Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-20 / 290. szám, Vasárnapi Új Szó

tevélözön a prágai várban • Egység és bizalom • Őszinte, emberi hangnem • A nagyRaposiak a magyarok problémáit fejtegetik # Mi, vrbnói nagymamák azért imátlkoZünk...# Fegyvereinket erősen tartjuk kezünkben—nem engedjük meg, hogy más viszszaélbessen velü

k Cimzett: a köztársasági elnök Valón mtt írtak az emberek az elmúlt hónap eseményekben gazdag napjaiban Ludvík Sooboda köztársasági elnöknek? Válaszért' felkerestem a köztár sasági elnöki irodát, ahol betekinthettem a szeptember 3-a után érkezett levelekbe és megállapíthattam: Amikor pártunk és államunk vezetőt az ország népének páratlan egységéről, s a kommunista párt mögött 'való felsorakozásáról beszélnek, az nem frázis, hanem tényeken alapuló Igazság. Ezek a levelek nem sablon szerint készültek: Szövegezésükből és főleg tartalmukból arra lehet következtetni, hogy a tollat ragadó sok eze* ember a legőszintébb érzéseinek adott e levelekben kifejezést. Az elnöki iroda munkatársai elmondták, hogy ilyen hatalmas és tartálmában egyedülálló levélözönt még nem tapasztaltak. Pártszervezetek, tudományos intézetek, egységes földművesszövetkezetek, szakszervezeti üzemi bizottságok, lakótömbök, iskolák, a népi milícia alakulatai, vasutasok, pártaktlvák, asszonyok és férfiak, fiatalok és öregek, egész városok és falvak őszinte véleménye és meggyőződése van ezekben a levelekben. Nyoma sincs ttt az álpátosznak, az alakoskodásnak, vagy a néhány évvel ezelőtt divatos, felülről elrendelt határozat-szövegezésnekl Ahány levél — annyi forma, csak az alapgondolat egy: Egységesen és szilárdan állunk B szocialista demokrácia eszméi mellett, a párt akcióprogramja a mi programunk is. E politikai megnyilatkozásokat a Ludvík Svoboda köztársasági elnök, továbbá Dubček, Černík, Smrkovský személye iránti elismerés, az őszinte csodálat és tisztelet kifejezései kísérik. Nagyon szép leveleket olvastam szlovákiai dolgozóktól és szervezetektől. A Bratislavavidéki járási pártbizottság levelében például ez áll: „Járásunk kommunistát és egész népe az Ön személyében biztosítékot lát arra, hogy szocialista országunk ügye jó kezekben van, hogy valamennyi állami és pártszerv, amelyek mandátumukat a néptől bizalomból kapták, törhetetlenül megvalósítja azokat a nagy eszméket, amelyeket mindannyian nagy lelkesedéssel a magunkévá tettünk, s amelyek az emberibb szocialista társadalom megvalósításához vezetnek." Rajzos üdvözletek, szépírással megírt határozatok és versek is vannak a levélcsomagban. A malackai kilencéves alapiskola tanulói versben fejezték ki érzésüket: Szívetek a szívünkkel együtt dobban zengve. Hangja száll a hon felett és zengeti a szíveket: győz az Igazság — zengi—zúgja egyre. Nincs erő, mely némaságra kényszerít, mert csak az igazság, a haladás győzhet itt1 A rengeteg cseh és szlovák levél között sok magyar nyelvűt is találtam; ezekben a levelekben is kifejezésre jut az államunk legfelső képviselője iránti tisztelet és az egyértelmű támogatás. A Nagykaposi EFSZ dolgozói így irtak: „Tagságunk a legmélyebb tisztelettel adózik Önnek, s mélyen meghajtja fejét az Ön jelleme előtt. Ön a legnehezebb pillanatokban is megtartotta higgadtságát és határozottságát, s így megmentette népünket... Kérjük a problémák megoldásánál figyelembe venni — áll továbbá a nagykaposiak levelében — az itt élő magyarság problémáit is, mert mi, Itt élő magyarok, továbbra is kitartunk a köztársaság mellett, annak szorgalmas dolgozói vagyunk, s szeretnénk, ha ez az ország igazi