Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-20 / 290. szám, Vasárnapi Új Szó

Szigorú volt a nemzetközi zsűri 0 A formatervező és a pszichológus szerepe 0 Az aranyérem értéke # Emberséges feladat volt Az aranyérmes fogorvosi székkel először jó egy évvel ezelőtt „találkoztam" egy képzőművész műtermében. Hogy a fogorvosi szék mit keres a műteremben? Ne igy tegyük fel a kérdést, hanem Így: a műterem mit keres egy gyár kellős közepén? Berendezése szokványos: állványok, modellező gipsz, vésők, kalapács. A modellek azonban szokatlanok. Itt egy operációs asztal hasonmása gipszből. Ott egy skalpel — szintén gipszből. Es amott, a sarokban — a fogorvosi szék. Az anyaga: hófehér gipsz. „Egy év múlva az igazi is elkészül" — mondotta Jaroslav V a v r o, a formatervező. — „Amit eddig csináltam, az még jóbarátomnak, KoCvara mérnöknek is tetszik. Ez pedig nagy szó ... Štefan a jövő évi brnói vásár meghódítására készül.*

4 A Chirana gyár szerelőcsarnokában. (CSTK felvétele.) k GÉPTERVEZŐ Eltelt az egy év, és én megfeledkeztem a pöstyénl orvosi műszergyárban látottakról. Az ember a fogorvosi székről szívesen megfeledkezik. Különben is, ez alatt az egy év alatt olyan sok minden történt... Például: a brnól vásár az idén — közismert, hogy miért — csaknem elmaradt. Aztán mégse maradt ed, és én az egyik pavilonban másodszor is „találkoztam" a fogorvosi székkel. Formára szakasztott olyan volt, mint a gipszből készült, és mégis más volt. Fekete műbőrből volt az ülése, csillogó fémből a váza, és ahányszor csak elmentem mellette, mindig tucatnyi látogató vette körül. Mérnökök, fogorvosok, közönséges halandók. Akkor még nem tudtam, hogy vizsgáztatják a gépet és hogy a körülötte álló szakemberektől függ: Štefan KoCvara mérnök, a Chirana műszergyár géptervezője meghódítja-e a brnói vásárt. Meghódította. A harminc aranyérem egyikét az általa tervezett gépnek ítélték oda. KoCvara mérnök munkahelyén a rajztáblák mögött tizenkét gépszerkesztő dolgozik. A rajzpapíron gépalkatrészek ábrái, melyek a laikusnak keveset mondanak. Az asztalokon szabványtáblázatok, rajzeszközök. Ebben a környezetben született meg az aranyérmes gép. Az oklevelet nézegetem és főiskolás éveink közös élményei jutnak az eszembe. — Kielégít ez a munka? Nem véletlenül kérdeztem ezt a mérnöktől. Emlékszem; a Műszaki Főiskola legtehetségesebbjei közé tartozott. — Arra gondolsz — kérdezte — hogy ... hogy szuperszonikus bombázógép tervein is dolgozhatnék? Igazad van, dolgozhatnék — tűnődött el. — És műszakilag jobban kiélhetném magam. Ismétlem: műszakilag ... — Hogyan született meg a gép gondolata? — Ügy, hogy egyszer a gyár külföldi tanulmányútra küldött. Meglepődtem néhány dolgon. Például azon, hogy amíg mi gyártmányaink világszínvonalát dicsértük, az olaszok, a franciák és az amerikaiak — ebben a szakmában ők képviselik ma az igazi világszínvonalat — meszsze elhagytak bennünket. Aztán viszajöttem, és néhányad magammal elhatároztuk, hogy csinálunk egy jó gépet. — Tehát nem egyedül készítetted? — A tervezésnél három szakma képviseltette magát: én — a mérnök, Vavro barátom, a formatervező és néhány pszichológus. — Géptervezésnél — pszichológus? — Igen, mert ez nem — mozdony —, ahol többé- kevésbé csak a lóerők száma a fontos. Nem mindegy, hogy a páciens milyen érzéssel ül bele a székbe. A Chirana gyár régebbi készítményeinek fényképalbumát húzza elő. — Nézd ezt a gépet. A páciens ezt — és joggal — technikai szörnyetegnek tartja. Csak egy pillantást vet rá és Ijedtében a fogfájást ls elfelejti. Én azt az egy évtizeddel ezelőtti széket nem technikai szörnyetegnek tartottam. Engem a Sing-Sing