ezer tonna henge­reltárut exportálunk, a közeljö­vőben főleg devizáért. Ügy gon­dolom, a felsorolt tények vilá­gosan beszélnek. Azt sem tit­koljuk, hogy üzemünkben le­hetne jobban is dolgozni, mint ahogy annak idején a tervezők elképzelték ... • E kérdések körül már sok megjegyzés elhangzott, főleg ami a Vasmű terve­zett teljes kapacitását ille­ti ... — Igen, ez érthető is. Ko­hókombinátunk üzemrészlegei­nek egy része már teljes ka­pacitással dolgozik, viszont ezek optimális kihasználása a még befejezetlen üzemrészek­től függ. Ezért vártuk olyan nagy érdeklődéssel, például a központi szervek döntését a második acélmű felépítéséről. Nem vártunk hiába, sor kerül erre, s felépítése után évente 3,4 millió tonna acélt fognak termelni. Ez jelentős mennyi­ség, de az ebből készített hen­gereltáruk értékesítése már előre biztosított. • Igazgató elvtárs, az üzemekben általában sokat beszélnek ma arról is, mi­lyen hatással lesz a födera­tív államjogt rendezés a gazdasági életre. — Nem hiszem, hogy a föde­ráció kihatna a Vasmű gazda­sági helyzetére, hiszen vállala­tunk az egész ország részére épül, s ezt a küldetést az ál­lamjogi rendezés után is tel­jesítenie kell. A mi üzemünk gazdasági helyzetére elsősor­ban mind ma-, mind a jövőben az általunk végzett munka eredménye gyakorolhat kedve­ző vagy kedvezőtlen hatást. Ezért fáradozunk azon, hogy műszaki és szervezési téren megjavítsuk vállalatunk helyze­tét. Azt hiszem, ezzel járulunk hozzá legjobban a föderáció­hoz, amelytől viszont elvárjuk, hogy meggyorsítja a gazdasági élet ütemét, vérkeringését, és elősegíti az új gazdasági rend­szer alapgondolatának megva­lósítását: az állami és vállala­ti érdekkörök megosztását. Félreértés ne essék, nem a kö­zös célérdekek elkülönítésére gondolok. Mi minden olyan együttműködést támogatunk, ami hasznot hoz. A gazdasági együttműködésnek azonban a szükségletekből és az előnyös­ség gondolatából kell kiindul­nia. A kohászat széles körű le­hetőséget igényel, fejlesztésé­re, a kis nemzetgazdaság nem nyújthat kellő lehetőséget. A kohászatban az egész világon ez a gyakorlati törvény ... • Ebben az évben több személyi, változás történt a Vasmű vezetőségében; ön is nemrég került a vállalat élére. Mi tette szükségessé a változásokat? — Részemről nehéz ebben a kérdésben állást foglalni, hi­szen csak a nyáron kerültem Ide. Viszont annyit mondhatok, nincs munkatársaimra pa­naszom. Mindannyian erejük­höz, tudásukhoz mérten dolgoz­nak. Szeretném, ha kialakulna és megszilárdulna köztünk a kölcsönös bizalom, enélkül ren­desen dolgozni nem lehet... Igen, többen elmentek a Vas­műből, akiket tavasszal sok bí­rálat ért. Azok részére, akik maradtak, igyekszünk olyan feltételeket teremfeni, hogy mi­nél jobban gyümölcsöztethes­sék tudásukat nemzetiségre va­ló tekintet nélkül... • Végül még egy kérdés. Ön elmúlt napokban tért vissza Franciaországból, ahol szakembereink egy cso­portjával tárgyalt egy új autógyár felépítésének lehe­tőségeiről hazánkban. Mivel tértek haza? — Előrebocsátom, hogy van több hasonló munkacsoport, amely különböző országokban tanulmányozza a kooperációs autógyártás lehetőségeit. Az így feldolgozott javaslatok el­bírálása a kormány hatáskö­rébe tartozik. Személyes véle­ményem szerint a Renault cég által felajánlott feltételek szá­munkra kedvezőek... Az új autógyár felépítésének kérdése országos ügy. KULIK GELLÉRT­7 Milyen lesz az életszínvonal a jövő évben ? ? A szakszervezet