Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-24 / 294. szám, csütörtök

Sikeres tűzkeresztség Űj járás új gépállomása. Ez lehetne a Nagykürtösi Gép-és Traktorrálomás lagtalálóbb s egyben legrövidebb jellemzése. Négyhónapos tevékenység van mögötte — és sok-sok nem mindennapi akadály. Már alakulása sem volt mindennapi. A losonci állomásból jött létre. „Hozományba" nem a legjobb gépparkot kapta, s ehhez járultak az újjal járó szervezési hibák. Mindezt nem azért bocsátottam előre, hogy megfelelő légkört teremtsek az új üzem most felsorolandó hibáinak enyhítéséhez. Mert erre — hál istennek — nincsen semmi szükség. Az új vállalat ugyanis a gépállomások kerületi ranglétráján igen előkelő helyen végzett, amint azt a minap a traktorosok és a kombájnosok közötti szocialista verseny kiértékelésékor megtudtam. Nem nagy üzem. Az aratási munkába például mindössze 32 kombájnja kapcsolódott be. Ezek azonban átlagosan 210 hektárról gyűjtötték be a terj mést. Persze, a „rekorderek" nem elégedtek meg ezzel az eredeménnyel. A járási győztes Celleng Pál és kisegítője, Rimóci Pál lett, akik 510 hektár termést juttatták biztonságba. Kmetty Vince is falunyi területet aratott le — 475 hektáros teljesítmény van mögötte. Százakban kell mérni az egész sereg más kombájnos: Golian Pál, Filip József, Bakos János, és mások teljesítményét ls. A legjobbak teljesítményét anyagiakkal is kellően jutalmazták. Célprémium címén több mint 50 000 koronát osztottak kl a legjobbak között. A nagykürtösi járásban az idén 6736 hektáron kellett learatni a kalászosokat. Ez a munka nagyszerűen sikerült. De van itt még valami, amiről a traktorállomás munkájával kapcsolatban okvetlenül szólni kell. Az augusztusi események csaknem minden munkahelyen megbénították az életet. Dolgozzunk? Ne dolgozzunk? Ez volt a leggyakoribb beszédtéma Ágcsernyőtől Ašig. Nos, a nagykürtösi traktorállomáson ez a dilemma leegyszerűsödött: dolgozzunk. De nemcsak a kombájnosok dolgoztak megállás nélkül. Sok szövetkezetben éppen ők voltak azok, akik nem hagytak időt a tépelődésre. Valósággal magukkal ragadták a habozó szövetkezeti tagokat: hiszen az ország kenyerének a betakarítása nem tűri a habozást. Ondrej Gálik elvtárs említi meg ezt az esetet. A szocialista verseny megmozgatta az állomás többi dolgozóját is. A sorolók versenyében Lando Ondrej végzett az első helyen 131 hektáros teljesítménnyel, Jozef Račák Nagy István, Heves Pál és Juraj Kortis előtt. A szalma préselését végzők legjobbja — 338 hektáros teljesítménnyel — Horváth István lett, háromszázon felül végzett ján Gráfik és Okolenszky László is. Ami bevált, azon ne változtass. Ezt a nézetet vallják a gépállomás dolgozói most is, mert úgy döntöttek, hogy a szocialista versenyt az idei őszi munkákra is kiterjesztik. Egy a kritériumok közül: a mélyszántásban 100 hektáros alapteljesítményért 400 korona célprémium jár, s minden további hektárért 6 koronát kap a traktoros. A versenyt nemcsak az egyes traktorosok, hanem a brigádközpontok között is ér tékelik és a jutalmat az értékelés után azonnal a munkahelyeken fizetik ki. A gépállomás az elmúlt négy hónap alatt megerősödött, tapasztalatokban gazdagodott. Az elkövetkező hónapokban jelentős mértékben felújítják és kibővítik a gépparkot, s minden vonalon igyekeznek javítani a szövetkezeteknek nyújtott szolgáltatások színvonalát. Fején találta a szöget Nosko mérnök, a járási termelési igazgatóság vezetője