Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-24 / 294. szám, csütörtök

Ünnep Dunaszerdahelyen Ma kezdődnek a Csallóközi Színházi Napok Kulturális rendezvénysoroza­taink között már tekintélyes helyet foglal el a Csallóközi Színházi Napok néven ismertté vált dunaszerdahelyl rendez­vény. Ez az immár minden ősz­szel megrendezésre kerülő ese­ménysorozat a CSEMADOK or­szágos és területi rendezvényei és a Komáromi Jókai Napok mellett a csehszlovákiai ma­gyarság harmadik legnagyobb megmozdulása. A Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 50. és a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 51. évfordulója Jegyében megrendezésre kerülő bemuta­tót a szervezők október 24—27 között tartják meg. A ma 13 órakor kezdődő ün­nepi megnyitót a népművelés kérdéseiről szóló szeminárium követi, majd este 19,30 órakor az üzemi klubban a komáromi Magyar Területi Színház bemu­tatja A. Miller: A szálemi bo­szorkányok című művét. Pénte­ken (25-én) délelőtt és délu­tán különféle, a napi esemé­nyekkel és a kulturális élettel összefüggő előadások hangza­nak el. Este a nagyszombati szlovák színjátszók Heltai Jenő: A néma levente című művét vi­szik színre. Szombaton (26-án) a csehszlovákiai magyar kultu­rális élet képviselői a kulturá­lis élet módszertani kérdéseit vitatják meg. Este a Csallóközi Színház mutatja be Tolsztoj: Anna Karenina című drámáját. Vasárnap (27-én) a Szó és a gondolat címmel szavalóver­senyt rendeznek a Mezőgazda­sági Műszaki Középiskola diák­jainak, a Szabad Földműves vándorserlegéért és az Oj Ifjú­ság díjáért. A harmadik Csalló­közi Színházi Napok vasárnap délután ünnepi záróüléssel fe­jeződnek be. A gazdag műsor hinni engedi, hogy a dunaszerdahelyi rendez­vény ez idén ls betölti hivatá­sát, és hozzájjárul Csallóköz kulturális életének a gazdagítá­sához. (bzs) Örökszép dallamai mindig fülünkben csengenek HÚSZ ÉVE HALT MEG LE­HÁR FERENC, a világszerte is­mert operettszerző. Zenés da­rabjai ma sem vesztettek sem­mit csillogásukból és a színhá­zak állandó műsordarabjai kö­zött szerepelnek. Lehár 1870. április 30-án szü­letett Komáromban, ahol édes­apja a császári és királyi had­sereg egyik kiváló mestere volt. Katonacsalád lévén, szülei ke­vés ideig tartózkodtak egy he­lyen, ezért a zeneszerzőt nem sok emlék fűzi ide. Fiatal korá­ban még néhányszor visszatér a Duna menti városba, de kés­sőbb — habár többször hívták — már nem látogatta meg Ko­máromot. Tanulmányait a budapesti Ze­neművészeti Főiskolán kezdte, azután a .prágai konzervató­riumba került. Kezdetben ope­rákat fr, ezek azonban nem nyerték el a közönség tetszé­sét. Az igazi kirobbanó sikert operettjeivel és daljátékaival érte el. Lehár műveit főleg az örökszép dallamok teszik felejt­hetetlenné. Operettjeiben a bé­csi stílust követi, de zenéjében népi elemeket, sőt korszerű tánczenei motívumokat ls talál­hatunk. Legkedveltebb darabjai közé tartozik a Mosoly országa, a Luxemburg grófja, a Három grácia, és a Víg özvegy. Lehár nemcsak neves zene­szerző, hanem kitűnő karmes­ter ls volt, és műveit gyakran ő maga vezényelte. Élete nagy részét Bécsben töltötte, de meg­fordult csaknem valamennyi európai városban. SZÜLŐVÁROSÁBAN EMLÉK­TÁBLA HIRDETI