Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-29 / 299. szám, kedd

AZ EGÉSZ ORSZÁGNAK TERMEL BESZÉLGETÉS A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰ VÁLLALATI IGAZGATÓJÁVAL A kohászat fejlesztése szélesebb körű lehetőséget igényel. A Kelet-szlovákiai Vasmű- az elmúlt évek folyamán mint hazánk legnagyobb építkezése vált közismertté — ma már olyan fontos termelőüzem, amely jelentős mértékben kihat népgazdaságunk helyzetére. Az egész ország nagy figyelemmel kísérte a gigantikus építkezés menetét, s érdeklődése jelenleg termelési eredményeire, problémáira irányul. Ezekről beszélgettünk Michal Hanko mérnökkel, a Keletszlovákiai Vasmű vállalati igazgatójával. • Az utóbbi időben sok vita folyt a Vasmű rentabilitásának kérdése körül, s köztudottá vált, hogy 1970ben már nem fog állami támogatásra szorulni. Véleménye szerint reális elképzelés ez ma is? — Nagyon gyakran felteszik nekem ezt a kérdést. A válasz nem olyan egyszerű, mint sokan, főleg a beavatatlanok képzelik. Természetesen mi igyekszünk, hogy céljainkat elérjük. Viszont nagyon sok váratlan változás állt be a közgazdasági szabályokban, ami kedvezőtlenül befolyásolja vállalatunk pénzügyi helyzetét. A jelenlegi feltételek számos új intézkedést követelnek, sok esetben a műszaki berendezések alapvető átrendezését is szükségessé teszik, hogy elérhessük a termelés fokozását s növelhessük termékeink minőségét. Ez nem egyszerű dolog. Részünkről kértük és megindokoltuk azoknak az előírásoknak a megváltoztatását, amelyek következtében például a behozott nyersanyagok árának megállapítása terén a Vasmű károsodást szenved. Ha minden igyekezetünk ellenére sem sikerülne 1970-ig elérnünk üzemünk teljes rentabilitását, abban az esetben sem lehet termelésünket a népgazdaság szempontjából nem kifizetődőnek, nem gazdaságosnak minősíteni. Egyébként ezt a tényt számtalan bizonyítékkal támaszthatom alá. • Legyen szíves, igazgató elvtárs, néhány konkrét adatot felsorolni ... — Nagyon szívesen. Például a Kelet-szlovákiai Vasmű üzembehelyezése előtt évente 600—900 ezer tonna acéllemezt hoztunk be külföldről. Ennek ellenére sem tudtuk fedezni, az ipar állandóan növekvő szükségletet. Ma pedig csupán 70—90 ezer tonna olyan pléhfajtát importálunk, amelyeket mi még nem gyártunk, vagy nem is fog szerepelni termelési programunkban. Emelett a mi üzemünkből évente 350 ezer tonna hengereltárut exportálunk, a közeljövőben főleg devizáért. Ügy gondolom, a felsorolt tények világosan beszélnek. Azt sem titkoljuk, hogy üzemünkben lehetne jobban is dolgozni, mint ahogy annak idején a tervezők elképzelték ... • E kérdések körül már sok megjegyzés elhangzott, főleg ami a Vasmű tervezett teljes kapacitását illeti ... — Igen, ez érthető is. Kohókombinátunk üzemrészlegeinek egy része már teljes kapacitással dolgozik, viszont ezek optimális kihasználása a még befejezetlen üzemrészektől függ. Ezért vártuk olyan nagy érdeklődéssel, például a központi szervek döntését a második acélmű felépítéséről. Nem vártunk hiába, sor kerül erre, s felépítése után évente 3,4 millió tonna acélt fognak termelni. Ez jelentős mennyiség, de az ebből készített hengereltáruk értékesítése már előre biztosított. • Igazgató elvtárs, az üzemekben általában sokat beszélnek ma arról is, milyen hatással lesz a föderatív államjogt rendezés a gazdasági életre. — Nem hiszem, hogy a föderáció kihatna a Vasmű gazdasági helyzetére, hiszen vállalatunk az egész ország részére épül, s ezt a küldetést az államjogi rendezés után is teljesítenie kell. A mi üzemünk gazdasági helyzetére elsősorban mind ma-, mind a jövőben az általunk végzett munka eredménye gyakorolhat kedvező vagy kedvezőtlen hatást. Ezért fáradozunk azon, hogy műszaki és szervezési téren megjavítsuk vállalatunk helyzetét. Azt hiszem, ezzel járulunk hozzá legjobban a föderációhoz, amelytől viszont elvárjuk, hogy meggyorsítja a gazdasági élet ütemét, vérkeringését, és elősegíti az új gazdasági rendszer alapgondolatának