amikor kijelentette, hogy az elkövetkező években a mezőgazdaságban ls egyre gyakrabban fogunk találkozni konkurrenciával: nevezetesen a gépállomás traktorosai és kombájnosal, valamint az egységes földművesszövetkezetek kombájnosai között. A szövetkezeti szakemberek színvonala egyre javul. Ha a géppálomás nem tart lépést ezzel a fejlődéssel, illetve egykét lépéssel nem előzi meg, nem lesz kinek szolgáltatásokat nyújtani. Az ilyen versengésért aligha lehet haragudni. Végeredményben valamennyien hasznát látjuk. —av— A nehézségek ellenére is lényegében kielégítik a vásárlók igényeit Kevés a déligyümölcs Q Lesz-e elég sertéshús? Q Kapnak-e elegendő anyagot az építkezők? NEHEZ ÉS GYONYÖRŰ Mind olyan kérdés, amelyek naponta foglalkoztatják a vásárlóközönséget. Az augusztusi események zavarba hozták az embereket. Elhamarkodva arra törekedtek, hogy megtöltsék az éléskamrát, illetve megtakarított pénzüket különféle közszükségleti cikkekbe — televízió- és rádióvevőkészülékbe, mosógépbe stb. — fektessék, így adódott, hogy a piacon átmenetileg bizonyos idegeskedés volt tapasztalható, amelynek hatását még ma is érezzük. A mindenkit foglalkoztató kérdésre a legilletékesebbtől, az SZNT Kereskedelmi Megbízotti Hivatalától kértünk választ: miként biztosítják a lakosság ellátását? Elsősorban megtudtuk, hogy az év eleje óta rohamosan növekszik az élelmiszerek és az Ipari termékek iránti kereslet. Szeptember végéig például — a múlt év hasonló időszakához viszonyítva — közel 2,

S milliárd koronával növekedett a forgalom, ami részben a hazai termelés, másrészt a behozatal fokozásának köszönhető. Ennek ellenére a kereskedelem még ma is mintegy kétmilliárdnyi keresletet nem tud kielégíteni. Legyünk azonban konkrétak. Ami az alapvető élelmiszereket — a lisztet, cukrot, sőt, rizst, zsiradékokat, tejkonzerveket és burgonyát — illeti, a kereskedelem az év végéig feltétlenül kielégíti az igényeket. Vonatkozik ez a dohánytermékekre is. Bizonyos kiesések lesznek — átmenetileg — a sertéshús-ellátás terén, a helyzet azonban, különösen a karácsonyi ünnepek idején lényegesen megjavul. Nem lesz hiány cukorban sem, csupán a só okoz egyes helyeken bizonyos nehézséget. Rosszabb a helyzet a zöldséges gyümölcsellátás terén. Előzetes becslések szerint a termés Szlovákiában a feltételezettnek csupán 60—80 százaléka. Nem volt kielégítő a paradicsom, a paprika, az uborka, a dinnye, a fokhagyma, a hagyma, a sárgarépa, a karfiol, a káposzta és a petrezselyem termése sem. Hetek óta hiányoljuk piacunkon a déligyümölcsöt, különösen a citromot, amely r>edig a C-vitamin fontos szolgáltatója. Erre, valamint a többi déligyümölcsre bizonyos Ideig még várnunk kell, csupán november végére sikerült biztosítanunk nagyobb behozatalt. Az Ipari termékekkel szembeni igények évről évre fokozódnak. A múlt év hasonló időszakához viszonyítva például a kereslet szeptember végéig 18,4 százalékkal megnövekedett. Ezen a téren a kereskedelem egészben véve ki tudja elégíteni a követelményeket csupán bizonyo'; textíliákból, tv- és rádiókészülékekből. elektromos háztartási gépekből és bútorA znap reggel, amikor a szapi halászokhoz Indultam, zavarba hozott az időjárás. Nyári zivatarra emlékeztető felhők tornyosultak az égen, s a szele már ott nyargalászott a házunk körül. Érdemes elindulnom? — fontolgattam, de aztán eszembe futottak az állami halgazdaság szapi részlege vezetőjének, Ciprus Zoltánnak a szavai: „A mi műhelyünk