hazánk lenne és ez kifejezésre jutna az Alkotmányban is." Hasonló tartalmú levelet küldtek az Ipolysági építővállalat magyar és szlovák dolgozói, a Csemadok szervezete tóketerebesl és Dél-Szlovákia más helységeinek lakosai ls. Jablonecból 220 német nemzetiségű lakos fejezi ki egyetértését a januári politikai irányvonallal, s a nemzetiségi kérdésnek az akcióprogramban megjelölt megoldásával. Ebben az értelemben Írták levelüket vratislavlcei és rumburki német polgártársaink is. Az eperjesi Ukrán Nemzeti Színház művészeinek és alkalmazottainak levelében ezt olvashatjuk: „Mint nemzeti kisebbség tagjai egyértelműen támogatjuk az egységes Csehszlovák Szocialista Köztársaságot, az egyenjogú nemzetek és nemzetiségek hazáját." A Csehszlovákiai Lengyelek Kulturális Szövetsége is teljes támogatásáról biztosította Svoboda elnököt, valamint a többi párt- és állami vezetőt. Meghatóak az egyéni hangvételű levelek. Például a Vrbno pod Predédemből érkezett levél: „Mi vrbnói nagymamák azért imádkozunk, hogy az Oristen jó egészségben részesítse Önt, hogy gyermekeink és unokáink, s azok gyermekei is tisztelettel ejtsék kl az ön nevét." V. K. asszony Ostraváról Így Ír: „Engedje meg, hogy én is megírjam azt, amit a szívemben érzek... csak azt szeretném kifejezni, amit'attól a naptól fogva érzünk, amióta Ön áll országunk élén — mindkét nemzetünk mélységesen tisztelt és őszintén szereti Önt, úgy, mint egy jó apáti" Pártszervezetek, üzemi kommunista aktívák tesznek hitet ezekben a levelekben a múlt hibáitól megtisztulni akaró kommunista párt mellett. A bratislavai Tesla Művek dolgozóinak leveléből idézek: „Hiszszük, hogy a jövőben sem térünk le a CSKP akcióprogramja megvalósításának útjáról — és kitartunk a CSKP KB januárt plenáris ülésén elfogadott elvek mellett. Teljes támogatásunkról biztosítjuk Svoboda, Dubček, Cerník és Smrkovski elvtársat." Az Antifasiszta Harcosok Szövetségének szlovákiai bizottsága konkrét segítséget ajánl fel: „A rendfenntartó szolgálatban való részvételünkkel és főleg a munkahelyeken végzett jó munkánkkal akarunk hozzájárulni a rend mielőbbi felújításához, s az utóbbi napok eseményei következményeinek felszámolásához." Figyelemreméltó a népi milícia homonnai járási törzskarának levele. Dokumentálja, hogy munkásőrségünk tudja, hol a helye. „Nemzeteink életének eme súlyos és bonyolult helyzetében egyértelműen kijelentjük, hogy létezésünk lényegét a CSKP és az egész dolgozó nép szolgálatában, szocialista vívmányaink védelmében, társadalmunknak a CSKP akcióprogramja alapján történő további progresszív fejlődésért vívott küzdelemben látjuk ... Biztosíthatjuk Önt arról, hogy fegyvereinket, amelyeket a munkásosztály és a CSKP 1948 februárjában bízott ránk, erősen tartjuk kezünkben, azokkal mi sohasem élünk vissza, de azt sem engedjük meg, hogy más visszaélhessen velük... A névtelen levelek száma jelentéktelen, nagyobb részük egyetért pártunk politikai Irányvonalával, de akad egy-két olyan levél Is, amelyben a névtelen Író szélsőséges tanácsokat osztogat. Az elnöki Iroda levélosztálya valamennyi levél tartalmáról kivonatot készít, s így a levelekben kifejtett nézetek és vélemények végső fokon eljutnak a címzetthez — Ludvík Svoboda elnökhöz. Látogatásom végén megkér deztem Jarmila Svajcrovát, a levélosztály egyik munkatársát, ml a véleménye ezekről a levelekről. Azt válaszolta, hogy e levelek páratlansága az őszinte emberi hangnemben rejlik. Ez valóban így van. Annyit azonban szeretnék hozzáfűzni, hogy ezek a levelek nemcsak a vezetőink iránti bizalom, tisztelet és szeretet megnyilvánulásai. Kifejezői a kommunista párt támogatásának is, ami egy vezető párt számára nagyon fontos erőforrás. SOMOGYI MATYAS wgg^ggí M • m t • . - JL -< I I