megvalósítását: az állami és vállalati érdekkörök megosztását. Félreértés ne essék, nem a közös célérdekek elkülönítésére gondolok. Mi minden olyan együttműködést támogatunk, ami hasznot hoz. A gazdasági együttműködésnek azonban a szükségletekből és az előnyösség gondolatából kell kiindulnia. A kohászat széles körű lehetőséget igényel, fejlesztésére, a kis nemzetgazdaság nem nyújthat kellő lehetőséget. A kohászatban az egész világon ez a gyakorlati törvény ... • Ebben az évben több személyi, változás történt a Vasmű vezetőségében; ön is nemrég került a vállalat élére. Mi tette szükségessé a változásokat? — Részemről nehéz ebben a kérdésben állást foglalni, hiszen csak a nyáron kerültem Ide. Viszont annyit mondhatok, nincs munkatársaimra panaszom. Mindannyian erejükhöz, tudásukhoz mérten dolgoznak. Szeretném, ha kialakulna és megszilárdulna köztünk a kölcsönös bizalom, enélkül rendesen dolgozni nem lehet... Igen, többen elmentek a Vasműből, akiket tavasszal sok bírálat ért. Azok részére, akik maradtak, igyekszünk olyan feltételeket teremfeni, hogy minél jobban gyümölcsöztethessék tudásukat nemzetiségre való tekintet nélkül... • Végül még egy kérdés. Ön elmúlt napokban tért vissza Franciaországból, ahol szakembereink egy csoportjával tárgyalt egy új autógyár felépítésének lehetőségeiről hazánkban. Mivel tértek haza? — Előrebocsátom, hogy van több hasonló munkacsoport, amely különböző országokban tanulmányozza a kooperációs autógyártás lehetőségeit. Az így feldolgozott javaslatok elbírálása a kormány hatáskörébe tartozik. Személyes véleményem szerint a Renault cég által felajánlott feltételek számunkra kedvezőek... Az új autógyár felépítésének kérdése országos ügy. KULIK GELLÉRT7 Milyen lesz az életszínvonal a jövő évben ? ? A szakszervezet egyezséget kör a kormánnyal A szakszervezet és a kormány közötti 1969. évi megállapodás már a „véleményezés stádiumában" van £ Döntő szerepet kap a vállalkozó szellem O Bérek, árak, nyugdíjak, létminimum % A munkafegyelem megsértőit a jövőben megbüntetik A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a kormány a jelenlegi nehéz társadalmi és gazdasági helyzetben is fő feladatának tekinti a dolgozók szükségleteiről való gondoskodást. A viszonyok gyors normalizálásáról tanúskodik az a tény, hogy a Szakszervezetek Központi Tanácsa és a kormány között megkötendő, az 1969-es évre szóló égyezség javaslata már a „megítélés stádiumában" van. Az illetékes állami szervek és a szakszervezetek már vizsgálják és véleményezik a beterjesztett javaslatot. Ez a megállapodás a legteljesebb összhangban áll a jelenlegi gazdasági helyzet nyújtotta lehetőségekkel. Alapul s kiindulópontul kellene szolgálnia a nemzeti kormányok és a szakszervezeti nemzeti csúcsszervek közötti további egyezségek megkötéséhez mind Szlovákiában, mind pedig Cseh- és Morvaországban. A javaslatban szereplő több kezdeményezés gyakorlati megvalósítása ugyanis a jövőben fokozatosan átkerül a Szlovák Szocialista Köztársaság, a Cseh Szocialista Köztársaság, a Cseh Szakszervezeti Tanács illetve a Szlovák Szakszervezeti Tanács hatáskörébe. A tervezet felöleli az életszínvonal 1969-es évi emelkedésének és az ezzel összefüggő szociálpolitikai intézkedéseknek konkrét programját. Ezek gyakorlati megvalósítása azonban jelentős mértékben függ majd a vállalatok kezdeményező szellemétől és a szervezőmunka színvonalától is. Az életszínvonal emelkedése e bruttó nemzeti jövedelem tervezett növekedésétől függ. A nemzeti jövedelem felhasználásának valamennyi összetevője közül a személyi fogyasztás érné el a legnagyobb fejlődési ütemet. Ezzel összhangban a nominál bérek 5-százalékos átlagos emelkedésére számítanak. NaMefyü>ceó>edett eg,«f vtáaôztaE 1988 X. 29. S

ZERKESZTŐSÉGI SZOBÁMBAN, ahol még a minap már öt esztendeje ketten üldögéltünk és dolgoztunk, megüresedett az egyik íróasztal. Egyedül maradtam. Az elhagyott asztalra egy csokor szegfű