születési he­lyét. A CSEMADOK mellett működő értelmiségi klub képvi­selői a jövő évtől kezdve Lehár emlékére hangverseny-sorozatot szeretnének rendezni nemzetkö­zi részvétellel, mellyel méltó emléket állítanának a világhírű zeneszerzőnek. sz/. Ki eses ne Ikül Dolgoznak az öntevékeny színjátszók Más körülmények között, mint az elmúlt években, az idény beköszöntésével azonban öntevékeny színjátszóink ismét munkához láttak. Több helyen már tanulják a szerepet és rö­videsen megtartják az év első bemutatóját. A DILIZÁ-nál megjelent az új műsorfüzet, az instruktorok jár­ják a falvakat, szakmai tanács­csal látják el az együtteseket. A Népművelési Intézet a na­pokban Komáromban iskolázta­tást is tartott. A legjobb cseh­szlovákiai magyar rendezők é« színjátszók részére összehívott háromnapos megbeszélésen szakelőadások hangzottak el és megtárgyalták az új színházi évad alkalmából elvégzésre vá­ró feladatokat. Az elvi és gya­korlati kérdéseket elemző vi­tában a szereplők leginkább arra keresték a választ, hogy mit érdemes bemutatni, mi je­lent sikert. A színműkiadó ez idén ismét közel húsz színdarabot jelente­tett meg. Az új kiadványok kö­zött az együttesek mindegyike találhat érdeklődésének és adottságának megfelelő dara­bot. Lehetőség nyílik válogatni tragédia, vígjáték, mesejáték és irodalmi összeállítás között. Változatlanul gond a szerep­lőhiány, a művelődési otthonok kifűthetetlen nagyterme, nem utolsósorban a bemutatókhoz szükséges, anyagiak megterem­tése. Néhol még mindig kísért az Igénytelenség, másutt az együttesek erejüket meghaladó vállalkozásokba fognak. Az egyik is, a másik is vakvágány, -felesleges időtöltés és erőkifej­tés. Színjátszóinkra most még­sem e két véglet, hanem az jellemző, hogy az elmúlt napok drámai eseményeinek ellenére, nem veszítették el a kedvüket, tudatában vannak feladatuk­nak, átérzik a jól végzett kul­turális munka szükségességét, s a többség helyes úton jár: az adottságnak és a szükségletnek megfelelő darabot tanul. A most jelentkező probléma más vonatkozású, szemet azon­ban ez előtt sem hunyhatunk. Ezzel kapcsolatban mindenek­előtt azt jegyezzük meg, hogy az elmúlt években kiadott szín­művek közül számos elavult és ezek a mai nézőnek semmit, vagy keveset mondanak. Van­nak azonban raktáron olyan al­kotások, amelyek ha régebben jelentek is meg, ma ls élők, idő­szerűek. Jó lenne, ha az együt­tesek ezekről a darabokról sem feledkeznének meg. Szükséges, hogy színjátszóink lépést tartsanak a korszerű drámairodalommal és műsorra tűzzék a legújabb darabokat. Nem szabadna azonban megfe­ledkezniük a klasszikusokról sem. Kifogásolható, hogy együtte­seinkről még mindig nincs pon­tos kimutatás. Az elmúlt évek jól sikerült öszpontosításai vés fesztiváljai ellenére nem tud­juk, hogy tulajdonképpen hány időszaki és hány állandó együt­tes dolgozik a magyarlakta vá­rosokban és falvakban. Nincs pontos áttekintés arról sem, 1968 X. 24. Q£ uu z LU D dŕ D N ^ EU ÍN < Š o: Q O Minden olyan egyszerű a fű zöld a liliom fehér csak a világ bonyolult az isten se látott régen a földön ilyen bábeli képet szüntelen hátrál ő is a földi sötétség láttán mi mégis remélünk s vállaljuk újból az emberi sorsot ó remény egyetlen