fegyház vlllamosszéke régesrég látott fényképére emlékeztetett. — Es ez a mostani, ez már gyorsfordulatszámú fúrógéppel ls el van látva? — Természetesen. Anélkül nem beszélhetnénk korszerű gépről. Viszont megmondom őszintén — és most tapasztalt fogorvosok véleményét tolmácsolom —, hogy a fájdalommentes fogfúrást a magas fordulatszám önmagában még nem biztosítja. Ha a fogorvos „mészáros" módszerekkel kezeli a beteget, a legjobb műszer se segít. Viszont, ha a kezelést érzéssel, pszichológiailag is felkészülve végzi, a magas fordulatszámú fúró valóban kiküszöböli a kellemetlen érzést. Tervezés közben KoCvara mérnök az ország legkiválóbb fogorvosaival tanácskozott. Legjobb tanácsadói egyike Velgos professzor, a bratislavai fogsebészeti klinika igazgatója. Betegeit ő már évek óta a Chirana gyár fogászati műszereivel kezeli. Beszélgetésünk során kiderült, hogy a géptervezőnek a fogászati szakemberrel egészen apró részletkérdéseket is meg kell tárgyalnia. — Az ország egyik leghíresebb fogorvosával a lélektani hatás értékelésében működtem együtt — emlékezik vissza a tervezés hónapjaira a mérnök. — Én, a technikus, az égvilágon mindent ki tudok számítani. Előre azonban képtelen vagyok megjósolni, hogy egy-egy új, bátrabb megoldású géptípus a páciensnél nem vált-e ki félelmet, szorongást. Annak megfigyelését, hogy a fogfájósok reakciója az új gép beállítása után milyen lesz, az említett orvos vállalta magára. A betegeket „meglepte" az új fogorvosi székkel. És jegyzeteket készített arról, melyik embertípus hogyan reagált. A végeredmény kedvező volt. A gyártást csak e felmérés befejezése után kezdhettük meg. — És a legilletékesebbek? A fogorvosok hogyan fogadták az újdonságot? — Embere válogatta. Mindenütt vannak, akik vérmérsékletüknél, gondolkodásmódjuknál fogva maradiak. Mások minden újért rajonganak. Én az utóbbiakra építettem ... Előttem az asztalon talán száznál is több fénykép. Kisebbfajta múzeum. Azt illusztrálja, hogy a századforduló óta mekkorát fejlődött a fogorvosi technika. A sor egyik végén a lábhajtású fúróval felszerelt, bársonyhuzatú szecessziós alkalmatosság. Minél híresebb volt az orvos, annál több volt rajta a bársony, és annál cifrább volt a díszítés. Mindez a rendelő fényét emelte. Az már komoly fejlődést jelentett, amikor az orvos egy emeltyűvel változtathatta a szék magasságát. A sor „innenső" végén a CH—606-os berendezés látható, az aranyérmes fogorvosi szék. Az orvos kényelméről is gondoskodtak a tervezők. Az ülő vagy fekvő páciens helyzetét a szükségnek megfelelően egyetlen gombnyomással lehet szabályozni. Munka közben a fogász ülhet vagy állhat. Tehát változtathatja helyzetét. A zsűri ezt a körülményt rendkívül nagyra értékelte. — A CH—606-os vajon mikor kerül sorozatgyártásra? — A jó terméket szívesen vásárolják — mondották a gyár értékesítési osztályán. — Világszerte érdeklődéssel figyelik, hogy a brnói,vásáron milyen termékek kapták a harminc aranyérem egyikét. A gyár mindent megtesz a kereslet kielégítése érdekében ... — A gyár tevékenységét — sajnos — néha még gátolja az alkatrészhiány. Több fejlett ipari országgal még azért nem vehetjük fel néha a versenyt, mert a rövid szállítási határidőket képtelenek vagyunk biztosítani — mondja KoCvara mérnök. — Nemegyszer előfordult már, hogy szerkesztés közben egy-egy gépelemet nekünk kellett kifejlesztenünk, mert a csehszlovák ipar azt nem gyártja. Ez egyrészt időveszteség, másrészt pedig túlságosan drága. Ha az Ilyen gondok megszűnnének, nagy dolgokra lenne képes ez a gyár ... — A legnagyobb örömet mostanában ml okozta? — kérdeztem végül a mérnököt. — Előre bocsátom: ne gondold, hogy nacionalista vagyok. Jóleső érzés, hogy éppen ml, a szlovákiai üzem kaptuk az aranyat. Ezzel talán bizonyítottunk is egyetmást. Ha most, a gyárlátogatás után, felteszem önmagamnak á kérdést, hogy az ország gazdaságának mire lenne mostanában nagy szüksége, ezt kell mondanom: sok olyan gépre, mint amilyen a pöstyéniek gyártmánya; a CH—606-os. TÓTH MIHÁLY Egy karrier története Ogy kezdődött, hogy fejemre tettek két fülhallgatót és azt mondták: figyeljek, mert ez a huszadik század csodája. Figyeltem. Sok recsegést hallottam. Ezek — úgy mondták — légköri zavarok, melyeket az asztal alá helyezett ládikó közvetít az éterből. Akkumulátor, anélkül nem megy. Semmit sem értettem a magyarázatból, őszintén szólva nem is érdekelt. Minden erőfeszítésemet arra összpontosítottam, hogy elcsípjek valami értelmesebbet a világűrből. Egy zene foszlányt, vagy egyebet... Közben persze tökéletesedett az egész, fejlődni, formásodni kezdett, impozáns külalakot nyert, mert eleinte főleg drótokból és huzalokból állt. A láda is elmaradt alóla és teljes valóságával bekapcsolódott a villamos hálózatba. Hogy abszolút komoly találmányról van szó, az akkor derült ki, amikor politikára fogta a huzaljait, és világnézetét ezernyi hangszóró szórta, dübörögte, harsogta ... Azt jósolták ekkor az okosok — mert ilyenek minden időben léteznek —, hogy a megzabolázott villamosság nélkül a történelem kereke egészen más irányba gördülne. Napóleont emlegették, hogy nem lett volna Waterloo, ha a császárnak csak gyufásskatulyányi méret adatik ebből a találmányból. A trafalgári ütközet kimenetelét is befolyásolta volna — esetleg... Egyiptomról és az oroszországi hadjáratról már nem is beszélve. Az új, korszerű hadvezetés e találmány bűvös erejének felismerésében „gleichsaltoltatta", kibelezte a szerkezetet, kioperáltatta közveszélyt okozó huzaljait, szükség szerint el is kobozták. Mégis ekkor érte el fénykorát. Nem sokkal később komoly versenytársa jelentkezett. Ez már képeket is mutat. Sürgősen ki kellett tehát gondolni ellene valamit. Ki is gondoltak. Külső formája apadásnak indult, fogyott, szűkült, kisebbedett, ám minél apróbb lett a külalakja, annál nagyobb lett a belbecse. Es szaporodott. De milyen gyorsan ... Mint mocsaras vidéken a szúnyogok... Es olyanynyira szemteleneden is. Mindenütt jelen volt már, ha hívták, ha nem, ha kívánták, ha nem, s minél parányibb lett, annál harsányabban hallatta hangját. Eltűnt lényéből minden szerénység, hivalkodott, kotnyeleskedett, vitázott, véleményt alkotott, provokált .., Ekkoriban sokan pálcát törtek felette, még többen kívánták a pokolba. Voltak, akik azon gondolkodtak, miként lehetne társadalmon kívül helyezni, mert nem volt már rá szükség, és azt hitték, többé nem is lesz. Sorsdöntő tévedés volt. Ereje immár oly nagynak bizonyult, aprósága olyan jelentőssé vált, hogy „Gleichsaltolni", mint régen ... nem lehetett. Még kevésbé kibelezni, elnémítani... Olyan aprócska volt már ekkor, hogy ágyúkkal sem lehetett célba venni. Már nem is volt anyag, már fogalom volt, hangja lehalkult ugyan, de ereje ennek arányában fokozódott. Több volt ekkor már, mint eszköz, mint anyag... szimbólum volt. Es láthatatlan! Elég régen történt mindez ... legalább hat-nyolc hete ... Most azt olvastam valamelyik újságban, hogy tehetségét madarak riasztására kívánják felhasználni. Madárijesztővé nevezik kl. Teljesítette volna küldetését, ezért bevonul a békés termelésbe? Avagy merészségéért száműzetésbe kerül? Kt tudja? Ki sejti? Kt mondhatja meg milyen jövő vár még reá, micsoda perspektíva? Természetesen a tranzisztorról beszéltem ... DÄVID TERÉZ O