a szabad vizek világa, fejünk felett a szabad ég a fedél. Dolgozunk ha esik, ha fúl.. Tehát mentem Szapra. A mai ember sokat utazik. Munkába, látogatóba, kirándulni. Bármily sietős a dolga, annyi ideje mindig van, hogy betérjen egy út menti vendéglőbe. Ha pedig halászcsárdába „botlik", bűnt követne el, ha elszalasztaná az alkalmat, hogy jó halászlevet, halparikást egyen. Megesik azonban, hogy üres a csárda haltartó bárkája s a turista, akinél már az út menti reklám olvasásakor megkezdődött az étkezés első fázisa, vagyis a nyálképződés, nyelhet egyet. Hogyan is állunk a Duna menti csárdák halellátásával? A választ Szapon kapja meg az ember. Az állami halgazdaság nemzeti vállalatának Igazgatósága Ceské Budéjovicében székel, annak egyik üzeme a stupavai, s ehhez tartozik a szapi részleg. A kis község a csehszlovákiai Duna-szakasz közepe táján fekszik. De nem csak emiatt lett a Bratislavából Párkányig terjedő halászterület központja, hanem azért is, mert itt a halászásnak ősi hagyományai vannak. A részleg hat halásza közül négyen Szapon, egy Párkányban, egy pedig Dunaradványon dolgozik, ök látják el a dunaszerdahelyi és a komáromi járás csárdáit, üzleteit dévérrel, fogassal, ponttyal — aszerint, mit hoz a szerencse a hálójukba. A cikk elején említett zivatar vagy ötven kilométeren át kísért, aztán hirtelen lemaradt. Amikor Szapon a halgazdaság irodájának udvarán kiszálltam az autóból és a halászoknak azt újságoltam, hogy nem meszsze innen megáztam, azt mondja Fekete Mihály, a csoportvezető: — Hogy-hogy megázott. Talán belülről? ból van kevés. Az augusztusi termelési kiesés, és a fokozott vásárlás, sajnos, hosszabb ideig érezteti még hatását. Közeledik a tél, megkezdődött a fűtési időszak, és ezért sokakat érdekli: lesz-e elég fűtőanyag, különösen szén ós brikett? A helyzet — be kell vallani — nem kielégítő. Augusztus végéig például a szénraktárak csupán a kért mennyiség 70,4 százalékát kapták meg, és ez is csupán 64,2 százalékban fedezte a reális igényeket. Itt az ok nemcsak a jövesztés lemaradása, hanem elsősorban a szállítási nehézségek. Választ kell még adnunk az építkezők kérdéseire is. Arra, hogy kapnak-e elegendő építőanyagot? Legyünk ebben az esetben is őszinték: A mai ellátási rendszer meglehetősen bonyolult, és nem teszi lehetővé a rendelkezésre álló építőanyagok teljesen igazságos elosztását. Nem csupán az erre hivatott kereskedelmi szervezetek árusítják ugyanis őket, hanem a termelőüzemek is. Sőt, rendszereint több építkezési engedélyt adnak ki a nemzeti bízottságok illetékes szervei, mint amennyi anyagot tud biztosítani az ipar ... Annak ellenére tehát, hogy kereskedelmünk gondoskodik lakosságunk legfontosabb élelmiszerekkel való ellátásáról, sok tekintetben adósa marad a keresletnek. A termelővállalatoknak és a kereskedelmi szervezeteknek a jövőben foltétlenül meg kell találniuk a kiutat ebből a helyzetből. Erre késztetik őket nemcsak az egyre fokozódó igények, a gazdasági ösztönzők, hanem politikai küldetésük is. DÓSA JÓZSEF Magyarázkodásra nem volt Idő, mert kezembe nyomtak egy kupicát, mondván, hogy akkor csak ázzak tovább, és megtöltötték jóféle gyomorerősítővel. Ez volt a kezdet. A későbbiek során egyre Inkább összeismerkedtem a többiekkel Is. Molnár Imrével. Csicsat Gyulával, Mátisz Györggyel és Végh Sándorral. És minél többet tudtam meg a romantikus, sokak által irigyelt foglalkozásukról, annál inkább megerősödött bennem az az