társunk e Golgota-Időben növekedj" nagyra szívünkben hogy az együttesek milyen da­rabokat Játszanak, és egy-egy darabot hány együttes mutat be. Gyakran mind a dramaturgiai tanács, mind a kiadó csak fel­tételezésekből indul ki. Ennek tulajdonítható, hogy olyan mű­vek is megjelennek, amelyek talán egy alkalommal sem ke­rülnek színpadra. A színjátszó­mozgalom mennyiségi és minő­ségi felmérése olyan probléma, amelyet az eredményesebb munka érdekében mielőbb meg kellene oldani. Régóta vajúdó kérdés, éppen ezért az új évad alkalmából ke­resni kellene a módját annak, hogy a színműkiadó hogyan ösztönözhető a fiatal csehszlo­vákiai magyar szerzőket szín­müvek írására. Talán pályáza­tot kellene kiírni. Tanácsos len­ne az is, ha néhány mű közös kiadásban jelenne meg. Szük­séges megismernünk a dráma­irodalom legjobb alkotásait és szükséges, hogy a csehszlová­kiai magyar drámairodalom el­jusson a határokon túlra is. Ezt leginkább a közös kiadás meg­szervezése, a kölcsönös csere biztosíthatná. A felkészülés és az új idény­ben végzett munka Ismét meg­határozza, hogy milyen lesz a jövő évi színházi fesztivál, a hatodik alkalommal megrende­zésre kerülő Jókai-napok. Szín­játszóink jelenleg tehát nem­csak darabokat tanulnak és mutatnak be, hanem többé-ke­rűbb munkát és több erőfeszí­vésbé már az 1969-es Jókai-na­pokra is készülnek. A kettős feladat az eddiginél is tervsze­rűbb munkát és több erőfeszí­tést igényel. A szerejilők azon­ban — amint ezt több példa bizonyítja — ismét helytállnak. Ez egyebek között annak is kö­szönhető, hogy az irányító szer­vek (Népművelési Intézet, CSEMADOK, művelődési ottho­nok, üzemi klubok, stb.) szoros kapcsolatot tartanak az együt­tesekkel és iskoláztatással, va­lamint módszertani anyaggal segítik a rendezők és a szerep­lük munkáját. Az új színházi évad alkalmá­ból a műkedvelők körében megindult munka arról győzött meg, hogy az élet a kultúra te­rületén is konszolidálódik, együtteseink folytatják eredmé­nyes tevékenységüket, s a köz­ponti szervek gondoskodnak az elméleti és módszertani segít­ségről, a helyes műsorpolitiká­ról, a következetes szervezés­ről és irányításról. A jó szándék és a kölcsönös segítség biztosíték ahhoz, Logy az öntevékeny együttesek ki esés nélkül végezzék a nevelést és a szórakoztatást szolgáló fontos munkájukat. (b| SZÜ L Ő K, N E V E L Ő K tf. Ó R U M A A gyermek aktivitása AZ AKTIVITÁS fogalmán ál­talában a mindennapi életet ki­töltő különféle tevékenységet értjük. A gyermekek esetében ide sorolható például az isko­lai tanulás, a házi feladatok kidolgozása, a különféle játé­kok, a szülőknek nyújtott se­gítség, a sjiortolás és még egyebek. A növekvő gyermek számára ezek közül néhány rendkívül fontos, tehát nem tartjuk feleslegesnek, hogy szóljunk azokról a tényezőkről, melyek kedvezően, illetve ked­vezőtlenül befolyásolják a gyermek aktivitását. Lapunk hasábjain nem egy­szer hangsúlyoztuk már az is­kolai jó előmentel fontosságát, ezért ezzel a kérdéssel most nem foglalkozunk részleteseb­ben. Kitérünk inkább a gyer­mek előmetelével összefüggő aktivitásra, mely a tanítás be­fejeztével odahaza bontakozó­dik ki. Mindenekelőtt a házi feladatok elkészítésére és az otthoni tanulásra