t tettem. így szoktam várni kollégámat és barátomat, már öt év minden születés- és névnapján. Ö is így várt engem születésnapom reggelén. Gondokban és örömökben osztoztunk. A mai csokor, sajnos, nem köszönti a születésnapját ünneplő munkatársamat, habár az ő asztalán illatozik. Az ő asztalán, amelyet elhagyott. Legutoljára augusztus 25-én ült ezen a helyen, majd a következő napon elutazott, Bécsből keltezett levelében féléves fizetés nélküli szabadságot kért. Remélem, hogy fél év múlva viszontlátjuk egymást. Hiszen a családja ttt van, és Ismertem gyereket iránti ragaszkodását, apai szeretetét. Naponta meglátogattam a családot. Tudom, hogy néha jól esik a vigasztaló és bíztató szó. ne ma már nincs kit vigasztalnom. Hasztalan csengetésemre a szomszédok közölték, hogy a barátom felesége és két au érmek e búcsú nélkül távozott a házból. Észrevétlenül, éjszaka. Csak a bútorokért érkező rokonoktól tudták meg a szomszédok. hogy az éjszaka az asszonyka ts elutazott két gyermekével férje után, akt azóta már Kanadában van. A címemre egy cédulácskát hagyott: „Ne haragudj, hogy búcsú nélkül távoztam. Mindent köszönök. Maid levélben bővebb magyarázatot adok. Sok szerencsét kíván Szibil." "TEHETSÉGES FlO a barátom. Ambí' dóját néha irigyeltem. De most az egyszer nem irigyelem őt. S talán a szegfűcsokor helyett krizantémot tehettem volna elhagyott asztalára. A pénzt, a sok pénzt mindig szerette. Lehet hogy most az egyszer álmai valóra válnak, és nagyon sok dollárja lesz. Lesz egy „Mercedese" vagy Jaguárja", mert otthon csak „Volgája" volt. Nekem nem lesz dollárom. Csak csehszlovák korona lapul a pénztárcámban, az is kevés. És úgy, mint eddig, csak Moszkvics kocsim van. De reggel, amikor kitárom szobám ablakát, a friss keleti szél az AlacsonyTátra fenyőinek Illatát hozza felém. Az ablakból látom városunkat — Besztercebányát. Kisfiammal a Garam mellett sétálok, amelynek vizén hűtlen barátom gyermekkorában papírcsónakkal játszott. Időről időre, ha kedvem szottyan, leugrom szülővárosomba, Érsekújvárba, ahol édesanyám tárt karokkal és terített asztallal vár. Elnézem, amint jó apám pipázgat és koccintgatunk a borospohárral. Elbeszélgetek a sógorokkal és barátaimmal. Otthon vagyok! Kisétálok a temetőbe. Meggyújtom a gyertyát nagyapám és nagyanyám sírján és Ady verssoraira gondolok: „... HOL A SZlV SZÉP ALMÁT SZŐTTE, OTT LEGYEN A PIHENÖfE." De te, barátom, hol pihensz majd meg? Most még hajt a vágy és a remény, ismerlek. Tudom, hogy eljön az a nap, az az óra és perc, amikor minden vagyonodat lpersze, ha lesz], odaadnád egy pillantásért a Chopok csúcsáról az Alacsony-Tátra havas völgyeire. Minden vagyonodat odaadnád öregedő édesanyád öleléséért, aki sokat sír, amióta elmentetek. Te már bizonyára sohasem törlöd le arcáról a könyntjeket, amelyek érted folynak. A SZEGFÜCSOKROT KICSERÉLEM ^ asztalodon. Jobban illik oda a krizantém egy szál gyertyával. Én számomra, barátom már meghaltál. Tudod miért? Mert Oszkár, akt szintén külföldön volt a napokban, visszatért. Pedig azt hittük, hogy nem jön vissza. Egyedülálló, nyelveket ismerő, főiskolát végzett, nőtlen ember. Igaz, hogy Oszkár Záhradník a Csehszlovák Rádió besztercebányai stúdiójának főrendezője nem is úgy ment el, mint te. Már tavasz óta készült arra az olaszországi, svájci és ausztriai körútra. Húsz napra indult és húsz nap múlva visszatért. A svájci rádiótól kedvező ajánlatot is kapott. Nem fegadta el. Nagyon udvariasan így válaszolt a csábító és kedvező ajánlatra: „Tetszik nekem az önök országa. Megcsodáltam az Alpokat. Ilyet még nem láttam. De nálunk, nem messze Besztercebányától, van egy kis hegyecske, a Šturec. Ilyenkor ősszel a hegyet borító erdők lombos fáinak levelei már sárgulnak, a fenyők pedig örökké zöldek. Ezt a vidéket minden évben színes filmre fényképezem. Most ismét ősz van. Nőtlen ember vagyok. De van egy öregedő édesanyám és édesapám. Miért hagyjam el őket öreg napjaikra? Miért dúljam fel reménytelen várakozással öreg napjaikat? És különben is ... Mi lenne, ha mindanynyian