indennek a megkésett nyári esőzés az oka. Annak köszönhető, hogy másodszor is kivirágzott a zöldborsó, és így október elején frissen fejtett borsóból lehetett főzeléket készíteni. És mivel ehhez pörkölt dukál, feleségem fél kiló marhahúst vett, amit a hentes tizenöt dekával nehezebbre mért, és amiről a hazai újraméréskor kiderült, hogy tíz dekával kevesebb az előre tervezett mennyiségnél. Ezen aztán az én párom rettenetesen mérgelődött, hogy nincs lelke a szemtelennek, nem sül le a bőr a..., és így tovább, de ez nem lényeges, és felesleges részletezni. A szóáradatot hallva szerényen megjegyeztem, hogy ez „édes anyanyelvünk" ötpercet az üzletben kellett volna megtartani. — Könnyű ezt odahaza mondani, de próbálnád meg legalább egyszer személyesen. — Meg is próbálom, és majd meglátod, hogy engem nem lehet becsapnil — Jelentettem ki magabiztosan, amit azóta már számtalanszor megbántam. ígéretemhez híven a soron következő szombaton elindultam, hogy dott a „lemért" húsdarab, és már fizethettem is a gyorsan kiszámított összeget. Az áron meglepődtem, mivel ez jóval több volt, mint amit a falon Hús nélküli megvegyem a sertéskarajt. Az üzletben vagy tizen álltak előttem. Ahányan elmentek, annyian jöttek, így a sor hosszúsága változatlan maradt. Nem kellett sokat várnom, mivel a kiszolgáló ügyesen mozgott, és oly gyorsan járt a szája meg a keze, hogy egy valamirevaló bűvésznek ls dicséretére vált volna. Az én kilós sertéskarajomat is olyan ügyesen hasította ki a nagy tömeg húsból, olyan gyorsan vágta a mérlegre és kapta le róla, hogy képtelen voltam követni a mozdulatalt. Csak azt vettem észre, hogy elém csapóvasarnap vagy: Kit szidlak ? kora papírdarabot helyezett a súly alá, a mérleg lapját letörülte, rátette a húsdarabot, majd levette és levágott belőle, visszatette, ismét levette és hozzávágott. Mindezt négyszer megismételve végre eltalálta a pontos kilót. Az egész műveletet oly kiszámítva és oly kimért mozdulatokkal csinálta, hogy a leglassúbb film is elbújhatott volna mellette. Ezalatt persze megfüggő árjegyzék feltüntetett. Ezt szóvá is tettem, és kértem az üjramérést, vagyis a pontosan egy kilogrammos adagot. A kiszolgáló egy pillanatra megmerevedett, a kezében megállt a hentesbárd, de nem szólt semmit. Szótlanul visszavette az elém puffantott húst, kicsomagolta, áttette más papírba, ugyanakállt a sor, hirtelen kétszeresére nőtt a hoszszúsága, és ekkor kitört a vihar. — Ml az, maga bérletet váltott ott a pult előtt? — Ha nem Jut az eszébe, hogy mit kell vennie, Íratta volna feli — Ne legyen szőrszálhasogatói Mindenkinek élnie kell valamiből. .. — vágódtak a fejemhez az Ilyen és még Ilyenebb megjegyzések. A kiszolgáló mindezek hallatára még csak fokozta a lassúságát. Mindenre számítottam, csak az események Ilyenfajta alakulására nem. Vártam, hogy a hentes bosszúsan veszi tudomásul óhajomat. Azt is vártam, hogy a sorban állók elégtételt adó mosollyal nyugtázzák „bátorságomat". De tévedtem. Épp fordítottja történt. Személyesen tapasztaltam, hogy a jő „üzletember" egyben jó „politikus" is. Hirtelen zavaromban még a húst is az üzletben hagytam ós vasárnap böjti kosztot fogyasztottunk. Azóta semmit sem teszek szóvá, és Így nem érhet támadás. Vasárnap pedig a „kilencven deka egyenlő egy kiló" sertéskarajt esszük. Csak azt nem tudom, hogy kit szidjak mindezért: az elárusítót, vagy a vevőket? EGRI FERENC