gondolunk. Sok szülő és nevelő panasz­kodik, hogy a gyermekek szá­mára a házi feladatok elkészí­tése csupán kellemetlen rosz­szat, kötelezettséget jelent, csak a játék és a barátok ér­deklik őket, emiatt a házi fel­adatokat gyorsan „összecsap­ják". Mások viszont tömérdek időt szentelnek a feladatok el­készítésére, s mivel előfordul, hogy a gyermekek csak lassan haladnak munkájukkal, gyak­ran a szülőknek is segíteniük kell, míg a valóságban ez nem látszik meg az osztályzaton. Mindez komoly problémát je­lent. Meglehetősen nehéz elér­ni, hogy a gyermekek eleget tegyenek iskolai kötelezettsé­geiknek, viszont az sem hagy­ható figyelmen kívül, hogy nem minden parancs vagy se­gítség vezet a várt eredmény­hez, illetve nem minden eset­ben növeli a gyermek aktivitá­sát. A gyakorlat azt mutatja, hogy az emberi tevékenység más te­rületeihez hasonlóan itt ls a legcélravezetőbb az arany kö­zépút. A mi esetünkben ez annyit jelent, hogy a szülőknek az Ilyen konkrét dologgal kap­csolatos hozzáállása nem épül­het szélsőségre, viszont túl­zott figyelmességen, segítségen, vagy tartós érdektelenségen sem alapulhat. ÁLLÍTÁSUNKAT a szélsőséges megoldást választó szülők gyermekeinek köréből vett pél­dával is igazolhatjuk. Az olyan szülők gyermekei, akik nem segítenek, nem érdek­lődnek a tanuló iskolai mun­kája iránt, csaknem naponta megoldhatatlan problémákkal találkozhatnak, főleg a legne­hezebb tantárgyaknak vélt feK adatok tanulása, elkészítése so­rán (pl. matematika). A nehéz­séget az az egyszerű tény okoz­za, hogy a gyermek tanácsta­lan valamilyen számtani műve­lettel. Kísérletileg is bebizonyí­tották, hogy a gyermek aktivi­tására, akaratára, törekvésére erősen ható negatív tényezők közül a feladat meg nem ér­tése vagy a tanácstalanság áll az első helyen. Felesleges kü­lön hangsúlyoznunk, hogy ne­hezebb tantárgyak esetén az ilyen fennakadás nem jelent semmi rendkívülit. Ezzel kap­csolatban felvetődhet a kérdés, ki segítsen a gyermeknek a ne­hézségek leküzdésében, illetve a házi feladatok során felme­rült problémák megoldásában. A válasz egyértelmű: természe­tesen a szülő. A szülői segítséget azonban nem szabad megkülönböztetés mentesen értelmeznünk. Nem elégedhetünk meg viszont az­zal sem, hogy a segítség min­den formája egyaránt haté­kony. Arról a segítségről, mely tulajdonképpen már nem segí­tés, azokkal a szülőkkel kap­csolatban szólunk, akik a házi feladat írása kezdetétől egé­szen befejezéséig a gyermek mellett ülnek, akik legszíveseb­ben az egész feladatot egyedül készítenék el (s ez sem ritka­ság). Ennek kapcsán egyértel­műen le kell szögeznünk, hogy a gyermek túlzott segítése fé­kezi aktivitását és munkaaka­ratát. A gyermek ugyanis fo­kozatosan elszokik attól, hogy önállóan hozzáfogjon a házi feladat problematikusabb ré­szeinek megoldásához is. Meg­tanulja, hogy teljes mértékben a szülőkre szorítkozzon, s olyankor, amikor azok nem lesznek mellette — s ilyen helyzetek az életben nem ke­rülhetők el-^— szomorú siker­telenségben lesz része. MI TEHÁT A SZÜLÖK TEEN­DŐJE, s főleg mire fordítsák figyelmüket? Az a vélemé­nyünk, hogy a gyermek egész­séges aktivitásának segítésénél a két legfontosabb tényezőből: az iskolai feladatok önálló