érzés, hogy ezek az emberek a híres foglalkozási ág utolsó mohikánjai. Gyönyörű és nehéz — ez a két jelző tapad a halászfoglalkozáshoz. Vagy tlz óra volt, amikor kimentünk az ISPÁNOS nevű Duna-ághoz. Akkorra már a nap is előbújt és szelíd fényével bearanyozta a jegenyefák sárguló lombját. A víz sima volt, csendes, itt-ott ficánkoltak csak a halak. A gyakorlott halászszem ezekből az apró jelekből — húzásokból, vízkarikákból, csobbanásokból tudja, hol a halak tanyája, hol kell bevetni a hálót. — Hát akkor az Ako-helyen kerítünk egy tanyát — mondja Fekete Mihály. Ez a „hát akkor" azt jelenti, hogy hiszen ti is láttátok, máshol nem is érdemes, ott van most a hal. Elindul a csónak. Ketten eveznek, ketten pedig vetik be a hálót a vízbe. Kis idő múlva háromszáz méteres ívet jeleznek a parafaúszók, és kezdődik a nehezebbje, a húzás. Én a szép látványban gyönyörködöm, amikor három ember nekidőlve húzza a vállán a kötelet, látom a pompás hátteret, a fák közé behatoló fénysávokat. ök nehezen cuppognak, az iszapban meg-megcsusszan a lábuk. Dolgoznak. Visszagondolnak egy-egy nagyobb zsákmányra, most is lesz valami ritka példány... De szótlanok. A kovács idővel magába szívja a vas tulajdonságát. A halász pedig néha a szótlan halra emlékeztet. Ez a kölcsönhatások törvénye. Húzzák a hálót. A háló lehet vagy 500 kiló. Ha tele lesz, az a halászok szerencséje, ha üres, az ő bajuk. Furcsa helyzet a szapi halászoké. Nem magánvállalkozók, mégis ők viselik a vállalkozás kockázatát. Ha nem fognak halat, nem keseregnek. Ha rossz az időjárás vagy kedvezőtlen a vízállás, az ő bajuk. Az üzemet csak az érdekli, mennyi halat fogtak. Mázsánként 600 koronát kapnak érte, az üzem viszont a fajták szerint 9—22 koronáért árusítja. Ilyen bérezésre aligha találnánk példát ebben az országban. Fekete Mihály így vélekedik erről: A stupavai üzemben 30—40 hivatalnok számára van havi fizetés, a ml részünkre nem futja. Pedig mi arról nem tehetünk, hogy néha nem lehet halászni. Régebben havi fizetést kaptak Fekete Mihályék, de az üzem szempontjából ez nem volt gazdaságos. Talán a kettő kombinálásával, az alapfizetés és a teljesítménypótlék alkalmazásával lehetne igazságos módon megoldani panaszukat. A háló újra a ladikba kerül. A zsákmány átlagos volt, lehetett vagy 150 kg. Milyen lesz a következő? Ezt kérdezi magában szüntelenül Fekete Mihály és a többiek. Mert ugyebár kell a harcsa, a ponty, a fogas a paprikásba, a halászlébe, és az utazók, kirándulók követelik Szapon, Körtvélyesen, Dunaszerdahelyen. És kell a kereset is a családnak. Ez a kettő összefügg. Fekete Mihály most 48 éves. Tizennégy éves korától halász. Azt mondja, ha így megy tovább a dolguk, abbahagyja. — Megtenné? — kérdezem tőle. A válasz hatáj uzatlan. Mátisz György fiatal ember. Ö „nem tenné" meg. Dolgozott már máshol is, de a halászás mindennél jobban tetszik neki. Végh Sándor a csoport legfiatalabb tagja, ő sem hagyná ott azt a foglalkozást. Fekete Mihály, a csoport vezetője. r iltliSf f; Húzzák a hálót s arra gondolnak, vajon milyen lesz a jogás. A kör egyre szűkül, a halak szinte egymás hátán vergődnek. (A szerző felvételei) Mert tudják valamenynyien, hogy nehéz járni az iszapos partokat, kötelet húzni, dolgozni vízben, sárban. Ha azonban végigtekintenek a szabad vizeken, kiemelik a zsákmányt a hálóbői, csipegetik a nyársonsült karikás keszeget, szürcsölik a paprikást az árnyékos vízparton — az gyönyörű. PETRIK JÖZSEF