kivándorolnánk, mindannyian, akikre hazánknak szüksége van?..." I ALÖJÁBAN, MI LENNE? Erre is gon" dőlni kell. Hiszen van a világon kötelességtudat és becsület is. Ez a nép, a ml kis hazánk nagyszerű népe megbecsül és szeret bennünket. Legyünk hálásak. Van a világon megbecsülés és szeretet is, amely kötelez minket, újságírókat. Szerkesztőségi szobámban megüresedett egy íróasztal. Az iskola harmadik és hetedik osztályában üres lett egy-egy pad, a kis Mirko és Tibor helye. A Fončorda lakótelep iskolájának negyedik osztályában pedig a gyerekek hiába várták Szlbilka tanító,, nénit. Jött egy új tanító néni, akit i gyerekek megkedveltek és megszerettek és Szibilka tanító néni egyre kevésbé fog hiányozni. De nem jognak-e hiányozni a kis besztercebányai gyerekek Szibilka tanító néninek, aki már több mint tíz esztendeje ebben a városban tanított? Kanadában biztosan nem taníthat. Idegen föld idegen nyelv, és még az ő saját gyermekei is idegenek lesznek abban a távoli országban. Isten veled, kollégám, isten veled, tanító néni. Mi maradunk. FÜLE LAJOS gyobb lesz a béremelkedés a közszükségleti cikkeket gyártó iparban, az élelmiszeriparban, a" mező- és erdőgazdaságban. Számításba jön a munkaerő hatékonyabb felhasználása. Az az elv érvényesül, hogy nem kell fokozni a lakosság gazdasági aktivitását, a foglalkoztatás növekedését alapjában véve a szaporulat növekedésével kell fedezni. Az emberi munkával való hatékonyabb gazdálkodás teszi lehetővé a szülési szabadság meghosszabbítását, az üzlethálózat és a szolgáltatások bővítését. A kiskereskedelmi árak fejlődését úgy szabályozák, hogy a reálbérek átlagosan, legalább 2,5 százalékkal emelkedjenek. Ez év végéig a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa összeállítja azon legfontosabb közszükségleti cikkek jegyzékét, amelyek árát a Jövő évben stabilizálják. A kormány az FSZM kérésére javítani fogja a kiskereskedelmi árak fejlődésének statisztikáját, fokozza majd az árellenőrzés hatékonyságát, gondoskodik az árellenőrzések eredményeinek nyilvánosságra hozataláról és az árfegyelem megsértőinek szigorú megbüntetéséről. A kormány nagyobb figyelmet szentel majd a munka kulturális színvonala emelésének. Gondoskodik elegendő mennyiségű munkavédelmi eszköz gyártásáról. A szakszervezettel karöltve kidolgozza az anyagi érdekeltség és az anyagi megterhelés rendszerét azon vállalatokat illetően, melyek nem tartják be a munkakultúra- higiénia, és munkabiztonság megállapított műszaki és jogi normáit. Az egyes minisztériumok és szakszervezeti szövetségek javaslataikat 1969. június végéig terjesztik be. A nyugdíjkérdés szocialista társadalmunknak fájó pontja. Bizonyos, hogy sok nyugdíj a létminimum határa alatt van. A Szakszervezetek Központi Tanácsa azért kéri a létminimum objektív megállapítását. A létfenntartási költségek feltételezett növekedésének kiegyenlítése céljából a nyugdíjak általában 8-százalékkal fognak emelkedni. Fokozatosan emelni fogják az alacsony nyugdíjakat, amelyek továbbra is sokak számára az egyedüli jövedelmi forrást jelentik. Némileg emelkedik az özvegyi nyugdíj is. Javulás áll be az egészségügyi gondoskodás terén, főleg a kisüzemekben. Sző van az orvosi felülvizsgálati szolgálat felújításáról, a fürdői gyógykezeltetések és az ezekért járó illetékek módosításáról. A következő szakaszban a szakszervezetek és a kormány többek között a nyugdíjak után járó különadó megszüntetésére, a régi nyugdíjak rendezésére, a népszaporulat kedvező feltételeinek kialakítására fog törekedni. Már az eddig felsorolt tervezett intézkedések is kellőképpen bizonyítják, hogy a Szakszervezetek Központi Tanácsa ôs a kormány között megkötendő megállapodás-tervezet a reális gazdasági és külpqlitíkai helyzetből kiinduló szocialista szellemű szociálpolitikai programot irányoz elő. Ezek már nem hangzatos ígéretek, melyekben oly gyakran volt részünk a január előtti időszakban. E program valóra váltása fontos lépést jelentene szocialista fejlődésünkben. FRANTIŠEK RAVEN