egyezséget kör a kormánnyal A szakszervezet és a kormány közötti 1969. évi megálla­podás már a „véleményezés stádiumában" van £ Döntő szerepet kap a vállalkozó szellem O Bérek, árak, nyugdí­jak, létminimum % A munkafegyelem megsértőit a jövő­ben megbüntetik A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a kormány a je­lenlegi nehéz társadalmi és gazdasági helyzetben is fő fel­adatának tekinti a dolgozók szükségleteiről való gondosko­dást. A viszonyok gyors norma­lizálásáról tanúskodik az a tény, hogy a Szakszervezetek Központi Tanácsa és a kormány között megkötendő, az 1969-es évre szóló égyezség javaslata már a „megítélés stádiumában" van. Az illetékes állami szer­vek és a szakszervezetek már vizsgálják és véleményezik a beterjesztett javaslatot. Ez a megállapodás a legteljesebb összhangban áll a jelenlegi gazdasági helyzet nyújtotta le­hetőségekkel. Alapul s kiindu­lópontul kellene szolgálnia a nemzeti kormányok és a szak­szervezeti nemzeti csúcsszervek közötti további egyezségek megkötéséhez mind Szlovákiá­ban, mind pedig Cseh- és Mor­vaországban. A javaslatban szereplő több kezdeményezés gyakorlati megvalósítása ugyan­is a jövőben fokozatosan át­kerül a Szlovák Szocialista Köztársaság, a Cseh Szocialista Köztársaság, a Cseh Szakszer­vezeti Tanács illetve a Szlovák Szakszervezeti Tanács hatáskö­rébe. A tervezet felöleli az élet­színvonal 1969-es évi emelkedé­sének és az ezzel összefüggő szociálpolitikai intézkedések­nek konkrét programját. Ezek gyakorlati megvalósítása azon­ban jelentős mértékben függ majd a vállalatok kezdeménye­ző szellemétől és a szervező­munka színvonalától is. Az életszínvonal emelkedése e bruttó nemzeti jövedelem terve­zett növekedésétől függ. A nem­zeti jövedelem felhasználásának valamennyi összetevője közül a személyi fogyasztás érné el a legnagyobb fejlődési ütemet. Ezzel összhangban a nominál bérek 5-százalékos átlagos emelkedésére számítanak. Na­Mefyü>ceó>edett eg,«f vtáaôztaE 1988 X. 29. S ZERKESZTŐSÉGI SZOBÁMBAN, ahol még a minap már öt esztendeje ketten üldögéltünk és dolgoztunk, meg­üresedett az egyik íróasztal. Egyedül ma­radtam. Az elhagyott asztalra egy csokor szegfű t tettem. így szoktam várni kollé­gámat és barátomat, már öt év minden születés- és névnapján. Ö is így várt en­gem születésnapom reggelén. Gondokban és örömökben osztoztunk. A mai csokor, sajnos, nem köszönti a születésnapját ünneplő munkatársamat, ha­bár az ő asztalán illatozik. Az ő asztalán, amelyet elhagyott. Legutoljára augusztus 25-én ült ezen a helyen, majd a következő napon elutazott, Bécsből keltezett levelében féléves fizetés nélküli szabadságot kért. Remélem, hogy fél év múlva viszontlátjuk egymást. Hiszen a családja ttt van, és Ismertem gyereket iránti ragaszkodását, apai szeretetét. Na­ponta meglátogattam a családot. Tudom, hogy néha jól esik a vigasztaló és bíztató szó. ne ma már nincs kit vigasztalnom. Hasztalan csengetésemre a szomszédok közölték, hogy a barátom felesége és két au érmek e búcsú nélkül távozott a házból. Észrevétlenül, éjszaka. Csak a bútorokért érkező rokonoktól tudták meg a szomszé­dok. hogy az éjszaka az asszonyka ts el­utazott két gyermekével férje után, akt azóta már Kanadában van. A címemre egy cédulácskát hagyott: „Ne haragudj, hogy búcsú nélkül távoztam. Mindent köszönök. Maid levélben bővebb magyarázatot adok. Sok szerencsét kíván Szibil." "TEHETSÉGES FlO a barátom. Ambí­' dóját néha irigyeltem. De most