megoldására irányuló törekvés­ből és a sikeres megoldás nyújtotta élmény fontosságából kell kiindulnunk. Az önálló munkára való tö­rekvés szorosan összefügg a gyermeknek az adott tantárgy iránti érdeklődésével. Ez a két dolog sohasem választható el, ugyanis az érdeklődés fokozó­dásával arányosan nő a gyer­mek aktivitása, vagyis egyre inkább vágyat érez, hogy önál­lóan foglalkozzon az adott tan­tárggyal. A tantárgyak iránti érdeklődés azonban nem jön létre automatikusan az Iskolá­ba lépéskor. Az érdeklődés ki­alakításánál a legfontosabb sze­rep a tanítóra hárul, azonban a szülő is sokat tehet ezen a téren. Minden tantárgynak van érdekesebb része, s ha a taní­tó valamilyen oknál fogva nem keltette fel a gyermek érdek­lődését, ezt a szülőknek kell megtenni helyette. Ennek kap­csán szeretnénk hangsúlyozni, hogy az iskolákban a legmeg­felelőbb, ha a gyermek érdek­lődését felkeltjük több tantárgy iránt. Ez hozzájárul újabb, sokoldalú ismeretek megszerzé­séhez, mely a műveltség alapja, s a felsőbb osztályokban a na­gyobb „választékból" a tanuló a hozzá legközelebb álló, leg­érdekesebb tantárgyat választ­hatja. Az önállóságnak és a tan­tárgy iránti érdeklődésnek a siker nyújtotta élményhez kell kapcsolódnia. Ez a siker a Jól végzett munkából adódik, s összefügg az adott tantárgy­gyal. A siker a munkánál rend­kívül ösztönző tényezőként hat. Ha a gyermek foglalkozik a házi feladatokkal, s ezeket he­lyesen oldja meg, a siker, öröm és nyugodtság érzésének kell őt eltöltenie. A gyermek viszo­nyát a felnőttekhez valamint a gyermeknek a felnőttektől, illetve a szülőktől való függé­sét befolyásolja az a tény is, hogy a gyermek elvárja, a si­kert necsak egyedül érezze, ha­nem a pedagógus és a szülő is kellőképpen értékelje. Bár a siker nyújtotta élmény a gyermekeknél gyakran csak akkor jön létre, ha a tanítók vagy a szülők értékelték mun­káját. A gyermek csak ilyen­kor érzi teljes mértékben a jól elvégzett munka utáni elége­dettséget. Nagyon helytelen, ha a gyer­mek nem ismeri a sikerből ere­dő érzéseket, s véleményünk szerint nem elenyésző az ilyen gyermekek száma. A különféle felmérések során szerzett ada­tok igazolják, a szülők arány­lag gyakran szigorúan, sőt túl­zott figyelemmel kísérik, hogy a gyermek eleget tesz-e isko­lai kötelességeinek (s ha nem teljesíti őket, a legtöbb esetben ezért szigorúan büntetik). Di­cséretre azonban csak ritkán, vagy soha sem érdemesítik. Ez rendkívül helytelen magatar­tás, egyáltalán nem segíti az iskolai kötelezettségek önálló elvégzésére irányuló törekvést, hanem éket ver a gyermek és a szülő közé. A munkasikerrel és az élménnyel kapcsolatban szeretnénk megjegyezni, hogy ez nem okvetlenül feltételez ajándékozást, vagy pénzjutal­mat. Elegendő a gyermeket megdicsérnünk, vagy kifejezni örömünket s elégedettségünket munkája felett, s ez újabb ak­tivitásra ösztönzi őt. EZZEL KAPCSOLATBAN je­gyezzük meg: a szülőnek való­ban nem kerül sok fáradságá­ba az a törekvés, hogy a gyer­mekkel megismertesse a siker nyújtotta jó érzést. Ezért erről sosem szabad megfeledkeznünk bár — igaz — íratlan szabály, hogy az apróságokról rendsze­rint megfeledkeznek. CZAKŰ MIHÁLY pszichológus

Next

/
Oldalképek
Tartalom