az egyszer nem irigyelem őt. S talán a szeg­fűcsokor helyett krizantémot tehettem volna elhagyott asztalára. A pénzt, a sok pénzt mindig szerette. Lehet hogy most az egyszer álmai valóra válnak, és nagyon sok dollárja lesz. Lesz egy „Mercedese" vagy Jaguárja", mert otthon csak „Volgája" volt. Nekem nem lesz dollárom. Csak csehszlovák korona lapul a pénztárcámban, az is kevés. És úgy, mint eddig, csak Moszkvics kocsim van. De reggel, amikor kitárom szobám ablakát, a friss keleti szél az Alacsony­Tátra fenyőinek Illatát hozza felém. Az ab­lakból látom városunkat — Besztercebá­nyát. Kisfiammal a Garam mellett sétálok, amelynek vizén hűtlen barátom gyermek­korában papírcsónakkal játszott. Időről időre, ha kedvem szottyan, leugrom szülő­városomba, Érsekújvárba, ahol édesanyám tárt karokkal és terített asztallal vár. El­nézem, amint jó apám pipázgat és koc­cintgatunk a borospohárral. Elbeszélgetek a sógorokkal és barátaimmal. Otthon va­gyok! Kisétálok a temetőbe. Meggyújtom a gyertyát nagyapám és nagyanyám sírján és Ady verssoraira gondolok: „... HOL A SZlV SZÉP ALMÁT SZŐTTE, OTT LEGYEN A PIHENÖfE." De te, barátom, hol pihensz majd meg? Most még hajt a vágy és a remény, is­merlek. Tudom, hogy eljön az a nap, az az óra és perc, amikor minden vagyonodat lpersze, ha lesz], odaadnád egy pillantá­sért a Chopok csúcsáról az Alacsony-Tátra havas völgyeire. Minden vagyonodat oda­adnád öregedő édesanyád öleléséért, aki sokat sír, amióta elmentetek. Te már bi­zonyára sohasem törlöd le arcáról a köny­ntjeket, amelyek érted folynak. A SZEGFÜCSOKROT KICSERÉLEM ^ asztalodon. Jobban illik oda a kri­zantém egy szál gyertyával. Én számomra, barátom már meghaltál. Tudod miért? Mert Oszkár, akt szintén külföldön volt a napokban, visszatért. Pedig azt hittük, hogy nem jön vissza. Egyedülálló, nyelve­ket ismerő, főiskolát végzett, nőtlen em­ber. Igaz, hogy Oszkár Záhradník a Cseh­szlovák Rádió besztercebányai stúdiójának főrendezője nem is úgy ment el, mint te. Már tavasz óta készült arra az olaszorszá­gi, svájci és ausztriai körútra. Húsz napra indult és húsz nap múlva visszatért. A svájci rádiótól kedvező ajánlatot is kapott. Nem fegadta el. Nagyon udvariasan így válaszolt a csábító és kedvező ajánlatra: „Tetszik nekem az önök országa. Meg­csodáltam az Alpokat. Ilyet még nem lát­tam. De nálunk, nem messze Beszterce­bányától, van egy kis hegyecske, a Štu­rec. Ilyenkor ősszel a hegyet borító er­dők lombos fáinak levelei már sárgul­nak, a fenyők pedig örökké zöldek. Ezt a vidéket minden évben színes filmre fényképezem. Most ismét ősz van. Nőtlen ember vagyok. De van egy öregedő édes­anyám és édesapám. Miért hagyjam el őket öreg napjaikra? Miért dúljam fel re­ménytelen várakozással öreg napjaikat? És különben is ... Mi lenne, ha mindany­nyian kivándorolnánk, mindannyian, akik­re hazánknak szüksége van?..." I ALÖJÁBAN, MI LENNE? Erre is gon­" dőlni kell. Hiszen van a világon kötelességtudat és becsület is. Ez a nép, a ml kis hazánk nagyszerű népe megbe­csül és szeret bennünket. Legyünk hálá­sak. Van a világon megbecsülés és szere­tet is, amely kötelez minket, újságírókat. Szerkesztőségi szobámban megüresedett egy íróasztal. Az iskola harmadik és he­tedik osztályában üres lett egy-egy pad, a kis Mirko és Tibor helye. A Fončorda lakótelep iskolájának negyedik osztályá­ban pedig a gyerekek hiába várták Szl­bilka tanító,, nénit. Jött egy új tanító néni, akit i gyerekek megkedveltek és megsze­rettek és Szibilka tanító néni egyre ke­vésbé fog hiányozni. De nem jognak-e hiányozni a kis besztercebányai gyerekek Szibilka tanító néninek, aki már több mint tíz esztendeje ebben a városban tanított? Kanadában biztosan nem taníthat. Idegen föld idegen nyelv, és még az ő saját gyermekei is idegenek lesznek abban a távoli országban. Isten veled, kollégám, isten veled, taní­tó néni. Mi maradunk. FÜLE LAJOS gyobb lesz a béremelkedés a közszükségleti cikkeket gyártó iparban, az élelmiszeriparban, a" mező- és erdőgazdaságban. Számításba jön a munkaerő hatékonyabb felhasználása. Az az elv érvényesül, hogy nem kell fokozni a lakosság gazda­sági aktivitását, a foglalkozta­tás növekedését alapjában véve a szaporulat növekedésével kell fedezni. Az emberi munká­val való hatékonyabb gazdál­kodás teszi lehetővé a szülési szabadság meghosszabbítását, az üzlethálózat és a szolgálta­tások bővítését. A kiskereskedelmi árak fej­lődését úgy szabályozák, hogy a reálbérek átlagosan, legalább 2,5 százalékkal emelkedjenek. Ez év végéig a kormány és a Szakszervezetek Központi Ta­nácsa összeállítja azon legfon­tosabb közszükségleti cikkek jegyzékét, amelyek árát a Jövő évben stabilizálják. A kormány az FSZM kérésére ja­vítani fogja a kiskereskedelmi árak fejlődésének statisztiká­ját, fokozza majd az árellenőr­zés hatékonyságát, gondosko­dik az árellenőrzések eredmé­nyeinek nyilvánosságra hozata­láról és az árfegyelem megsér­tőinek szigorú megbüntetéséről. A kormány nagyobb figyel­met szentel majd a munka kul­turális színvonala emelésének. Gondoskodik elegendő mennyi­ségű munkavédelmi eszköz gyártásáról. A szakszervezettel karöltve kidolgozza az anyagi érdekeltség és az anyagi meg­terhelés rendszerét azon válla­latokat illetően, melyek nem tartják be a munkakultúra- hi­giénia, és munkabiztonság meg­állapított műszaki és jogi nor­máit. Az egyes minisztériumok és szakszervezeti szövetségek javaslataikat 1969. június vé­géig terjesztik be. A nyugdíjkérdés szocialista társadalmunknak fájó pontja. Bizonyos, hogy sok nyugdíj a létminimum határa alatt van. A Szakszervezetek Központi Ta­nácsa azért kéri a létminimum objektív megállapítását. A lét­fenntartási költségek feltétele­zett növekedésének kiegyenlí­tése céljából a nyugdíjak álta­lában 8-százalékkal fognak emelkedni. Fokozatosan emelni fogják az alacsony nyugdíjakat, amelyek továbbra is sokak szá­mára az egyedüli jövedelmi for­rást jelentik. Némileg emelke­dik az özvegyi nyugdíj is. Javulás áll be az egészség­ügyi gondoskodás terén, főleg a kisüzemekben. Sző van az or­vosi felülvizsgálati szolgálat felújításáról, a fürdői gyógyke­zeltetések és az ezekért járó illetékek módosításáról. A következő szakaszban a szakszervezetek és a kormány többek között a nyugdíjak után járó különadó megszüntetésére, a régi nyugdíjak rendezésére, a népszaporulat kedvező felté­teleinek kialakítására fog tö­rekedni. Már az eddig felsorolt terve­zett intézkedések is kellőkép­pen bizonyítják, hogy a Szak­szervezetek Központi Tanácsa ôs a kormány között megkö­tendő megállapodás-tervezet a reális gazdasági és külpqlití­kai helyzetből kiinduló szocia­lista szellemű szociálpolitikai programot irányoz elő. Ezek már nem hangzatos ígéretek, melyekben oly gyakran volt ré­szünk a január előtti időszak­ban. E program valóra váltása fontos lépést jelentene szocia­lista fejlődésünkben. FRANTIŠEK RAVEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom